Hitvallás

„Ha nincs arcunkon érzés,
olyan, mintha a halotti maszkunkat mutatnánk.”

2008. november 26., szerda


Várnai Zseni: Ki a legszebb a világon?



Tündöklésem szép idején nem néztem a tükörbe én,
két kisgyerek szeme fénye volt az arcom tükörképe, s szólt a szívem:
- Édes lányom, ki a legszebb a világon?
- Te vagy a legszebb, anyám, hidd el nékem igazán!
- Édes fiam, mondd meg nékem: ki a legszebb e vidéken?
- Édesanyám, Kedvesem, nincs nálad szebb, senki sem!
- Csillag tükrön néztem arcom, mint egy tündér király asszony,
aki hol volt... hol nem volt... de ez nagyon régen volt.
Fiam elment messzeségbe, nem nézhetek a szemébe, s másnak mondja:
- Kedvesem, nincs nálad szebb senki sem!...
Kislányomból kisasszonyka, csillag szeme rám ragyogja, mint egy fényes tükörkép:
- Szebb a jóság, mint a szép! Tó tükréhez megyek s kérdem, ki a legszebb a vidéken?...
Tó tükrét a szél kavarja, arcom girbe-gurba rajta...
- Hamis a tó! - Futok messze, csorba tükör a kezembe, csorba tükör felel nékem:
- Nem az vagy már, aki régen!
Kedves, öreg Szülő anyám, Te mondjad meg, de igazán, elhervadtam, csúnya vagyok?
Édesanyám szeme ragyog:
- Hidd el nékem, édes lányom, te vagy a legszebb a világon...
S ahogy szólott, könnye fénylett, arcom benne tündérszép lett