CARPE DIEM

DOBSZAY KÁROLY: NE FÉLJETEK, NEM MEGYÜNK HAZA!

Ne féljetek, nem megyünk haza!
Minket már régen nem hív a haza!
Mely álmaink bölcsője, sírja volt,
Ma rákos fekély, rothadó sárga folt!
Ne féljetek, nem megyünk haza!

Ne féljetek, nem megyünk haza,
Ott a házaknak már nincs ablaka,
Mely múltba néz, s jövőbe lát,
Nincs ki megfújná a trombitát,
Ne féljetek, nem megyünk haza!

Ne féljetek, nem megyünk haza,
Az már oly régen a másság temploma,
És ti is csak szolga, rab vagytok ott,
Bár zsebetekben útlevél ragyog!
Ne féljetek, nem megyünk haza!

Ne féljetek, nem megyünk haza
Irigység népe, te céda, te buta
A mi kincsünk nem lopott kacat!!
Lelkünkben hordjuk: hit és akarat!
Ne féljetek, nem megyünk haza!

Ne féljetek, nem megyünk haza
Hazugság népe, te gyáva, ostoba
Ahol mi élünk, az mindig magyar marad!
Koromsötétben virrasztó tüzek
Ne féljetek, nem megyünk haza!

Ne féljetek, nem megyünk haza
Vagyunk és maradunk, mint kivert kutya.
Sorsunk már régen nem a sorsotok,
Árulók! Latrok! Új gazdagok!
Ne féljetek, nem megyünk haza!

Ne féljetek, nem megyünk haza
Hol testvér testvérnek farkasa!
Ki hajnalig háromszor megtagad,
Légy átkozott, légy gazdagabb!

NE FÉLJETEK! TÖBBÉ NEM MEGYÜNK HAZA!



A 2004. december 5-i

csúfos eredménnyel végződött népszavazás emlékére...