CARPE DIEM

1585 Február 24. (424 éve történt)
Szökőnap
Rómában i.e. 46-ban Gaius Iulius Caesar megreformálta a római naptárt, és helyette bevezette a róla elnevezett - részben még a XX. században is érvényes - időszámítást.

Az idő múlásának kiszámítására különböző módszereket dolgoztak ki. Néhány nép a világ teremtésétől számította történelmét: a zsidók i.e. 3761-re, a bizánciak i.e. 5509. szeptember 1-jére, az alexandriai időszámítás megalkotói pedig 5492. május 25-re tették ezt az időpontot. A rómaiak i.e. 753-mal, városuk megalapításának évével kezdték időszámításukat. Az egyiptomiak új időszámításba kezdtek minden dinasztiaváltással, a párthusok, bithüniaiak és a szeleukidák első uralkodójuk trónra lépésének évétől kezdve számoltak. Az egyes időszámítások viszonyítását bonyolulttá tette az évek eltérő hosszúsága. Egy holdév 354, egy napév kb. 365 napból áll, ezért iktatott be néhány naptár szökőnapot. 1582. október 4-én a legtöbb katolikus országban életbe lépett a XIII. Gergely pápa által elrendelt és róla elnevezett gregoriánus naptárreform (Gergely-naptár), amely szerint 1582. október 4-ét közvetlenül 1582. október 15-e követte. A naptárreform a juliánus naptár bevezetése óta a napév és a naptári év eltolódásából adódó tíz napos időeltolódást szüntette meg. Megtartották azt a szabály, hogy minden olyan év, amelynek utolsó két számjegye néggyel osztható, szökőév legyen. Ha minden 400 évben három szökőévet kihagynak, akkor a naptár még jobban hozzáigazodik a napévhez, így az eltérés csak 3333 évenként egy nap lesz. A Gergely-naptárt 1585-ben a legtöbb katolikus ország átvette. Oroszországban 1700. január 1-jén I. (Nagy) Péter cár, hogy Európához felzárkóztassa országát, a napév szerinti időszámításon alapuló Julián-naptárat vezette be, amely a bizánci időszámítást váltotta fel. Kelet-Európa és a Balkán-félsziget ortodox vallású országaiban is a régi Julián-naptárat használták: Oroszországban 1918-ig, Görögországban 1923-ig, Romániában 1924-ig.


Miért február 24-e a szökőnap és nem 29-e?

Miért február 24-e a szökőnap és nem 29-e, avagy kinek is van négyévente születésnapja?


Emlékeznek még a klaszikus matematikai fejtörőre: negyven éve született, de csak tízszer volt születésnapja. Mikor született az illető? Február 29-én, szökőnapon – válaszolta sok kisdiák lelkesen, a matematikatanárok többsége pedig bólogatott hozzá.

A megoldás viszont helytelen. A szökőnap ugyanis négy évente február 24-e, ilyenkor ezen a napon nem ünneplünk semmilyen névnapot, az eredetileg február 24-28-a közé eső névnapok pedig egy nappal tolódnak.

Akit tehát Elemérnek hívnak, négyévente február 29-én ünnepli névnapját, egyébként pedig február 28-án.

Aki szökőévben született Elemér napján, február 29-én, nyugodtan ünnepelheti születésnapját a többi évben február 28-án. Kellemetlenebb a helyzete annak, aki szökőévben született február 24-én, szökőnapon, neki valóban csak négyévente van születésnapja. Az eltolás mindenkit érint, aki február 24-28 között született, nekik elméletileg négy évente illene egy nappal elcsusztatni születésnapjuk ünneplését.

A caesari reform

A ma használatos naptár történetében most nem mennénk vissza az ókori keleti népekig, a rómaiaknál vágnánk bele a kalendárium rejtelmeibe.

A rómaiak kezdetben 10 hónapból álló, 29-30 napos éveket használtak, később 12 hónapra bővítették a naptárt. A 365 és 1/4 napos luniszolár évet Julius Ceasar vezeti be. Caesar ie. 46-ban elrendelte, hogy az év 365 napból álljon a hónapoknak ma is szokásos hosszával, de az 1/4 nap miatt minden negyedik évben a február 23-ika után egy napot iktassanak közbe.

A szökőévet bisextilisnek nevezték, mert febr. 23-ika a 6-ik nap volt márciustól számítva, és a reform keretében tulajdonképpen ezt a napot kettőzték meg. A juliáni naptárt a keresztények is átvették.

A Gergely-naptár

A Föld nap körüli pályája azonban nem 365 ¼ nap, hanem 365 nap 5 óra 48 perc, 46,17 másodperc, ezért a naptár és a valós idő között napi 11 perc eltérés alakult ki. Ez 129 év alatt egy teljes napot jelentett, a XVI. századra pedig már 13 napot.

Ezért XIII. Gergely pápa 1582-ben elrendelte, hogy október 4-e után 15-ét írjanak. Továbbá úgy döntöttek, hogy minden negyedik év, azaz azok az évek, amelyek évszáma néggyel osztható, 366 napos szökőév legyen, de a százados évek, 1600, 1700 stb. közül csak azok, melyek 400-zal oszthatók. Tehát 1600 szökőév, de aztán 1700, 1800 és 1900 közönséges évek maradnak.