Federico García Lorca: BAKKHOSZ
Zöld suttogás suhant át.
A fügefa kitárta lombját.
Akár a párduc, úgy les árnya
magamfajta költői árnyra.
A hold a kutyáit veszi sorra.
De eltéveszti s kezdi újra.
Zöld és fekete, tegnap s holnap,
babérjaik körém fonódnak.
Ki szeretne úgy, ahogy én,
ha új szívet plántálsz belém?
… S a fügefa rám ront orozva,
félelmesen megsokszorozva.
(Somlyó György fordítása)
Zöld suttogás suhant át.
A fügefa kitárta lombját.
Akár a párduc, úgy les árnya
magamfajta költői árnyra.
A hold a kutyáit veszi sorra.
De eltéveszti s kezdi újra.
Zöld és fekete, tegnap s holnap,
babérjaik körém fonódnak.
Ki szeretne úgy, ahogy én,
ha új szívet plántálsz belém?
… S a fügefa rám ront orozva,
félelmesen megsokszorozva.
(Somlyó György fordítása)