Hitvallás

„Ha nincs arcunkon érzés,
olyan, mintha a halotti maszkunkat mutatnánk.”

2008. november 27., csütörtök


1988 November 27. (20 éve történt)
A Véradók Napja

Javasolta A Magyar Vöröskereszt javaslatára november 27-e lett a Véradók Napja, amit 1988-tól ünnepelünk. Azért esett erre a napra a választás, mert először 1954-ben november 27-én adományoztak kitüntetéseket a sokszoros véradóknak.



A Véradók Napja

November 27-én a Véradók Napját tartjuk, mely alkalom minél több embert szeretne véradásra ösztönözni, mivel ezzel akár három életet is meg lehet menteni.

A Magyar Vöröskereszt VII. Kongresszusa 1987 decemberében határozott úgy, hogy november 27-ét 1988-tól a Véradók Napjává nevezi ki. Annak oka pedig, hogy miért épp erre a napra esett a választás az volt, hogy először 1954-ben november 27-én adományozott a legfelsõbb állami testület kitüntetéseket a sokszoros véradóknak és a kiváló véradó szervezőknek.

E kezdeményezés az elmúlt tizenhét év során követőkre is talált, például a római katolikusok is csatlakoztak hozzájuk, mivel elindították a "Jót tenni jó!" elnevezésű véradási akciójukat, amely pozitív fogadtatásra talált. A felhívás később a következőképp bővült: "Jót tenni jó! Vért adni jó!"
Az ökumenikus véradási akció szlogenje pedig "A vér ajándék", illetve "Adj vért, és ments meg három életet!" elnevezés lett. Ez utóbbi azzal magyarázható, hogy aki vért ad, az egyszerre három életet is megmenthet, mivel a levett véregységet többféleképpen is fel lehet használni a későbbiekben - igényektől és szükséglettől függően. A vér segíthet például a vérzékenység okozta problémák vagy vérszegénység esetén, illetve akkor, ha véralvadáshoz szükséges fehérjét kívánnak nyerni.
A véradókat ezen a napon megsokszorozódott véradási helyekkel várják országszerte.


Hajnóczy Péter: A véradó
(részlet)

Körülbelül két hónap telt el, míg a szakorvosi vizsgálatok alapján minden kétséget kizáróan bizonyítást nyert, hogy a mészáros szinte beláthatatlan mennyiségű vértartalékkal rendelkezik, „valóságos vérkúttal!”, egy fővárosi professzor szavait idézve; az eddig ismeretlen betegség okát kinyomozni nem tudták, és mivel a mészáros – természetesen a mértéket egyedül az ő különös és elképesztő teljesítőképességéhez szabhatták – ez alatt a két hónap alatt nem adott annyi vért, amely mennyiségben meghaladta és áthágta volna a józan értelem számára bizonyos önnyugtató könyörületességgel elfogadható határokat, tudomásul vették az „eleven vérkút” váratlan felbukkanását és működését.

Ami a mészáros efféle zavaros kijelentéseit illeti: „a vérkutat a szerelem utáni vágy termeli, valamint a bűn, hogy ez idáig nem szeretett; szerelméért nem követel a szeretett lánytól semmit, legkevésbé azt, hogy vérét, amelyet a szűkölködő emberiség javára és hasznára ajánl fel, fizetőeszköznek tekintsék, holmi előlegnek a viszontszerelem megvásárlására”, tehát ezek és az ezekhez hasonló kijelentések szakorvosok véleménye szerint az „egyelőre nem teljes bizonyossággal megállapítható kórisme” okozta idegrendszeri zavarok velejáróinak tekintendők.