Jékely Zoltán Haikui
Fecskék
A villanydrót öt égi vonalán
izgága hangjegyek a füstifecskék.
Ha lejátszhatnám, bennük már az estét
s az ősz első akkordját hallanám.
Kolozsvár, 1933
Apró képek, I
Juhászkutyák
Karám előtt három lompos ugat,
felettük éhesen szállnak a varjak.
Tudják: ők falják fel hullájukat,
mit téli farkasok miszlikbe martak.
Kalota felé
A csillagos falutornya felett,
mint léghajó, kék ködtömeg lebeg:
a pára, melyet álmukban leheltek
fáradt barmok s fáradtabb emberek.
Vakablakú vár
Gyalu alatt
A vén kastély minden ablaka vak,
táskás a fal, suvad a vakolat.
A sétányon, rongyos fenyők alatt,
könnyezve őgyeleg egy rossz fapad.
Ősz, templomi királyok
Válluk laposra koptatá a sok nap,
századok esői rájuk csorogtak.
Nem mozdulhatnak: körülöttük
kaján kőszörnyek kucorognak.
1933
Mélység
Élek: halálsápadtan lebegek
az iszonyú időmélység felett.
Lebegsz te is – így lebeg mindahány
a múltján –, mint a pók a fonalán.
1933
Hajnal, I
Töredék
Mint egy vasastartalmú tócsa poshadt,
vörös világa, olyan künn az ég.
Az őr a ház körül végső útját tapossa,
s lezárja felhúzott revolverét.
1934
November csodája
Csodát kínálsz, hitetlen vén november:
lám, nyílik még a sarkantyú virága!
Megszagolom, édes-keserű szender
fog el s mint anyját fellelő kis árva,
beledőlök egy régesrégi nyárba.
1937
Elalvás előtt, I
Most indulok a kék sziget felé,
ó, bár csókolhatnál még búcsuzásul!
Finom fények közt úszom, mint a Hold,
mikor éjfél körül a föld alá hull.
1938
Don Quijote névjegye
Itt voltam. Vártalak. Megittam két deci bort.
Az árvaság gebéje szivemre rátiport.
De megnyergeltem és – botlós volt bár a lába –
kivágtattam vele a gyilkos éjszakába.
1946
A negyvenedik ősz
Úristen, ez a negyvenedik őszöm!
Vajon még hány van, kérdezem…
De csak a tücskök rínak a mezőkön,
Rozsdás szerszámmal, érdesen.
1953
Orgona-szál
Orgona-szál remeg a jobbkezemben.
Megszagolom – és szerelmes vagyok,
Szerelmes a legelső szerelembe,
Mely voltaképp soha el sem hagyott.
1960
Bécsi noteszjegyzet
Anyuka emléke
…És kertész-ollót sem veszek Neked,
s ha veszek is, már késő, mindhiába:
vele a sírodon bozótot nyeshetek.
1961. szeptember 7.
Elalvás előtt, II
Szemem bársony sötétbe bámul,
Csend, éjszaka – így lenni jó.
S ön-test-meleg is, ráadásul!
Eszményi sír-illúzió.
Homo faber
Az életem: csigamászás ezüstje,
a föld szinén giliszta-túrt halom…
De sohasem bámultam pipafüstbe,
és sohasem őrölt az unalom.
Halott sirály
Láttál-e már égről lehullt sirályt?
Mint egy csomó véráztatott fehér rongy;
nyitott szemében vád az ég iránt
s felhők, akár a szappanbúborékon.
Törökfürdő
Melyben élveztük előéletünket,
a magzatvíz hőmérséklete volt
még ily meleg: bársony-puha homályban!
Lubickolunk a páratelt hodályban,
míg halljuk a parancsoló sikolyt,
amely naponta új életre büntet!
1967
Búcsú Velencétől, II
Hazaszáll a lankadt vándormadár –
valamit örökre befejeztem;
hazámon lógok mindörökre már,
vonagló test az égbenyúlt kereszten.
Velence, 1969. július 10.
Gyógyíthatatlan
Kerülj csak fényt, embert és társaságot!
De egy kihalt utcában hirtelen
rádront megválthatatlan árvaságod,
s mint részeg őrült, úgy bokszol sziven.
1970
Rózsaszínű álom
Azt álmodtam, kinőtt minden fogam
s mutogattam egy lánynak boldogan;
vad szőke volt, kacér, a szeme kék –
harapni hagyta rózsás fenekét.
Frontbetörés
Felhők
Megint mi történt a világgal?
Az égbolt félrevert harang,
s elnémult minden kis-madárdal.
Három-rét vad felhő kereng,
úgy száll az egyik, szinte szárnyal:
órjás, bolond postagalamb
romlásthozó hír tudatával.
Fák
Példái dívó tébolyoknak:
versengve hajlong ífju, vén;
irányváltó szelek dühén
már-már kidőlve támolyognak.
Emberek
Fejük fölé miféle őr ült?
Korbácsolásra száz okot talál –
ilyenkor aktív minden őrült:
rést robbant fejjel a cella falán.
Repülőgép
Noé galambja ércbe-öltözötten,
két mérföld magasan fölöttem –
Mely csillagra viszi a földi lét
segélykérő, rémült üzenetét?
Évszakok
Tavasz
Szoknya forog; vagy ezer,
nagy, téres földszagu csűrben.
Minden lány a babám
lesz! Sosem áll meg a tánc.
Nyár
Szépmivü óratorony.
Körülötte rohannak a felhők.
Fényes dél van, örök!
Áll az arany mutató.
Ősz
Rozsdás-szürke mezőn
imbolygó vézna ökörnyál:
Kísértet-szeretőm!
Kapdos a szívem után.
Tél
Mennél lassabban
jár botra hajolva az ember,
annál gyorsabban
vágtat a délceg Idő!
1976
Fa alatt, felnézve
Harminc éves ifju órjás e nyárfa,
s alatta, ültetője, törpe vén vagyok.
A lombja közt egy raj fényes madárka:
az elfelejtett nevü csillagok.
1976
Kert, kegyelmi pillanat
M.-B. B. könyvébe
Se autódurrogás, se repülőmotor:
Ezt a ritka csodát az Isten is csodálja.
Hát még milyen csoda e csendben, amikor
Szellőtől zendül a diófa orgonája!
1977
Egy papírbolt albumába
A papír egyre jobb,
simább és fényesebb –
írni rá valahogy
csak mind keservesebb.
1978
Egy régi fényképre
Alapállás?
Az enyedi Sétatér-végen
esztendős, szőke kislegény:
fejem nagy barna lány ölében,
kezem első kutyám fején.
Budán, 1979. május 31-én
Migrén
Mint hurcolt láda, melyben porcelán
s üveg-szerviz dirib-darabra törve:
olyan belül a koponyám.
Dobhatják valami gödörbe.
1979. július
Friss hant felett
Bibó Istvánék sírjánál
Boriska, Pista! Ti ott lent, ilyen hamar?
Máris több tonna sárgaföld takar;
s a kettős kopjafa, mikor megállt fölötte,
az én szivemet is majdhogynem átütötte.
1979
A rosszabb változat
Éjjel a kezemet félek kinyújtani:
a sötétből nehogy megfogja valami –
vagy Valaki! – És ez a rosszabb változat:
Annak hideg keze vissza senkit sem ad.
Visegrád, 1981. augusztus 6-án, éjjel
Gyertyaláng
Egyetlen égő gyertyaszál,
s szobám így 100 év óta áll!
– Ha elfuvintom, hirtelen
belép saját kísértetem…
1981. december
Egész világ…
Egész világ körülöttem forog!
Néhány nap óta én vagyok a tengely…
Valószínű, hogy megbolondulok –
Csak tudnám, hogy oázis lesz a menhely!
1982. február 11.
Fecskék
A villanydrót öt égi vonalán
izgága hangjegyek a füstifecskék.
Ha lejátszhatnám, bennük már az estét
s az ősz első akkordját hallanám.
Kolozsvár, 1933
Apró képek, I
Juhászkutyák
Karám előtt három lompos ugat,
felettük éhesen szállnak a varjak.
Tudják: ők falják fel hullájukat,
mit téli farkasok miszlikbe martak.
Kalota felé
A csillagos falutornya felett,
mint léghajó, kék ködtömeg lebeg:
a pára, melyet álmukban leheltek
fáradt barmok s fáradtabb emberek.
Vakablakú vár
Gyalu alatt
A vén kastély minden ablaka vak,
táskás a fal, suvad a vakolat.
A sétányon, rongyos fenyők alatt,
könnyezve őgyeleg egy rossz fapad.
Ősz, templomi királyok
Válluk laposra koptatá a sok nap,
századok esői rájuk csorogtak.
Nem mozdulhatnak: körülöttük
kaján kőszörnyek kucorognak.
1933
Mélység
Élek: halálsápadtan lebegek
az iszonyú időmélység felett.
Lebegsz te is – így lebeg mindahány
a múltján –, mint a pók a fonalán.
1933
Hajnal, I
Töredék
Mint egy vasastartalmú tócsa poshadt,
vörös világa, olyan künn az ég.
Az őr a ház körül végső útját tapossa,
s lezárja felhúzott revolverét.
1934
November csodája
Csodát kínálsz, hitetlen vén november:
lám, nyílik még a sarkantyú virága!
Megszagolom, édes-keserű szender
fog el s mint anyját fellelő kis árva,
beledőlök egy régesrégi nyárba.
1937
Elalvás előtt, I
Most indulok a kék sziget felé,
ó, bár csókolhatnál még búcsuzásul!
Finom fények közt úszom, mint a Hold,
mikor éjfél körül a föld alá hull.
1938
Don Quijote névjegye
Itt voltam. Vártalak. Megittam két deci bort.
Az árvaság gebéje szivemre rátiport.
De megnyergeltem és – botlós volt bár a lába –
kivágtattam vele a gyilkos éjszakába.
1946
A negyvenedik ősz
Úristen, ez a negyvenedik őszöm!
Vajon még hány van, kérdezem…
De csak a tücskök rínak a mezőkön,
Rozsdás szerszámmal, érdesen.
1953
Orgona-szál
Orgona-szál remeg a jobbkezemben.
Megszagolom – és szerelmes vagyok,
Szerelmes a legelső szerelembe,
Mely voltaképp soha el sem hagyott.
1960
Bécsi noteszjegyzet
Anyuka emléke
…És kertész-ollót sem veszek Neked,
s ha veszek is, már késő, mindhiába:
vele a sírodon bozótot nyeshetek.
1961. szeptember 7.
Elalvás előtt, II
Szemem bársony sötétbe bámul,
Csend, éjszaka – így lenni jó.
S ön-test-meleg is, ráadásul!
Eszményi sír-illúzió.
Homo faber
Az életem: csigamászás ezüstje,
a föld szinén giliszta-túrt halom…
De sohasem bámultam pipafüstbe,
és sohasem őrölt az unalom.
Halott sirály
Láttál-e már égről lehullt sirályt?
Mint egy csomó véráztatott fehér rongy;
nyitott szemében vád az ég iránt
s felhők, akár a szappanbúborékon.
Törökfürdő
Melyben élveztük előéletünket,
a magzatvíz hőmérséklete volt
még ily meleg: bársony-puha homályban!
Lubickolunk a páratelt hodályban,
míg halljuk a parancsoló sikolyt,
amely naponta új életre büntet!
1967
Búcsú Velencétől, II
Hazaszáll a lankadt vándormadár –
valamit örökre befejeztem;
hazámon lógok mindörökre már,
vonagló test az égbenyúlt kereszten.
Velence, 1969. július 10.
Gyógyíthatatlan
Kerülj csak fényt, embert és társaságot!
De egy kihalt utcában hirtelen
rádront megválthatatlan árvaságod,
s mint részeg őrült, úgy bokszol sziven.
1970
Rózsaszínű álom
Azt álmodtam, kinőtt minden fogam
s mutogattam egy lánynak boldogan;
vad szőke volt, kacér, a szeme kék –
harapni hagyta rózsás fenekét.
Frontbetörés
Felhők
Megint mi történt a világgal?
Az égbolt félrevert harang,
s elnémult minden kis-madárdal.
Három-rét vad felhő kereng,
úgy száll az egyik, szinte szárnyal:
órjás, bolond postagalamb
romlásthozó hír tudatával.
Fák
Példái dívó tébolyoknak:
versengve hajlong ífju, vén;
irányváltó szelek dühén
már-már kidőlve támolyognak.
Emberek
Fejük fölé miféle őr ült?
Korbácsolásra száz okot talál –
ilyenkor aktív minden őrült:
rést robbant fejjel a cella falán.
Repülőgép
Noé galambja ércbe-öltözötten,
két mérföld magasan fölöttem –
Mely csillagra viszi a földi lét
segélykérő, rémült üzenetét?
Évszakok
Tavasz
Szoknya forog; vagy ezer,
nagy, téres földszagu csűrben.
Minden lány a babám
lesz! Sosem áll meg a tánc.
Nyár
Szépmivü óratorony.
Körülötte rohannak a felhők.
Fényes dél van, örök!
Áll az arany mutató.
Ősz
Rozsdás-szürke mezőn
imbolygó vézna ökörnyál:
Kísértet-szeretőm!
Kapdos a szívem után.
Tél
Mennél lassabban
jár botra hajolva az ember,
annál gyorsabban
vágtat a délceg Idő!
1976
Fa alatt, felnézve
Harminc éves ifju órjás e nyárfa,
s alatta, ültetője, törpe vén vagyok.
A lombja közt egy raj fényes madárka:
az elfelejtett nevü csillagok.
1976
Kert, kegyelmi pillanat
M.-B. B. könyvébe
Se autódurrogás, se repülőmotor:
Ezt a ritka csodát az Isten is csodálja.
Hát még milyen csoda e csendben, amikor
Szellőtől zendül a diófa orgonája!
1977
Egy papírbolt albumába
A papír egyre jobb,
simább és fényesebb –
írni rá valahogy
csak mind keservesebb.
1978
Egy régi fényképre
Alapállás?
Az enyedi Sétatér-végen
esztendős, szőke kislegény:
fejem nagy barna lány ölében,
kezem első kutyám fején.
Budán, 1979. május 31-én
Migrén
Mint hurcolt láda, melyben porcelán
s üveg-szerviz dirib-darabra törve:
olyan belül a koponyám.
Dobhatják valami gödörbe.
1979. július
Friss hant felett
Bibó Istvánék sírjánál
Boriska, Pista! Ti ott lent, ilyen hamar?
Máris több tonna sárgaföld takar;
s a kettős kopjafa, mikor megállt fölötte,
az én szivemet is majdhogynem átütötte.
1979
A rosszabb változat
Éjjel a kezemet félek kinyújtani:
a sötétből nehogy megfogja valami –
vagy Valaki! – És ez a rosszabb változat:
Annak hideg keze vissza senkit sem ad.
Visegrád, 1981. augusztus 6-án, éjjel
Gyertyaláng
Egyetlen égő gyertyaszál,
s szobám így 100 év óta áll!
– Ha elfuvintom, hirtelen
belép saját kísértetem…
1981. december
Egész világ…
Egész világ körülöttem forog!
Néhány nap óta én vagyok a tengely…
Valószínű, hogy megbolondulok –
Csak tudnám, hogy oázis lesz a menhely!
1982. február 11.
Bejegyzések
