1977. augusztus 17-én nyitotta meg kapuit Budapesti Planetárium
a népligeti Planetárium
A planetárium egy olyan színházszerű intézmény, mely elsősorban a csillagászati témájú ismeretterjesztés, oktatás és szórakoztatás céljait szolgálja. A legtöbb planetárium fő jellegzetessége a belülről pontosan félgömb alakú kupola. Erre vetítik ki az égbolt csillagait, a bolygókat és egyéb égitesteket. A vetítést egy speciális planetárium-gép végzi, lehetővé téve az égbolt ábrázolását a Föld bármely pontjának és bármely időpontnak megfelelően.
A népligeti Planetárium a tudományos ismeretterjesztést 1977 óta szolgálja. A csillagászati és űrhajózási ismereteket nyújtó intézmény az Univerzummal való találkozás élményét kínálja, de szórakoztat is: itt működik a Lézer Színház.
A planetárium 1000 négyzetméteres kupolája alatt a látogató úgy érezheti magát, mintha a valódi csillagos égbolt alatt ülne. A látványról a különleges vetítőműszer, a planetárium-gép, valamint a több mint félszáz kiegészítő effektus-vetítő és speciális vetítő gondoskodik. Ezek vetítik a félgömb alakú, fehérre festett kupola belső felületére a valódi égbolthoz megtévesztésig hasonló, szabad szemmel is látható égitesteket: a csillagokat, a Napot, a Holdat, az öt legfényesebb bolygót, valamint ezeknek Földről látszó mozgásait.
a Planetárium kupolaterme
A vetítőgépek segítségével az időben előre és visszafelé is lehet utazni. Megnézhető, milyennek látszott az égbolt néhány évtizeddel, vagy évszázaddal ezelőtt, és azt is, hogy milyen lesz az égitestek elhelyezkedése a jövőben. A planetárium-gép segítségével térben is utazhatunk: kirándulást lehet tenni az Északi- és a Déli-sarkra, vagy megfigyelhető az égitestek mozgása úgy, mintha az Egyenlítőn állnánk.
Kettő dolog motivált, hogy ma a blogomban megemlékezem a Budapesti Planetárium átadásáról.
A legfőbb okom, hogy építész édesapám utolsó előtti jelentős munkája volt nyugdíjba vonulása előtt, aki elsődlegesen a kupolák és körépítmények szakembere volt (Budapest Szálló, Fővárosi Nagycirkusz, Hilton Szálloda, Planetárium... stb) és néhány hónap múlva fogja betölteni 86. életévét, ha Isten is úgy akarja.
építés alatt a Planetárium
Második okom, hogy tegnap késő este - hazánkban csak részlegesen - megfigyelhettük a holdfogyatkozást. A szülői ház teraszáról, távcsővel folyamatosan figyelemmel kísérhettük a hold „arcának lesoványodását”. Ahogyan gyermekem fogalmazott: „páholyból” láthattuk az eseményt. Az élményt nem tudom papíron visszaadni. Szerencsénk volt, a mostani esetben nem kúsztak felhők az megfigyelni kívánt égitest elé, gyönyörű, kristálytiszta égboltban gyönyörködhettünk és ha már kinn voltunk a szabadban, akkor szemügyre (pontosabban távcsővégre) vettük a ragyogó csillagokat is.
A Hold, mint állandó kísérőnk, mindennapos esemény, szinte minden nap látható, s bár ugyanaz az égitest, mégis minden egyes éjszaka más és más. Teljesen természetes jelenség a telihold, havonta 1-2 alkalommal megcsodálható. A teljes holdfogyatkozás ellenben már jóval ritkább esemény, nem ritka az sem, hogy hónapokat, sőt, éveket kell várni a következő, megfelelő alkalomra. Nem lehet sürgetni, csakis türelmesen várni.
Holdfogyatkozás mindig teliholdkor figyelhető meg, amikor a Föld elzárja a fénysugarak útját, és árnyékot vet a Holdra.
A hold fogyása az első félóra után
A Hold nem sötétedik el teljesen, hanem halványan, rézvörösen dereng az égen. Ennek az az oka, hogy a Földet levegőburok veszi körül, az ezen átszűrődő napsugarak megtörnek, elhajlanak és egy részük mégis eléri az árnyékba borult Holdat. Ezért egy holdi megfigyelő a fogyatkozás alkalmával a Föld korongja körül egy vöröses fénygyűrűt lát. A jelenség több órán át tartó, hosszú folyamat. Csodálatos látványt nyújt.
A régi idők embere gonosz ördögi lények fenyegetőző játékának tekintették a telihold elvörösödését. Azt hitték, hogy vér öntötte el a máskor barátságosan mosolygó holdkorongot.
(Összeállította: pinczem/ maya50)
Bejegyzések
