Hitvallás

„Ha nincs arcunkon érzés,
olyan, mintha a halotti maszkunkat mutatnánk.”

2009. március 20., péntek


1828 Március 20. (181 éve történt)
Megszületett Henrik Ibsen, világhírű norvég drámaíró.

Kiemelkedő műve: A vadkacsa; a Nóra; a Solnes építőmester és a Hedda Gabler című dráma, valamint a Peer Gynt című drámai költemény.


Norvég drámaíró, költõ. Lecsúszott városi patrícius fia. Nyomasztó kisvárosi légkörben, a család rossz anyagi helyzete miatt patikussegédnek állt, közben orvosi és festõmûvészi pálya terveit szõtte. Lelkes versben üdvözölte a magyar szabadságharcot: Magyarország (1849). A fõvárosban cikkeivel bekapcsolódott a kezdeti norvég munkásmozgalomba, s némi drámaírói hírnevet is szerzett Catilina címû, Schiller és a forradalmi romantika hatását tükrözõ elsõ darabjával. Néhány évig a bergeni, majd az oslói színháznál dolgozott mint dramaturg és rendezõ. Ekkor ismerte meg Hebelt, valamint a csillogó technikájú francia "társasági színmûvet" és gazdag, gyakorlati színházi tapasztalatokra tett szert. Elsõ polgári környezetben játszódó darabja, A szerelem komédiája bukása után, a poroszok elleni háborúban a Dániát magára hagyó skandinavizmus eszméjében csalódva, a Bjornson segítségével szerzett állami ösztöndíjjal külföldre utazott, és 1891-ig olasz és német földön élt. Élete utolsó évtizedében hazájában és Európa-szerte ünnepelt személyiség lett. Mindvégig szimpatizált a szocialista mozgalmakkal, üdvözölte a párizsi kommünt. 1891-ben Magyarországon is megfordult.

Munkásságának hátterében a sajátos norvég történelmi-társadalmi fejlõdés állt: a “barbár demokráciáé” (Engels), ahol az õsi demokrata, szabadparaszti hagyományok az európai fejlõdés fõvonalától elszigetelve szinte érintetlenül jutottak az imperializmus korának küszöbére, s más országoknál hangsúlyozottabban vetõdött fel a konfliktusok erkölcsi jellege. Ez a háttér adta a külföldön nagy drámaíróvá érett Ibsennek az erkölcsi erõt, a felháborodás képességét; ezért vált színpada – a drámatörténetben ritka intenzitással – morális ítélõszékké; s ezt fejezte ki maga fogalmazta jelmondata is: “írni annyit jelent, mint ítéletet tartani önmagunk felett”.


Henrik Ibsen:
Az északi lovag


Délszakra sodorta
egy könnyû hajó,
fájt már a szívének
az északi hó.

A tengeren eltûnt
a jéghegy, a múlt.
A délszaki tájon
bús vágya csitult,

felgyújtja hajóját;-
s a kék levegõn
a füstgomolyagból
híd kel remegõn.

S a délszaki éjbõl,
hol lángol a nyár,
a hídon a ködbe
egy árny hazajár.


KOSZTOLÁNYI DEZSÕ fordítása