1725 Április 2. (284 éve történt)
Megszületett Giovanni Casanova.
Az előkelő származású, művelt Giovanni Jacopo Casanova rendkívül mozgalmas és kalandos életet élt, volt jogász, pap, bűvész, csodadoktor, hegedűművész, lutri igazgató, könyvtáros, nemes társaságok kedvelt vendége és börtönök lakója, de mindenekelőtt ellenállhatatlan nőcsábász.
Giovanni Giacomo Casanova de Seingault (Velence, 1725. április 2. – Dux,Csehország, 1798. június 4.) velencei kalandor, író.
Kalandos élete során megfordult Európa jelentős városaiban, többek közt Magyarországon is. Anyja színésznő volt. Mivel effajta származását élete során gyakorta nem lett volna szerencsés felfedni, később családfát hamisított magának, mely késő-középkori spanyol ősökig nyúlt vissza. A társasági életbe egy velencei nemes vezette be, aki mind anyagi, mind szellemi gyarapodását támogatta. Ennek a kapcsolatnak akkor szakadt vége, mikor Casanova elszerette a patrícius feleségét. Botrányos életvitele miatt a velencei hatóságok szabadságvesztésre ítélték az Ólombörtönbe ám innen megszökött. A vádak között szerepelt a hamis kártyázás, a vallástalanság és a fekete mágia is. Ezután Párizsban élt, itt ő szervezte meg a királyi lottót, mely jelentős anyagi jólétett hozott neki. Később az élet visszasodorta Velencébe ahol immár az inkvizíció oldalán kémkedett. Élete végén a Wallenstein grófok csehországi Dux kastélya könyvtárában dolgozott - ekkoriban a felvett neve Seingalt hogy ne ismerjék fel. Itt írta meg - valóságtartalmát tekintve kétes - emlékiratait, melyben azt állítja, élete során több, mint száz nővel volt intim kapcsolata.
Önéletrajza, a Histoire de ma vie (Életem története) mindmáig olvasott mű, a 18. század társadalmának egyik alapvető forrásmunkája.
Irodalmi sikerekre is pályázott, azonban a L'Icosameron (1788) c. utópisztikus regénye nem hozott neki remélt sikert.
Visszaemlékezéseiben (1791-98) mintegy saját maga számára idézi fel szélhámosságokban és gáláns kalandokban gazdag ifjú éveit.
Bejegyzések
