Hitvallás

„Ha nincs arcunkon érzés,
olyan, mintha a halotti maszkunkat mutatnánk.”

2008. október 31., péntek



Nem tudtam, hogy utoljára látlak,
Bár tudtam volna, akkor visszalépek.
Megfogtam volna vékony kis kezed,
És együtt virrasztottam volna véled.
Nem tudtam, hogy utoljára csókolsz,
Hogy másnapra jéghideg lesz a szád.
Ha tudtam volna, rád csókolom,
Az ég összes áldását.
Nem tudtam, hogy az lesz
Az utolsó éjszakád,
Ha tudtam volna, imádkozva kérem Istent,
Hogy vigyázzon ott fent is reád.
Nem tudtam, hogy ilyen nehéz lesz,
Ha egyszer már nem leszel velem,
Csak azt tudom, hogy mióta nem vagy,
Végessé vált a végtelen...

/LadyMoon/




Most olyan napok jönnek, amikor azokra emlékezünk, akik már nincsenek itt velünk, de akiknek az emléke még ma is szívünkben él. Csak a testük nincs velünk, de csukott szemünk mögött felvillan szelíd mosolyuk, és még itt lebeg körülöttünk néhány itt hagyott szavuk. Hiányuk csendje még ma is gyakran szívünkbe dobban, és az elmúló évek sem képesek arra, hogy elhalványítsák a lelkünkbe ívódott képüket. Emlékünk csillaga majd akkor is bennünk ragyog, ha porba hullnak mind az égi csillagok...