CARPE DIEM

Garai Gábor:
A FŰ, A FOLYÓ, TE MEG ÉN

A fű, a folyó, te meg én,
szemed reggeli üvegén,
idén egy végső korty meleg,
egy törpe-kagyló-amulett,

és koraősz és nyárutó
siettető, karoltató,
és vér-pihék a nap előtt,
és fölcikázó evezők,

aztán az est, s hogy nincs tovább,
hogy vártalak négy nyáron át,
s hogy halhatatlan a remény,
s a fű, a folyó, te meg én.