CARPE DIEM

1956. november 4-e sajtója, fényképek, rádióadások

2010-11-05T02:06:00.000-07:00

- 280x185:

Zsukov jelentése a magyarországi helyzetről

november 4. este

November 4-én, a nap folyamán a szovjet csapatok Magyarországon tovább folytatták a települések megtisztítását a lázadók itt-ott még ellenállást tanúsító elszigetelt csoportjaitól.

A Corvin közben elkeseredett harcot vívnak a szovjetekkel a védők

Hallgassa meg!

Hírek Debrecenből: "Egyelőre nyugalom és rend van. Egyelőre nyugalom és rend van. Csokonai Rádió. Adásunkat bizonytalan időre megszakítjuk. Viszonthallásra. Éljen a szabadság! Éljen a szabad magyar nép!"

Szovjet tankok vonulnak a Gellért térnél

Hallgassa meg a Csokonai Rádió felhívását az Egyesült Nemzetek Szövetségéhez!

... Figyelem, az ENSZ tagállamainak képviselőihez intézett üzenetünk!
Valamennyi ENSZ-megbízottnak és küldöttnek!
ENSZ-küldöttek! Népek küldöttei!
Az elkövetkező órákban döntötök egy nemzet életéről vagy haláláról. Miközben hazátok fiai boldogan és békében élnek, a magyar nép fiai a szovjet harckocsik és bombázók gyilkos tüzétől hullanak el. Hazánkat külső fegyveres támadás érte. Utolsó mentsvárként hozzátok fordulunk! Éljetek nemzetetek adta lehetőséggel, mentsétek meg hazánkat a pusztulástól és a rabszolgaságtól! Azonnali és hathatós intézkedéseket kérünk, mely megment a további vérontástól és visszaadja semlegességünket!
Mutassátok meg, hogy az ENSZ meg tudja valósítani akaratát, határozataival eléri, hogy hazánk ismét szabad lesz! Lelkiismeretetekre hivatkozva felszólítunk, hogy azonnal, az azonnali cselekvésre! ...

Átalakítás alatt

a világ szabad nemzeteihez! Fejtsetek ki minden erőt a szabadságharcunk megsegítésére!

Rádióadás délután
"[...] a világ szabad nemzeteihez! Fejtsetek ki minden erőt a szabadságharcunk megsegítésére! Az utolsó csepp vérünkig harcolunk. A magyarok istene velünk van. Figyelem, figyelem! Figyelem, figyelem! Szabad Európa Rádió figyelem! Ha veszitek adásunkat, értesítsetek róla! Figyelem, figyelem! Szabad Európa Rádió figyelem! Ha veszitek adásunkat, azonnal értesítsetek róla"

Mivel - különösen az első napokban - a szovjetek senkiben sem bíztak néhány politikuson és a hadseregük mellett fegyveres szolgálatot vállaló egykori ÁVH-sokon és pártfunkcionáriusokon kívül, a letartóztatottakat nem magyarországi, hanem a határon túli, ukrajnai börtönökbe szállították. A deportáltak között voltak politikusok, döntő többségükben azonban fiatalokkal, a fegyveres harcok résztvevőivel töltötték meg a börtönöket. November 15-én már 846 Szovjetunióba hurcolt foglyot tartottak nyilván, köztük 68 kiskorút és 9 kislányt.

Az ENSZ II. rendkívüli közgyűlésének határozata

Az ENSZ délután összeülő második rendkívüli közgyűlésén 50:8 arányban, 15 tartózkodás mellett elfogadják a tovább bővített amerikai határozati javaslatot, amely az eddigieken túl felkéri az ENSZ főtitkárát, jelöljön ki bizottságot a magyarországi helyzet megvizsgálására, majd tegyen jelentést a közgyűlésnek, és terjesszen elő javaslatokat a Magyarországon fennálló helyzet megszüntetése érdekében. A határozat felszólítja továbbá a szovjet és a magyar kormányt, hogy tegyék lehetővé az ENSZ-megfigyelők beutazását Magyarországra. Kanada javaslatára a közgyűlés utasítja a főtitkárt ENSZ-haderő felállítására a Közel-Keleten.

Ny. P. Firjubin, a Szovjetunió jugoszláviai nagykövete táviratban jelenti Moszkvának, hogy "Nagy Imre és 11 vezető magyar kommunista" a budapesti jugoszláv nagykövetségen tartózkodik. A jugoszlávok igyekeznek rávenni Nagy Imrét, jelentse ki, hogy hajnali rádiónyilatkozatát a reakció nyomására tette.

Később a jugoszláv külügyi államtitkárság táviratban utasítja Soldatic jugoszláv nagykövetet, közölje Nagy Imréékkel, hogy nem kötik a menedékjogot a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elismeréséhez, kiutazásuk Jugoszláviába pedig kizárólag a szovjet garanciától függ.

Vasúti kocsik a Széna téren

A Széna téri csoport délelőtt felveszi a harcot a szovjetekkel, majd többségük elhagyja a Széna teret. A Köteles vezette pesthidegkúti felkelők kb. 20 fős csoportja csatlakozik a Széna tériekhez.

10.00

Zsukov jelenti a szovjet vezetésnek, hogy elfoglalták Győrt, Miskolcot, Gyöngyöst, Debrecent, a megyeszékhelyek többségét, a hírközlés legfontosabb csomópontjait megszállták, és körülzárták a fegyver- és lőszerraktárakat. Jelentése szerint "egyetlen ellenállási gócpont van még" - a Corvin köz.

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány (Kádár-kormány) - hamisan Budapestről keltezve - táviratot küld az ENSZ főtitkárának, kéri a magyar kérdés napirendről való levételét.

Harcok a nagyobb vidéki városokban

A városi pártbizottság épülete Székesfehérváron a Szabadság téren

Miskolcon a diákszállón lévő nemzetőrök egy része felveszi a harcot. Kecskeméten a szovjet hadsereg elfoglalja a homokbányai laktanyát. A szovjet tankok megszállják Pécset. Orosházán hangoshíradón keresztül felhívást intéznek a lakossághoz, hogy jelentkezzenek a szovjetek ellen szerveződő nemzetőrszázadba.

Súlyos harcok a fővárosban

A Corvin köz a zsákmányolt 122 mm-es szovjet tarackkal

A Széna téren, a Royal Szállónál, a Blaha Lujza téren, a Garai utcában, a Thököly úton, a Budaörsi úton, Kispesten, Pestlőrincen, Soroksáron, Pesterzsébeten, a Tűzoltó utcában, Nagyvárad térnél, Déli pályaudvarnál és Csepelen a nemzetőrség szembeszáll a támadással. A Corvin köziek súlyos harcokat vívnak az Üllői út, Práter utca, Kisfaludy utca környékén. Mind a szovjetek, mind a nemzetőrök komoly veszteségeket szenvednek. Több száz magyar állampolgárt a Szovjetunióba deportálnak.

Passzív ellenállásra szólít Bibó

A szovjet támadás után a Parlamentben maradnak Bibó István és Tildy Zoltán miniszterek, valamint Mindszenty József esztergomi érsek. A bíboros rövidesen átmegy az amerikai követségre, ahol menedékjogot kap.

Miután Tildy Zoltán is távozik, Bibó István mint a törvényes magyar kormány egyetlen, az Országgyűlés épületében tartózkodó képviselője, kiáltványt fogalmaz meg.

Münnich megadásra szólítja a magyar alakulatokat

Münnich Ferenc - mint a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány fegyveres erők minisztere, Budapestről keltezve - utasítja a Magyar Néphadsereg alakulatait, hogy ne nyissanak tüzet a támadó szovjet csapatokra, és parlamenterek útján adják meg magukat.

A Szabad Kossuth Rádió adása megszakad

8.07

Miután a Parlamentet elfoglalták a szovjet egységek, a Szabad Kossuth Rádió adása bejelentés nélkül, zene közben megszakad. Rövidhullámon váltakozva a Himnuszt és a Szózatot sugározzák.

A Parlament őrsége leteszi a fegyvert

8.00

A Parlamentet őrző magyar tisztek és sorkatonák a Kossuth Lajos téren leteszik a fegyvert. A szovjetek megszállják az épületet.

A szovjetek körülzárják a Parlamentet

7:30

A 2. szovjet gépesített gárdahadosztály különleges osztaga a HM és BM elfoglalását követően körülzárja a Parlamentet. Derestey Sándor alezredes tárgyal a megadás feltételeiről a téren, majd Grebennyik KGB-s vezérőrnaggyal tér vissza az épületbe. Czottner Sándor, Csergő János, Dobi István, Kristóf István, Rónai Sándor, Zsofinyecz Mihály a szovjet tábornokot és kíséretét megmentőjükként üdvözlik. Megállapítják, hogy kudarcot vallott a Nagy Imre-kormány letartóztatására tett kísérlet.

A HM megtiltja az ellenállást

november 4. reggel

A HM-ben tartózkodó Janza Károly altábornagy, Uszta Gyula, Váradi Gyula, Kovács Imre vezérőrnagyok megtiltják a Magyar Néphadsereg csapatainak az ellenállást. 6.30-kor a 108. szovjet ejtőernyősdeszant ezred osztaga akadálytalanul elfoglalja a minisztérium épületét. A magyar hadsereg szinte teljes vezetését, 13 tábornokot és 300 magas rangú tisztet ejtenek foglyul. A vezetőket - Uszta Gyulát és másokat - Tökölre viszik Malinyin tábornokhoz. (Usztát és az együttműködést vállaló tiszteket másnap Szolnokra szállítják.)

A magyarországi szovjet katonai invázió hírére hajnalban összehívják az ENSZ Biztonsági Tanácsa ülését, ahol szavazásra bocsátják az előző nap beterjesztett amerikai határozati javaslat némileg módosított változatát. Ez felszólítja a Szovjetuniót, hogy tartózkodjon Magyarországon bárminemű katonai akciótól és haladéktalanul vonja ki csapatait az országból. A javaslat elismeri a magyar nép jogát arra, hogy szabadon választott kormánya legyen; felkéri az ENSZ főtitkárát annak megvizsgálására, hogy a magyar népnek milyen élelmiszer, gyógyszer és egyéb segélyre van szüksége, és az ENSZ tagállamait ezen ellátmányok összegyűjtésében való közreműködésre szólítja fel. A javaslatot a Szovjetunió megvétózza (9 igen szavazat, Jugoszlávia tartózkodik), majd a kérdést amerikai javaslatra "az egyesülés a békéért" eljárás keretében rendkívüli közgyűlés elé utalják.

Felhívás a szovjet katonákhoz

november 4. 7:14

Felhívás két nyelven. Hallgassa!

"Szabad Kossuth Rádió, Budapest és Szabad Petőfi Rádió, Győr. 7 óra 14 perc. Figyelem! Figyelem! Fontos felhívást olvasunk fel. A magyar kormány felkéri a szovjet hadsereg tisztjeit és katonáit, hogy ne lőjenek, kerüljük el a vérontást. Az oroszok barátaink, és azok is maradnak."
Vnyimanyije! Vnyimanyije! Govorit Budapest, Sztancia Szvobodnij Kossuth. Vnyimanyije! Vnyimanyije! Govorit Budapest, Sztancia Szvobodnij Kossuth. Vengerszka pravityelysztvo proszit szovetszkij szaldat i oficerov komangyirov nye sztreljajtye v mirnoje naszelenyije. Russzkij narod nasi druzja i tak imi osztanutszja.

Szabad Kossuth Rádió Budapest és Szabad Petőfi Rádió Győr

Rendkívüli hírek - hallgassa meg!

6 óra 24 perckor az Associated Press soron kívüli hírben közölte, az ENSZ központjának keltezésében, hogy az Egyesült Államok vasárnap korán reggel kérte, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa tartson rendkívüli vasárnapi ülést és foglalkozzék a Magyarországon végrehajtott új szovjet támadásokkal.

Nagy Imre és társai a jugoszláv követségre menekülnek

6 és 8 óra között a jugoszláv nagykövetségre érkezik Nagy Imre, Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Lukács György, Szántó Zoltán - az MSZMP (alapító) Intéző Bizottságának tagjai, valamint Fazekas György, Haraszti Sándor, Jánosi Ferenc, Rajk Lászlóné, Szilágyi József, Tánczos Gábor, Ujhelyi Szilárd, Vas Zoltán és családtagjaik. Összesen 43 személy kap menedékjogot. Vásárhelyi Miklós, Nádor Ferenc ezredes, a légierők parancsnoka és Erdős Péter újságíró Vukmirovic ezredes, jugoszláv katonai attasé lakásán kapnak menedéket.

Szabad Kossuth Rádió: Nagy Imre Maléteréket keresi

november 4. 5:56

Maléter nem tért vissza

Hallgassa meg a Nagy Imre újabb üzenetét!

Újabb drámai hangú felhívás hangzik el a rádióban. A miniszterelnök kollégáit keresi, a szovjetekkel tárgyaló delegáció tagjait keresi az éter hullámain: "Nagy Imre, a nemzeti kormány miniszterelnöke felhívja Maléter Pál honvédelmi minisztert, Kovács István vezérkari főnököt, továbbá a katonai küldöttség többi tárgyalásra indult tagjait, akik tegnap este 10 órára mentek ki a szovjet hadsereg-parancsnokság színhelyére és eddig még nem tértek vissza, hogy haladéktalanul jöjjenek és vegyék át hivatalaik vezetését!"

Nagy Imre rádiószózata

november 4. hajnal

Hallgassa meg Nagy Imre felhívását!

5.20-kor hangzik el először Nagy Imre rövid, drámai hangú rádióbeszéde, amelyet 8 óráig többször megismételnek: "Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével." A felhívás után a rádió a Himnuszt, majd a Szózatot sugározza.

Moszkvából Kádár János, Münnich Ferenc és szovjet kísérőik - egy bizonytalan időtartamú kárpátaljai megálló közbeiktatásával - Szolnokra repülnek. Kádár este tárgyal a szolnoki városi pártbizottság vezetőivel.

A Kádár-kormány első felhívása

november 4. hajnal

A népfelkelés ellenforradalomba torkollott5.10-kor az ungvári rádió - magát meg nem nevezve, budapesti keltezéssel - a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak az SZKP KB Elnöksége előző esti ülésén megszövegezett felhívását közvetíti. A nyilatkozat szerint az "október 23-án megindult tömegmozgalom, melynek nemes célja a Rákosi és társai által elkövetett párt- és népellenes bűnök kijavítása a nemzeti függetlenség és szuverenitás védelme volt (...) fasiszta ellenforradalomba torkollott", ez indokolta az új kormány megalakítását. "Veszélyben van a munkások és parasztok hatalma, a szocializmus szent ügye. (...) Az ellenforradalmárok egyre arcátlanabbak. Kegyetlenül üldözik a demokrácia híveit, nyilasok és más vadállatok gyilkolják a becsületes hazafiakat, és a mi legjobb elvtársainkat. (...) Kezet emeltek a mi népi demokratikus rendszerünkre. Ez azt jelenti, hogy a gyárakat és az üzemeket vissza akarják adni a kapitalistáknak, a földet a nagybirtokosoknak. Már el is indították Horthy zsandárjait, börtönőreit, az egész átkozott és gyűlöletes elnyomó és kizsákmányoló rendszer képviselőit, hogy a nép nyakára üljenek. (...) A reakciós elemek (...) igen sok becsületes dolgozót - különösen az ifjúság nagy részét - tévesztették meg, akik a mozgalomba becsületes, hazafias szándékkal kapcsolódtak be. Éppen ezért helytelen és bűnös eljárás, ha valaki vádolja ezeket azért, hogy a mozgalomban részt vettek. Emellett nem szabad szem elől téveszteni, hogy felhasználva Nagy Imre kormányának gyöngeségét ellenforradalmi erők garázdálkodnak, gyilkolnak és rabolnak az országban, és attól lehet félnünk, hogy felülkerekednek. (...) Véget kell vetnünk az ellenforradalmi elemek garázdálkodásának. (...) Mi ezért alakítottuk meg a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt." Az új kormány programjában a nemzeti függetlenség biztosítását, a szocialista vívmányok védelmét, a béke helyreállítását, egyenrangú külkapcsolatokat, életszínvonal emelést, lakásépítést, a bürokrácia visszaszorítását, a munkás-önigazgatás támogatását, a kötelező beszolgáltatás és az erőszakos téeszesítés megszüntetését, a kisipar és kiskereskedelem támogatását, a nemzeti kultúra fejlesztését, a szovjet csapatok kivonásáról szóló tárgyalások haladéktalan megkezdését ígéri. Bejelenti, hogy "azzal a kéréssel fordult a szovjet parancsnoksághoz: segítsen népünknek a reakció sötét erőinek szétverésében" és csatlakozásra szólítja fel "a magyar haza minden önzetlen fiát".

A Kádár-kormány megalakulását bejelentő közlemény

november 4. hajnal

Kádár János munkához lát...

Münnich Ferenc beszél. Hallgassa meg!

Az ungvári rádió - magát meg nem nevezve, budapesti keltezéssel - 5.05-től közvetíti a Kádár János vezette ellenkormány felhívásait. Először Münnich Ferenc olvassa fel a magyar dolgozó néphez intézett nyílt levelet, amelyben Apró Antal, Kádár János, Kossa István és saját nevében bejelenti, hogy 1956. november 1-jén a Nagy Imre-kormánnyal minden kapcsolatunkat megszakították, miniszterként is kiléptek e kormányból, és kezdeményezték a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakítását. Ezt követően Kádár János miniszterelnökként ismerteti kormánya névsorát: Münnich Ferenc, Marosán György, Dögei Imre, Apró Antal, Kossa István, Rónai Sándor, Horváth Imre. Marosán, Dögei, Rónai a rádióadásból értesülnek megbízatásukról.

A Nemzeti Kormány nem ad ellenállási parancsot

november 4. 4:30

A Szovjet Hadsereg általános támadásáról Király Béla vezérőrnagy telefonon jelentést tesz a Parlamentben tartózkodó Nagy Imrének, és utasítást kér. Nagy Imre nem ad parancsot az ellenállásra.

A szovjet csapatok általános támadása

4.15-kor megindul a Szovjet Hadsereg általános támadása. A fővárost a - különleges hadtest alárendeltségében harcoló - 2., 33. gépesített és 128. lövész gárdahadosztály támadja. A 2. gárdahadosztály a főváros észak-keleti és középső részén, a 33. gárdahadosztály a Rákóczi úttól délre, Dél-Pesten, a 128. gárdahadosztály pedig Budán harcol. A Dunántúlon a - 38. hadsereg kötelékébe tartozó - 17., 27., 39. gépesített és 61. légvédelmi tüzér hadosztály harcol. Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon a - 8. gépesített hadsereg kötelékébe tartozó - 11., 32., 35. gépesített, 60. légvédelmi tüzér hadosztály, 70. lövész gárdahadosztály és 31. harckocsi hadosztály harcol.

szabadnet

2010-11-02T04:00:00.000-07:00

2010-10-23T02:58:00.000-07:00

Az 1956-os forradalom, előzményei, illetve utóélete bővelkedtek különleges, meghökkentő, megható pillanatokban. Az alábbiakban ezekből olvasható egy válogatás:

1956. október 23-án este a Parlamentnél összegyűlt kétszázezres tömeg előtt hosszú várakozás után megjelent Nagy Imre az embereket vigyázatlanul „elvtársaknak” szólította, mire azok tiltakozásul kifütyülték a várva várt szónokot. Nagy Imre reformokat ígért, de hazatérésre szólította fel a tömeget – amelynek egy része elégedetlenül a Rádióhoz vonult, megostromolta és hajnalra elfoglalta.

1956. október 23-án este a városligeti Sztálin-szobornál összegyűlt tömeg a maga kezébe vette a forradalom egyik követelésének végrehajtását: a 18 méter magasságba emelkedő szobrot ledöntötték, a két kilométernyire lévő Nemzeti Színházhoz (a mai Blaha Lujza tér) vonszolták, ahol apró darabokra verték szét. A szobor egykori helyét a budapesti folklórban sokáig „Csizma tér” néven emlegették, mert a talapzaton csak a szovjet diktátor hatalmas csizmái maradtak.

1956. október 25-én az Astoriánál összegyűlt tüntetők összebarátkoztak a Kálvin tér felől érkező szovjet harckocsikkal és magyar zászlókat tűztek a tankokra. Amikor a Rákóczi út felől is trikolórral fellobogózott tankot pillantottak meg, a tömegben elterjedt, hogy győzött a forradalom.

1956. október 25-én, miután a Kossuth téren eldördült az első sortűz, a közelben lévő pártközpontnál zűrzavaros lövöldözés kezdődött a magyar katonai egységek, a pártházat védő ÁVH-sok és a szovjet tankok között. Egy szovjet tank sortüze az ülésterembe csapódott, ahol a magyar pártvezetők éppen a magas rangú szovjet küldöttekkel (köztük Mikojan) tárgyaltak. Az egész társaság a pincébe vonult.

1956. október 26-án a tréfás kedvű Corvin közi szabadságharcosok porcelán levesestányérokkal futamították meg a szovjet tankokat. A korábbi napokban hatalmas veszteségeket szenvedett tankegységek legénysége nem mert ráhajtani az útra helyezett tányérokra, mert nem tudták, nem aknák-e.

1956. október 30-án magyar tankoszlop érkezett a nemzetőrök ostromolta Köztársaság téri pártbizottság felmentésére. A tankok helyismerettel nem rendelkező legénysége – látva egy tankot, amely a pártházat lőtte, de valójában a felkelőkkel volt – maguk is a pártházra tüzeltek, gyakorlatilag megpecsételve a védők sorsát.

1956. október 30-án a Köztársaság téri pártházat elfoglaló felkelők munkagépek segítségével ásták fel a teret, kazamaták után kutatva, amelyben az elterjedt hírek szerint az ÁVH-sok foglyokat őriztek. Egyes beszámolók szerint volt olyan gödör, amely a tízméteres mélységet is elérhette. Végül nem találtak titkos járatokat.

1956. október 31-én a Kossuth Rádióban elhangzott az Örkény István fogalmazta, szállóigévé lett önkritikus mondat: „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon”. Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek! – hangzott el többször a világ népeihez intézett segélykiáltás a Kossuth Rádióban 1956. november 4-én, miután a szovjet hadsereg általános támadást indított a magyar forradalom ellen.

1956. november 7-én – a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján –, azaz a bolsevik puccs évfordulóján, amikor még folyt a harc az országot november 4-én elözönlő szovjet csapatokkal, Angyal István, a Tűzoltó utcai felkelőcsoport parancsnoka a magyar zászlókkal együtt vörös zászlókat is kitűzetett a csoport ellenőrzése alatt álló épületekre. A szabadságharcosok ezzel azt üzenték, hogy a velük szemben álló szovjet katonák harcolnak a valódi munkásforradalom ellen.

1956. november 18-án fél órán keresztül hatalmas magyar zászló lobogott a New York-i Szabadság szobron, amelyet magyar emigránsok kis csoportja tűzött ki, hogy szimpátiát keltsen az elvérző magyar forradalom iránt. Az esemény óriási sajtónyilvánosságot kapott a világban.

1956. december 6-án került sor a melbourne-i vérfürdő néven híressé vált összecsapásra, a vízilabda történetének leghíresebb meccsére, amelyet a Szovjetunió elleni 4-0-s magyar vezetésnél néhány perccel idő előtt fújtak le, miután a medencében elszabadultak az indulatok. A másnap vívott döntőben Magyarország olimpiai bajnok lett.

(A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából- javítva!)

2010-09-30T06:56:00.000-07:00

Elhunyt Tony Curtis

A magyar származású 85 esztendős filmszínész halálhírét lánya, Jamie Lee Curtis erősítette meg.

A 130 alkotásban szerepelt, 1959-ben Oscar-díjra jelölt, kétszeres Golden Globe-díjas magyar származású hollywoodi színészlegenda halálát egyelőre nem tudni mi okozta.

Tony Curtist olyan vígjátékokban láthattuk, mint a Minden lében két kanál és a Van, aki forrón szereti. Az amerikai filmszínész, a magyar újságírók kérdéseire magyarul adott választ, hiszen családja innen települt ki az USA-ba.

A világszerte Tony Curtisként ismert filmcsillag eredetileg Bernard Schwartz néven született New Yorkban, 1925. június 3-án. Családja Mátészalkáról származik, ahonnan New Yorkba emigráltak és Emanuel és Helen Schwartz néven folytatták életüket.

Amikor Tony 18 éves lett 1943-ban, bevonult a haditengerészethez, majd a háború után színészként folytatta pályafutását Kaliforniában, az Universal Stúdiónál, ahol rengeteg fantáziát láttak színészi tehetségében.

A színészkedésen kívül a lovaglás és a vívás érdekelte. Karrierje kezdetén vette fel a Tony Curtis nevet, mellyel később bevonult a filmtörténelembe.

1951-ben feleségül vette a közelmúltban elhunyt ismert színésznőt, Janet Leigh-et (1951-1962), mely házasságból 2 lány született. Kelly és Jamie Lee Curtis. Utóbbi apja nyomdokaiba lépve elismert színésznő lett. Curtis házassága 1962-ben válással végződött, kapcsolatuk megromlása következtében.

Válása nem okozott törést filmes pályafutásán. Olyan remek filmekben láthattuk, mint A tolvaj hercege vagy az Ali baba fia. A kosztümös filmekben való szereplését lecserélte a romantikus filmekre. 1956-ban szerepelt a Trapéz című szerelmi történetben, ahol fiatal artistát alakított. Ezzel felhívva a kritikusok figyelmét remek színészi alakítására, hiszen mindaddig csak külsejét dicsérték. Komolyabb kihívást jelentett számára A siker édes illata című filmben játszott talpnyaló újságíró szerepe, mely filmben Burt Lancaster partnereként láthattuk. Oscarra jelölt alakítását követhetjük nyomon A megbilincseltek című filmben, mint szökésben lévő rab. 1959-ben Marilyn Monroe és Jack Lemmon partnereként a Van, aki forrón szereti című világsikerben láthattuk, melyben szaxofonistát játszott. A film bemutatója után világsztárként ünnepelték.

Remek humora miatt főként vígjátékokban szerepelt, de a komolyabb hangvételű Spartacusban is remekül helytállt, bizonyítva azt, hogy sokkal többre is képes, és így volt ez A bostoni fojtogató sorozatgyilkosaként is. A televízió aranykorában az 1970-es évek elején Roger Moore társaként a The Persuaders című sorozatban alakított nagypályás amerikai üzletembert, aki nem félt verekedésekbe keveredni. A sorozat Magyarországon Minden lében két kanál címmel forgott. Az elmúlt években kevés filmben láthattuk. Felbukkant az Ilyen a bokszban, illetve a Vérdíj 2. – A nagy robbanás című filmben.

A hollywoodi sajtó Tony Curtis válása utána is hangos volt magán- és nőügyeitől. Notórius nőcsábászként volt ismert. Szinte minden 10 évben új feleséggel láthattuk az újságok címlapján: Christine Kaufmann (1963-1967), Leslie Allen (1968-1981), Lisa Deutsch (1993-1994), Andrea Savio (1984-1992) és Jill Vandenberg (1998-). Curtis úgy véli, a hosszú élet titka a fiatal nőkben keresendő. Utolsó felesége és közte 45 év korkülönbség volt.

A filmezést az utóbbi években lecserélte a festészetre. Festményeit híres galériákban láthatjuk. 2009-ben jelent meg önéletrajzi kötete, a Hollywood hercege, melyet a 16. Nemzetközi Könyvfesztiválon Budapesten a Millenáris Parkban dedikált.

Forrás: MTI

2010-09-25T05:03:00.000-07:00

Aloha

He kehau ho’oma’ema’e ke aloha
"A szeretet olyan, mint a tisztító harmat"

ALOHA FILOZÓFIA
(az Aloha International anyaga)

IKE: A világod olyan, amilyennek hiszed.
KALA: Nincsenek határok.
MAKIA: Az energia követi a figyelmet.
MANAWA: Most van a cselekvés pillanata.
ALOHA: Szeretni annyi, mint boldognak lenni.
MANA: Az erő belülről jön.
PONO: A hatékonyság, az igazság mércéje.

Aloha Szellem egy jól ismert utalás arra a barátságosan elfogadó magatartásra, amelyről a Hawaii-i szigetek lakói oly híresek. Ugyanakkor utal egy olyan hatásos módszerre is, amely képes megoldani minden problémát, elérni minden kitűzött célt, és olyan tudati vagy testi állapotot teremteni, amilyet csak akarsz.

Hawaii nyelven az „aloha” sokkal többet jelent, mint szia, viszlát vagy szeretet. Ez mélyebb értelemben „az életenergia (ha) örömteli (oha) megosztása (alo) a jelenben. Ahogyan megosztod ezt az energiát, úgy fogsz ráhangolódni az isteni erőre, amelyet a Hawaii-i emberek MANA-nak neveznek. Ennek a mérhetetlen erőnek a szeretetteljes használata a titka a valódi egészségnek, boldogságnak, jólétnek és sikernek.
Amikor ráhangolódsz erre az erőre, és az működni kezd, ez annyira egyszerűnek tűnhet számodra, hogy megkísérthet az a gondolat, hogy „ez túl könnyű ahhoz, hogy igaz legyen”. Kérlek, ne hagyd, hogy a látszat megtévesszen. Ez a leghatásosabb technika a világon, és bár rendkívül egyszerű, mégsem bizonyul könnyűnek, mert állandóan kell emlékezned rá, és sokszor kell alkalmaznod.
Ez egy olyan titok, amely az emberiségnek megadatott újra és újra, és itt van megint, más formában.
A titok a következő:
Áldj meg mindenkit és mindent, amely képviseli a kívánságaidat.
Ez minden.
Azonban minden egyszerű dologhoz szükséges némi magyarázat.
Megáldani valamit egyenlő azzal, hogy felismersz vagy kiemelsz egy pozitív minőséget, jellemet vagy állapotot azzal a szándékkal, hogy mindez növekedjen, fennmaradjon, vagy létrejöjjön.
Az áldás három okból kifolyólag lesz hatásos, ha meg akarod változtatni az életedet, vagy ha azt szeretnéd megkapni, amire vágyakozol:
- Először is a tudatod pozitív összpontosítása felébreszti az Univerzum pozitív, alkotó erőit.
- Másodszor, kifelé indítja el az energiádat, aminek köszönhetően még több energia áramlik át rajtad.
- Harmadszor, amikor mások érdekében áldasz, ahelyett, hogy egyenesen magadat áldanád meg, akkor elkerülhetsz mindenféle tudatalatti félelmet arról, amit magadnak szeretnél, és az áldásra való erős összpontosítással növeled a hasonló jó dolgokat a saját életedben is. Ami a legszebb ebben a dologban, hogy az áldás, melyet másokért teszel, rajtad éppúgy segít.
Az áldás történhet a képzelet által vagy érintéssel, de a legáltalánosabb és legkönnyebb módja a beszéd. A verbális áldás legfőbb fajtái a következők:

Csodálat – dicsérni vagy magasztalni valami jót, amit észrevettél. Például, „Milyen szép naplemente! Tetszik az a ruha. Olyan jópofa vagy.”

Megerősítés – Ez egy különleges állítás az áldás erejének növelésére vagy tartósságára. Például, „Megáldom ennek a fának a szépségét. Áldott legyen a tested egészsége.”

Elismerés – Ez a hála egyfajta kifejezése azért, hogy valami jó létrejön, vagy már megtörtént. Például, „Köszönöm Istenem, hogy segítettél. Köszönet az esőnek, a föld táplálásáért.”

Előrelátás – Ez a jövő megáldása. Például, „Csuda jó pikniket rendezünk. Áldom az emelkedő jövedelmedet. Köszönöm a tökéletes társamat. Szerencsés utat, a jó szelek vezessenek utadon.”

Hogy az áldással a legtöbbet érd el, fel kell adnod vagy lerövidítened azt az utat, amely tagadja azt: ez pedig az átkozódás. Ez nem a káromkodás vagy a csúnya szavak használatát jelenti. Hanem az áldás ellentétjére utal, kritizálni a csodálat helyett, kételkedni a megerősítés helyett, hibáztatni az elismerés helyett, aggódni a bizakodó előrelátás helyett. Ha ezek közül valamelyik mégis megtörténne, megsemmisítheti az áldás néhány hatását. Minél inkább átkozódsz, annál nehezebb és hosszabb lesz az út a helyes áldásig. Más oldalról nézve, minél többet áldasz, annál kevésbé lesz ártalmas bármiféle átkozódás.
Következzen néhány elképzelés a különböző szükségletek és vágyak áldására:

Egészség – Áldd meg az egészséges embereket, állatokat, sőt a növényeket is, mindent, ami jól felépített és megalkotott, mindent, amely bőséges energiáról árulkodik.

Boldogság – Áldj meg mindent, ami jó, vagy azt a jót, amely minden emberben és dologban benne van, a boldogság minden jelét, amit látsz, hallasz vagy érzel az emberekben vagy állatokban és az összes lehetőséget a boldogságra, amit magad körül észreveszel.

Jómód – Áldd meg minden jelét a boldogulásnak a környezetedben, beleértve mindent, amit pénzzel lehet elérni, az összes pénzt, amely rendelkezésedre áll bármilyen formában és részt vesz a világ körforgásában.

Siker – Áldd meg az eredmények és tettek összes megnyilvánulási formáját (az épületeket, hidakat és sporteseményeket); az összes célba érkezést (hajók, repülők, vonatok, autók és emberek) minden jelét a további megmozdulásnak és kitartásnak és minden jelét az örömnek és jókedvnek.

Bizalom – Áldd meg az emberekben és állatokban lévő bizalom és erő összes jelét; az állandóság minden jelét (mint a hegyek és magas fák); és a céltudatos erő minden jelét (beleértve a nagy gépeket, erővonalakat).
Szeretet és barátság – Áldd meg minden jelét a törődésnek, gondoskodásnak, részvétnek és támogatásnak, minden harmonikus kapcsolatnak a természetben és építészetben; mindent, amely kapcsolatban áll vagy finoman érintkezik valami mással; minden jelét az együttműködésnek a játékban és munkában; és minden jelét a szeretetnek és mókának.
Belső béke – Áldd meg a csendesség, a nyugalom, a víz nyugalmának és az ég derültségének, minden távoli látképnek (horizont, csillagok, a Hold) minden jelét; a szépség, a látvány, hang és érintés minden jelét; a tiszta színeket és formákat; a természetesen vagy mesterségesen létrejött részletes formákat.
Lelki növekedés – Áldd meg a természetben jelenlévő növekedés, fejlődés és változás minden jelét, az átmenetet a hajnal és alkony között; a Nap, a Hold, a bolygók és csillagok mozgását; a madarak röptét az égen, a szél és tenger mozgását.
A fenti elképzelések vezérfonalak mindazok számára, akik nem szoktak áldani, de nincsenek korlátozva általuk. Ne feledd, hogy minden minőség, jellemvonás vagy állapot lehet áldott, ha valaha létezett, jelenleg létezik, vagy ha régóta csak a te képzeletedben létezik.
Személy szerint én használtam az áldás erejét a testem gyógyítására, bevételem növelésére, több képesség kifejlesztésére, hogy létrehozzak egy mélyen szerető kapcsolatot feleségemmel és gyerekeimmel és kialakítsaki egy egész világot behálózó, aloha szellemmel dolgozó, békéltető hálózatot. Mivel nekem ez jó szolgálatot tett, meg szeretném osztani veled.

Hogyan fokozhatod az erődet az áldáshoz.
Van egy, a hawaii-i sámánok által használt módszer- a személyes energiád növelése- mely erőd fokozásában segít téged. Ez egy egyszerű légzéstechnika, amely használható alapozáshoz, összpontosításhoz, meditációhoz és gyógyításhoz. Nem igényel semmiféle különös helyzetet, és elvégezhető mozgás közben, pihenés közben, nyitott vagy csukott szemmel egyaránt. Hawaii-n pikopiko-nak nevezik, mert piko a köldököt és fejtetőt egyaránt jelenti
A technika:

Légy tudatában a természetes légzésednek (megváltozhat önmagától a tudatosságod következtében, de ez rendben van így).
A tudatoddal vagy érintéssel állapítsd meg a fejtetőd és köldököd helyét.
Most belégzéskor irányítsd a figyelmed a fejtetőre, kilégzéskor a köldöködre. Addig lélegezz így, amíg csak szeretnél.
Amikor nyugodtnak és összpontosítottnak érzed magad, és/vagy energiávaltelinek, képzeld el, hogy egy láthatatlan fény felhő vagy egy elektromágneses mező vesz körül, és hogy a légzésed növeli ennek a felhőnek vagy mezőnek az energiáját.
Áldás közben képzeld azt, hogy áldásod tárgya ugyanolyan energiával van körülvéve, mint te magad.

Változatok
a. A fejtető és köldök helyett irányítsd a figyelmed válltól vállig, vagy az égtől a földig.
b. Segítség az energiamezőre való összpontosításhoz, képzeld el színesen, mint egy hangszínt, egy akkordot, vagy egy bizsergést.

Aloha ia o'ka a pa'ulo
Szeretetben találkozva, eggyé válunk

Ez az oldal a polinéz szellemi kultúra (Huna) megismertetését tűzte ki célul. A Huna ősi tudásának alkalmazása napjainkban nemcsak időszerű, de egyre sürgetőbb feladat is, ahogyan eltávolodtunk a saját természetességünktől, úgy egyre inkább elfelejtettük belső harmóniánkat és a rajta alapuló kapcsolataink ápolását is. A Huna szó jelentése: titkos, rejtett. A látszat mögötti lényeg. A láthatatlan, amely formálja a láthatót.

A polinéz sámánok, akiket Hawaiin kahunáknak, Tahitin tohunáknak, Új-Zélandon pedig tohungáknak neveznek, már évszázadokkal a kortárs nyugati pszichológia megszületése előtt szoros összefüggést fedeztek fel az egészséges belső és külső kapcsolatok, az érzelmek és a fizikai egészség között. Felfedezték, hogy a belső kapcsolatok megváltoztatása által befolyásolhatók a pszichofiziológiai tünetek, az energia szint, a teremtő erők hatékonysága és a boldogság szintje.

Más kultúráktól elszigetelve, egyszerű és hatékony eszközöket fejlesztettek ki, melyekkel vissza lehet állítani az egyensúlyt a kapcsolatainkban, visszaállítani az élet értelmét, a jó közérzetet és egészséget.

"Waiho wale kahiko" – Eljött a régi titkok feltárásának ideje

A kahuna tudás évszázadokon keresztül csupán egy szűk kiválasztott réteg számára volt hozzáférhető. A kahuna jelölteket hosszú tesztelések és kihívások útján választották ki. A keresztény misszionáriusok megérkezésétől kezdve egészen az 1970-es évekig a kahunák tevékenysége tiltott volt és szigorúan bűntették. A Huna ismeretek egy része csak az utóbbi 20-30 évben kerülhetett ismét napvilágra. A "tudás őrei" (mert ezt jelenti a kahuna szó) lassanként a nem bennszülött embereket is beavatták a Huna ismeretekbe. Ilyen

FOrrás: Huna.hu

2010-09-25T04:57:00.000-07:00

A huna hét eleme

IKE – az életed rajtad múlik

Jelszó: TUDATOSSÁG (látás)

erőállat: delfin

Istennő: Hina

Hina a szépség istennője. A neve azt jelenti: „aki életet hoz”. A tenger és a víz elem hozzá kapcsolódik. Éjszaka világít, mivel a Hold az a hely, ahová felemelkedett. A béke, a szeretet és a megújulás istennője.

Ia ke ola i kahiki

Egészség és jólét a belső világból jön

KALA – nincsenek korlátok

Jelszó: Szabadság (tisztaság)
erőállat: tengeri madár (pl. 'Iwa)

Istennő: Haumea

Haumea a bőség, termékenység istennője, akinek a neve „ az építő”. Wakea – a Mennyek Urának isteni hitvese. Földanya, akiből az emberiség testet ölt. Pele és testvéreinek anyja. Sok neve volt: - Haumea, E Papa, E La’ila,E Kameha’ikana.

A'ohe pau ka 'ike i ka halau ho'okahi

A teljes tudásra nem tehetsz szert egyetlen iskolában

MAKIA – energia követi a figyelmet

Jelszó: koncentráció

erőállat: macska, gyík, cápa

Istennő: Pele

Pele a vulkánok, a tűz és az energia istennője. A neve: „a mozdító”. A szent fény és a szent sötétség vezére. A teremtés és a rombolás istennője. Megteremtette a világ leghatalmasabb hegyét - Kilauea vulkánt - Hawaii szigetén, amely azóta az otthona. Szerelem, tüzes szenvedély istennője.

E waikahi ka pono i manalo

Jó egyesülni azon gondolatban, hogy mindnyájan békében élhetünk

MANAWA – a mostban hozzáférhetsz az erődhőz

Jelszó: kitartás
erőállat: bika, teknős

Istennő: Hi’iaka

Hi'iaka a cselekvés istennője. A neve jelentése: „a szeretett.” Pele elhozta Hi'iakát kozmikus tojás formájában (lásd: kép), amelyből kikelt. A teljes neve azért: Hi’iaka-i-ka-poli-o-pele, ami azt jelenti: Hi’iaka Pele szívén. Hi’iaka a hula tánc mestere, tudását Laka istennőnél végzett szorgos tanulásának köszönheti. Mítikus hawaii-i erdők titkai után kutatott Hopoe barátnőjével együtt. Feladata az volt, hogy a veszélyekkel és kihívásokkal teli utazásai során felfedezze saját belső isteni erejét. Az eleme a szél, ami a szeretet hawaii-i szimbóluma.

Wela Ka Hao!

Addig üsdd a vasat amíg meleg!

ALOHA- a szeretet boldoggá tesz

Jelsző: szeretet

erőállat: ló, vaddisznó, hal

Istennő: Laka

Laka a szeretet és a hula istennője. A neve: „vonzó”. Laka megosztotta Pele-vel és Hopoe-vel tudását a természetről és a szent erdőkről. A hula táncosok különösen tisztelték őt. Laka az égi ihletet szimbóluma. Neki köszönhető, hogy a tánc rendkívül erős és kifejező.

He'olina Leo Ka Ke Aloha!

Öröm van a szeretet hangjában

MANA – az erő belülről jön

Jelszó: bizalom

erőállat: medve, denevér, bálna

Istennő: Kapo

Kapo az álmok istennője. A neve: „a láthatatlan”. Tevékenységét nem lehet észrevenni, mégis rendkívüli hatással van ránk. Kapo a parafenomenális képességek szimbóluma, a törődés és a védelem megtestesítője. Segített Pelének a Kamapua’a isten elől menekülni Oahu szigetén, ahol Koko nevű krátert teremtett.

'Ike No I Ka La o Ka 'Ike, Mana No I Ka La o Ka Mana!

Van a tudás megszerzésének ideje, és van az erő kifejezésének ideje

PONO – Az igazságot a hatékonyság igazolja

Jelszó: hajlékonyság, nyitottság

erőállat: farkas, kutya, angolna

Istennő: Uli

Uli a mágia istennője, akinek a neve: „árnyékos”.
Uli a földalatti világ ismerője és a titkos jelek olvasója. Ka Lua (Lemuria) ország istennője.

'Ike 'Ia No Ka Loea I Ke Kuahu!

A pap megismerhető oltárának felépítése által.

2010-09-25T04:56:00.000-07:00

I KU A HELE MAI I KA 'AINA, HE HALE, HE 'AI, HE I'AI NOU, NOU KA 'AINA.

Ha szeretnéd meglátogatni a földemet, várni fog a házam, a poi* és a hal. Legyen e föld a Tiéd is.

A hula

A hagyományos hula táncok a régi hawai'i bölcsességeket képviselik, képesek megőrízni és továbbadni. Eljuttatnak a Természettel való mély kapcsolatba és a Valóság szellemi oldalához. Harmonizálják az emberi természet női és férfi aspektusát, elvezetnek a régi hawai'i istenségek -Laka és Pele- által képviselt képességekhez.
A mai modern időkben a hula nagyszerű eszköze az örömmel és szenvedéllyel teli belső önkifejezésnek.

A hagyományok

Régi időkben a hula a természet isteneivel való párbeszéd elsődleges eszköze volt.
Hula táncosok kísérték a kahunákat az Ohane ( kiterjesztett család, törzs) egészségét és boldogságát visszaállító rituálékban. Volt a harcosoknak is külön táncuk. De különleges táncuk volt az uralkodóknak is.
A hula sosem csupán táncot jelentett – leginkább a táncos mozdulatokkal való isteni energiák hívásának hatékony módszere volt.
Egyes hagyományok szerint a hulát Hopoe hozta Hawaiira, aki nem volt más, mint Pele istennő hugának, Hi'iaka-i-ka-poli-a-o-Pele-nek a társa.
Napjainkban a hula a Természettel való eggyé válást szolgálja. Roppant romantikus módja a férfi vagy női természet kifejezésének, az életerő, az öröm és a szenvedély kifejlesztésének!

A hula, Hawaii lelke, mozgással kifejezve. Nem lehet tudni pontosan milyenek voltak a hula kialakulásának kezdetei, de a hawaiiak egyhangúlag állítják, hogy az első táncos egy isten vagy istennő volt és általa a hula szent rituálévá vált. A történelmi források szerint a táncosok mindig nők és férfiak voltak vegyesen. A hawaii-i hula egyedülálló és nagyon különbözik az összes többi polinéz tánctól. Kezdetben főleg vallási ceremóniák része volt, pahu ( kókuszpálma törzséből vájt és cápabőrrel borított dob) kíséretével. A hulában minden egyes mozdulatnak jelentősége van, a kezek minden egyes gesztusa rendkívül lényeges, mivel a kezekkel történeteket mesélnek el. A táncos mozdulatai növényeket, állatokat, jelenségeket mutatnak be, mesélhetnek akár viharról vagy harcról. Az úszó cápát vagy ringatózó pálmát utánzó táncos hiszi, hogy valóban cápává vagy pálmává válik.

A dalok (mele) is történeteket mesélnek a hawaiiak életének minden aspektusáról: istenekről, híres harcosokról, fontos történelmi momentumokról, születésről, életről és halálról, nemritkán a hullámlovaglásról... és főleg: a szeretetről és szerelemről.

Mivel a régi hula mindig is szakrális tánc volt, a táncosok képzése a halau hula-ban (hula iskolákban) szigorúan szabályozott módon ment végbe. A tanulóktól teljesen szófogadó magatartást vártak el a kumu-k. Pódiumon táncoltak, ahol a virágokkal díszített Laka istennő oltára helyezkedett el. A tanulás befejezését speciális rituálék és a tudásuk bemutatására szolgáló szertartások jelezték. A mai hula iskolák hasonló elvek szerint működnek.

A XIX. században a misszionáriusok egyre növekvő hatására, a hula majdnem teljesen eltűnt a világból. A misszionáriusok pogány és bűnös szokásnak találták a hulát. David Kalakaua király megmentette a feledéstől, azzal, hogy saját táncegyüttest alapított és ezzel bátorította népét a régi táncok tanulására.

Kétféle hula tánc létezik. Hula kahiko (szakrális, régi, templomi), amelyet hagyományos öltözékben táncolnak, régi dalok és dobok kíséretével. Hula auana (modern stílus) gitárok, ukulele, modern dalok kíséretében, és modern ruházatban történik.

A mai időkben Hawaiin több, mint száz hula iskola működik. A hula a hawaii - szigetek operája, színháza, oktatóterme és szentélye.

Mindig új dalok és új táncok jönnek létre, de a hula célja mindig ugyanaz marad: történeteket, hawaii-i kultúrát tanítani, megőrízni az értékeket, erősíteni az életerőt és a jókedvet, felemelni a táncosok tudatosságát magasabb, szellemi síkra.

A „hula” szó jelentése: „meggyújtani a belső tűzet”. A hula, a szív és a szeretet nyelve. Maga a szépség, a kecsesség és az energia. Európai embernek, aki először lát hulát, úgy tűnik, mintha a táncosok a levegőben úsznának, tökéletes harmóniában az éggel, a földdel és a saját testükkel.

A táncosok talpának erős kapcsolata van a földdel, a csípő mozgása az energia szabad áramlását szolgálja, a kéz pedig magával ragadó módon meséli el a történeteket. A könnyed, kecses mozdulatok és mozgások a dal témájára való öszpontosítás eredménye.

Az energia szabad áramlása az egész testben látható – ez egy természetes, női mozgás, habár a hulát férfiak is táncolják. Tánccal mesélnek az istenekről és az istennőkről, hősőkről és a szigetek szépségéről. A Hawaiiak az örömöt és az életszeretetet táncban fejezik ki. Természetes minden, ami a testhez kapcsolódik: a mozgás, a játék, az öröm, a szexualitás, a növekedés, az egészség. A hula a tiszta szeretet az élet minden formája iránt.

Hulát bárki táncolhat, aki szereti a táncot és az életet. Férfiak és nők, idősek és gyerekek, kor- és súlykorlátok nélkül! A hula nagyszerűen gyógyítja a gerincet, megmozgatja a beállt ízületeket, javítja az állóképességet és a mozgáskoordinációt, visszaállítja a saját testünkben való örömteli jelenlétet.

A hula célja elsősorban: visszahozni a fényt. Egy régi hawaii dal így szól erről:

Ó fehér fény

a szivárvány sok árnyalátába öntve

világítsd meg az utunkat

hogy észrevehessük a láthatatlant.

A hula kahiko egy sámanisztikus rendszer is, rituális mód a táncos tudatának megnyitására. A táncot kísérő dalok szövegei sok rejtett üzenetet tartalmaznak, melyek „átjárók” vagy „láthatatlan kapuk” lehetnek az arra összpontosult tudatra. Mindegyik tánctechnikának a neve egy szín elnevezéséhez kapcsolódik. A táncosok így színeket idéznek elő tánccal, színeket táncolnak el. A táncosnak úrrá kell lennie az érzelmi állapotok összes „színén”, és a tanulás során végigjárni a Fény felé vezető utat. A hula mélyebb jelentéseit vizsgálva mindig emlékeznünk kell, hogy ez a tánc a fény spektrumának minden színét magába foglalja. Ahogyan a fény spektrumának is csak egy kis részét láthatjuk szabad szemmel, úgy nézőként a hulának is csak egy kis részét észlelhetjük. A többi, a „huna”, a láthatatlan rész, amely mérhetetlenül nagyobb és mélyebb.

Végső célja – kapcsolatot létesíteni a szentséggel, és eggyé válni vele. A kicsi, személyiségalapú „én”, amelyhez hozzászoktunk, csodálatosan hátralép, hogy helyet adjon annak, ami nagyobb.

Heart Shrine Relic Tour - Music by Imee Ooi

2010-09-20T01:21:00.000-07:00

2010-09-20T01:17:00.001-07:00

A HÁROM FOGADALOM

Bár önmagát egyszerű szerzetesként aposztrofálja, a XIV. Dalai Láma nemcsak Tibet szellemi és világi vezetője, hanem a béke karizmatikus nagykövete is. Tanításai és utazásai során az együttérzés, a tolerancia, az erőszakmentesség alapvető értékeire hívja fel a figyelmet, így utalva arra a három elvre, amelyek mellett aktívan elkötelezett.

AZ EMBERI ÉRTÉKEK TÁMOGATÁSA

Emberi lényként első célja, hogy az emberiséget és a világot szolgálja. A Dalai Láma, mint Nobel-Békedíjas azon a véleményen van, hogy a boldogság igazi forrása az együttérzés és a türelem. Ezek a jellemvonások nem feltétlenül a vallásos hitből, vagy vallásos gyakorlatokból eredeztethetők. Minden emberei lény magában hordozza az együttérzés, és az erőszakmentesség magját. A Dalai Láma egyik célja, hogy az együttérzés, a tolerancia, a jóakarat, és a béke fontosságát hirdesse.

A VALLÁSOK KÖZÖTTI HARMÓNIA TÁMOGATÁSA

Buddhista szerzetesként és gyakorló hívőként a Dalai Láma másik célja, hogy támogassa a különböző vallások közötti harmóniát. A világ minden vallásának alapértékeit az együttérzés, a szeretet, és a türelem jelentik. Mivel az emberi lényeknek különböző vágyai és szükségletei vannak, fontos, hogy létezzenek különféle vallások. Kölcsönös tiszteletet, és megértést tanúsítva a vallási hagyományok közötti harmonikus kapcsolat lehetséges.

A TIBETI NÉP JÓLÉTE

A tibeti nép vezetőjeként Őszentségét magától értetődően komolyan foglalkoztatja Tibet sorsa. Ez okból fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy megtalálja a tibeti helyzet békés megoldásának kulcsát. Utazásai során, politikusokkal és a médiával történő találkozásai alkalmával sohasem mulasztja el megemlíteni, hogy helyre kell állítani a tibeti nép valós önrendelkezéshez való elidegeníthetetlen jogát.

2010-09-20T01:15:00.000-07:00

A BÖLCSESSÉG ÓCEÁNJA

A Dalai Lámát (a név jelentése: a Bölcsesség Óceánja) Avalokitésvara, az Együttérzés Buddhájának újraszületéseként tisztelik.

Tenzin Gyatso, a XIV. Dalai Láma 1935. július 6-án született egy földműves család gyermekeként egy Takcer nevű tibeti faluban. Szülei Lhamo Dhondupnak nevezték el. Két éves korában jóslatok alapján a Dalai Láma tizennegyedik reinkarnációjaként azonosították és Lhaszába vitték.

1940 február 22-én, öt és fél éves korában a Dalai Lámát formálisan megkoronázták, ekkor vette fel a Tenzin Gyatso nevet. Tanulmányait hat évesen kezdte meg. Tantárgyai közé tartozott a dialektika, a tibeti kultúra és művészet, nyelvtan, nyelvészet, orvostudomány, és a legfontosabb tantárgy, a buddhista filozófia is.

1950-ben a kínai hadsereg megszállta Tibetet. Egy évvel később a Dalai Láma tizenhat éves lett, és miközben az ország helyzete egyre reménytelenebbé vált, teljes politikai felelősséget vállalt magára hazája érdekében. 1954-ben Pekingbe utazott, hogy egyezségre jusson Mao Ce- tunggal, és más kínai vezetőkkel, köztük Csou En-lájjal, és Teng Hsziao-pinggel. 1956-ban Buddha Nirvánába jutásának 2500 évfordulóján Indiába utazott. Több közeli tanácsadója is arra kérte, hogy maradjon Indiában és ne térjen vissza Tibetbe, de ő úgy döntött, visszautazik Lhaszába, hogy folytassa a kínai megszálló erőkkel történő békés együttélésre irányuló erőfeszítéseit.

MENEKÜLÉS A SZÁMŰZETÉSBE

Kína Kelet-Tibetben bevezetett kegyetlen intézkedései Őszentsége békés megoldást célzó terveit keresztülhúzták. A kínai megszállók a tibeti nép 1959. márciusában kirobbant felkelését vérbe fojtották. 1959-ben és 1960-ban mintegy kilencvenezer tibeti vesztette életét. Az események alakulását látva a Dalai Láma, és több tízezer tibeti a Himalája hegyein keresztül kénytelen volt Indiába menekülni. A tibetiek azóta minden évben megemlékeznek az 1959-es esztendő áldozatairól. 1960 óta a Dalai Láma az észak-indiai Dharamszalában él, abban a városban, amely egyben a tibeti száműzetésben lévő kormány székhelye is. Az emigráció első éveiben arra kérte az ENSZ-t, hogy találjon megoldást a tibetiek kétségbeejtő helyzetére. 1959-ben, 1961-ben és 1965-ben az ENSZ határozatot adott ki, melyben felszólította Kínát, hogy tartsa tiszteletben a tibetiek emberi jogait, és önrendelkezéshez való jogukat.

A száműzetésben a Dalai Láma és az emigráns kormány elkötelezett politikát folytatott a tibeti nép és kultúrájának megóvása érdekében. A száműzetésben lévő kormány gondoskodik a menekültekről, támogatja a gazdaság fejlődését, az évek során felépített iskolahálózatot és egyetemeket. Az elmúlt hat évtized során Közel kétszáz kolostort alapítottak. 1963-ban a Dalai Láma bemutatta a jövő Tibetjének tervezett alkotmányát. A Dalai Láma kezdetektől fogva a tibeti társadalom demokratikus átalakításának buzgó híve volt. A tibeti menekült közösség jólétéért tett erőfeszítései mellett fáradhatatlanul igyekezett lépéseket tenni a tibeti helyzet megoldásának érdekében is.

ERŐFESZÍTÉSEK A BÉKÉÉRT

1987-ben Őszentsége bemutatta „Öt pontos béketervét”, amely az első lépés volt Tibet jövőbeni státuszának tisztázása felé vezető úton. A következő év júniusában Strasbourg-ban, az Európai Parlament előtt tovább folytatta tervének ismertetését. Kezdeményezésének lényege egy valós tibeti autonómia létrehozása a Kínai Népköztársaság keretein belül. Továbbá arra kérte Kínát, hogy Tibetet alakítsák „békezónává”, hogy gátat szabjanak a kínaiak betelepítésének, helyreállítsák az emberi jogok helyzetét, és arra, hogy ne tároljanak nukleáris fegyverzetet és hulladékot Tibet területén. Ugyanennek a tervnek a keretein belül Tibet jövőjéről szóló, nyitott, komoly párbeszéd kialakítását kezdeményezte.

1989-ben a tibeti vezető elfogadta a Nobel-Békedíjat, melyet a tibeti helyzet békés megoldása érdekében tett erőfeszítéseiért adományoztak neki. A Nobel-bizottság kijelentette: „A Dalai Láma békés filozófiája az emberi lények iránti végtelen tiszteleten, valamint az emberiség és a természet iránti egyetemes felelősség elvén alapszik.” Eddig összesen ötvenkét országba tett utazásai, és politikusokkal, államfőkkel, vallási vezetőkkel történt találkozói során a tibeti helyzet, és más konfliktusok békés megoldása, az emberi jogok, és a környezet megóvása mellett szólalt fel. Számtalan államférfi fogadta hivatalosan. A politika, a vallás, a tudomány és a gazdaság világának befolyásos személyiségei folyamatosan keresik társaságát, hogy eszmét cseréljenek különböző kérdésekkel kapcsolatban. Rendszeresen hívják meg a világ különböző országaiba, hogy kifejtse véleményét a békés együttéléssel, és a világbékével kapcsolatban, illetve azért, hogy tanításokat adjon.

Szellemi vezetőként, és Tibet vezetőjeként betöltött szerepe mellett a Dalai Láma a tibeti buddhista hagyomány egyik legnagyobb mestere, és tudósa. Ebben a vonatkozásban rengeteg időt szentel annak, hogy tudását, és spirituális tapasztalatait megossza buddhista mesterekkel, és a szélesebb közönséggel.

2010-08-20T02:32:00.000-07:00

Szent István ünnepén...

Augusztus 20-án I. István szentté avatásának napjára (1083. augusztus 20.) emlékezünk, amely 1991-től Államalapító Szent István napjaként ismét hivatalos állami és egyházi ünnep lett. A történelem során azonban Szent István alakja és augusztus 20-a mindenki számára másként értelmezett és ideologizált ünneplést jelentett.

"Ím eljött az áldott új nap

zengő üdvös ünnepe

szent királyunk-Istvánunknak!

Míg tart e világ heve,

örvendjen, ki őáltala

lőn Urunk örököse

s érdeméből nyeri vala,

hogy a mennynek részese ..."

A tartárjárást követő reménységesebb időkben keletkezett, latin nyelvű himnusz-krónikás ének magasztalta így Szent Istvánt. István királyunk sírját 1038. augusztus 20-án - szentté avatásakor - nyitották fel a székesfehérvári bazilikában, s az egyház azóta is ezt a dátumot tartja ünnepként. Mindazonáltal attól fogva, hogy 1818-ban Ferenc császár megengedte Szent István Budán őrzött kézereklyéjének a budai Várhegyen történő ünnepélyes körülhordozását, messze földön híressé váltak a budai István-napok.

Ez az esemény terebélyesedett a XVIII. század végén országos méretűvé. Ezeken az ünnepnapokon az ünnepi asztal ékessége volt az új lisztből készült kenyér, s az aratók mulatságát még inkább színesítette a nyáron névnapjukat tartó Istvánok ünnepe is!

István király törvényeivel a keresztény tanításokat az állam minden alattvalójára kötelezővé tette. Nevéhez tíz egyházmegye megszervezése kötődik, ezek élén érsek, illetve püspök állt. A keresztény tanítás a királyság legszilárdabb bázisává, a megtelepült társadalom mindennapi életének megtartó erejévé vált. A kitűnő hadviselő és belső ellenfelein győzedelmeskedő, erőskezű uralkodó 1038-ban a történészek becslése szerint 63 éves korában hunyt el.

45 esztendővel később VII. Gergely pápa Istvánt és fiát: Imre herceget, a szentek sorába iktatta. A magyar nép erre az időpontra 1083. augusztus 20-ára évszázadok óta kegyelettel emlékezik. Államalapító Szent István ünnepe, amely a hagyomány szerint egyben az új kenyér napja nemzeti ünnep. Az Országgyűlés döntése értelmében 1991-től augusztus 20-a a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe is.

2010-07-12T07:04:00.000-07:00

Nyugodjon Békében!

KÁLLAI FERENC

Kossuth-díjas, Kíváló művész,

A Nemzeti Színház örökös tagja, A Nemzet színésze

KÁLLAI FERENC (Gyoma, 1925. október 4. - Budapest, 2010. július 11. - Felesége: Csima Ida) 1944-ben végzett a Színművészeti Akadémián. 1945-től a Szabad Színház, 1946-tól a Belvárosi Színház 1948-tól a Nemzeti Színház társulatának tagja volt, 2000-től a Pesti Magyar Színház művésze. - 1977-1990 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, 1987-től egyetemi tanár. 1981-1990 között a Színházművészeti Szövetség elnöke, 1985-1989 között országgyűlési képviselő, a kulturális bizottság tagja volt.

Kitüntetései:

Jászai Mari-díj 1956, 1958, Érdemes művész 1966,
Kíváló művész 1970, SZOT-díj 1971,
Kossuth-díj 1973, A Nemzeti Színház örökös tagja 1989,
A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje 1995,
A Nemzet színésze 2000.
A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal 2002.

Egyéb elismerései:

A teheráni filmfesztivál legjobb férfialakítás-díja 1977,
Pro urbe 1981, Erzsébet-díj 1987,
Örökös tag a Hallhatatlanok Társulatában 1996,
Budapest díszpolgára 1998, Hazám-díj 2003,
Főnix-díj 2006, Maecenas-díj 2006, Príma Primissima Díj 2006.

A Magyar Színházban utoljára játszott szerepei:

PAPA (Alan Bennett: Kafka Farka),
JASPER (Simon Gray: A játék vége),
SZOPHOSZ (Offenbach: Orfeusz az alvilágban),
CÖDLINGER (Rejtő-Schwajda: A néma revolverek városa),

Róla:

Kornis Mihály: Mesterek a színpadon - Kállai Ferenc
Premier 2004. november

Koltai Tamás: K.F. (1978),
Kovács Boglárka: SZÍNHÁZ, SZERELEM…KÁLLAI FERENC (Saxum KFT 2000)

Legfontosabb alakításai:

ROMEO (Shakespeare: Romeo és Júlia),
CSONGOR, KALMÁR (Vörösmarty: Csongor és Tünde),
OBERON (Shakespeare: Szentivánéji álom),
RODRIGO, CASSIO (Shakespeare: Othello),
BELOGUBOV (Osztrovszkij: Jövedelmező állás),
CLEANT (Moliere: A fösvény),
NOSZTY FERI, TÓTH MIHÁLY (Mikszáth: A Noszty fiú esete Tóth Marival),
AURÉL (Krleza. Léda),
SZAKHMÁRY ZOLTÁN (Móricz: Úri muri),
HAPPY (Miller: Az ügynök halála),
VŐLEGÉNY (Garcia Lorca: Vérnász),
FRANC RICE (Osborn: A komédiás),
RÁCZ (Szakonyi: Életem, Zsóka !),
SZILÁGYI MIHÁLY (Vörösmarty: Czillei és a Hunyadiak),
BEBEK (Illyés: Dózsa György),
SZEMERE BERTALAN(Illyés: Fáklyaláng),
DR. HEVES (Nagy: Tisztújítás),
OTTÓ, BÁNK, PETÚR (Katona: Bánk bán),
SARTORIUS (Shaw: A szerelem ára),
TARTUFFE, ORGON (Moliere: Tartuffe),
DOMITIUS AENOBARBUS (Shakespeare: Antonius és Kleopátra),
JAMIE (O'Neil: hosszú út az éjszakába),
STOCKMANN (Ibsen: A nép ellensége),
VOLPONE (Ben Jonson: Volpone),
NAGY IMRE (Németh László: Villámfénynél),
DANTON (Büchner: Danton halála),
LUKA (Gorkij: Éjjeli menedékhely),
PAÁL KÁROLY (Csurka: döglött aknák),
MEFISZTÓ (Goethe: Faust),
JOURDAIN ÚR (Moliere: Úrhatnám polgár),
SIR JOHN FALSTAFF (Shakespeare: IV. Henrik),
POLGÁRMESTER (Gogol: A revizor),
JEGOR BULICSOV (Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek),
BIG DADDY (Williams: Macska a forró bádogtetőn),
NICIA (Machiavelli: Mandragora),
SEBŐK IMRE (Sarkadi: elveszett paradicsom),
JAKAB (Márai: A kassai polgárok),
DOVRE APÓ (Ibsen: Peer Gynt),
GIBBS DOKTOR (Wilder: A mi kis városunk),
DOKTOR GÖRGEN (Gyurkovics: Halálsakk),
LUKA LABAN (Kovacevic: A profi),
MACDUFF, VÁRKAPUS (Shakespeare: Machbeth),
FRANK, CROFTS (Whaw: Warrenné mestersége),
MR. VISCONTI (Greene-Havergal: Utazások nénikémmel),
ISAÍÁS KRAPPO (Sartre: A szájkosár),
POLINIUS (Shakespeare: Hamlet),
EDMUND, GLOSTER GRÓF (Shakespeare: Lear király),
KRAYER-KAPOSVÁRI MARCELL (Szakonyi: Vidám finálé),
ÖRKÉNYI VILMOS BÁRÓ (Csiky: A nagymama),
ÖREG HERCEG (Neumann-Piscator-Prüfer: Háború és béke),
HARRY (Albee: Kényes egyensúly),
HAYNAU (A kőszívű ember fiai),
BUNKÓS (Shakespeare: Sok hűhó semmiért),
AZ ÚR HANGJA (Madách: Az ember tragédiája),
KALMÁR (Vörösmarty: Csongor és Tünde),
JUHÁSZ (Shakespeare: Téli rege),
PAPA (Alan Bennett: Kafka Farka),
JASPER (Simon Gray: A játék vége),
SZOPHOSZ (Offenbach: Orfeusz az alvilágban),
CÖDLINGER (Rejtő-Schwajda: A néma revolverek városa),

Rendezése:

Németh László: VILLÁMFÉNYNÉL - Várszínház 1996.

Filmek:

ELSŐ FECSKÉK,
KISKRAJCÁR,
2 X 2 NÉHA ÖT,
DANDIN GYÖRGY, AVAGY A MEGCSÚFOLT FÉRJ,
A CSÁSZÁR PARANCSÁRA,
FAPADOS SZERELEM,
CSIGALÉPCSŐ,
KATONAZENE,
MEGSZÁLLOTTAK,
HOGY ÁLLUNK FIATALEMBER,
EZEK A FIATALOK,
A HAMIS IZABELLA
ISZONY,
MI LESZ VELED ESZTERKE?
A GYÁVA,
A TANÚ,
GYULA VITÉZ TÉLEN-NYÁRON,
VOLT EGYSZER EGY CSALÁD,
KREBSZ, AZ ISTEN,
EGY ŐRÜLT ÉJSZAKA,
SZABAD LÉLEGZET,
DÉRYNÉ, HOL VAN ?
SZÉPEK ÉS BOLONDOK,
GYERTEK EL A NÉVNAPOMRA,
ZONGORA A LEVEGŐBEN,
AZ ÁLDOZAT,
SZÓKARATÉSZ HALÁLA,
A MÜLLER CSALÁD HALÁLA,
NŐK ISKOLÁJA,
HÁNY AZ ÓRA, VEKKER ÚR ?
SZÖRNYEK ÉVADJA,
A LEGÉNYANYA,
MEGINT TANÚ,
SZERESSÜK EGYMÁST GYEREKEK - MAGYAR PIZZA,
A HÁROM TESTŐR AFRIKÁBAN,
A MINISZTER FÉLRELÉP,
ÁMBÁR TANÁR ÚR,
6 : 3

Néhány televíziós produkció:

MÍG ÚJ A SZERELEM,
HALÁLNAK HALÁLA,
JEGOR BULICSOV,
VENDÉGSÉG,
KÉK TISZTA SZERELEM,
BÁNK BÁN,
A VÖRÖS BESTIA

Lemezei:

ŐSZIKÉK,
SZABÓ LŐRINC: 26. ÉV,
MENEKÜLÉS AZ ÚRHOZ

KÁLLAI FERENC megszámlálhatatlanul sokat dolgozott a Magyar Rádióban, s e műfajban is a közönség egyik kedvencévé vált. Alakításait felsorolni lehetetlen, csak annyi bizonyos, hogy szinte naponta hallhatjuk Őt például a Rádiószínház régi és új felvételein.

2010-06-11T02:20:00.001-07:00

A 2010-es labdarúgó-világbajnokság a 19. lesz a futball történetében. Ez a sportág legnagyobb nemzetközi tornája, melyet 2010. június 11. és július 11. között rendeznek a Dél-afrikai Köztársaságban. Ez az első olyan eset, hogy a világbajnokságot az afrikai kontinensen rendezik, és így Óceánia marad az egyetlen olyan földrész, amely még nem rendezett világbajnokságot. A világbajnokságra a 208 FIFA-tag országból 204 nevezett, a selejtezők után 32 csapat vehet részt a tornán. Olaszország a címvédő.

A világbajnokság hivatalos kabalája Zakumi, egy leopárd. Az első két betű a "ZA" az ország rövidítése, a "kumi" pedig több helyi nyelvjárásban "tízest" jelent.

A világbajnokság hivatalos dalának címe „Waka Waka (This Time For Africa)”, amelyet Shakira, kolumbiai énekesnő és a dél-afrikai Freshlyground zenekar ad elő. A dalt Shakira és a Freshlyground június 10-én Sowetoban egy koncerten, valamint a nyitóünnepségen, és július 11-én a döntő alatt adják elő.

A világbajnokság hivatalos labdáját az Adidas tervezte, melyet a világbajnokság sorsolásakor, 2009. december 4-én mutatták be. A labda neve Jabulani, amely zulu nyelven "ünnepelni"-t jelent.

A labdán 11 szín található, melyek a rendező Dél-afrikai Köztársaság 11 régióját és hivatalos nyelvét is szimbolizálja, valamint utal a csapatok 11 kezdőjátékosára is. Az alkotók szerint ez minden idők leggömbölyűbb labdája.

A világbajnokság döntőjén a Jo’bulani névre keresztelt labdával fognak játszani. Az elnevezés a döntőnek otthont adó Johannesburg városának becenevéből (Jo'burg) ered. A Jabulani nevű labdától arany színében tér el.

És a lényeg: a csoportbeosztás

A-csoport	B-csoport	C-csoport	D-csoport
Dél-Afrika Mexikó Uruguay Franciaország	Argentína Nigéria Dél-Korea Görögország	Anglia Egyesült Államok Algéria Szlovénia	Németország Ausztrália Szerbia Ghána
E-csoport	F-csoport	G-csoport	H-csoport
Hollandia Dánia Japán Kamerun	Olaszország Paraguay Új-Zéland Szlovákia	Brazília Észak-Korea Elefántcsontpart Portugália	Spanyolország Svájc Honduras Chile

Pénzjutalom

A világbajnokság 32 résztvevője között mindösszesen 420 millió dollárt osztanak szét, 61%-kal többet, mint 2006-ban. Minden résztvevő 1 millió dollárt kap felkészülési költségként. A világbajnokság csoportköre után kiesők egyenként 8 millió dollárt kapnak. Az egyenes kiesés szakaszban körönként a következők szerint alakulnak a jutalmak:

* 09 millió dollár – Nyolcaddöntő
* 18 millió dollár – Negyeddöntő
* 20 millió dollár – Elődöntő
* 24 millió dollár – Második helyezett
* 30 millió dollár – Győztes

Emellett a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 40 millió dollárt különített el a játékosok klubcsapatai részére. Minden klubcsapat 1600 dollárt kap labdarúgónként és mérkőzésenként, melynek labdarúgója szerepel a világbajnokságon.

Magyarország szeme Kassai Viktoron

A FIFA 2010. február 5-én jelölte ki azokat a játékvezetőket, illetve segítőiket, akik vezethetnek mérkőzést a világbajnokságon. A 30 fős keretben helyett kapott a magyar Kassai Viktor, valamint asszisztensként Erős Gábor és Vámos Tibor, így 1998 után – akkor Vágner László képviselte hazánkat – újra van magyar sípmester a vb-n. 2010. május 27-én a FIFA két játékvezetői hármast kivett a keretből, mert az erőnléti felméréseken nem volt megfelelő a teljesítményük. Helyettük egy uruguayi játékvezető, Martín Vázquez és két segítője, Carlos Pastorino és Miguel Nievas került be a világbajnokság játékvezetői közé.

A csoportkörök menete

A csoportkörben minden csapat játszik a másik három csapattal egy-egy mérkőzést, így összesen 6 mérkőzésre kerül sor mind a nyolc csoportban. A csoportokból az első két helyezett jut tovább. Minden csoportban az utolsó két mérkőzést azonos időpontban játsszák.

A csoportokban a következők szerint kell a sorrendet meghatározni:

1. több szerzett pont az összes mérkőzésen (egy győzelemért 3 pont, egy döntetlenért 1 pont jár, a vereségért nem jár pont)
2. jobb gólkülönbség az összes mérkőzésen
3. több lőtt gól az összes mérkőzésen

Ha két vagy több csapat a fenti három kritérium alapján is azonos eredménnyel áll, akkor a következők szerint kell meghatározni a sorrendet:

4. több szerzett pont az azonosan álló csapatok között lejátszott mérkőzéseken
5. jobb gólkülönbség az azonosan álló csapatok között lejátszott mérkőzéseken
6. több lőtt gól az azonosan álló csapatok között lejátszott mérkőzéseken
7. sorsolás

Fokozódnak az izgalmak: Az egyenes kieséses szakasz

Az egyenes kieséses szakaszban tizenhat csapat vesz részt, amelyek a csoportkör során a saját csoportjuk első két helyének valamelyikén végeznek.

Az egyes találkozók győztes csapatai jutnak tovább a következő körbe. Ha a rendes játékidő végén döntetlen az eredmény, akkor 2×15 perces hosszabbítás következik. Ha a hosszabbítás után is egyenlő az állás, akkor büntetőpárbajra kerül sor.

A FIFA a következő díjakat osztja ki a világbajnokság után:

„Arany-”, „Ezüst-” és „Bronzcipő”

Az „Aranycipő” díjat az a játékos kapja, amely a legtöbb gólt szerzi a világbajnokságon. Ha két vagy több játékos ugyanannyi gólt ér el, akkor a gólpasszok száma dönt (a FIFA Technikai Bizottságának döntése alapján). A gól 3 pontot, a gólpassz 1 pontot ér. Ha ez is egyenlő, akkor a játszott percek számítanak, a kevesebb időt pályán töltött játékos végez előrébb.

„Arany-”, „Ezüst-” és „Bronzlabda”

Az „Aranylabda” díjat az eseményre akkreditált újságírók szavazatai alapján kapja a torna legjobb játékosa. Az „Ezüst” és „Bronzlabda” díjat a második és harmadik helyen végzett játékosok kapják.

Legjobb kapus

A legjobb kapus díját a FIFA Technikai Bizottsága által megválasztott kapus kapja.

Legszórakoztatóbb csapat

A Legszórakoztatóbb csapat díját a FIFA.com oldalon megtartandó nyilvános szavazás alapján kapja az első helyen végző csapat.

FIFA Fair Play-díj

A FIFA Fair Play-díjat annak a csapat tagjai kapják, amely a fair play-verseny első helyén végeznek. A díjon kívül 50 000 dollár jutalomban is részesülnek, amelyet utánpótlás nevelésre használhatnak fel.

P.S:

Forza Italia! a magam részéről:)

2010-05-04T01:30:00.000-07:00

Lezáratlan akták
A National Geographic Channel olyan történelmi szereplők történetét dolgozza fel, akik hosszú időn át inspirálták és izgalomban tartották a közvéleményt és a tudomány képviselőit.

Kleopátrától Robin Hoodon át Abraham Lincolnig
A rég- és a közelmúlt történelmi és bűnügyi eseményeivel kapcsolatos leírásokra hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mintha “szentírás” volnának – azaz színigaz és megváltoztathatatlan történetek, amelyek a legapróbb, legutolsó részleteikig letisztázottak és ismertek. Sokszor azonban kiderül, hogy a múlt se olyan egyszerű, mint hinnénk. A felszínt megkapargatva gyakran rá kell döbbennünk, hogy a pókhálós históriák, amelyekkel összehozott minket a történelem iránti szenvedélyünk, egytől egyig Lezáratlan akták… – olyan hiányos, kirakásra váró puzzle-képek, amelyek még megdöbbentő újdonságokkal szolgálhatnak az utolsó darabok helyükre pattintása után!

A Lezáratlan akták gondolatébresztő, provokatív, néha már-már szentségtörő kérdések tömkelegét teszi fel a történelem néhány jól ismertnek vélt szereplőjével és azok életével kapcsolatban.
E felvetések közül álljon itt néhány:

Vajon hiteles-e az a kép, amely Leonardo da Vinciről él a mai közvélekedésben? Vagy igazat mond az a vadonatúj felfedezés, amely a korát megelőző, – egyebek mellett a tankot, a búvárruhát és a helikoptert papírra skiccelő – zsenit megfosztja az alakja köré nőtt legendától?

Ki volt az öt nőt példátlan kegyetlenséggel megölő Hasfelmetsző Jack? Illetve… kik voltak ők? Hiteles lenne az a nemrégiben napvilágra került megöbbentő bizonyíték, amely szerint nem csupán egy, de két Hasfelmetsző Jack is dolgozott Londonban az 1880-as évek vége felé?

Igaza van azoknak, akik – az állítólag isteni hangokat halló – Jeanne d’Arc-ra az Ég küldöttjeként tekintenek? Vagy mindössze egy közönséges boszorkányról van szó? Netán egy szoknyába bújt zseniális hadvezér volt ő, aki csapatot gyűjtött, hogy szembeszálljon az Orléans ostromára készülő angolokkal?

És igaz-e az az idealisztikus kép, amely Arthur királyt akként a várva várt uralkodóként ábrázolja, aki megszünteti a kelták elnyomatását, s egész Britanniát kelta uralom alá hajtja? Mi több: létezett-e egyáltalán Arthur kiály…?

A látványos, HD minőségű sorozat egyebek mellett ilyen és ezekhez hasonló izgalmas kérdésekre keresi a választ drámai jelentrekonstrukciók, perdöntő kísérletek és szakértőkkel készült interjúk segítségével. Legyen részese Ön is makacs, több évszázados rejtélyek megoldásának, amelyek hosszú időn át inspirálták, izgalomban tartották, összezavarták nem csupán a közvéleményt, de a tudomány képviselőit is!

Leonardo da Vinci
A világ egyik legünnepeltebb művésze 600 évvel ezelőtt olyan gépek egész sorát álmodta meg, amelyek csak sok-sok generációval később váltak valóra. Az egyebek mellett a tankot, a búvárruhát és a helikoptert papírra skiccelő Leonardóra így ma – érthető módon – korát megelőző zseniként, forradalmi mérnökként tekint a közvélemény. De vajon hiteles-e ez a kép? Vagy igazat mond az a vadonatúj felfedezés, amely megfosztja Leonardót az alakja köré nőtt legendától?

Hasfelmetsző Jack
A kriminológusok minden idők leghírhedtebb megoldatlan gyilkossági esetei között tartják számon a rettegett Hasfelmetsző Jack garázdálkodását, aki 1888-ban, egész Londont rémületben tartva, öt nőt ölt meg példátlan kegyetlenséggel. Mostanáig úgy tűnt, hogy a mára legendássá vált alak valódi kilétére immár sose derül fény – nemrégiben azonban napvilágra került egy megdöbbentő bizonyíték, mely szerint nem csupán egy, de két Hasfelmetsző Jack is dolgozott akkoriban…

Jeanne d’Arc
Az 1420-as években, a százéves háború idején, egy fiatal francia parasztlány különös jelenséget tapasztalt: hangokat hallott – isteni üzeneteket, amelyek arra buzdították, hogy álljon népe élére, és vegye fel a harcot az Orléans ostromára készülő angolokkal. Ki volt ez a lány? Égi küldött? Boszorkány? Vagy „csupán” egy szoknyába bújt zseniális hadvezér? A kérdés megválaszolása érdekében a film szakértői aprólékos vizsgálatnak vetik alá Szent Johanna, az „Orléansi Szűz” csodálatos életét…

Arthur király
Arthur, a legendás briton király a legendák szerint az 5. és a 6. század fordulóján uralkodott, s ragyogó páncélzatot viselő nehézlovassága élén győzelmet győzelemre halmozott. A róla fennmaradt mondák a férfias hűség, a tökéletes lovag képével ruházzák fel, s úgy állítják be, mint a várva várt uralkodót, aki megszünteti a kelták elnyomatását, s egész Britanniát kelta uralom alá hajtja. De vajon igaz-e ez az idealisztikus kép? Mi több: létezett-e egyáltalán Arthur király? Az epizód szakértői e kérdésekre keresik a választ régen eltemetett romok és csodával határos módon fennmaradt dokumentum-fragmentumok vizsgálatával.

A vasálarcos férfi
Az epizód a 17. századi Franciaországba kalauzolja a nézőket – abba a korba, amikor a király szava megkérdőjelezhetetlen törvénynek számított; amikor még a nemesség se érezhette magát biztonságban az uralkodói túlkapásoktól; és amikor a kínzás és a bírósági ítélet nélküli bebörtönzés hétköznapi események voltak. Ekkoriban élt a Voltaire és Dumas által is megénekelt vasálarcos férfi, akinek igaz történetét a film szakértői most sötét pincebörtönökben és régen elfeledett dokumentumokban kutatva igyekeznek rekonstruálni.

Nostradamus
Amikor az ember kétségbeesetten megpróbál valamiféle magyarázatot találni a szeptember 11-i terrortámadásokra, hajlamos előbb-utóbb eljutni a 16. századi asztrológus, Nostradamus jóslataihoz. Ez az ellentmondásos személyiség már életében nagy hírnévre tett szert – még az uralkodók is figyelembe vették próféciáit –, később pedig tovább terebélyesedett a személyét övező legendakör. De vajon ki volt ez az ember, aki állítása szerint a 21. századig ellátott? Egy zseniális látnokkal van dolgunk, vagy egy egyszerű sarlatánnak, aki mesterien használta ki az emberek hiszékenységét? A film e különös személyiségen keresztül a középkori asztológia titkaiba vezeti be a nézőket.

Raszputyin
Grigorij Raszputyinnak, a hatalmas rajongótáborral – és állítólag varázslatos bűverővel – rendelkező „őrült papnak” 1916 decemberében azért kellett meghalnia, mert túl nagy befolyást gyakorolt II. Miklósra, minden oroszok cárjára. A gyilkosság indítéka tehát egyértelműnek látszik, körülményei azonban mindmáig nem tisztázottak, mert egyes nemrégiben napvilágra került titkos dokumentumok alapján további rosszakarók is a kései nyomozók látóterébe kerültek. Mi tehát az igazság? A film orvosai és ballisztikai szakértői most újra előveszik a boncolási jegyzőkönyveket és a tetemről készült fényképfelvételeket, hogy megállapítsák: kinek a kezében volt valójában a gyilkos fegyver?

Robin Hood
Robin Hood, a gazdagokat megrabló és értékeiket a szegények közt szétosztó jólelkű zsivány a folklór egyik kiemelkedő szupersztárja, akire eddig – már csak valószínűtlen jelleme miatt is – mitikus alakként tekintettünk. Nemrégiben azonban meghökkentő bizonyítékok bukkantak fel, amelyek szerint nem egészen alaptalanok a az igazságosztó betyárral kapcsolatos legendák. Mi tehát az igazság? A film szakértői most megkísérlik a lehetetlent, elválasztani a valóság magvát a köré nőtt fikciótól.

A Romanovok
Amikor a bolsevikok 1918. július 17-én végeztek II. Miklós cárral és feleségével, az a hír járta, hogy öt gyermekük is a vérengzés áldozatává vált. 1991-ben, a családi sír kihantolásakor azonban a kutatók két testtel kevesebbet találtak a kelleténél. Lehet, hogy két gyermek mégis életben maradt? 2007-ben azután újabb fordulat állt be az ügyben: a kutatók rábukkantak egy újabb, addig ismeretlen sírra az uralkodói nyughely közelében…

V. Edward
V. Edward, Anglia törvényes uralkodója 1483-ban – 13 évesen – rejtélyes körülmények között eltűnt a londoni Towerből, ahova testvérével együtt nagybátyja, Richard záratta. Az eset nem maradt következmények nélkül: a királyi vérvonal megváltozott, kis híján csődbe ment az ország, és törés keletkezett az egyházban. A bűntényt – logikus módon – sokáig III. Richárdnak tulajdonították, ám a közelmúltban újabb gyanúsítottak kerültek a kései bűnüldözők látóterébe…

Kleopátra
Kleopátra egy nyugtalan, forrongó kor királynője volt, uralkodása alatt Egyiptom története egyik legkaotikusabb és legerőszakosabb fejezetét élte. Miként volt hát képes gyenge nő létére ily sokáig kezében tartani a hatalmat? A kérdésre az egyik népszerű magyarázat Kleopátra legendás szépsége s csábereje, amelyek birtokában kénye-kedve szerint az ujjai köré csavarta a legfontosabb római játékosokat. A tudósok mai álláspontja szerint azonban ez csupán része volt a varázsnak, s Kleopátra mit sem ért volna el vonzó vonásaival és idomaival, ha Julius Caesar és Marcus Antonius nem hiszik komolyan, hogy egy istennővel akadtak össze a személyében…

Billy, a Kölyök
Az 1870-es évek végének egyik leghírhedtebb vadnyugati bűnözője Billy, a Kölyök volt – egy tizenéves gyilkos, aki egész Új-Mexikót rettegésben tartotta, s kinek ámokfutására végül az egykori barát, az ügyvéd Pat Garrett tett pontot egy jól irányzott lövéssel. Eddig a legenda. De ki állt valójában a mára mitikussá vált alak mögött? A legújabb bizonyítékok alapján egy egészen eltérő történet rajzolódik ki a szemünk előtt…

Abraham Lincoln
Abraham Lincoln: a férfi, aki az ismeretlenségből kiemelkedve egészen az elnökségig vitte, de akinek kivételes személyisége – a meggyilkolása nyomán születő legendák árnyékában – mára mégis feledésbe merült. Milyen ember volt hát az Egyesült Államok legfényesebb karriert befutott vidéki farmere? Az izgalmas filmben a szakértők mélyelemzésnek vetik alá Abraham Lincoln személyiségét és cselekedeteit, nem csupán történelmi, de pszichológiai és orvosi szempontokat is figyelembe véve.

2010-05-04T01:26:00.000-07:00

A vasálarcos férfi legendája
Franciaországban a 17–18. század fordulóján XIV. Lajos attól való félelemében, hogy ikertestvére megszerzi helyette a trónt, szörnyű sorsra ítélte őt: fejét vasálarc mögé szorítja. A történészek azóta is vitatkoznak azon, hogy vajon igaz-e ez a történet. A rab igazi személyazonosságát már több mint 300 éve homály fedi. Nyissuk föl a Vasálarcos lezáratlan aktáját!

A vasálarcos a francia történelem árnyékában megbúvó rejtélyes alak. A mai napig meglévő nyugtalanító bizonyítékok alapján a történészek úgy gondolják, hogy az út két emberen keresztül vezet az igazsághoz. A két férfi életének vizsgálata alapján napjaink szakértői úgy gondolják, össze tudják rakni a vasálarcos életének részleteit. z egyik férfi a vasálarcos őrzője, egy Benigne d Auvergne de Saint-Mars nevű hivatásos börtönőr. A másik Franciaország egyik legünnepeltebb szerzője, akit Voltaire néven ismer a világ. Ő az első ember, aki papírra vetette a történetet.

Voltaire fiatal korától kezdve kritizálta a rendszert. Imádott államellenes lenni, és hangját mindig a kritika jellemezte. Saját politikai elképzelései voltak, amik mellett élete végéig kitartott. Végső soron az volt a célja, hogy csökkentse a Bourbon dinasztia hatalmát és elérje, hogy Franciaországot alkotmányosan irányítsák. 23 éves korában Voltaire rendszer iránti gyűlölete még jobban felerősödött, amikor önmaga is a rendszer áldozatává vált.

Elfogatóparancs
A 17–18. században az elnyomatás hírhedt eszköze az elfogatóparancs volt. Ezt a király írta alá, majd pedig egy magas rangú személy ellenjegyezte. Ez a levél alkalmas volt arra, hogy letartóztattassunk valakit.

Az elfogatóparancsot először a 13. században alkalmazták. 400 évvel később XIV. Lajos francia király alaposan kihasználta ezt a lehetőséget céljai elérésére, aminek segítségével büntetéseket rótt ki, amelyek lehettek rövidek, de akár életfogytiglani börtönt is jelenthetett azok számára, akik kegyvesztetté váltak. Franciaországban XIV. Lajos idején nagyon hatékonyan működött az igazságügyi rendszer, de természetesen a modernebb politikai rendszerekhez hasonlóan az államnak lehetősége volt saját védelmében cselekedni. Bebörtönözhettek valakit anélkül, hogy esélye lett volna a korrekt bírósági tárgyalásra. Volt, aki még azt sem tudta, hogy pontosan miért is zárták be őket.

Voltaire rendszer elleni bűncselekménye a II. Fülöp régenst kifigurázó versek megírása volt. A régens úgy érezte, hogy Voltaire túl sokat engedett meg magának, és az elfogatóparancs révén az író a Bastille-ba került. Voltaire számára ez jelentette az igazságtalansággal kapcsolatban szerzett fő tapasztalatát. Amint a Bastille börtönének kapuja becsapódott mögötte, Voltaire-nek semmi kétsége nem maradt afelől, milyen sokrétű XIV Lajos kegyetlensége.

40 évvel korábban nagy port kavart botrány rázta meg Franciaországot, ami óriási letartóztatási hullámot indított el. A mérgezési botrány a 17. század egyik legtöbbet emlegetett ügye, ami a magas társadalmi körökből származó márkinő, Madame de Brinvilliers látványos perével kezdődött. A hatalomért való vetélkedésben a nő szeretőjével nemcsak az apját, hanem két testvérét is megmérgezte. Hisztéria-hullám söpört végig Franciaországon, miután az uralkodó osztály egyre több tagja keveredett bele a botrányba. Még az is felmerült, hogy összeesküvést szőttek, hogy magát a királyt is megmérgezzék. Szinte boszorkányüldözésként csaptak le mindazokra, akik e gonosz tettek gyanúsítottjaivá váltak. A nyomozás során több mint 100 embert tartóztattak le, és legalább 30-at ki is végeztek. Végül a rabokkal való rossz bánásmód egyéb európai hatalmak nemkívánatos vizsgálódását eredményezte, ezért a kíméletlen nyomozást befejezték. Mihelyt véget ért a nyomozás, a kormány nehéz helyzetbe került, ugyanis legalább 65 olyan személy volt, akik túl sokat tudtak az eseményekről és ezért veszélyes lett volna kiengedni őket. Ezért a király birodalmának különböző erődítményeibe száműzte őket.

Louvois márki volt XIV. Lajos hadügyminisztere. Utasítása szerint a rabokat meg kellett fosztani személyazonosságuktól. Még a börtönőrök sem tudhatták a neveiket. Pusztulásra ítélve várbörtönök falaihoz láncolták őket, néhányan közülük több mint 40 évig éltek így.

Voltaire története
Voltaire – szerencséjére – elkerülte ezt a borzalmas sorsot. Kevesebb mint 1 évet kellett eltöltenie Bár mindössze 11 hónapot volt a Bastille-ban, ez idő alatt megváltozott, reálisabban látta a világot. Most már abszolút úgy érezte, hogy igazságtalanság áldozatává vált. Természetesen bizonyos értelemben hiba volt a verseiben a régensre panaszkodni, de ő csak sok más ember véleményét képviselte. Ő is csak azt tette, mint mások, azonban mégiscsak őt állították elő és nem adták meg neki a lehetőséget, hogy tisztázza magát. Ettől a ponttól kezdve Voltaire még inkább törekedett arra, hogy ellehetetlenítse a rendszert. 30 évvel később pedig halhatatlanná tett egy történetet, amely a francia történelem egyik legnagyobb rejtélyévé vált.

1751-ben XIV.Lajos kora címmel Voltaire kiadott egy könyvet Lajos uralkodásáról, amelyben nyomtatott formában elsőként utalt egy álarcos rabra. Ez a rab vasálarcot viselt, amelynek az áll részénél acélrugók voltak, lehetővé téve, hogy egyen. Az volt a parancs, hogy öljék meg, ha leveszi az álarcot.

Voltaire könyve részletezi a megpróbáltatásokat, leírja, hogy az elítélt fejét hogyan szorították vasálarc mögé 40 évre, miközben a rab több börtönt is megjárt. Voltaire leírása szerint a rabot egy tiszt kísérte, akit megbíztak azzal, hogy személyazonosságát tartsa titokban. A tisztet úgy hívták, hogy Benigne d Auvergne de Saint-Mars. Ő az a másik személy, akiről a történészek úgy gondolják, hogy segíthet megoldani a vasálarcos rejtélyét.

Saint-Mars története
St. Mars köztiszteletben álló börtöntiszt volt a 17. századi Franciaországban. Sok dokumentum maradt fenn a munkájáról, amelynek során szigorúan titkos rabokat kellett őriznie és börtönről börtönre szállítania.

Saint-Mars muskétásként kezdte, és 1664-ben a valódi D Artagnan beajánlja őt, hogy ő őrizze a kegyvesztett gazdasági minisztert, akit az Alpok Pignerol nevű erődjébe küldtek. Ma a város Olaszországban található Pinerolo néven, és már nyoma sincs a Saint-Mars által irányított épületnek. A 17. században azonban a Pignerol börtön Franciaország egyik legszigorúbb és legelzártabb helyének számított.

Levélváltások sora maradt fenn Saint-Mars és a főnöke, Louvois márki között. Louvois felelt az erődítményekért, így végeredményben Saint-Mars munkájáért is, akit egyik bizalmasaként kezelt. Kapcsolatuk abban az időben kezdődött, mikor Saint-Mars Pignerol-ba kerül és egészen Louvois 1691-ben bekövetkezett haláláig tartott.

Pignerol után 1681–1687-ig Saint-Mars egy másik hegyi börtön, Exilles vezetője lett. Az exilles-i erőd, amely uralja a környező tájat , ma múzeumként működik. De a látványa ma legalább annyira ijesztő, mint akkoriban. Ez a világnak egy meglehetősen elhagyatott helye. Saint-Mars nem tudta, hogy valaha előléptetik-e és elhagyhatja-e ezt a helyet, míg a rabok számára úgy tűnhetett, hogy ez az a hely, ahol életük hátralevő részét töltik majd fogságban.

1682. március 2-án Louvois fontos levelet írt Saint-Mars-nak, amelyben megerősíti, hogy a szerencsétlen rabokat teljes névtelenségben kell tartani. Fontos, hogy azok az exilles-i rabok, akik Pignerol-ban az alsó torony foglyai voltak, ne érintkezhessenek senkivel, még az exilles-i őrséggel sem.

A történészek kiderítették, hogy Saint-Mars exilles-i tartózkodása idején mindössze két rabot őrzött, és mindkettőjüket Pignerol-ból hozta magával. Az egyik rab meghalt Exilles-ben, a másikat pedig Saint-Mars Sainte-Marguerite szigetére vitte.

St-Marguerite szigete a mai Cannes városával szemben, a Földközi tengerben található. A Fort Royal, ahova a rabot bebörtönözték, beárnyékolja a kis szigetet. A börtön ma turistalátványosság, és a környékbeli tengerparton nyaralók tömegeit vonzza. Ma is látogatható a cella, ahol a fogoly 11 magányos évet töltött el. Ezzel azonban még koránt sem értek véget a rab megpróbáltatásai. Végső állomása a Bastille hírhedt börtöne volt.

Voltaire megerősíti, hogy az álarcos rabot Saint-Mars kísérte. Végül Saint-Mars-t 1698-ban kinevezték a Bastille börtönigazgatójának, amikor is az álarcos megjelenik a párizsi börtönben, mivel Saint-Mars magával hozta Sainte-Maguerite szigetéről. Ennek ellenére az őr Saint-Mars és a főnöke, Louvois közti levelezésben nem esik szó álarcról. Első olvasatra ez ellent mond Voltaire verziójának. De a további vizsgálatok feltártak egy iratot, ami igazolja a Bastille-ról készült feljegyzéseit.

Etienne Du Junca naplója

A Bastille 1789-es ostroma a börtön teljes pusztulásához vezetett. Mára mindössze néhány kő maradt abból az erődből, ami korábban fenyegetően emelkedett ki Párizs városából. Bár maga az épület megsemmisült, számos feljegyzés azonban fennmaradt, köztük a börtön egyik tisztjének naplója. Etienne Du Junca a Bastille egyik hadnagya volt, akinek az volt a feladata, hogy őrizze és felügyelje a rabokat börtönéveik során. Jelen volt akkor is, mikor Saint-Mars megérkezett foglyával St Marguerite szigetéről. Du Junca naplót vezetett minden olyan eseményről, ami a Bastilleban akkoriban történt. Nap mint nap készített feljegyzéseket az eseményekről, hogy ki volt a börtönben, miért volt ott és mikor hagyta el. Naplója szerint ő az első szemtanúja Saint-Mars álarcos foglya létezésének:

„Szeptember 18-án, csütörtök délután 3 órakor De Saint Mars úr a börtön új igazgatója hivatalosan is átvette helyét a Bastille-ban. St Marguerite és St Honorat szigeteiről érkezett és koloncként magával hozott egy régi foglyot, akit már Pinerolóban is őrzött. A fogoly folyamatosan álarcot visel, és a nevét nem árulták el nekem, és nem is jegyezhettük be.”

Ez az első olyan cáfolhatatlan bizonyíték, miszerint ez a névtelen rab valóban álarcot viselt, és börtönéveit Saint-Mars felügyelete alatt töltötte. Ez a szörnyű sors nagyon is érdekelte és elborzasztotta az olvasókat, amikor Voltaire először jelentette meg e történetet.

És mit mond az orvos?
A modern orvostudomány azonban meglepő eredményekkel szolgál az üggyel kapcsolatban.
Mike Edwards vázizomzat-specialista orvos, elárulja, milyen hatásai lehetnek annak, ha évtizedekre tömör vasálarcot kötnek valakinek az arcára.

– Mennyi az esélye annak, hogy valaki életben marad úgy, hogy harminc éven keresztül vasálarcot kell viselnie és sohasem veheti le? Véleményem szerint és a valószínűségeket összevetve, nem maradhatott életben.

A maszk alatt a környezet meleg, nedves és zsírban gazdag, ami szörnyű a férfinek, de maga a paradicsom a gombáknak és baktériumoknak. Ha bőr megsérül, hozzáférést biztosít a véráramhoz. Amíg a baktériumok kívül vannak, nincs gond, azonban ha bekerülnek a szervezetbe az súlyos következményekkel jár. Márpedig a bőr könnyen megsérül, ha állandóan egy álarcnak dörzsölődik. Mihelyt a baktériumok bejutnak a véráramba, szaporodni kezdenek, és vérmérgezést idéznek elő. Elindul egy láncreakció. A szervek egy más után felmondják a szolgálatot, ahogy az agy elvonja tőlük a vért. A folyamat először a bőrben játszódik le, másodszor a vesében és a májban, aztán a tüdőben és végül a szívben. Amikor eléri a szívet, véget is ér a sor.

Bár ennek a borzalmas bánásmódnak nyilvánvaló következményei vannak, mégsem tudunk senkiről, akit vasálarccal kínoztak volna. Mégis, mind Du Junca, a Bastille hadnagya, mind pedig Voltaire azt állítja, hogy ez valós büntetés volt.

Tényleg vasálarc volt?
1703 novemberében Du Junca ismét az álarcos fogolyról ír, amikor a haláláról tudósított. 1703. november 19-én hétfőn az ismeretlen rab, akit Saint-Mars hozott magával St. Marguerite szigetéről, és hosszú ideig felügyelte, este 10 óra körül meghalt. A szöveg pontos fordítása azonban felfedi, hogy a fogoly valójában állandóan egy fekete bársony álarcot viselt. Az orvosi vizsgálat kifejtette, hogy lényegében lehetetlen lett volna életben maradni a fémálarc viselése mellett. Lehet, hogy talán soha nem is létezett.

A vasálarcos története nagy valószínűséggel tehát drámai improvizációk és fiktív kiegészítések összessége, amely egy meglehetősen egyszerű eredeti történetre épül, miszerint valakit ismeretlen oknál fogva az állam szempontjából veszélyesnek minősítettek és a rendszer fogságába került.

National Geographic Online

Ma 114 éves a Kisföldalatti

2010-05-02T07:56:00.000-07:00

Ma 114 éves a Kisföldalatti

A földalatti vasútépítés gondolata és megvalósítása egyidős a londoni földalatti vasútvonal születésével. 1860-ban kezdtek hozzá az építéséhez és 1863-ban helyezték üzembe az első földalatti vasutat. London után elsőként az európai kontinensen a millenniumi kiállításra készült el Budapesten a Sugárút alatt haladó földalatti kéregvasút.

A belváros és a városliget közötti kapcsolatot teremtette meg. A 2. világháború végéig a további fejlődés nem folytatódott. A budapesti Millenniumi Földalatti Vasút (M1) az európai kontinens első földalatti vasútjaként 1896-ban készült el. Az akkori szokások szerint a földalatti vasút bal oldali közlekedésű volt. Az áttérés a forgalomirányító és biztonsági rendszerek átépítése nélkül lehetetlen volt. Erre a millenniumi földalatti korszerűsítésekor került sor.

A millenniumi földalatti az Andrássy úttal együtt 2002-ben a világörökség része lett.

A kezdetek

A Terézváros fő útvonalát, a Sugárutat 1884-re faburkolattal látták el. A Városliget felé rendszeres omnibusz járt, de az akkori ütőéren, a Király utcán közlekedő villamossal együtt is kevésnek bizonyult, a járatok túlzsúfoltak voltak. Tekintettel a közelgő millenniumi kiállításra is – melyet a Városligetbe terveztek –, a sugárúti közúti vasútra egyre égetőbb szükség volt.

A Budapesti Villamos Városi Vasút (BVVV) vezérigazgatója Balázs Mór londoni tapasztalatai alapján foglalkozott egy pesti, felszín alatti vasút gondolatával. Legnagyobb riválisával, a Budapesti Közúti Vaspálya Társasággal (BKVT) együtt pályáztak az Andrássy (Sugár) úton építendő felszíni vasútra, melyet a hatóságok – a korábbi véleményüknek megfelelően – elutasítottak: „az Andrássy úton nem építhető közúti vasút”. A két cég azonban előzőleg megállapodást kötött: amennyiben a felszíni terveket elutasítják (melyre joggal számíthattak), földalatti vasút építését kezdeményezik. A terveket a Siemens és Halske cég készítette. A fennmaradt látványtervek szerint a városligeti fürdőtől a Vigadóig egyajtós, de háromosztatú szerelvények közlekedtek volna; a középső utastér bal oldalán külön fülkét szántak a dohányos uraknak, jobb oldalán pedig a hölgyeknek. Az ajtók önműködően, a vezető által irányítva nyíltak-zártak volna, és automatákból árusították volna a jegyeket.

Az engedélyt megkapták, sőt 90 éves engedélyidőt, 15 éves adókedvezményt és 5 évre menetjegyek utáni illetékbélyeg átalányt kaptak. Cserébe viszont az Ezredévi Kiállítás megnyitásáig el kellett készülnie a vasútnak. Az engedély megadásától 21 hónap volt hátra a Kiállítás megnyitójáig.

Az építés

Az építkezés elkezdődött, a 6 méter széles 3225,56 méter hosszú alagutat két irányból kezdték el ásni. A Nagykörúti főgyűjtő vezeték határozta meg a maximális mélységet, így az alagút belmagassága 2,65 méter lett. Az alapot és az oldalfalakat betonból építették. A vasút kivitelezését a tervezőre, a Siemens és Halske cégre, a föld-, beton- és szerelési munkálatokat Wünsch Róbert budapesti vállalkozóra bízták. Az építésvezető Vojtek Ödön volt. Az állomásokat burkoló barna és fehér csempéket a Zsolnay gyár készítette, a lejárók fölé díszes csarnokokat emeltek.

Az átadás

1896. április 11-én a műszaki átvétel nem sikerült, de a problémák orvoslása után 1896. május 2-án, szombaton délután elindult Európa – rekordidő alatt épült – első motorkocsis üzemű földalatti vasútja (a londoni eredetileg gőzhajtású volt). Reggel 6 és este 11 között 4 percenként követték egymást a szerelvények. Ferenc József 1896. május 8-án utazott a földalatti vasúton, melynek emlékére az üzemeltető cég felvehette a Ferenc József Földalatti Villamos Vasút Rt. nevet. A vonalat az akkori közlekedési szabályok szerinti „balra tarts” elrendezéssel építették ki (ezért voltak a lejáratok sokáig „fordítva”). Az eredeti állomások:

* Gizella tér (ma Vörösmarty tér)
* Deák Ferenc tér
* Váczi körút (ma Bajcsy-Zsilinszky út)
* Opera
* Oktogon
* Vörösmarty utca
* Körönd (ma Kodály körönd)
* Bajza utca
* Aréna út (ma Hősök tere)
* Állatkert (felszíni állomás, megszűnt)
* Artézi fürdő (felszíni állomás, ma Széchenyi fürdő)

A Hősök terénélA földalatti eredeti végállomása a 463,20 méter hosszú felszíni szakasz végén, a Széchenyi fürdőnél volt. A Városligetben ma is látható egy alacsony híd, ami alatt a hajdani Földalatti áthaladt. Ez Magyarország első vasbeton hídja. Brüggerman György tervezte és Wünsch Róbert szabadalmaztatott eljárása szerint épült fel. A híd íveinek támköze 10,6 méter, szélessége 2,6 méter, a közlekedésre felhasználható szélessége 2 méter.

1923-ban az addigra már elég leromlott állapotú Földalattit a konkurens villamostársaságok összevonásával megalapult Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSzKRt) vette át és kezdte el a felújítását. 1924 és 1930 között kicserélték a balesetveszélyes síneket. A járműfelújítás eredményeképpen átállhatott a Földalatti is a felszíni villamosok 550 voltos üzemi feszültségére (korábban a vasút Akácfa utcai telephelyen előállított 350 voltos feszültséget használták). A szerelvényeket egységes sárga színűre festették. Az 1960-tól puritán kinézetű „pótkocsikkal” kiegészítve a régi motorkocsik több mint 70 évig állták a sarat.

A vonalhosszabbítás

1970-ben jóváhagyták a vonalhosszabbítást, illetve a felszíni szakasz föld alá helyezését. A munkálatokkal Budapest egyesítésének centenáriumára készültek el. 1973. december 30-án adták át a meghosszabbított vonalat a Mexikói útig, így a teljes 4,4 km-es vonal föld alá került. Új járműtelep is készült az új végállomáson. A ma is közlekedő, csuklós Ganz motorvonatok álltak forgalomba. 1955-ben a Kelet-nyugati metróvonal építése miatt a Deák Ferenc téri állomást is átépítették: áthelyezték a szomszédos Engels térre. Az így feleslegessé vált alagútszakaszban létesült 1975-ben a Földalatti Vasút Múzeum, mely a Közlekedési Múzeum kisföldalattival és a metró üzemével foglalkozó állandó kiállítóhelye. Az átépítés alkalmával kicserélték a biztosító berendezéseket is, ekkor (1973 végén) tért át a Földalatti a felszínen már 1941 óta zajló „jobbra hajts” közlekedésre.

A felújítás

Az 1980-as évek végére a Földalatti – de főleg a pálya, födémek – állapota erősen leromlott, így a BKV 1987-ben elkezdett egy három évre tervezett felújítást. A tervből csupán az első év valósult meg: sűrítették a tartóoszlopokat az Andrássy út alatti alagútban valamint felújították a Hősök tere – Kodály körönd szakasz szigetelését (ezzel újraépítették az Andrássy út útpályáját is). Az 1990-es évekre azonban már tarthatatlanná vált a helyzet, az elavult síneken már sebességkorlátozással sem közlekedhettek biztonsággal a szerelvények.

A közel százéves vasút rekonstrukcióját 1995 márciusában kezdték el. Felújították a pályát (a Széchenyi fürdő és a Mexikói út közötti új építésű szakasz kivételével), a zúzottkő ágyazatos, talpfás síneket korszerű hegesztett, hézag nélküli betonágyazatos sínekkel váltották fel. A nagykörúti főgyűjtő vezetékből is hasítottak egy darabot, így az alagút magassága 13 centiméterrel, 2,78 méterre nőtt. Ekkor egy kitérőt is elhelyeztek az Oktogon megállónál (ezt megelőzően üzemzavar esetén a teljes vonalon leállt a forgalom. Így viszont az érintetlen szakaszfélen továbbra is járhat a Kisföldalatti). A födémszigetelés is folytatódott a Kodály körönd – Bajcsy-Zsilinszky út között, mellyel párhuzamosan az Andrássy út is megújult. Az állomásokat és a járműveket is felújították, így 1995 novemberére gyakorlatilag egy új Millenniumi Földalatti Vasút indulhatott útjára.

A Kisföldalatti járművei

A járműpark a vonal elindításakor 10 faburkolatú, barna, és 10 sárgára festett acélburkolatú motorkocsiból állt, melyeket a Schlick gyár készített, és alig hasonlítottak az eredeti terveken szereplő szerelvényekre. A járművek szerkesztésénél alkalmazkodni kellett az alacsony alagúthoz, ezért a kocsikat görbített „hattyúnyak alakú” A kocsik belső tere a középső utastérből és az attól fallal elválasztott két vezetőfülkéből állt. A kocsiszekrény közepén helyezték el az egyirányú tolóajtókat. A kétféle fából készült belső borítás, az U alakban kiképzett ülések, a szép lámpák dekoratív hatást keltettek. A megnyitás korában a fémburkolatú kocsik szekrénye sárga, a hossztartó borsózöld színű volt.

A BKVT járművei A BVVV járművei

A kocsiknál, amelyeket a Schlick gyár készített, a tetszetős külső mellett korszerű műszaki megoldásokat alkalmaztak. A villamos berendezéseket a Siemens cég szállította.hossztartókkal építették.

A királyi és az udvari jelzővel is felruházott 20. pályaszámú kocsi berendezésében és műszaki megoldásában is különbözött a többitől. A különleges kocsi a vasút előkelő vendégei számára, Ferenc József magyar király látogatására készült. Csiszolt belga üveg ablakai, utasterének díszes berendezése előkelőséget sugárzott.

Az ezredévi ünnepségeken Budapesten tartózkodó Ferenc József 1896. május 8-án tekintette meg a vasutat. Kíséretével együtt a „királyi kocsin” utazott a Gizella (Vörösmarty) téri végállomástól az Állatkert megállóig. A korabeli újságok részletesen beszámoltak erről a látogatásról - sokkal részletesebben, mint a vasút 1896. május 2-án, szombaton délután történt megnyitásáról. A király „legkegyelmesebben megengedte”, hogy az addigi Budapesti Földalatti Villamos Közúti Vasút elnevezés helyett felvegyék a Ferenc József Földalatti Villamos Vasút Rt. nevet.

Az „udvari kocsinak” 1897 szeptemberében voltak ismét császári-királyi utasai. II. Vilmos császár kíséretében a magyar király újra utazott rajta. A 20-as kocsi különleges feladatának ezzel vége szakadt. Néha-néha forgalomba állították, majd 1937-ben „nyugdíjazták”, de nem végleg. A szovjet megszállás alatt után - átalakítva - ismét közlekedett 1955-ig, amikor végleg kivonták a forgalomból.

1924–1930 között felújították a motorkocsikat: az eredetileg szimpla tolóajtókat duplára cserélték, egységes, új konstrukciójú forgóvázat építettek, valamint nagyobb teljesítményűre (TR 4,5-ös típus) cserélték a motorokat is. A motorkocsik 1960-től pótkocsikkal kiegészítve közlekedtek. A pótkocsik a kelenföldi Füzesi Főműhelyben készültek. Az egy pótkocsiból és egy motorkocsiból álló szerelvény csatlása csak műhelyben volt bontható.

Az 1972-73-as felújítás keretében új járműveket szereztek be. A 23 darab három részes csuklós járművet a Ganz–MÁVAG és Ganz Villamossági Művek gyártotta. Alapvetően ezek a járművek láthatóak ma is a Földalatti vonalán. A felújítás azonban a nyomvonalváltozás által nem érintett szakaszokon nem történt meg, így a járművek elhasználódása gyorsabb volt a vártnál. A járműveket a vandálok növekvő aktivitása is rombolta. Az 1996-os ünnepre azonban a járműveket is felújították. A teljes utastér vandálbiztos burkolatot kapott és új típusú, kényelmesebb üléseket helyeztek el. A járművek a gyorsvasúti előírásoknak megfelelően kürttel és légfékkel vannak felszerelve. A légfék kiegészítő fék funkciót lát el, a hajtott, valamint a futótengelyeken lévő tárcsafékekre hat. A sűrített levegő beömlését a forgóvázakban elhelyezett egy-egy kormányszelep vezérli. A légfék KNORR BH rendszerű közvetett, automatikus, terhelésfüggő, egyvezetékes gyorsvasúti fék. Vészfékezéskor a jármű 60 km/h sebességről 150 m fékúton megáll.

Lejárócsarnokok

A Deák téri állomásnál épített lejárócsarnok, az ún. „Kiosk”, az eredeti cink-ornamentikát is aprólékosan mintázó, szépen színezett modellje képviseli a vasút megállóit. A szecessziós stílusú csarnok alapterülete több mint 100 m2 volt, a megállóhoz vezető lépcsőket a két oldalszárny foglalta magába, a kupolás középrészt üzletnek adták bérbe.

A Váczi körúti (Bajcsy-Zs. út), a Vörösmarty utcai, a Bajza utcai és az Aréna úti (Hősök tere) állomásnál felállított tíz egyforma csarnok szerényebb kivitelű építmény volt. Tetejüket bádoggal, oldalfalaikat halvány színű majolika lemezekkel fedték. Az operai és a szemközti, a Dreschler-palota előtti lépcsők fölé nem építettek csarnokot, mert nem akarták a reprezentatív épületeket takarni. Itt, a még ma is meglévő balusztrádos kőkorlátokat emelték.

a 20. században már túl díszesnek, cifrának ítélt, a forgalmat is zavaró lejárócsarnokokat az 1910-es, 1920-as években lebontották; elsőként a Gizella térieket 1911-ben, utoljára a Deák térit 1925-ben. A lépcsők köré öntöttvas korlátokat készítettek. Az állomások átlagos távolsága 375 m, a peronok szélessége 3 m, hosszuk különböző volt.

Alagút és felszíni szakasz

Az Állatkert megállóA 4 méterenként elhelyezett födémtartó oszlopokra hengerelt I tartók fekszenek, amelyeket vasbetétek és hevederek kötnek össze. A hossztartókra egymástól 1 m távolságban helyezték el az oldalfalon nyugvó kereszttartókat. A kereszttartók hézagait betonnal töltötték ki, zsaluzással alakítva ki a „porosz-süveg” boltozatot. A korhűen barnára festett, az alagút tengelyében egymástól 3-4 méterre elhelyezett szegecselt vasoszlopok a kereszttartókat támasztják alá.
A vasút nagyobb része 3226 m hosszú alagútszakasz volt; a városligeti 463 m felszíni vonalrész a teljes vasút közel egynyolcadát tette ki. A teljes felszíni vonalrészt bekerítették, a kerítés mellett később sövényt ültettek.

A vasút felszíni pályája felett átvezető gyalogátjáró Magyarország egyik első vasbeton hídja. Az Állatkert felől egykarú, a tó felől kétkarú lépcsős feljáró vezet a gyaloghídra, amely Wünsch Róbert szabadalmaztatott rendszere szerint épült. Architektúráját Brüggerman György tervezte, aki a földalatti vasút lejárócsarnokainak is - a Gizella térit és az oktogonit kivéve - tervezője volt. A Közlekedési Múzeum kezdeményezésére műemléknek nyilvánított hidat. A híd íveinek támköze 10,6 m, szélessége 2,6 m, a közlekedésre felhasználható szélessége 2 m.

Forgalom

A vasút forgalmában az 1900-as évek elején némi visszaesés mutatkozott, majd ismét egészen az első világháborút követő időkig nőtt az utasok száma.

Kezdetben csak egy menetre érvényes 20 filléres vonaljegyeket adtak ki, ezzel egy felnőtt vagy két gyermek utazhatott. 1899-ben léptették érvénybe a szakaszrendszert, egy szakaszjegy 12 fillérbe, 1918-tó 14 fillérbe került. 1900-tól voltak bérletjegyek is. A forgalom növelése érdekében 1905 őszétől már egyszeri átszállásra jogosító jegyet lehetett váltani a földalatti vasúton. A két- és háromszori átszállásra érvényes jegyeket csak 1930-ban vezették be.

A földalatti vasútnak tisztviselői személyzete nem volt, az adminisztrációt az üzemeltetők végezték. A földalatti vasutat megnyitástól a Budapesti Városi Villamos Vasút tartotta fenn, 1918. november 6-án átvette a Budapesti Egyesített Városi Vasút, majd 1923-ban a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. kezelésébe került.
A földalatti vasút dolgozói napi 12-17 órát töltöttek szolgálatban, noha a szabályzat előírta, hogy az alkalmazottakat nem szabad túlterhelni. A forgalmi szabályzat értelmében a kocsivezetők, ellenőrök, kalauzok, peron- és pályaőrök egyenruhát kaptak. Az 1908-ból származó felvételi irat tanúsága szerint a kezdő fizetések az évek során nem emelkedtek. Az első világháború okozta munkaerőhiány enyhítésére a földalatti villamosnál alkalmaztak először kalauznőket.

Az 1920-30-as évek felújításai és előzményei

A fejlesztés gondolatával az 1915-től tapasztalható jelentős forgalomnövekedés hatására kezdtek foglalkozni. A kapacitást új járművek beszerzésével akarták növelni. A vasút igazgatóságának „eszményi pályázatára” készítette el a Schlick-gyár és a Ganz-gyár a kiállított kocsiterveket 1917-ben. Különösen a Ganz-féle terv figyelemre méltó, a tervezett szerelvény a mai csuklós járművek őse.

A 60 LE-s kocsikAz egyre romló gazdasági helyzet azonban nem tette lehetővé a tervek valóra váltását. A bevételek csökkentek, az 1920-as években a forgalom is kedvezőtlenül alakult. Leromlott a vasút műszaki állapota, szükségessé vált mielőbbi felújítása. Erre az 1920-30-as években került sor. Elsőként a felépítményt korszerűsítették. Fokozatosan kicserélték a vágányokat, az asszimetrikus sínek helyett normál profilú, nagyobb teherbírású Vignoles-síneket fektettek le. A régi vas keresztaljak helyett talpfákat alkalmaztak. Átalakították a biztosítóberendezést is. A szakaszokat megrövidítették, a járművek így az állomások bejáratáig megközelíthették egymást. A kocsikat korszerűsítették.Új áramszedőket szereltek rájuk, a tolóajtók kétszárnyúra lettek átépítve, a reflektorokat kettős sugárvetőkre cserélték ki. A 16-20 LE teljesítményű régi motorokat 60 LE teljesítményű motorokkal váltották fel. A kocsik átalakítása lehetővé tette, hogy áttérjenek az 550 volt üzemfeszültségre.

Az 1956-os forradalom utáni időszak

A Földalatti Villamos Vasút Rt. - ez volt a vasút új neve - jelentésében olvasható, hogy a háborús károk helyreállítása után újból megnyitották a földalatti vasutat. Az 1950-es években egyre fokozódó forgalmi igények kielégítésére a járműpark kevésnek bizonyult. A vasutat ebben az időszakban üzemeltető Fővárosi Villamosvasút főműhelyében ezért 16 db földalatti pótkocsit építettek. A kéttengelyű vezérlő pótkocsikat 1960-tól állították forgalomba. Menetkapcsolóikkal működtetni lehetett a motorkocsik motorját, így a szerelvény mindkét irányban, megfordítás nélkül közlekedhetett.

A pótkocsik üzembe helyezésekor korszerűsítették másodszor az 1896-tól forgalomban lévő motorkocsikat. Kicserélték a forgóvázakat és a motorokat. A kocsiajtókat elektro-pneumatikus mozgásúvá alakították.
A kelet-nyugati metróvonal építése miatt szükségessé vált a pályakorrekció. Ezzel kapcsolatban átépítették a vasút Deák téri állomását is, lejáratát az Engels térre helyezték át. A fővárosi gyorsvasút-hálózat tervezésekor figyelembe vették a „kis-földalatti”-t. Ahhoz azonban, hogy e hálózat szerves részévé válhasson, meg kellett fiatalodnia.

Korszerűsítés

A korszerűsítés során megszüntették a vasút felszíni szakaszát. A rekonstrukció 1973. december 31-re készült el. A régi vonalat is felújították. A jelző- és biztosítóberendezést szintén kicserélték. Ez lehetővé tette, hogy a földalatti vasúton is áttérjenek a Budapesten 1941-től érvényben lévő jobb oldali közlekedésre. A megállók közül a Vörösmarty téri végállomást átalakították. Meghosszabbították a három legrövidebb megállót, a többi eredeti formájában maradt meg. Az alagút méretei a korszerűsítéskor sem változtak, ismét a járművel kellett hozzá alkalmazkodni. Az új szerelvényt tervező és építő Ganz Villamossági Művek és Ganz-MÁVAG szakemberei megtartották a régi „hattyúnyak alakú” alvázmegoldást. A kocsikat összekötő alacsony csuklótérben helyezték el a gépi és kapcsolóberendezéseket.

A millenniumi vasút megszüntetett, felszíni szakaszáról érdekes képeket láthatnak ide kattintva.

wikipédia-metros.hu - barikad.hu

2010-05-02T01:38:00.000-07:00

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg Ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat!

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyájuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

2010-05-01T01:24:00.000-07:00

2010-05-01T01:23:00.000-07:00

2010-04-26T01:52:00.000-07:00

Quimby - Most múlik pontosan (Kiss Tibor) / Az eredeti

Csík Zenekar / A feldolgozás

Elfogadás

2010-04-16T01:57:00.000-07:00

Ha semmit

nem részesítenél előnyben mással szemben,

akkor elfogadsz.

Elérted a bizonyosságot és a tudást.

2010-04-10T02:14:00.000-07:00

„A korrupció az, amiből kihagynak”

– Hofi Géza humorista

2010-04-10T02:07:00.000-07:00

2002 Április 10. (8 éve történt)
Meghalt Hofi (eredeti nevén: Hoffmann) Géza humorista (Hofélia, Élelem bére).

Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész.

Hoffmann[1] Géza (művésznevén Hofi Géza) (Budapest, 1936. július 2. – Budapest, 2002. április 10.) magyar színész, humorista, előadóművész, a magyar kabaré történetének leghíresebb és legtöbbet emlegetett alakja. A magyar kabaréműfaj külön úton járó, kiemelkedő népszerűségű mestere, aki önálló produkcióival egyéni stílust teremtett.

Nagyapja, Hoffmann János negyven évig volt bíró Rácalmáson, ahol édesapja is született. Kritikai képességét apjától (Hoffmann Lajos, a Budapesti Dohánybeváltó üzem csoportvezetője), zeneszeretetét anyjától (Szabó Magdolna, a Budapesti Konzervgyár Sterillé üzemében művezető) származtatja. Hoffmann Géza érettségi után sikertelenül jelentkezett a színművészeti főiskolára. Később kőbányai porcelángyári munkásként iratkozott be Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, ahol többek között Sas József, Sztankay István voltak társai. Emellett a kőbányai téglagyár Jászai András vezetette színjátszó csoportjában játszott.

Öt évig dolgozott gyári munkásként, míg a tehetségére felfigyelő Szendrő József 1960 szeptemberében a debreceni Csokonai Színházhoz szerződtette. Itt az előadások után a szerepeket barátaival rendszeresen parodizálta, melynek sikerén felbuzdulva 1963-ban visszaköltözött Budapestre, és immár Hofi Gézaként az Országos Rendező Irodától kapott működési engedéllyel fellépéseket vállalt az egész országban.

1968-ban, a Magyar Rádió szilveszteri műsorában elhangzott táncdalfesztivál-paródiájával vált közismertté. 1969-ben a Komlós János által vezetett Mikroszkóp Színpadhoz szerződött, amelynek 1982-ig volt tagja. Estjei hangfelvételen jelentek meg, sokuk aranylemez lett. Kovács Katival és Koós Jánossal elkészítette 1976-ban a Kell néha egy kis csavargás c. zenés rádiójáték és 1979-ben animációs zenés filmje, a Megalkuvó macskák is óriási siker volt. Ők hárman voltak a zenés paródia műfaj első triója. Állandó szerző társai: Malek Miklós, Szenes Iván.

1983-ban Ádám Ottó szerződtette a Madách Kamara Színházhoz, ahol saját szövegével és dramaturgiájával állt a közönség elé. A Hofélia c. önálló estjét ötszázszor játszotta sikerrel, 1987 októberétől az Élelem bére c. estjét ennél is többször. Hofi a rendszerváltozás után is töretlen sikerrel lépett fel, műsorainak hangvétele, stílusa, egyéni humora alapvetően nem változott. Átesett egy szívinfarktuson, szemműtéten, s csak 2002 februárjában tért vissza a színpadra, ahol még két hónapot játszott haláláig, nagy sikerrel. Síremléke a Farkasréti temetőben található.

A Rádiókabaré szilvesztereinek állandó sztárja volt. Egyik legmaradandóbb sikerét egy táncdal, az általa énekelt Lazítani hozta.

Éles politikai kritikái miatt megfigyelték, erre előadásain gyakran utalt („Pulóveredet mi nyomta ki? Az akasztó vagy a váll-lap?” – Hofi Géza Hofélia c. műsorából) – a rendszerváltás előtt tevékenységéről a csehszlovák kommunista titkosszolgálat is jelentett.[2]

2007. július 15-ről 16-ra virradóan megrongálták Farkasréti temetőben lévő sírját. A tettes ellopta a sírt díszítő bronzszobrokat, (melyek a humorista életútját szimbolizálták) úgymint a bakancsot, palástot és a babérkoszorút. 2007. november 2-án átadták a felújított síremléket, melyen a szimbólumok immár kőből faragva láthatók.

Hanglemezek

* Hofi (Első menet) (1970)
* Második menet (1972)
* Hofisszeusz (1973)
* Akácos út… (1976)
* Szabhatjuk (1978)
* Te, figyelj haver! (1980)
* Hús-mentesáru (1982)
* Piál a föld (1985)
* Hegedűs a háztetőn – Válogatás
* Hofélia I. – II. (1987)
* Kell néha egy kis csavargás / Próbálj meg lazítani! (1989, 2002 / 1996). Közös lemez Kovács Katival és Koós Jánossal
* Hordót a bornak! (1990)
* Szíveslátás (1991)
* Pusszantás mindenkinek! (1997)
* Kossuth-díj (1998)
* Rádiókabaré '99 (1999)
* Rádiókabaré 2000 (2000)
* Gondolj Apádra (2000)
* 1400. (2000)
* Napsugaras jó éjszakát! (2002)
* Hegedűs a háztetőn (a musical dalai, felvétel: 1984) (2003)
* Felmegyek hozzád Zenés összeállítás 1. (2004)
* Gondolj apádra! Zenés összeállítás 2. (2005)

Filmfelvételek

* Bicska Maxi klip (Kurt Weill és Bertold Brecht - Koldusopera (részlet)) (1966)
* Armstrong-paródia (1968)
* Hofi–Koós show (1969)
* Frédi és Béni (1971)
* Rózsa Sándor-paródia (1971 szilveszter)
* Odüsszeusz (1972)
* Rhoda Scott-paródia (1973)
* A luk (1973)
* Mi a helyzet a gyalogosokkal? (1974)
* Iván Kozirev öntőmunkás elbeszélése arról, hogyan költözött új lakásba (1975)
* Építem a csatornámat (1975)
* Újságárus (1976)
* Ki fog gólt lőni? (részlet a Hofi–Koós showból) (1978)
* Hófehérke (Felmegyek hozzád vasárnap délben) (1979)
* Tiszta őrültek háza (1980)
* Meggyúrtuk Hofit (1981)
* Nevezz csak Cucinak! (1982)
* Menczel János – Mariska néni (1984)
* Temetném a munkát (1984)
* Gondolj apádra (1984 Szilveszter)
* Pia nista – Koncert (1985)
* Élelem bére (1988)
* Hofi-szilveszter (1991)

Kitüntetései

* 1970 január havában a Magyar Rádió nívódíjban részesítette.
* 1970 áprilisában a kabaréművészetben nyújtott alakításáért Jászai Mari-díjat vehetett át.
* 1972-ben az ifjúság körében végzett kiemelkedő kulturális tevékenységéért a KISZ Budapesti Bizottságától emlékplakettet kapott.
* 1973 januárjában ismét megkapta a Magyar Rádió nívódíját.
* A kabaré műfajban elért eredményeiért másodszor is Jászai Mari-díjat kapott.
* 1974 januárjában a Magyar Televízió elnöke nívódíjban részesítette.
* 1975. február 22-én a Magyar Rádió és Televízió elnökének nívódíját vehette át.
* 1976-ban a Magyar Rádió nívódíjjal tüntette ki.
* 1977-ben a Magyar Televízió elnökségének nívódíja a Még mindig aktuális című műsorért.
* Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze kitüntetést kapott.
* A 10 éves Mikroszkóp Színpad jubileumi ünnepségén aranygyűrűt kapott.
* 1978-ban a Magyar Televízió elnökségének nívódíját kapta a Szilveszter '77 című műsoráért.
* 1979-ben a Magyar Rádió elnöksége a szatirikus és humoros műfaj terén végzett kiemelkedő munkájának elismeréseként Karinthy-gyűrűvel ajándékozta meg.
* 1985 áprilisában a Munka Érdemrend Aranyfokozatával tüntették ki.
* 1986 májusában a Koncert című produkcióért a Magyar Televízió nívódíját vette át.
* Júniusban a veszprémi TV-fesztiválon a Koncert színész- és közönségdíjat kapott.
* 1987 januárjában a ’86. évi szilveszteri Rádiókabaréban elhangzott műsoráért nívódíjat kapott.
* 1988-ban a Magyar Rádió zenei főosztálya kiemelkedő színvonalú művészi teljesítményéért eMeRton-díjjal jutalmazta.
* Áprilisban a szocialista kultúráért tett kimagasló érdemeinek elismeréseként A Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze címet kapta, és a tv leadta a Hoféliát.
* 1990 januárjában a Magyar Rádió elnökségének nívódíját kapta.
* 1991 májusában Szakszervezeti Művészeti Kulturális Díjat kapott.
* 1995-ben Déryné-díjjal tüntették ki, amit csak színésznők kaphatnak. Ő az egyetlen férfi, aki megkapta.
* 1996-ban Kőbánya díszpolgárává avatták.
* 60. születésnapja alkalmából – művészi pályája elismeréséül –, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét kapta.
* Bonbon-díjat kapott.
* 1997-ben a magyar színművészet Örökös tagjai közé választották.
* Áprilisban a Madách Kamara Színházban játszott Élelem bére eléri az 1100. előadást, ahol aranygyűrűvel ajándékozták meg.
* 1998-ban vette át Göncz Árpádtól, a Magyar Köztársaság elnökétől a Kossuth-díjat.
* Áprilisban az Artisjus az év könnyűzenei produkciójáért Huszka Jenő-díjjal jutalmazta.
* 1999-ben újabb Bonbon-díjat kapott.
* 2000 februárjában a harmadik Bonbon-díjat vette át.
* A közönség szavazata alapján elnyerte a „2000” magyar kitüntető címet.
* A Demény Pál Alapítvány Kuratóriuma Demény Pál-emlékéremmel adományozta meg.
* Októberben a Pro Cultura Urbis Közalapítványi díjat kapta meg. A Fővárosi Önkormányzat által alapított díjat 2002. január 17-én ünnepélyes keretek között vette át a Madách Kamarában.
* Halála után megkapta a VI. kerülettől a díszpolgári címet.
* 2002-ben a főváros szobrot emelt neki a „Pesti Broadway”-n.
* 2004. december 28-án avatták fel a Mikroszkóp Színpad előtt Stremeny Géza szobrászművész „Színház” című bronzszobrát, melyet a köznyelv csak Hofi-szobornak nevez.

2010-04-10T01:53:00.000-07:00

1993 Április 10. (17 éve történt)
Nemzeti rákellenes nap.

1993. óta a Magyar Rák Liga szervezésében tartják a Nemzeti Rákellenes napot dr. Dollinger Gyula sebész, egyetemi tanár születésnapján, aki 1902-ben megalakította az első Országos Rákbizottságot.

Magyarország 1993 óta tartja minden év április 10-én a nemzeti rákellenes napot.

A Magyar Rákellenes Liga szervezi az eseményt. Az időpont kiválasztásának oka, hogy e napon született dr. Dollinger Gyula sebész, ortopéd szakorvos, egyetemi tanár, aki 1902-ben megalakította az Országos Rákbizottságot, így a hazai rákkutatás úttörőjének is számít.

Az ünnep lényge, hogy a társadalomnak minden rétegét beleértve - magát az embert is - küzdjenek a rákbetegség ellen, és felébresszék saját felelősségüket magukban.

Pázmány Péter: Betegekért

Betegekért

Hatalmas Isten, emberi gyarlóságnak erős gyámola és oltalmazója, ki kezében vannak életünk határi: könyörgünk felségednek a te beteg szolgáidért: vigasztald őket, bátorítsad és erősítsed, hogy jó néven vegyék és csendesen szenvedjék látogatásidat. Gyógyítsd meg őket, szent nevedért, a reájok bocsátott csapásból, hogy megismérvén hozzájok való jóvoltodat, méltó hálát adjanak irgalmasságodért, és atyai ostorozásod által öregbüljenek szerelmedben és félelmedben.

Ha pedig véghetetlen bölcsességed szerént hasznosbnak látod az ő mostani kimúlásokat: adj Szentlelket nékik, hogy az igaz penitencia által, bűnök bocsánatját nyerhessék, és teelőtted kedves kimúlások légyen e világból. Adjad szent malasztodat nékik, hogy megismérjék a testi nyavalyáknak és csapásoknak ostorit atyai kezedből származni. Mivel akaratod nélkül csak hajunk szála sem eshetik el, és azért ostorozsz minket, hogy bűneinkből tehozzád térjünk, ki igaz élet és igaz boldogság vagy. Oh áldott Jézus, ki meggyőzted a halál fulákját, légy segétséggel beteg szolgáidnak. Ki az Atya és Szentlélek Istennel egyetemben élsz és uralkodol. Amen.

2010-04-10T01:49:00.000-07:00

„Nem az a csoda, hogy Magyarország olyan, amilyen; az a csoda, hogy van. De azért ne sajnáljuk magunkat. Ehhez a történelmi sorshoz, amely alakított bennünket, mi is hozzáadtuk a magunkét: kígyóembert csak abból lehet csinálni, akinek elég puhák és hajlékonyak a csontjai. Minden más csont törik."

"Mindig Nyugatra tarts. De ne feledd el soha, hogy Keletről jöttél" - írta Márai Sándor, a múlt századi magyar próza mestere, aki húsz éve, 1989. február 21-én halt meg.

1900. április 11-én született egy kassai polgárcsaládban, bátyja Radványi Géza filmrendező volt. Már 18 évesen a Budapesti Napló szerkesztője volt, a húszas években a frankfurti egyetemen tanult, s cikkei a legrangosabb magyar és német lapokban jelentek meg. 1923-ban megnősült és Párizsba költözött, ahonnan 1928-ban tért haza. Írásaival a polgári liberális szellem hatásos szószólója lett, első regényei a pesti polgárság világát mutatják be.

Berlinben nyomon követte Hitler hatalomátvételét, hitelesen és bátran számolt be a fasizmus valóságáról. 1934-ben jelent meg az Egy polgár vallomásai első kötete, ebben az európai hazafiságról beszél, amelynek az első világháború vetett véget, s amellyel később végleg leszámolt. A könyv Márait a magyar próza élvonalába emelte, 1942-ben lett az MTA levelező, 1945-ben rendes tagja.

1943-ban kezdte írni élete végéig folytatott Naplóját. 1948-ban a fenyegető diktatúra miatt elhagyta az országot, Itáliában, majd New Yorkban telepedett le, 1957-ben amerikai állampolgár lett. Az 1956-os forradalom hírére Münchenbe jött, de már csak a szovjet tankok bevonulásáról értesült. 1968-tól Nápoly mellett, 1979-től a kaliforniai San Diegóban élt. Nem vett részt a nyugati magyarság irodalmi csoportosulásaiban, teljes visszavonultságban töltötte utolsó éveit. A beteg és magányos Márai 1989. február 21-én San Diegóban öngyilkos lett, halála után visszaállították akadémiai tagságát, s megkapta a Kossuth-díjat.

Bár a verset, mint műfajt nem tartotta sokra, Halotti beszéd című verse megrázó erővel szólaltatja meg az emigráció, a magányosság és a gyökérvesztés gyötrelmeit. Kassától a Csendes-óceánig jutott, de a magyar nyelv maradt a hazája, minden művét anyanyelvén írta. Regényei közül a Vendégjáték Bolzanóban egy Casanova-epizód, mesteri jellem- és lélekrajz.

Egyik legnépszerűbb műve A gyertyák csonkig égnek, amelyet meg is filmesítettek. Főműve, A Garrenek című regényfolyam a polgári Európa hanyatlását írja le. Számos hangjátékot és tévédarabot is írt utolsó évtizedeiben. Kisprózája mesteri, jellem- és helyzetábrázolása, elemzései bravúrosak, sokszor aforisztikusak. Naplója a világháborúk közti polgári rendszer hanyatlását és elzüllését, a háború és üldözések szörnyűségeit, a demokrácia reményeit és e remények kialvását, a nyugati társadalom értékvesztését, az írói morál mindenek felettiségét vizsgálja.

Márai kikötötte, hogy művei nem jelenhetnek meg szülőhazájában, amíg az orosz hadsereg az országban állomásozik. Könyvei itthon mégis jelen voltak, hatottak kanadai és müncheni kiadások révén. Írásait ma is folyamatosan adják ki. 1995 óta nevét irodalmi díj viseli.

Márai Sándor: Halotti beszéd

Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? …
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt

A „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ”- már nem az, ami volt
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké
A gyereknek T o l d i – t olvasod és azt feleli, o k é
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
„ A halál gyötrelmei körülvettek engemet ”
Az ohioi bányában megbicsaklik kezed
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon
A tested is emlékezik, mint távoli rokon
Még felkiáltsz: „ Az nem lehet, hogy oly szent akarat …”
De már tudod: igen, lehet … És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár
A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét -
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?… Rippli színe? Bartók vad szelleme?
„ Az nem lehet, hogy annyi szív …” Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek
Még azt hiszed, élsz? … Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: „ Testvért testvér elad …”
Egy hang aléltan közbeszól: „ Ne szóljon ajakad …”
S egy másik nyög: „ Nehogy ki távol sír e nemzeten …”
Még egy hörög: „ Megutálni is kénytelen legyen.”
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t?
Vagy: „ Rosszabb voltam mint e z e k ? …” Magyar voltál, ezért.
És észt voltál, litván, román … Most hallgass és fizess.
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet
A radioaktív hamu mindent betemet
Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten
Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet
Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat
Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt -
Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted
A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet
És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk
Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk
Íme, por és hamu vagyunk
/Possilipo,1951.Nyár./

2010-04-10T01:48:00.000-07:00

József Attila (1905-1937)

Akár meg is fordíthatnánk a két dátumot: József Attila akkor született meg országosan elismert költőként, amikor Balatonszárszón kiállították róla a hivatalos halotti bizonyítványt. A kor- és pályatársak többsége csak a bulvárszenzációként tálalt halálhír után döbbent rá, milyen kivételes életművet alkotott ez a mindaddig csak "jó költő"-ként számon tartott, zavarba ejtően sokféle hangon megszólaló - ezért gyakran félreértett -, posztumusz fölfedezett zseni, akinek életútját kisgyermekkora óta váratlan veszteségek, lelki traumák, különös fordulatok szegélyezték -, s aki egyéni szenvedéseiből egyetemes érvényű költészetet teremtett.

A feleségét és három gyermekét 1908 nyarán hűtlenül elhagyó apa, József Áron szappanfőző munkás alakja a "világhiányt" - a rejtőzködő és teremtményei iránt közönyös Istent - megtestesítő motívumként élt tovább fia lírájában. A családfenntartás gondjaiba beleroppant, 1919 karácsonyán rákban meghalt Mama (Pőcze Borbála) pedig - az anya-magzat kapcsolat modellje alapján - az individualizációs folyamatot, az egyén és a világ viszonyát metaforizálta az "elvegyüléstől" a "kiválásig", a gyermekléttől a felnőtté válásig.

A pályakezdő József Attila merőben másképp viszonyult hajdani nélkülözéseihez, mint élete második felében. Kortársai 1929-30-ig "nevető költőként" jellemezték a "csodagyereknek tartott árvát", akinek tizenhét éves korában jelent meg első kötete, Szépség koldusa címmel, Juhász Gyula prófétikus előszavával; aki anyja halála után - Jolán nővére előnyösnek látszó házassága révén - polgári környezetben és színvonalon nevelkedhetett: a makói gimnáziumi évek után előbb a szegedi, majd a bécsi egyetemen, később a párizsi Sorbonne-on tanult, és szinte kérkedett "gazdag szenvedéseivel" Nem én kiáltok (1924) és Nincsen apám, se anyám (1929) című kötetei verseiben.

Az "ucca és a föld fia" az egyetemi kurzusok és a szívós önfejlesztés hatására igazi intellektuális költő lett: kivételes verbális képességét, kreativitását és kifinomult fogalmi gondolkodását minden létező stílusban érvényesítette, miközben az ősi lírai tradíciókat a modern törekvésekkel szintetizálta. Egyszerre volt "magyar, de európai", aki az avantgárd irányzatok, a "tiszta költészet", az antik versformák, népdalok, regösénekek, a Kalevala, sőt magyar nóták ritmus-, rím- és dallamképletét követve is hitelesen fejezte ki magát.

"Botrányai" már kora ifjúságától kezdve "híressé" tették. Tizenkilenc éves volt, amikor istenkáromlási pert indított ellene az ügyészség Lázadó Krisztus című verse miatt; Horger Antal, a szegedi egyetem konzervatív felfogású nyelvészprofesszora pedig - Tiszta szívvel című verse szellemiségét kifogásolva - eltanácsolta a tanári pályáról. 1930 januárjában Babits Mihály verseskötetét durván kipellengérező "tárgyi kritikai tanulmányt" tett közzé A Toll című polgári radikális folyóiratban - s ezzel önsorsrontó módon maga nehezítette meg költői érvényesülését, hiszen Babits nemcsak a Nyugat főszerkesztője, hanem a Baumgarten Alapítvány főkurátora is volt.

Egész életében mecénásokra szorult, mégsem tudott - s nem is akart - megalázkodóan beilleszkedni a magántulajdon szentségét hirdető és a tömegeket kizsákmányoló, erkölcstelen társadalomba. Kudarcait - különösen a nagypolgári neveltetésű, kiváló intellektuális partnernek ígérkező Vágó Mártával tervezett házasság meghiúsulását - már 1929-ben, úgynevezett népies korszakában, a Bartha Miklós Társaság tagjaként aktív közéleti tevékenységgel, az Előörs című lapnál pedig vitriolos kritikák írásával feledtette.

1930-ban csatlakozott az illegális kommunista mozgalomhoz: szemináriumokat vezetett, Karl Marx közgazdasági tételeivel forradalmasította a hagyományos proletárlírát, vállalta az illegalitással járó veszélyeket. (Döntsd a tőkét, ne siránkozz című kötete példányait 1931 tavaszán az ügyészség elkoboztatta, Lebukott című verséért pedig bíróság elé idézték.) Élettársat is a mozgalomból választott. Szántó Judit munkásnő-szavalóművész - a moszkvai emigrációban élő Hidas Antal proletárköltő elvált felesége - otthont teremtett számára, de szellemileg nem tudta inspirálni.

Ekkortájt kezdte meg első pszichoanalitikus kezelését dr. Rapaport Samunál, aki vele stilizáltatta tanulmányköteteit, így a költő egyszerre mélyült el a lélekelemzés szakirodalmában és önnön tudattalanjában. Líráját és fogalmi gondolkodását a fizikai és a szellemi világ rejtett összefüggéseinek kutatása, az ellentétekből gyúrt új minőség létrehozásának a vágya hatotta át. A "mindenséggel mérte magát", miközben a világhiány betöltésére hivatott művészetről, ihletről és intuícióról, a szemlélhetetlen világegészt láthatóvá tevő műalkotásról elmélkedett (Költészetbölcseleti írások, Irodalom és szocializmus). Prózai művei - például a Hegel, Marx, Freud című, befejezetlen tanulmánya és töredékes gondolatkísérletei - arról tanúskodnak, hogy az "adott világ varázsainak mérnöke" a mélylélektani gondolkodást is az igazságos társadalmért vívott osztályharc szolgálatába kívánta állítani.

Eredeti gondolatait és intellektuális törekvéseit idegenkedve fogadták az illegális mozgalomban. Érthető, ha a méltatlan támadások után a csalódott költő lírája is áthangolódott. Külvárosi éj (1932) című kötetében már nem tömegeket buzdító, agitatív versek sorakoztak, hanem a Mondd, mit érlel..., A város peremén, a Holt vidék elégikus, meditatív, kérdező, önmegszólító költeményei, melyeket A Toll, a kolozsvári Korunk és a Népszava közölt először.

Lírai kedélyváltásához a pszichoanalitikus látásmód adott szemléleti mintát. A tudata mélyén lappangó szorongásokat - a vizuális-tartalmi sűrítménynek tekinthető álomszimbólumok mintájára - fogalmi-képi metaforák nyelvén fejezte ki (Ritkás erdő alatt, Óda, Téli éjszaka, Eszmélet, Kései sirató, Iszonyat). Saját válogatásában megjelent verseskötete, a Medvetánc (1934) már pontosan tükrözi az univerzum mértékegységéhez igazodó, kozmikus érvényű költészet eszményeit.

Az "analízis-függővé" vált költőben egyre kínzóbban éledtek újra a korai megrázkódtatások tetszhalott emlékei. Öcsödi lelencélményei: a szeretetet adó és visszavonó anya iránti ambivalens érzelmek, a nevétől-személyiségétől való megfosztatás traumája, a gyerekkori verések és a falubeli kölykök csúfolása - melyeket akkor élt át, amikor a cselédmunkára kényszerülő Mama 1910-12 között állami gondozásba adta két kisebb gyermekét - olyan versek, prózai művek, mélylélektani följegyzések formájában támadtak pszichodrámaszerűen új életre a múltfaggató költő emlékezetében, mint az Egy kisgyerek sír (1933), a Kései sirató (1934), az Iszonyat (1934). a Levegőt! (1935), a Szabad-ötletek jegyzéke, két ülésben (1936) vagy a Curriculum vitae (1937).

1936 elejétől az általa elnevezett Szép Szó című polgári liberális folyóiratot együtt szerkesztette Ignotus Pállal. Végre költészetét értő és méltányoló baráti körben dolgozhatott, ám labilis idegrendszere ekkorra már elvesztette teherbírását. Indulatáttételes szerelemre gyúlt új terapeutája, a kezelés során anyját mintázó pszichoanalitikusnő, Gyömrői Edit iránt. Az 1936 karácsonyán teljes visszhangtalanságba fulladt Nagyon fáj című kötet versei ennek a rajongásból gyűlölködésbe forduló, zaklatott érzelmi kapcsolatnak állítanak lírai emléket. A képzelet és a valóság világát egyre inkább összemosó költő 1937 elején idegösszeroppanással a Siesta szanatóriumba került.

Alig volt túl az érzelmi energiáit fölemésztő Edit-szerelmen, első látásra beleszeretett a gyógypedagógusnak készülő Kozmutza Flórába, aki Rorschach-tesztet készíttetett vele. József Attila feleségül kérte, s antik mintákat követő, himnikus versekkel udvarolt neki - de a Flóra-ciklus már a reménytelenség bizonyosságával volt terhes. A tévképzeteibe belebonyolódó, kóros kisebbrendűségi érzéstől szenvedő költő júliusban újra szanatóriumba került - de ott is alkotott: az utolsó percig bizonyítva, hogy nem "őrült", nem skizofrén, noha a korabeli orvostudomány szintjén erre a diagnózisra alapozták a kezelését. A Költőnk és Kora, a szublimáció tudatosításának formai asszociációk alapján született mesterkölteménye, már az Anyához, a "nagy Űrhöz" készülő lélek rezignált önvallomása volt.

Az Íme, hát megleltem hazámat... kezdetű "sírversét" három nappal halála előtt írta, hogy "munkaképességét" bizonyítsa Flóra előtt, aki a balatonszárszói családi panzióban is meglátogatta, ahol november 4-től - orvosi tanácsra - nővérei ápolták tovább depresszióba süllyedt fivérüket. December 3-án a beteg váratlanul olyan bizakodó és tettre kész lett, mint régen; délután leveleket írt - mint utóbb kiderült: szeretteitől búcsúzott -, este sétára indult, s a szárszói állomáson halálra gázolta egy tehervonat.

"Komor föltámadása", a haláláért felelőssé tehető "bűnbakok" keresése és életművének politikai kisajátítása több stációban folytatódott. Háromszor exhumálták földi maradványait és hantolták el újra Budapesten, a Kerepesi úti temetőben. 1994. május 17-e óta nyugszik a Mamával és elhalt családtagjaival közös sírban.

Gát utcai szülőháza és a szárszói panzió - földi és szellemi világrajövetelének helyszíne - ma emlékmúzeum, s évtizedek óta az ő tiszteletére ünnepeljük április 11-én a költészet napját. Születésének centenáriumi esztendejét, 2005-öt pedig az UNESCO József Attila-évnek nyilvánította.

Valachi Anna, Kaposvári Egyetem

József Attila: Nem, nem, soha!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

(1922 első fele)

2010-04-05T02:25:00.001-07:00

Húsvéti Ünnepkör

A Húsvét a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe, Jézus feltámadásának napja, akit két nappal korábban, pénteken, az ekkor ünnepelt zsidó Peszach első napján feszítették keresztre. Az úgynevezett Utolsó Vacsora alkalmával Jézus és a tanitványai a Peszach előestéjén szokásos Széder estet ünnepelték meg, megtörve az élesztő nélkül sütött kenyeret (maceszt) és megitták az előírt bort. Ebből ered, hogy nagyon sok nyelven ma is úgy hívják a húsvétot, hogy Paszcha(görög, orosz), Pascua(spanyol), Páscoa(portugál), Pasqua(olasz), Paque(francia), Pősk(svéd), Pőske(norvég), Paste(román).

Több európai nyelven a teuton (norsze) őstra istennő ünnepének a neve ragadt a húsvétra: Oster(német), Easter(angol). Az istennőt szimbolizálta a tojás és a nyuszi, ez utóbbit Németországban kezdték el újra húsvéti szimbólumként használni az 1800-as években és onnan terjedt el ma már a világon mindenhol.

De a világ minden táján ünnepelnek valamilyen tavaszi, a természet megújhodásának szentelt ünnepet a nem keresztények is. A tojás, mint szimbólum, a termékenységet, új életet juttatja eszünkbe. Érdekesség, hogy a díszes, "hímes" tojás, nem korunk terméke: már az ősi Babilonban is készítettek hasonlókat, és később az egyiptomi templomok tavaszi díszítéseként is alkalmazták.

Virágvasárnap.
Húsvét előtti vasárnap. Az iskolás gyermekek ilyenkor barkát mennek gyűjtani, amit a templomban megszentelnek. A szentelt barkát gonoszűzőnek, betegséggyógyítónak tartják, elő-zi a jégesőt, megóv a villámcsapástó.

Virágvasárnap tarják több palóc községben a kiszehajtást. Fiatal lányok telet jelképező, me-nyecskeruhába öltöztetett szalmabábut visznek végig a falun, majd vízbe dobják vagy elégetik. A téltemetés az ébredő természet ősi ünnepét, a húsvétot vezeti be. Virágvasárnap után követ-kező hét a Nagyhét.

Nagypéntek.
Jézus kereszthalálának emléknapján tarják a legszigorúbb böjtöt.

Általános tisztálkodási nap: meszelnek, takarí-tanak, nagymosást tartanak a patakban és az állatokat is megfürösztik. Sok helyen Nagypénteken nem gyújtanak tüzet.

Nagyszombat.
Este tartják Jézus feltámadásának ünnepét. A tüzet ősi módon - dörzsöléssel, csiho-lással - újra meggyújtják és megszentelik. Az esti harangszó a böjt befejezését jelenti.

Húsvétvasárnap.
A kereszténység egyik legnagyobb ünnepe a pogány tavaszkezdő ünnepekből származik. Ezen a napon tartják a húsvéti ha-tárjárást. Ilyenkor az egész falu népe körbejárja a földjeit, kitisztogatja a forrásokat. Sok helyen bált rendeznek.

Húsvéthétfő.
A legnépszerűbb húsvéti népszo-kások: locsolás, a hímes tojás ajándékozásának ideje. Mindkettő ősi termékenységvarázslásra utal. A tojás - eredetileg halotti kultusz kelléke - Jézus újjászületését jelképezi.

2010-04-05T02:24:00.000-07:00

Juhász Gyula: Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmúláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

Bíró András : Ez a Húsvét

Ez a húsvét olyan ünnep,
fák, virágok megzsendülnek,
mintha húznák-vonnák őket,
oly sebesen, gyorsan nőnek.

Ez a húsvét olyan ünnep,
fiatalok megszédülnek,
összebújnak, sugdolóznak,
szavakból szép jövőt fonnak.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Szelek, vizek megperdülnek,
Hol a napfény, hol a zápor
Nyes nagyobb részt a határból.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Sírás és bánat, elülnek.
Minden örül, hogy létezhet,
Hogy nagy lélegzetet vehet.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Bocsánata van a bűnnek
Fönt a hegen az a Kereszt
Új élet útjára ereszt.

A tél szennyét mind lemosva
Készülődünk a holnapra,
A pünkösdre, szép pünkösdre,
Lángos csodák jövésére.

Szirmos jövőnk féltve, óva
Készülődünk még nagyobbra,
El nem érhető csodára:
Örökös harmóniára.

2010-04-05T02:17:00.001-07:00

“Ne sírj, azért mert szeretsz engem…
A halál nem jelent semmit,
csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok és Te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökké!
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál,
beszélj velem úgy, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes arccal,
folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük!
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts!
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt,
ne árnyékolja be távolságtartó pátosz!
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
miért lennék a gondolataidon kívül,
csak mert a szemed nem lát?
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd,
jól van minden!
Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult,
szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves…ha lehet, töröld le
könnyeidet,
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz…” (Szent Ágoston)

2010-04-05T01:40:00.001-07:00

John Keats: A melancholiáról

Ne, oh ne vágyd a Léthét s mámorúl
Vad rostú farkastej szeszét se szűrd,
S mely halvány fődhöz rőt csókkal borúl,
Poklos csucsor fürtös díszét se tűrd,
Setét füzéredűl taxus-bogyót
Se pergess és halálfős lepkeszárny
Ne lengjen bús Psychédül s vén uhú
Se lesse sok jajod, a nem fogyót:
Mert árnyuktól csak lomhább lesz az árny
Lelked fölött s alél a drága bú.

Inkább, ha lelked méla kedve jő,
S mint síró égi felleg, úgy lep el,
Mint lankadt bimbófőt szelíd erő,
Mint április zöld dombját langy lepel:
Búd friss rózsákra hullasd permeteg,
Vagy sós szivárvány színe szívja fel,
S peóniák víg gömbjén hintsd te szét,
Vagy fogd lánykád kezét s míg gyermeteg
Daccal pörölve csacska szót felel,
Idd mély csodájú, mély tekintetét.

A Szépség is csak Bú, mert halni vész,
S ajkához hajló újjal a Gyönyör
Mindegyre búcsut int és mind a Méz,
Mit kedvünk méhe szív, csak bús csömör:
Jaj, mert bár járd a Vígság templomát,
Szentélyét fátylas Mélabú üli,
Bár csak te látod, ki ínyenc inyed
Falán a kéj héját már szétnyomád,
S lelked, mely ős, bús ízekkel teli,
Oltárán függni szent jelül viszed.

Tóth Árpád fordítása

2010-04-05T01:33:00.000-07:00

John Keats: Óda egy görög vázához

Oh tünt derűk arája, íme még
Itt állsz s dajkál a vén idő s a csend
S mesélsz: füzérid közt rajzos regék
Lágy dalnál édesebb lejtése leng,
Oh, lombdiszed köz mily legenda él?
Mily istenségek, vagy mily emberek?
Árkádia, vagy Tempe-völgy e táj?
Vagy más ég s föd? Kik e vad némberek?
Őrültet űznek? vagy harc sodra kél?
Síp andalog? dob döng? kéj láza fáj?

Édes a hallott dal, de mit a fül
Meg sem hall, még szebb: halk sipocska, zengd!
Ne testi fülnek! gyöngyözd remekül
Lelkembe ritmusát, mely csupa csend!
Szép ifjú! nótád tündér lomb alatt
Örökre szól s örök a lomb a fán!
S te, vad szerelmes, kinek ajakad
Bár oly közel, édes célt mégsem ér,
Ne bánd, bár vágyad kéjt hiába kér,
Örök, szép vágy lesz s nem hervad a lány!

Oh, boldog lombsor, el nem száradó,
Melynek a tavasz búcsút sohsem int,
Oh, boldog pásztor, sohsem fáradó,
Fújván örök sipod szived szerint,
S oh, százszorosan boldog szerelem,
Örökre hév s örök örömre kész,
Zsibongó, zsenge vágy: még, egyre még!
- Mily más a bús, halandó gyötrelem,
Melytől a szív megundorúl s nehéz
S a nyelv kiszárad és a homlok ég...

Mily áldozatra gyűl emitt a nép?
A zöld oltár elé szent pap vonat
Szelíd üszőt, amely bődülve lép
S borítja lágy szőrét virágfonat.
Mily apró város az, mely halk habok
Partján, vagy békés várövű hegyen
Tárt utcákkal e jámborokra vár?
- Oh, kicsi város, néped elhagyott
S közülük hírt regélni nem megyen
Csöndedbe vissza soha senki már...

Oh, antik karcsuság, szelíd ivek,
Márványfiúk s lányok kecses köre,
Oh, sűrü ágak, eltiport füvek,
Oh, formák csöndje, anda gyönyöre
Az öröklétnek: hűs pásztormese!
Ha rajtunk múlás űli már torát,
Te megmaradsz s míg új jajokkal ég
Az új kor, nékik is zengsz, hű barát:
"Igaz szépség s szép igazság! - sohse
Áhítsatok mást, nincs főbb bölcsesség!"...

Tóth Árpád fordítása

2010-04-05T01:20:00.000-07:00

John Keats (London, 1795. október 31. – Róma, 1821. február 23.), a nagy angol romantikus költők egyike, a "Szépség Költője."

Polgári családból származott, 15 éves korában árva lett. Patikusinasként dolgozott Edmondsban, majd 1815-től felcser volt Londonban. 1817-ben megjelent első verseskötete Versek címen. 1818-ban írta Endymion című szimbolikus elbeszélő költeményét, de értetlen fogadtatásban részesült. Később megjelent műveit már kedvezőbb fogadtatásban részesítették, de súlyos beteg lett, és Rómába utazott gyógyulni. Rómában hunyt el 26 éves korában.

Művei

* Álom és költészet: programadó szonettje, melyben megfogalmazza: "még nem lakosa a költészet mennyei birodalmának" de 10 évet kér az élettől, hogy teljesíthesse mennyei tervét, és egy nemesebb léthez emelkedjék, ahol megismeri a szív küzdelmét és gyötrelmeit.
* Endymion: az első hosszabb műve, négy könyvből álló költői románc, melyet a tragikus végű ifjú költő, T. Chatterton emlékének ajánl. Képzelete költői képek, látomások, epizódok sokaságában vándorol. Előszavában megjegyzi, hogy fél a kritikától és az értetlenségtől. E félelme valóra is vált.
* Lamia (1820): szerelmi elbeszélés, mely görög forrásból merít: Lükeiosz női alakot öltve kígyónak bizonyul s a lány belehal a csalódásba. Tanulsága: a hideg gondolat érintésére elszáll a varázs.
* Isabella (1820): szerelmi elbeszélés, tárgya Boccaccio Decameronjából merít. Verselése: ottava rima. Maga hasonlítja történetét forrásához: "Ó a hajdani szép regény mivé lett, Mivé a dalnok egyszerű jaja." Hiányolja saját életművében az élettapasztalatot, a gondolatot.
* Szent Ágnes – este (1820): szerelmi témájú verses elbeszélés. Központi gondolata: ellenséges külvilág és ifjú szerelem. Itt a történet a szerelmesek boldogságával ér véget.
* Ódái közül a négy legjelentősebb: Óda a csalogányhoz, Óda egy görög vázához, A melankóliáról, Az őszhöz.
* Hyperon: a Titánokat felváltó olimposzi istenek történetét dolgozza fel. Elégedetlen maradt saját művével, ezért megírta folytatását.
* Hyperion bukása: az álom: itt már saját személyében szólaltatja meg a költőt, aki azonosul a szenvedő emberiséggel.

Idézetek tőle

* Semmi sem valódi, amíg ki nem próbáljuk - még egy szólás sem igazi szólás, ameddig saját életünk nem szolgáltat példát rá.
* Még jobban szeretlek azért, mert azt hiszem, csakis önmagamért kedveltél meg, s nem befolyásolt semmi más.
* Semmi sem világos, amíg az ember nem tapasztalja meg. Még egy közmondás sem közmondás, amíg életed nem példázza a bölcsességét.
* Édes a hallott dal, de mit a fül
meg sem hall, még szebb.
* A Szép: igaz s az Igaz: szép! - sose
áhitsatok mást, nincs főbb bölcseség!
* zeretnék hinni a halhatatlanságban...
Ha arra ítéltettem, hogy boldog legyek veled - a leghosszabb élet is rövid.
Bárcsak hinnék a halhatatlanságban - bárcsak örökké élhetnék veled!
* A filozófiai alapigazságok csak akkor alapigazságok, ha szívverésünkben érezzük azokat: olvasunk nagyon szép dolgokat, de sohasem érezzük át teljességükben, míg magunk is meg nem jártuk a költő útját.
* Ha a költemény nem jön olyan természetesen, ahogy levél sarjad a fán, jobb, ha egyáltalán nem is jön létre.

2010-04-01T01:16:00.000-07:00

Gyurkovics Tibor: AZ OROSZLÁN

Amikor rájöttem, hogy az emberek nem szeretnek, elkezdtem magamat szeretni. Óriásira fújtam föl magamat, mint egy oroszlán és fújtam magam előtt a levegőt, hogy tisztuljon a tér. Haragos lettem, haragosa fűnek-fának és dédelgetve tettem mancsomat a vállamra. Fájdalmas, fekete éjszakák voltak azok, nyűgös, végeérhetetlen éjszakák, magam sebeit nyalogatva. Tölcsér. Egy mélységes tölcsér kellett volna, hogy abba feküdjem, és halkan kiáltsam keserveimet. Mi fájt? Magam se tudnám megmondani. Téptem, szaggattam a bokrokat, ütöttem körmeimmel a sziklákat, hogy szikra pattogott belőlük. A felhőkre néztem, és rémes alakokat láttam bennük. A tér olyan tisztán állt előttem, mint egy tankönyvben, a kanti filozófiában. Doboznak láttam, melynek nincs oldala, a szél bejöhet, a szél kimehet, a madarak kiszállhatnak az oldalán. Sík tükörnek éreztem a pusztát, nem láttam rajta semmit. Harmadévre vergődött mellém egy nőstény, tagjait hozzám szorította és együtt feküdtünk az éjszakában. Rézsút néztünk föl vastag fejünkből a csillagokra, melyek sárgák voltak és tompák, mint az eldobott kő. Késő volt, végtelenül késő. Akkor éreztük meg az időt, tisztán, mint egy pohár vizet, mely ihatatlan az én számnak, mert összetörik állkapcsaim között. A világot föl kéne fogni, mint kézbe a fadarabot, de nem lehet. A világ kiesik kezünkből, a csillag kiesik szemünkből, a homok kiesik mancsaink rácsai közül. Párommal éreztük, hogy lehetetlen megérteni a világot, csak érezni lehet. Magányunk akkorára növekedett, mint egy hordó, melynek abroncsai közül nem tudjuk kiemelni fejünket. Mogorvaságom és értetlenségem megakadályozott abban, hogy el tudjam fogadni azt a tenyérnyi örömet akár, amit párom simogatása nyújtott. Elvadultam, izgatott lettem, barátságtalan, jártam le-föl a pusztán. Dühített, hogy a világba nem tudok behatolni, mert széttolódik előttem, és nincs többé, csak az én mancsomat látom magam előtt, nem a világot. Dühített, hogy a párom szeretete hasztalan, bennem van a hiba, gondoltam, mert nem tudom elfogadni a felém nyújtott mancsokat. Hogy is lehetne élni? Talán úgy, hogy szeretni kell az embereket, ha azok nem is szeretnek, s akkor minden egyszerűbb.

judit

2010-04-01T01:07:00.000-07:00

A Tabán a világ közepe

Minden út a Tabánba vezet. Nemrég találkoztam diáktársaimmal, s egy budai étteremben ott folytattuk, ahol 20 évvel korábban abbahagytuk. Bort rendeltünk (az igazságnak tartozunk annyival, hogy messzeföldi Villányit, hiszen tabáni óbort már csak a múzeumokban rejtegetnek, palackba zárva) és azon tűnődtünk, hogy eshet meg felnőtt emberekkel az a "szégyen", hogy képtelenek kievickélni a múlt lombikjából, a gyermekkori burokból, bárhová is veti őket a sors Ausztráliától Chiléig, a lila Újpesttől a vörös Csepelig, minden sejtjükben, idegszálukban kitartanak az első kerület, a Kosciuszko Tádé utcai Általános Iskola eszménye, vagy mije mellett.

Függők vagyunk. Ugyanúgy rekedtünk itt, mint az Ulpius Házban Mihály, János Ervin, Éva és Tamás. Igen, Szerb Antal Utas és holdvilág című remeke, hőseinek sajátos kanosszája, legalább felhomályosított minket arról, hogy nincs menekvés. Igaz, hogy ők a Várban építettek maguknak légvárat, pszicho-színházat és szerelemtrambulint, de aki itt nőtt fel, pontosan tudja, hogy a Tabán, a Naphegy, a Krisztinaváros, a Viziváros és a Várhegy egyetlen test; úgy tartoznak össze, mint a lélek, a szív, az agy, a kéz és a láb. És nem számít idegen testtájnak még a Csörsz-park sem.

Ez a városrész az őshaza. Idézve egy régi bluest: "messze Missisipi, messze ide London, de a Moszkva téren most is csak azt mondom..."; azt mondom, hogy: itt a világ közepe. Ahol megeshetnek olyan csodák, amelyet apám mesélt el először, majd a nagyapám is, végül nagyapa régi barátja, a Tabán-univerzumot megrajzoló Zórád Ernő, aki gyerekként találkozott a nagy Krúdyval, s kémlelte, leste a folyton mókára kész, ultizó felnőttek asztaltársaságát, ahol ott ült a hős rendőrdetektív Szabó bácsi is, és mint amolyan korai Hrabal-hősök, sört ittak és sütkéreztek a Gellért-hegy felett nyújtózó Napkorong alatt.

Vártak valakit, egy igaz barátot, akik mindig délután ötkor masírozott be a söntésbe. Krúdyék azonban már háromnegyed ötkor megrendelték "neki" a nemes nedűt. Ivócimborájuk amúgy egy őz volt. A szelíd vad a budai hegyekből "szállt alá", hamar belefetyelte a pikoló világost, hálásan biccentett, majd negyed hat tájt sarkon fordult. Másnap megint percre pontosan érkezett...

A Tabánt Óz, a nagy varázsló is megirigyelheti. Ugyan ki látott már olyan varázslatos hollywoodi tablót, amely versenyre kelhetne a Gellért-hegy sziklái által védelmezett terület igaz történetével, históriájával? Megfordultak itt a kelta eraviszkuszok, a rómaiak, a törökök. (A városnegyed neve is török eredetű: Tabakhane, Tabahon, Tabán, azaz a Tímárok Földje). Később jöttek a szerbek, megépült a Rác fürdő. A XVIII. században szőlővenyigék sorjáztak a dombokon, úgy tartották, errefelé készül a világ legtisztább bora. És girbegurba utcácskák, házikók nőttek ki a földből, mindnek saját sors, privát történelem jutott osztályrészül, mintha csak a Londonhoz közeli Rye falucskában járnánk. Sirályröptés-halszagú tengeröbölnek meg megtette a Duna is...

A vidék sokáig úgy tűnt, minden vihart átvészel. Az 1810-es tűzvészt, az Ördög-árok árvizeit, a Lánchíd fémtestére merészkedő forgalmat. A 20. század pokla, no meg az eszes városrendezési elképzelések már megtették hatásukat, a térképről sikerült leradírozni a budai Montmartre-t. A venyigéket is eltaposták, a sert Kőbányáról utaztatták ide, a hírneves tabáni iskolát pedig láncos bomba zúzta szét.

De így sem vált szellemvárossá, satnyult western-díszletté a környék. A Csap utcától az Ulpius Házig, a Csalogány utcától a Czakó utcáig minden maradt a régiben. A helybéli "utasok" ugyanis ragaszkodnak ahhoz a holdvilághoz, amely csak az első kerület felett tündököl. A bel-budai polgár fogoly. Emlékek, tradíciók, ide képzelt mesebirodalmak (íme, néhány helybéli meseszövő, mint húzónév: Krúdy, Kosztolányi, Márai, Ottlik "Bébé", Szerb, Tersánszky, Tandori), titkos szegletek, utcák, terek, sikátorok, kockakövek szerelmese. A tabáni (krisztinavárosi, vízivárosi...) ember a nagyvilág egy parányi, egyszerre látható és láthatatlan, egyszerre büszke és játékos szigetén él, amely magyar és nemzetközi, polgári és liberális, romantikus és racionális egyszerre. Mindezt legbelül, odabent már az a kisiskolás is tudta, aki ma villányival koccint az 500-as számú Teleki Blanka Úttörőcsapatra, de még kóstolhatta a Kuttor krémesét is, aki futballozhatott a Petőfi-pályán, aki megpróbált bemászni a Vár alatti kazamatákba, aki bújócskázott a Naphegyen, aki kamaszként megízlelte a Erzsébet-híd alatti "örökkocsma" sörét, aki flipperezett a Tabáni Teázóban, aki bandázott a Horváth-kertben, s aki csókolózott a Diadal Moziban.

Szabó Zoltán Attila

2010-04-01T01:04:00.000-07:00

Április elseje: kinek a napja?

Reggel fél hatkor berreg a telefon. - Akkor vihetjük a szekrényt? - reccsen rám a rekedt, kezeslábasba öltözött férfihang. - Tessék? Milyen szekrényt? - próbálok felocsúdni. - Uram, ma még tizenkét fuvarom van, ne szórakozzon velem. Öt perc múlva odaérünk. Aláírja a papírt, kifizeti a maradék nyolcvanezret, és már ott sem vagyunk. - Megfeledkeztem volna valamiről? - rettenek meg. - Én nem rendeltem szekrényt... - magyarázom félálomban. - Ne vicceljen, most fordulunk be a sarkon - és mondja a címemet. - Mára beszéltük meg. Nézze csak meg a naptárát, milyen nap van ma? - kezd türelmetlenné válni. - Milyen nap... milyen is... - kotorászom a noteszem után - vasárnap, igen... ma kirándulni mennénk, arra emlékszem, de hogy szekrény... - Na? Látja már, hányadika van? - adja meg a kegyelemdöfést. - Hogy hányadika? - lapozok a megfelelő helyre. - Elseje. Április elseje...

- Na ugye - s a reszelős hang hirtelen ismerőssé válik. A vonal túlsó végén nevetés harsan: - Beugrottál, apafej! Készülj a kirándulásra; viszek magnót is, meghallgathatod magad... nagyot alakítottál! - s kattan a telefon. Kimerülten roskadok le. Április elseje... ó, én... szekrény nagyságú kőtömb gördül le a mellemről...

Szent György havának első napja a bolondok, bolondozók és másokat bolonddá tevők ünnepe. Nem új divat az ugratás: régen is szokás volt a gyerekeket boltba küldeni szúnyogzsírért, esernyőmagért, trombitahúrért vagy hegedűbillentyűért. Ma pedig: van iskola, ahol a diákok tanárrá, a tanárok pedig diákká alakulnak; máshol elárasztják az utcákat a kifestett, rikító ruhába öltözött emberek.

Miközben azonban arra készülünk, hogy minél agyafúrtabb módon tréfáljuk meg ismerőseinket; vagy éppen bosszankodunk, hogy megint túljártak az eszünkön; esetleg megfogadjuk, hogy jövőre már tényleg mi fogunk csapdát állítani másoknak, gondoljunk egy pillanatra a bolondság másik, mindannyiunkat személyesen érintő fajtájára.

Hogyan is mondja Szent Pál? "Miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége." (1Kor 1,22-24)

Igen, a kereszténység a világ szemében bolondság, őrültség, ostobaság: ezt az ókori Rómában s később a századok során is sokan megállapították. Hiszen épeszű dolog örömmel meghalni a cirkusz porondján? Értelmes ember-e az, aki betartja a szabályokat, ha azok kikerülésével sok pénzt kereshet? Aki megtartóztatja magát, amikor az élvezetek habzsolása sokkal kellemesebb? Aki megőrzi tisztaságát, míg mások a szennyesükkel kérkednek? Vajon épeszű dolog-e hordozni a keresztet, amit mindenki eldobni igyekszik?

Valóban, sokan bolondnak néznek bennünket, ha kiállunk hitünk, meggyőződésünk mellett. De van-e bátorságunk bolondnak tűnni, vagy szégyenérzetünk miatt inkább beállunk az "épeszűek" közé?

A hiteles kereszténység e világ bölcsei szemében nem más, mint őrültek menetelése a történelmen át. Olyanoké, akik a nehéz, fáradságos utat választják, amikor létezik kényelmes, párnázott utazás is; akik rá mernek hagyatkozni Isten "bolondságára" és "gyengeségére".

Krisztus az emberek szemében szánni való őrültté lett, hogy megmutassa számunkra az egyetlen épeszű utat. Választanunk kell: az édes iga bölcsességét, melyért mások bolondnak néznek; vagy a mások szemében bölcs utat, amelyről tudjuk, hogy rossz irányba visz.

A valódi kérdést önmagunknak kell feltennünk: bölcs "bolondok" vagy bolond "bölcsek" lennénk-e inkább? És ez nem áprilisi tréfa.

Süveges Gergő

Bolondos április

Április. Minden csínyre friss – mondja a költő. A faunn-bokájú vad suhanc, ez a vidám, szeszélyes hónap ránk köszöntött, viduljunk vele! Április neve a latin aperire «megnyitni» szóból ered. Ovidius szerint a tavasz nyit meg mindent. Ez Szt.-György hava, a régi római kalendáriumban az évnek második hónapja volt. Most 30 napos, Julius Caesarig 29 napos volt. Április közepén a Nap a bika jegyébe lép.

Április bolondja

Április bolondja az, akit általános népszokás szerint április 1.-én tréfásan rászednek, akivel a bolondját járatják, hogy aztán jól kikacagják. Az áprilisba küldés elterjedt szokás mindenfelé, s az április bolondját a francia «poisson d'avril»-nak, az angol «Aprilfool»-nak az olasz «Calandrino»-nak, a német «Aprilsnarr»-nak hívja. Honnan ered a tréfás szokás, nem tudják biztosan. Mondják, hogy az április hónap csalfa, változó volta adja magyarázatát; mondják, hogy egy ősi kelta szokás maradványa, mikor is április kezdetén bohó, vidám tavaszi ünnepeket ültek; mondják, hogy IX. Károly egy rendeletéből ered, amely rendelkezés 1564-ben az új esztendőt április 1.-éről áttette január 1-ére. Akkor is szokásban voltak az újévi ajándékok, de a rendelet után az emberek januárban az áprilisi, áprilisban a januári ajándékokkal biztatgatták egymást. Szigligeti Edének van ilyen című vígjátéka.

Áprilisi tréfák

Április elsejét nagyon várják a vicces és jókedvű fiatalok, hogy elbolondítsák egymást. Régebben cédulákat is küldözgettek egyik a másikhoz, aztán mondták, hogy nem nekem szól, s adtak egy másik címet, hogy vigye oda az illető. Mondóka is volt: “Csiribiri bakveréb, a bolondot küld elébb.” A másik mondóka: “Áprilisnak bolondja, felmászott a toronyba, azt kérdezte hány óra, féltizenkettő, bolond mind a kettő.” Akinek csak eszébe jut, hogy április 1.-e van, nagyon vigyáz, nehogy valaki elbolondítsa.

Április 1 a néphagyományban

Ez a nap a szerencsétlenebbek közül való. Ilyenkor kellett futó növényeket – babot, dinnyét, tököt – ültetni, hogy hosszúra és szépre fejlődjön a növény. Egyes vidékeken megválasztották árpilis bolondját, de ez a tradíció hazánkban inkább a pünkösdhöz és a pünkösdi királyválasztáshoz kötődik.

Tóth József

Boldog bolondok napját!

A középkori „bolondünnepet” nem áprilisban, hanem december 28-án, az aprószentekkor vagy újév napján tartották meg. A vigasságok az évek folyamán mind szabadabb formát öltöttek, eldurvultak, egyre féktelenebbek lettek, úgyhogy az egyház egyre szigorúbb tiltó rendszabályokat foganatosított a népszokás ellen.

Az első hiteles áprilisi adat 1538 származik. Abban az évben az augsburgi országgyűlés április elsejére nagy valutarendezést tűzött ki. Ezen a napon kellett volna a nagyon megromlott pénzeket új, értékesebb érmékkel lecserélni. A spekulánsok óriási összegeket fektettek a kiválónak ígérkező üzletbe. Amikor a beígért pénzreform elmaradt, rettenetesen ráfizettek, óriási veszteségeik lettek. Közröhej tárgyává váltak. Azóta német nyelvterületen április elsejét az elbolondítás napjaként emlegetik.

Áprilist járatnak

— Nem ismerjük a népszokás pontos eredetét — állítja Katona Edit néprajzkutató. — Kutatók szerint lehet a már Plutarchos által is megírt antik hilaria-, illetve az indiai tavaszünnep vagy egy kelta ősi szokás maradványa. Bolondok napján egymás beugratása Európa-szerte szokás. Például Angliában minden bolondok napjaként (All Fools Day) emlegetik, Franciaországban és Olaszországban pedig áprilisi halnak (Poison d’Avril, illetve Il Pesce d’April ) nevezik a beugratottat. Magyarországon korábban főleg a gyerekeket tréfálták meg, például játékból megvesszőzték, vagy boltba küldték őket esernyőmagért, trombitahúrért, hegedűbillentyűért. A beugrottakat aztán így csúfolták: “Április bolondja, május szamara...!” A szokás mondást is ihletett — áprilist járat valakivel —, amelyről a 17. századi források is szóltak már. Később a felnőttek is ugratták egymást: Gömör megyében például maskarába bújt férfiak ijesztgették a lányokat és asszonyokat. Az áprilisi tréfa nem minden esetben sült el jól. Egy 1891-es adat szerint egy vidéki család öngyilkos lett, mert egyik ismerősük a haditörvényszék nevében írt állevelében adta hírül: katonai szolgálatot teljesítő fiukat halálra ítélték, mert elkopott a cipősarka. A szokás legújabb kori maradványa: az iskolai fordított nap.

2010-03-15T03:41:00.000-07:00

Kossuth Lajos hangja fonográf-felvételen 1890-ből

2010-03-15T03:33:00.000-07:00

Részlet Petőfi Sándor naplójából

2010-03-15T03:29:00.000-07:00

Az éj nagy részét ébren töltöttem, feleségemmel együtt, bátor, lelkesítő, imádott kis feleségemmel együtt, ki mindig buzdítólag áll gondolataim, terveim előtt, mint a hadsereg előtt a magasra emelt zászló. Azon tanácskoztunk, mit kell tenni? mert az határozottan állt előttünk, hogy tenni kell és mingyárt holnap ... hátha holnapután már késő lesz! Logikailag a forradalom legelső lépése és egyszersmind főkötelessége szabaddá tenni a sajtót ... azt fogjuk tenni! a többit istenre bízom és azokra, kik rendelve vannak, hogy a kezdetteket folytassák; én csak arra vagyok hivatva, hogy az első lökést tegyem. Holnap ki kell vívnunk a sajtószabadságot! és ha lelövöldöznek? isten neki, ki várhat ennél szebb halált?

E gondolatokkal aluttam el. Korán reggel az ifjak kávéházába siettem. Az úton Vasvári Pállal találkoztam, mondtam neki, hogy menjen Jókaihoz s ott várjanak meg együtt engemet. A kávéházban még csak néhány fiatal ember volt, kik nagy búsan politizáltak. Bulyovszky Gyulát, ki közöttük volt meghítam Jókaihoz, a többieknek meghagytam, hogy az érkezőket tartsák itt, míg vissza nem jövünk.

Haza menvén, előadtam szándékomat a sajtó rögtöni felszabadításáról. Társaim beleegyeztek. Bulyovszky és Jókai proclamatiót szerkesztettek, Vasvári és én föl s alá jártunk a szobában. Vasvári az én botommal hadonázott, nem tudva, hogy szurony van benne; egyszerre kiröpült a szurony egyenesen Bécs felé, a nélkül, hogy valamelyikünket megsértett volna.

– Jó jel! kiáltánk föl egyhangúlag.

A mint a proclamatio elkészült, s indulófélben voltunk azt kérdém, micsoda nap van ma?

– Szerda, felelt egyik.

– Szerencsés nap, mondám, szerdán házasodtam meg!

Lelkesedéssel és a sors iránti bizalommal mentünk vissza a kávéházba, mely már tele volt ifjakkal. Jókai a proclamatiót olvasta fel, én Nemzeti dalomat szavaltam el; mind a kettő riadó tetszéssel fogadtatott.

(A Nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-kán írtam, azon lakomára, melyet az ifjúság március 19-kén akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.)

A kávéházban azon határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot, s majd teljes erővel kezdjük meg a nagy munkát. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, a mint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el. Az orvosi egyetem udvarában ismét fölolvasta Jókai a proclamatiót és én elmondtam a Nemzeti dalt. Innen a mérnökökhöz, ezektől a seminariumba a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. A seminarium csarnokában elénk állott egy professor és ezt mondta nagy pathossal:

– Urak, a törvény nevében!

Többi szavait elnyelte a sokaság mennydörgő kiáltása, s a tisztelt tanár többé nem juthatván szóhoz, szépen elkotródott. A jogászok rohantak ki az utcára, hogy velünk egyesüljenek. Közülük Vidacs emelt szót, elmondta, hogy professoraik a tartandó lakomábani részvevést eltiltották kicsapási büntetés mellett. Kacaj és bosszankodó kifakadások a hallgatóságban. De a lakoma már csak mellékes dolog volt. Jókai ismét fölolvata a proclamatiót s a tizenkét pontot, s én velem elszavaltatták a Nemzeti dalt. Mindkettőt fanatikus lelkesedéssel fogadták s a refrainban előjövő „esküszünk”-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt.

– Most menjünk egy censorhoz, és vele írassuk alá a proclamatiót és a Nemzeti dalt! kiáltott valaki.

– Censorhoz nem megyünk, feleltem, nem ismerünk többé censort, el egyenesen a nyomdába!

Mingyárt beleegyeztek és követtek.

Landerer nyomdája legközelebb volt hozzánk, oda mentünk. Jókait, Vasvárit, Vidacsot és engem neveztek ki küldötteknek, hogy a sajtót lefoglaljuk. Mi megtettük azt a nép nevében, s a tizenkét pontot és a nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték. Ezalatt kinn lelkesítő beszédeket tartottak Egresi Gábor, Degré, Vasvári, Jókai stb. Dél felé elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztattak szét a nép között, mely azokat részeg örömmel kapkodta. Délután három órára gyűlést hirdettünk a múzeum terére, s a sokaság eloszlott.

A szakadó eső dacára mintegy 10.000 ember gyűlt a múzeum elé, honnan a közhatározat szerint a városházához mentünk, hogy a tizenkét pontot magokénak vallják a polgárok is, és velünk egyesüljenek. A tanácsterem megnyílt, s megtelt néppel, először. Rövid tanácskozás után a polgárság nevében aláírta a polgármester a tizenkét pontot, s az alant álló sokaságnak az ablakból lemutatta. Óriási kitörése a lelkesedésnek! ... Egyszerre az a hír szárnyal, hogy katonaság jön ... körülnéztem, hogy az arcokat vizsgáljam, egyetlen egy ijedt arcot sem láttam ... minden ajkon e kiáltás: fegyvert! fegyvert!

Ezen, különben alaptalan hír, oly fölindulást okozott, hogy Nyári Pál és Klauzál tovább beszéltek egy óránál, a nélkül, hogy beszédeikből egy-egy töredék mondatnál többet hallottunk volna.

– Budára, – Budára! – a helytartótanácshoz! ... nyitassuk meg Stancsics börtönét! ... Budára! ...

Ezek voltak a nép leginkább és legtöbbször hallható kiáltásai. Végre választmány neveztetett ki Budára menendő, s a helytartótanácsot fölszólítandó, hogy a censurát rögtön eltörölje, Stancsicsot szabadon bocsássa, s a katonságnak rendeletet adjon, miszerint ügyeinkbe semmi szín alatt be ne avatkozzék. A választmány tagjai: Egresi Sámuel, Gyurkovics Máté, Irányi Dániel, Irinyi József, Kacskovics Lajos, Klauzál Gábor, Molnár György, Nyári Pál, Petőfi Sándor, Rottenbiller Leopold, Staffenberger István, Tót Gáspár, Vasvári Pál.

A választmány legalább 20.000 ember kíséretében fölment Budára a helytartótanácshoz és előadta kívánatait. A nagyméltóságú helytartótanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, és öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A katonaságnak kiadatott a tétlenség iránt a rendelet, a censura eltöröltetett, Stancsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a töméntelen sokaság Pestre.

Ez volt március 15-ike. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre emlékezetessé teszik a magyar történetben. Események folytatásának ez közönséges volna, kétségkívül, de tekintve annak, a mi volt, kezdetnek, nagyszerű, dicső. Nehezebb a gyermekeknek az első lépést megtennie, mint mérföldeket gyalogolni a meglett embernek.

Forrás: magyar-irodalom.elte.hu

Fenakit

2010-02-26T01:15:00.000-08:00

2010-02-12T00:40:00.000-08:00

Wass Albert : A GYÖKÉR MEGSZÓLAL

Ajánlom ezt a kis írást öt felnőtt fiamnak, kiknek áldozatos magyar munkálkodását nemcsak megelégedéssel, de büszkeséggel figyelem.
Emberek, magyarok, üljetek körém, mesét mondok ma néktek, gyönyörű mesét. Énekes madaraktól hallottam, vadgalamboktól hallottam, hazajáró szelektől hallottam, és most elmondom néktek.
Hol volt, hol nem volt, magosan a falu feletti dombon, volt egyszer egy gyönyürű szép tölgyfa. Ott állt a domb tetején, zölden, terebélyesen, szép-egyenesen, és őrizte a csöndet. Ágain énekesmadár fészkelt, vadgalamb pihent, vándorember lelt árnyékos menedéket. Áldást termő fa volt, minden élőlény örömére.
Aztán vihar támadt, szörnyűséges vihar. Villám csapott a fába, szép döntöte le, a halott fát rendre széthordták az emberek tüzelőnek.
Jött, ment az idő s a domb kopáran nézett alá a falura. Vadgalambok nem leltek többé menedéket, kopáran élt a domb. Énekesmadarak nem rakhattak fészket, fáradt vándorember nem lelt hűs árnyékra többé. A falu feletti dombtetőről hiányzott a szép, terebélyes tölgyfa, szörnyűségesen hiányzott.
Aztán egyszerre csak odabent az anyaföldben megszólalt a gyökér:
„Ne búsuljatok, énekes madarak, vadgalambok, fáradt vándoremberek, csírát indítottam idebent a földben! Táplálni is fogom anyaföld nedvével, Isten örömével!
Gyönge levélkéjét megkeseríttem, hogy hernyó ne rágja, birka ne legelje, s szép sudár fa nőhessen belőle! Sűrű lombozatú, melynek védelmében fészket rakhat az énekesmadár!Vadgalamb megbújhasson, fáradt vándorember árnyékot találjon! Anyaföld ereje sudárrá növessze, szépre lombosítsa Isten örömére!”
S lám másnapra csíra szökkent a földből, alig láthatóan. Füvek bújtatgatták, virágok takargatták, jó eső növelte. Vigyázva lépjetek, akik erre jártok, el ne tapossátok! Örökségeteket őrzi az a gyökér, növeli a jó föld, cselekszi az Isten. Jól vigyázzatok hát, fáradt emberek! Megszólalt a gyökér, indulnak a nedvek, s bizony hamarosan tölgyfa nő a dombon. Isten örömére, ember vigaszára úgy, ahogy azt mondom.

Általvető, 1997.

2010-02-12T00:37:00.001-08:00

Sajó Sándor:Magyarország

Egy lovasember áll a puszta éjben,
Hívő magyarnak élő látomány:
Szúrós szemével - kard a jobbkezében.
Nyugodtan kémlel sorsunk távolán.
S megszólal. Hangja mint a gordonka zendül
S mint tenger árja távolból ha zúg:
"Holt népek sorsát vesd ki a szivedbül,
Minden lemondás gyáva és hazug.
Sorsod homálya most még rádsivárlik;
Várj tavaszig vagy nyárig...szüretig...
Akard: és lesz még jobb magyar világ itt,
Akard, és itt még csoda születik!
Akard és úgy lesz: minden a tiéd itt,
Tiéd az ország és a hatalom..."
S az éjben, mintha erdőn zúgna végig
És milljó szívből eskü szállna égig,
Fölzeng a szent szó: akarom!...

(1868)

Dioptaz

2010-02-12T00:35:00.000-08:00

2010-02-12T00:32:00.000-08:00

Pilinszky
János:Örökkön-örökké

Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrű panaszommal jobb ha hallgatok.

Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mi végre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.

Keserűségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakítottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?

Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!

Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!

Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szorításod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.

2010-02-12T00:31:00.001-08:00

Berda József:Hajnali erdő

A hajnal, a ragyogó hajnal aranya
csókolja sorra most a hatalmas
tölgyek és bükkfák koronáit s te
itt jársz s látod mint ébred az erdő;
hogy minden fa külön-külön nyújtózik-ágaskodik,
álmának illatát lehelvén szerteszét! S mindezt
fokozván, mily isteni élmény látni, hogy csillog gyöngyként
a harmat a leveleken! Mert most mosakodik,
most tisztálkodik a tölgy, a bükk, a gyertyán
s a többi szép férfi-óriás. - Mily kábító ez az
illatömlés s mily rejtelmes szavakba-fonódás
minden mozdulat itt! Szegény a szó, oly megilletődött
a lélek. S most, halld csak! megszólalt már a cinke is,
aztán a rigó, a pinty s a többi, színesnél színesebb
tollas ékes. Felelj már titok: ki vezényli ezt a mennyei
zenekart ily ámulatba-ejtőn? Se vége, se hossza
nincsen a gyönyörű játéknak s közben itt is, ott is
őzek futnak által, meg-megzörrentvén az ijedt
bokrokat, hogy végre lásd: az erdő, íme, a komoly
reggelbe lépett már s én tudom, - engem köszönt,
a bámuló vándort, ki felejteni jött ide mindazt,
mit a város börtöne ostorozott reá, s hogy itt lévén,
újra boldog gyermeknek érezze magát, mint régen,
mikor még tündérekről álmodozott!

2010-02-12T00:29:00.001-08:00

Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
Legyen áldott eddigi utad,
és áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
és melegítse fel szívedet.

Hogy lehess meleget osztó forrás,
a szeretetedre szomjazóknak.
és legyen áldott támasz karod,
a segítségedre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad,
minden hozzád fordulónak.
Legyen áldást hozó kezed,
azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,
légy vígasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás,
minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár,
minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
végtelenül szeret téged.

Őrizzen hát ez az áldás,
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,
őrizze meg kedvességed.
őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek.

Cirkon

2010-02-03T02:27:00.001-08:00

Ősi bazilika a szent hegyen

2010-01-24T04:04:00.000-08:00

CAPUT, MATER ET MAGISTRA ECCLESIARUM HUNGARIAE - hirdeti az aranyozott felirat Magyarország Főtemplomának, az Esztergomi Bazilikának a homlokzatán. A Szent István királyunk által alapított esztergomi főszékesegyház a Feje, az Anyja és a Tanítómestere Magyarország minden templomának.

A Szép Templom-nak nevezett ősi bazilika több mint ötszáz évig a Magyar Királyság és egyben Európa szellemi és művészeti központja volt. 1543-ban a mohamedán török birodalom elfoglalta, és 150 évig uralma alatt tartotta. 1683-ban, a diadalmas Párkányi győzelem után, Esztergom szent hegyén, a romok között, Bakócz Tamás bíboros, prímás török dzsámivá alakított, reneszánsz kápolnájában tartották a hálaadó Te Deum-ot. Az ország főpapja, azonban, még 140 évig nem térhetett vissza székhelyére, mert a Várhegy az osztrák katonaság állomáshelye lett.

Mindezek ismeretében nem nehéz elképzelnünk a Magyar Királyság, a Kárpát- medence lakóinak lelkesedését, amellyel az 1819-ben kinevezett Rudnay Sándor prímás első szózatát fogadták: a székhelyem Esztergom! A Szent Hegy, háromszáz év után, ismét a Magyar Sion lesz! 1821. februárban már meg is bízta Kühnel Pál magyar építészt, az általa készített terv alapján, az építkezés vezetésével. 1822. április 23-án, Szent Adalbert ünnepén, Rudnay prímás elhelyezte az új Magyar Sion alapkövét, amely mindmáig Európa egyik legnagyobb temploma.

Az építkezés hihetetlen gyorsasággal és nagy igényességgel folyt. Kühnel Pál 1824. évi halála után, Packh János, fiatal magyar építész lett az építésvezető. Az ő terve szerint épült a viadukt az egykori várárok felett, a Visegrád felől érkező országút tengelyében, és vezet a székesegyház szívébe, a főoltárhoz.

1823. nyarán megtörtént a Bakócz-kápolna áthelyezése az új templomba. Elkészült a Székesegyház remekművű altemploma is, amely háromhajós ünnepélyes csarnokon át vezet az érsekek bíbor mauzóleumába.

Rudnay prímás nagy gondot fordított a székesegyház berendezésére. Hazafiúi és lelkipásztori programja középpontjában Szent István apostoli királyunk életpéldája állt. A főoltár-kép tárgyául Szent István megkeresztelését, a nemzetünk számára döntő jelentőségű eseményét kívánta állítani, hogy hirdesse a jelen és a jövő magyarsága felé: fennmaradásunk és boldogulásunk legfőbb biztosítéka a keresztény hit.

A hatalmas, 7,5 x 4,4 méter nagyságú főoltárképre az egri születésű jeles festőművész, Hess János Mihály kapott megbízást. A kép 1828-ra készült el, de ekkor még nem állíthatták fel, mivel a szentély nem volt beboltozva. Rudnay érsek 1831.évi halála után, Kopácsy József prímás, 1846-ban, a templom védőszentjét, a Mennybe felvett Nagyboldogasszonyt kívánta a főhelyre állítani. Hess János Mihály képét 1919-ben két részre vágták. Az alsó rész, ma az Esztergomi Vármúzeum nagytermének ékessége.

1822-től Ferenczy István, a reformkor jeles magyar szobrásza is kapott megbízásokat Rudnay prímástól. Ezek közül a Szent István vértanú-oltára áll az északi oldalkápolnában, és őrzi a várhegy X. századi, első templomának emlékét, ahol Szent Istvánt megkeresztelték, és ahol az esküvőjét tartotta.

1831 nyarán, a Szt. István kápolnában felállították Rudnay prímás elődjének, Károly Ambrusnak remekművű klasszicista síremlékét, a modenai művészeti akadémia igazgatója, Giuseppe Pisani (1757-1839) szobrász alkotását.

1838-ban Kopácsy József lett az új prímás. Művészi kérdésekben az egri érsekre, Pyrker János Lászlóra, a korábbi velencei pátriárkára támaszkodott. Az ő ajánlatára érkezett Esztergomba Hild József építész 1840-ben, miután Packh Jánost meggyilkolták. Marco Casagrande velencei szobrász, 1841-ben, a Bazilika nyugati, Duna-felőli homlokzatának díszítésére kapott megbízást. Kilenc hatalmas szobrot faragott, többek között Szent István és Szent László királyaink, valamint Szent Péter és Szent Pál apostolok szobrait, amelyeket a XX. század elején távolítottak el. Az ő művészetét dicsérik ma is a párkányzat alatti domborművek, Szent István országfelajánlása és Szent Lászlót az első keresztes háború nemzetközi fővezérévé választják, valamint a két géniusz a kapu diadalívének két oldalán.

1845. augusztus 18-án a székesegyház pompás kupolájának tetejére, ünnepélyesen felhelyezték a hét méter magas aranyozott keresztet.

1846-ban bízta meg a prímás Michelangelo Grigoletti festőművészt, a velencei művészeti Akadémia tanárát, a Mária mennybevitele új főoltárkép elkészítésével.

Az 1850-ben, a szabadságharc leverése után hivatalba lépett Scitovszky János prímás hazafias és egyházi kötelességének tekintette a Magyar Sion mielőbbi felszentelését, használatbavételét. Az önkényuralom nehéz éveiben következetesen és sikeresen küzdött a magyar egyház Ausztriától való önállóságának megőrzéséért. Ezt a gondolatot testesíti meg az esztergomi prímási központ monumentális, európai jelentőségű építészeti-művészeti kialakítása!

Mária, a Magyarok Nagyasszonya tiszteletének elmélyítése központi szerepet kapott főpásztori tevékenységében. 1854-ben, mint bíboros, részt vett Rómában az Immaculata Conceptio - Mária Szeplőtelen Fogantatása - dogmájának ünnepélyes kihirdetésén. Erre az évre készült el a főoltárkép. Grigolettit Európa első festőjének nevezték a tudósítások.

(Prokopp Mária)

2010-01-24T03:50:00.000-08:00

II. Erzsébet, korunk legismertebb uralkodója

2010-01-19T03:04:00.000-08:00

Korunk egyik legismertebb személyisége a 81 esztendős II. Erzsébet brit uralkodónő, februárban fogja ünnepelni uralkodásának 56. évfordulóját. Személyisége a világ mai monarchiáinak is jelképe. Trónbeszédei, nyilvános szereplései, külföldi utazásai a világsajtóban mindig vezető hírként szerepelnek.

Nagy-Britannia és Észak-Írország, valamint „egyéb birtokoknak és területeknek” (Ausztrália, Kanada, Új-Zéland, Barbados, Salamon-szigetek stb.) a mostani királynője neve előtt a római kettes szám áll, ő ugyanis a Tudor-házból származó I. Erzsébetnek, (a híres VIII. Henrik és Boleyn Anna lányának) a késői utóda. I. Erzsébet uralkodása alatt (1558-1603) vált Anglia nagyhatalommá.

A királynő amellett, hogy 16 szuverén ország államfője és a hadseregek főparancsnoka, egyben a Brit Nemzetközösség feje is. A szervezet ma 53 független állam közel 1,8 milliárd lakosát, a Föld lakóinak 30 százalékát foglalja magában.

II. Erzsébet eddig közel 56 évet tölthetett az Egyesült Királyság élén

II. Erzsébet a csodálatos zafírkoronával

Egy felvétel a királynőről az 1970-es évekből

II. Erzsébet, mint a hadsereg főparancsnoka szemlét tart csapatai felett

A királynő egyik címe: "a Hit Védelmezője". A királynő ugyanis egyben az anglikán egyháznak - az államvallásnak - az egyházfője is. Az anglikán egyházat és az uralkodó egyházzal való viszonyát az 1530-as években a parlament által hozott törvények sora alapozta meg. VIII. Henrik szakított a római katolikus egyházzal (pontosabban személy szerint a pápával), amikor elutasította Róma fennhatóságát az egyház vagy bármilyen más törvénykezés fölött, és amikor magát a pápa helyett az anglikán egyház legfelsőbb vezetőjének nyilvánította. Az egyház és az állam kapcsolatát jelképezi az is, hogy a brit felsőházban ülnek az egyházi főrendek is - angolul: "Lords Spiritual" -, akik Canterbury és York érsekeiből valamint 24 megyéspüspökből állnak. Az érseket és a püspököket a királynő nevezi ki a miniszterelnök tanácsa alapján. A főpapok kinevezésükkor hűségesküt tesznek a királynőre, és az uralkodó engedélye nélkül nem mondhatnak le.

Két egyházfő találkozása, II. Erzsébet és a néhai II. János Pál

Aki eddig még nem tudta, az most megtudhatja, hogy a brit vizekben lubickoló összes bálna, delfin, bukódelfin és közönséges tokhal a királynő kizárólagos tulajdonában áll. II. Erzsébet ugyan nem él a királyi halakról II. Edward által 1324-ben kibocsátott törvény nyújtotta jogokkal, de megtehetné, ha akarná, ugyanis a törvény még ma is hatályos!

II. Erzsébet királynő az Angliát 1714 óta uraló Windsor-ház tagjaként 1926-ban született Londonban, Albert yorki herceg és Elizabeth Bowes-Lyon skót grófnő (1900-2002) elsőszülött gyermekeként. Akkor még senki sem sejtette, hogy egyszer az ország királynője lesz, hiszen apja, a későbbi VI. György (1895-1952) az akkor aktuális uralkodónak, V. Györgynek a második fia volt, így a trónörökös az idősebbik fiú, David walesi herceg, a későbbi VIII. Edward volt, aki apja halála után ugyan hivatalosan is trónra lépett, de 10 hónapos uralkodás után - az ünnepélyes koronázás előtt - még ugyanabban az évben le is mondott királyi méltóságáról egy kétszeresen elvált amerikai asszony, Mrs. Wallis Warfield Simpson kedvéért. A trón helyett a király inkább a szerelmet választotta. Megfelelő járandósággal és a Windsor hercege címmel kárpótolták. Soha nem tért haza Angliába. Önkéntes párizsi száműzetésében 1972-ben halt meg.

Apjának, VI. Györgynek viszonylag fiatalon bekövetkezett halála (a király 56 évesen hunyt el gyomorrákban) a mai királynő 1952 februárjában lépett trónra. Koronázási ünnepsége volt a világon az első olyan nagy esemény, amelyet az akkori új média, a televízió a világ minden tájára élő adásban közvetített.

A 26 évesen trónra lépett II. Erzsébet királynő

A királynő kezdetektől fogva mindig következetesen és hivatástudattal végezte uralkodói feladatait. A brit lakosság többsége ugyan ma már sokkal jobb anyagi körülmények között él, mint amikor II. Erzsébet trónra lépett, de a királynő hosszú uralkodása olyan időszakra esett, amikor Nagy-Britannia világbirodalomból gyorsan közepes jelentőségű európai állammá hanyatlott vissza.

Egy 1964-ben készült felvétel a királynőről két kisebbik fia társaságában

A királynő 70. születésnapján készült felvétel

Uralkodásának 56 éve alatt a királynő világ minden részében hagyott hátra nyomokat. Még a Holdon is található üzenete, amelyet az Apollo-11 űrhajósaihoz intézett 1969-ben, amit mikrofilmre vettek és a legénység tagjai fémtokban hátrahagyták a Holdon. A világűrkutatás iránt a királynő ugyanis mindig különös vonzalommal viseltetett. A Buckingham Palotában nemcsak a Holdra leszállt amerikai Neil Armstrongot, hanem Tyereskova és Gagarin szovjet űrhajósokat is fogadta.

A palota közleménye szerint a királynő nagy türelemről tett tanúbizonyságot, amikor eddig már 139 portréhoz ült modellt. Összesen 23 hajót keresztelt meg és 15 hidat avatott fel. Autóvezetői jogosítványt 1945-ben szerzett, amikor a fegyveres erőknél szolgált.

Nagy-Britannia számos rocksztárjához hasonlóan a királynőnek is van aranylemeze: a kedvenc számait megszólaltató "Party at the Palace" című CD annak idején megjelenésének első hetében több mint százezer példányban kelt el. II. Erzsébet eddig "megélt" hat Canterbury-i érseket, tizenegy brit miniszterelnököt és tíz amerikai elnököt. Nemcsak jó nevű szabók és ékszerészek örülnek, hogy kuncsaftjaik közé sorolhatják a királynőt, hanem a királyi posta is: II. Erzsébet eddig már több mint százezer táviratot küldött Nagy-Britanniában és a Brit Nemzetközösség más országaiban századik születésnapjukat ünneplőknek, s további 280 ezret gyémántlakodalmukat ünneplő házaspároknak - áll a Buckingham palota közleményében.

Tavaly áprilisban elképesztő pompával ünnepelték a szigetország lakói II. Erzsébet nyolcvanadik születésnapját. Csak a gyermekek kedvéért közel 8 millió euróba kerülő egész fantáziavilágot építettek fel a Buckingham-palotának a parkjában, ahová a jeles alkalomra több ezres gyereksereg nyert bebocsátást, akiket több millió jelentkező közül sorsolással választottak ki.

A királynő születésnapi ünnepségeinek főszereplői mindig a gyerekek

Annak idején, a 26 évesen trónra lépő ifjú és tapasztalatlan királynőnek édesanyja lett a legfőbb tanácsadója és egyben bizalmas barátja is. Habár az özvegy királyné korábbi uralkodói és politikai szerepétől megfosztatott, de helyette felvehette az anyakirálynő ösztönző és példaadó szerepkörét, melyben ő állíthatta fel a gondoskodás, a viselkedés és az erkölcs íratlan normáit. Ő lett a bájos „Queen-Mum” egyszemélyes intézménye, aki feledhetetlen mosolyával, sziporkázó humorával, csillogó, mégis ízléses ruháival, szemrevaló kalapjaival, visszafogott, fiatalos pasztellszíneivel, elegáns ékszereivel mindig is az események központjába került, bárhol is képviselte a Windsorokat.

II. Erzsébet legfőbb tanácsadója az édesanyja, Erzsébet anyakirálynő (1900-2002) volt

A királynő későbbi férjébe már 16 évesen beleszeretett, a Királyi Tengerészeti Akadémián tett látogatása alkalmából. Az 1947 novemberében tartott esküvő kedvéért Mountbatten Fülöp herceg lemondott görög és dán trónöröklési jogairól és az ortodoxról áttért az anglikán vallásra. A háború kitörése óta ez a királyi esküvő volt az első nyilvános ceremónia a brit birodalomban. Az esküvőn Erzsébet nagyanyjának, a magyar származású Mary királynének az esküvői fátylát viselte, míg a ruhához a selymet Chang Kai-sek kínai elnöknek a felesége küldte ajándékba.

Az idős királyi pár: II. Erzsébet 81 éves múlott, míg Fülöp herceg közel 87 esztendős

A jelenleg közel 87 esztendős Fülöp hercegnek hivatalosan semmi köze az államügyekhez, azt azonban nem tudjuk, hogy a felesége nem hivatalosan elfogadja-e tanácsait. Míg a királynő, II. Erzsébet személye hagyományosan érinthetetlennek számít, férjével, Fülöp herceggel a sajtó már kevésbé bánik kesztyűs kézzel. Fülöp "az örök második": felesége megkoronázásakor térdre ereszkedve kellett hűségesküt tennie a koronára, ezekkel a szavakkal: "Én, Fülöp, Edinburgh hercege, megfogadom, hogy az Ön hű szolgája leszek…" Fülöp a brit sajtó szerint meglehetősen féktelenül igyekszik ellensúlyozni a másodhegedűs szerepét. Bizonyára okkal mondott köszönetet feleségének Fülöp herceg 1997-ben, az aranylakodalmukon elhangzott beszédében iránta tanúsított "türelméért" (az idén novemberben már a gyémántlakodalmukat ünnepelték).

Több, mint 60 éve együtt: II. Erzsébet és Fülöp, Edinburgh hercege

A királynőnek négy gyermeke van. Károly 1948-ban született, ő a trónörökös, a hagyomány szerint egyszersmind a walesi herceg. „Hűbérbirtokai” ugyanis Walesben vannak. Károly 33 éves korában, 1981-ben – hála a televíziónak – „világraszóló” esküvőt kötött a londoni Szent Pál-katedrálisban a sugárzóan szép Lady Diana Spencer grófkisasszonnyal (1961 – 1997), aki csakhamar két fiúval ajándékozta meg. Diana hercegnő 1997. augusztus 31-i végzetes párizsi autóbalesetéről, félresikerült házasságáról éveken át cikkezett (sőt a mai napig is cikkezik) a világsajtó, a bulvárlapok pedig tobzódtak az eseményeken. Hasonlóan „hálás” téma volt számukra Károly hercegnek gyermekkori szerelmével, Camilla Parker Bowles-szal folytatott viszonya, majd tavalyelőtti házasságkötése is.

Károly walesi herceg és jelenlegi felesége, Camilla cornwalli hercegnő

Nem volt sokkal nagyobb sikere András yorki herceg (1960), a fess tengerésztiszt és a bohém, vörös hajú Sarah Ferguson kisasszony házasságának sem (Sarah a trónörökös lovaspóló-menedzserének a lánya). E királyi ara sem tudta elfogadni az udvar merevnek vélt szabályait, úgyhogy az 1986-ban kötött házasságnak 6 év után szintén válás lett a vége. Két gyermekük, Beatrice és Eugenie hercegnők neveléséről közösen gondoskodnak.

Andrew yorki herceg, a királynő középső fia

A jelenleg 57 éves Anna királyi hercegnő („első a birodalom hercegnői között”) Mark Phillips tüzérkapitánnyal 1973-ban kötött házassága szintén zátonyra futott, pedig ez nem összeboronált házasság volt, hanem szerelem a javából. Annak idején Anna hosszas csatákat vívott a királyi családdal, míg elfogadták választottját. Gyermekeik, Péter és Zara (édesanyjuk kérésére semmilyen királyi rangot és címet nem viselnek) a királynő legidősebb unokái. A hercegnő még válása évében, 1992–ben, másodszor is férjhez ment. 1994-ben közvéleménykutatást tartottak Angliában arról, hogy ki tudná a legjobban betölteni a köztársasági elnök tisztét abban az esetben, ha a monarchiát eltörölnék. A felmérésen toronymagasan Anna hercegnő győzött. Úgy néz ki, Angliában még a köztársaságot is csak egy királyi fenség vezethetné…

Anna királyi hercegnő, a királynő temperamentumos lánya

A legfiatalabb királyfi, a 43 esztendős Edward herceg 1999. júniusában, éppen Göncz Árpád akkori magyar köztársasági elnök hivatalos állami látogatásának idején vette feleségül a menő üzletasszonyt (egy public relations cég elnöke), a polgári származású Sophie Rhys-Jones-t, aki a házasság révén Wessex grófnőjévé avanzsált. A dolog érdekessége, hogy az ünnepi alkalomra feldíszített Windsor utcáin a brit zászlók között minden második oszlopon éppen a magyar trikolor lengedezett. Sophie sem hagyta botrány nélkül a Windsor-házat: bahraini tartózkodásuk alatt Sophie „kötetlen” beszélgetést folytatott egy álruhás riporterrel, aki arab sejknek adta ki magát. A beszélgetést a riporter titokban szalagra vette, és már másnap tele volt vele a világsajtó. A beszélgetés során a grófnő egyszerűen „anyókának” nevezte a királynőt, és több vezető brit politikusról is elmondta kendőzetlen magánvéleményét.

Trónra lépése óta a királynőnek szinte minden napja hivatalos kötelezettségekkel van tele, melyeket a protokoll többnyire már hónapokkal előre pontosan rögzít. Ezek között nemcsak a nagyon hivatalos alkalmak szerepelnek, mint amikor a külföldi államfőket fogadja felülmúlhatatlanul díszes külsőségek között, hanem kötelezettségei közé tartozik az is, hogy egész évben, és az ország minden csücskén nemzetközi konferenciákat nyisson meg, alapköveket rakjon le, árvaházakat, kórházakat avasson, fákat ültessen. Őfelsége jelenléte mindenhol különleges megtiszteltetésnek számít. A királynő rengeteget utazik, eddig több mint száz országban járt. Külföldi útjaira lakájok, öltöztetőnők, fodrásznők egész hada, és több tucat bőröndnyi poggyász követi. Sokszor még az ivóvizet is magával viszi. Általában tartózkodik a helyi ételkülönlegességektől, helyettük főként bárány- és baromfihúst eszik. Jellemző rá, hogy nyilvános szereplésein sohasem viseli kétszer ugyanazt a ruhát.

A hivatalos állami kötelezettségek közül kiemelkedik a parlament őszi ülésszakának a megnyitása. Egyik királyi ház sem képes (de még a hollywoodi filmstúdiók sem!) ekkora, a hagyományokból táplálkozó pompára. Először is egy kizárólag erre a célra szolgáló hintóban, az ún. „ír állami hintóban” viszik a Buckingham-palotából a Westminsterbe, a parlament épületébe, aranysujtásokkal díszített vörös kabátot, csipkés szegélyű fehér inget, fekete sapkát és vörös térdnadrágot viselő lovászok és lakájok, csillogó mellvértet viselő, pompás paripákon lovagló testőrszázadok kíséretében. A felsőházba, a Lordok Házába a királynő hermelinpalástban, fején a birodalmi koronával lép be, melyet a sok egyéb drágakő mellett 2783 darab gyémánt is ékesít. A királynő a lépcsős emelvényen elhelyezett aranytrónuson ülve olvassa fel trónbeszédét, melyet a lordok ülve, a miniszterelnök, a kormánytagok és a nép által választott alsóházi képviselők állva hallgatnak végig. Az idevonatkozó törvények szerint a két ház nem kezdheti meg nyilvános munkáját, amíg ez a beszéd el nem hangzik.

Az Ír Állami Hintó

A birodalmi korona, melyet közel háromezer gyémánt díszít

A királynő a Lordok Házában a trónbeszédét olvassa

A másik pompás esemény a Trooping the Colour, a zászlós díszszemle, a királynő hivatalos születésnapi ünnepsége, melyet az időjárás miatt minden év júniusának első szombatján rendeznek meg, mert áprilisban, az igazi születésnap idején az időjárás Angliában kimondottan szeszélyes. A királynő több évtizeden át lóháton ülve fogadta a vörös zubbonyos, medveszőr-kucsmás díszezredek köszöntését. Mostanában viszont már nyitott hintón hajtat a Szent Jakab-palota előtti térre.

A királyi pár a Zászlós Díszszemlére kocsikázva

A születésnapi parádé szombatját követő hétfőn ünneplik a Térdszalagrend napját. E napon a néhány éve teljes pompájában restaurált windsori kastélyban (1992-ben tűzvész pusztította el az épületegyüttes egyik szárnyát) gyűlnek össze a Térdszalagrend Lovagjai: ők a legrégibb (a rendet még 1348-ban alapították) és legmagasabb királyi kitüntetésnek a birtokosai. Még a királyi családtagok közül is csak néhányan tagjai az említett lovagrendnek. Középkori díszes öltözékükben, földig érő palástban, tollas kalapban való gyalogos utcai felvonulásuk (élükön a királynővel) igazi attrakciónak számít.

Egy nappal később kezdődik a Royal Ascot, azaz az ascoti derbi, a kedvelt lóverseny, amelyet I. Anna királynő rendezett meg először 1711-ben. Az ascoti derbin szigorú szabályok vonatkoznak a megjelent hölgyek és urak viseletére. A királyi páholyba, azaz a Royal Enclosure-be kizárólag fekete, vagy szürke zsakettben és cilinderben léphetnek be a meghívott férfiak, míg a hölgyek a ruházati előírásoknak megfelelően kosztümöt vagy koktélruhát viselnek, ahhoz illő, díszes kalappal. Természetesen az öltözködésben a páholyon kívül a nagytribünön is az elegancia a mérvadó: a látogatók között csak öltönyös férfiakat, és kosztümöt viselő, kalapos hölgyeket láthatunk, hiszen a lóversenypálya területére tilos fedetlen vállal, vagy akár rövidnadrágban, lezseren megjelenni.

A lóversenyekre mégsem illik koronában és hermelinpalástban kivonulni...

Fejkendőben is királyi Őfelsége: a Királynő

Egyedi angol királyi sajátosság a kerti fogadások megszervezése is az edinburghi Holyrood House-ban, vagy a londoni Buckingham palotában többezer ember számára, minden társadalmi rangból. A vendéglátás inkább takarékosnak nevezhető. A tea mellé vajas kenyeret és aprósüteményt szolgálnak fel.

A királynő minden kedden délután kihallgatáson fogadja az aktuális miniszerelnököt, aki minden fontos államügyről köteles őt tájékoztatni. Trónra léptekor Winston Churchill volt a miniszterelnök, azóta viszont 10 másik kormányfővel volt már dolga. Nyílt titok, hogy legjobban a munkáspárti Harold Wilsonnal értették meg egymást, míg a Vasladyvel, a később bárónői rangra emelt Margaret Thatcherrel kevésbé szimpatizált. A közelmúltban lemondott miniszterelnök, a munkáspárti Tony Blair, úgy tűnik, szintén közel került hozzá.
A királynő elé kerül a kabinet minden dokumentuma, valamint a kormány- és a kormánybizottsági értekezletek összes jegyzőkönyve. A brit külügyminisztérium fontos táviratait is megkapja, valamint napi összegzést kap a parlament ügymenetéről és eseményeiről.

Mindennapi életében a királynő szigorúan távolságtartó, ugyanis olyan korban nevelkedett fel, amikor az angol társadalomban mindenkitől elvárták, hogy a nyilvánosság előtt viselkedjen kellő illendőséggel, és hogy sztoikus beletörődéssel fogadja el a nehézségeket. A királynő sosem vette át az utóbbi idők feltűnést kereső, érzelmileg túlfűtött viselkedésnormáit. Számára elképzelhetetlen, hogy reggelizés vagy teázás közben fényképezzék. Nemcsak a magánélet védelmének érdekében van ez így, hanem a brit királyi család önmagáról alkotott, szinte misztikus képe miatt is. Ezek után az is magától értetődik, hogy Őfelsége sohasem ad interjút.

De bármilyen szigorú közéleti személyiségnek látják is az emberek, az uralkodó asszony szájából gyakran hallani szellemes és – időnként – csípős beszédfordulatokat is. Kedveli a tréfát, nem ellensége egy pohárka jó bornak sem; hobbija a lóversenyek és versenylótartás (régebben rendszeresen lovagolt is), a corgi kutyák tartása (a palota parkjában külön temetőjük van a kimúlt kedvenceknek) és a naplóírás. Sokat sétál, és gondosan ügyel 59 kg-os testsúlyára.

Erzsébet az első corgiját, egy Suzan nevű szukát 18. születésnapjára édesapjától kapta ajándéka. A királynő mai corgijai - Phoenix, Pharos, Kelpe és Swift - mind Susan leszármazottai. A királynőnek van négy "dorgi" kutyája is (ezek corgi- és tacskó-keverékek): Harris, Brandy, Cider és Berry. Amikor csak lehet, a királynő maga gondoskodik kutyáiról, és vele költöznek egyik rezidenciáról a másikba, ahol ők is a királynő magánlakosztályában élnek.

A brit uralkodó igen jól tájékozott, "mindent tud, tényleg mindent. Nem is tudom, hogy csinálja ezt" - mondta fia, András herceg tavaly a Time magazinnak nyilatkozva. András humorérzéke miatt is dicsérte a királynőt, aki saját balszerencséjén is tud nevetni. Erre példaként a herceg elmesélt egy esetet, amely egy családi vacsoránál történt: Erzsébet felállt, egy szolga pedig hátrább húzta a székét. A királynő azonban váratlanul visszaült (volna) a helyére, de természetesen nem a széken kötött ki. "Mindenki csak nevetett, nevetett, beleértve a királynőt is" - emlékezett vissza András herceg.

A róla szóló írások, ismertetők elengedhetetlen „tartozéka” a királynő mesés vagyonáról való találgatás. A becslésekben milliárdokról esik szó, egy dolog azonban bizonyos: a királynő a földtulajdon és a részvénytőke összes nyereségét azonnali haszonnal befektetheti, mert abban a kedvezményben részesül, hogy sem jövedelem-, sem tőkehozadék-, sem vagyonadót nem kell fizetnie. Természetesen vagyonának legnagyobb része (kastélyok, festmények és egyéb műremekek) nem hoz hasznot. Mivel a királyi család 1760 óta lemondott a koronabirtokok összes jövedelméről, így ennek fejében az állami költségvetésből ún. civillistán kapnak juttatásokat. Legutóbb a királynő évi 7,9 millió fontot kapott, melynek nagy részét a kastélyok fenntartására, a személyzet fizetésére, utazásokra és reprezentációs költségekre fordítják.

Röviden felvázolva az angol uralkodócsalád tagjainak személyiségét, a kép ellentmondásosnak tűnhet: egyik oldalon a megközelíthetetlen királyi fenség és a királyi hagyományok szigorú fenntartása, a másik oldalon viszont időnként egy-egy kis botrány a bulvársajtóban. Ám még a kritikusok is elismerik a királyi ház érdemeit. Először is a királyi korona egyelőre hatásosan összetartja a Brit Nemzetközösséget, másodszor a „pompa és a ceremónia” látványossága máig is vonzza a turistákat, és az sem lebecsülendő, hogy a királyi család külföldi utazásai növelik a brit exportot. Ezt a pozitív szerepet igazolja az is, hogy amikor 1996-ban a királyi család népszerűsége a trónörökös pár, valamint a yorki hercegi pár válása miatt a mélypontján volt, a BBC által szervezett nagyszabású közvéleménykutatás szerint akkor is több mint 70 százalékos támogatottságot kaptak alattvalóiktól.

A brit monarchia úgy maradhatott fenn, hogy fokozatosan alkalmazkodott az adott kor szokásaihoz és attitűdjeihez. Korai lenne viszont még azt képzelni, hogy a királynő vagy Károly herceg feladná palotáit és vidéki birtokait egy városi manzárd lakásért.

A királynő és családtagjai soha semmilyen választott pozícióra nem jelöltetik magukat - sem politikai sem más pozícióra. A királynő szerepe, hogy biztosítsa a folytonosságot, és hogy támpontot nyújtson a nemzeti egységhez. A királyi család nyilvános szerepe azon alapul, hogy azonosítja magát a társadalom minden rétegével, amibe beletartoznak a kisebbségi és a speciális érdekű csoportok is. Választott pozíció betöltése nem lenne összeegyeztethető ezekkel a semlegességi és egyesítő szerepkörökkel. A királyi család tagjainak joguk lenne szavazni helyi választásokon, jelöltethetnék magukat megválasztásra a parlament alsóházába és az önkormányzatokba, de a gyakorlatban nem élnek ezzel a jogukkal az előbbi okok miatt.

A 81 éves Erzsébet utódjának kérdése egyre gyakrabban merül fel, habár ha annyi ideig fog élni, mint a 102 esztendősen jobblétre szenderült édesanyja, akkor ez még ugyancsak korai. Sokan a bizonyos szempontból botrányhősnek tartott Károly helyett annak idősebbik fiát, az anyjára igen hasonlító Vilmos herceget szeretnék az angol trónon látni.

Harry herceg (a katonák között a mosolygós), a néhai Diana hercegnő kisebb fia, 2006. április 12-én lett hadnaggyá avatva

Vilmos herceg, az unoka és Edward herceg, a legkisebb fiú

2010-01-19T02:52:00.000-08:00

A WINDSOR KASTÉLY

A Londontól nyugatra fekvő Windsor Kastély ezer esztendeje az uralkodók rezidenciája. A kastély története egészen Hódító Vilmos koráig nyúlik vissza, aki a jelenlegi Round Tower (Körbástya) helyén favárat építtetett.

Hódító Vilmos legkisebb fia, I. Henrik volt az első uralkodó, aki a kastélyban élt. Adela nevű (második) feleségével is itt tartották esküvőjüket 1121-ben. Az 1154-ben trónra lépő II. Henrik korából származnak a ma még (maradványaiban) fellelhető legkorábbi épületek.
A kastélyhoz közel fekvő, Runnymede-ben írta alá I. (Földnélküli) János 1215-ben a Magna Chartát. III. Edward (1327-1377) a kastélyban született 1312. november 13-án, és gyakran „Windsor-i Edwar"-nak is nevezték. William of Wykeham-et bízta meg egy 24 éven keresztül tartó újjáépítési programmal, melynek során a kastély erődből kényelmes rezidenciává alakult. Ő alapított a térdszalagrendet is, mely éves ceremóniáját a mai napig itt, a Szt. György kápolnában tartja. IV. Edward (1461-1483) kezdte meg 1475-ben a jelenlegi Szt. György kápolna építését, mely sokkal inkább egy miniatűr székesegyház és királyi mauzóleum, semmint kápolna. I. Erzsébet (1558-1603) sok időt töltött a kastélyban, melyet birodalma legnyugalmasabb helyének tartotta. Oliver Cromwell csapatai az 1642-es Edgehill-i csata után elfoglalták a kastélyt, ami ezt követően főhadiszállásként és börtönként funkcionált. Kivégzése előtt rövid ideig itt raboskodott I. Károly (1625-1649), akinek holttestét éjnek évadján, hóvihar közepette csempészték ide vissza, és ceremónia nélkül temették VIII. Henrik és Jane Seymour mellé a Szt. György kápolnában.

A polgárháború pusztítása és a restauráció után II. György Versailles-hez kívánta hasonlatossá tenni a kastélyt. Megépíttette az 5 km hosszú, 75 méter széles Long Walk-t (Hosszú sétányt), és Hugo May építésszel átépíttette a királyi lakosztályokat (Royal Apartments) és a St. George's Hall-t (Szt. György Terem). A kastély belsejét http://lovecats.freeblog.hu/Files/qv.jpgAntonio Verrio mennyezeti képeivel és Grinling Gibbons fafaragásaival díszítették. A király halálát követően sokáig lakatlan volt a kastély, mivel az uralkodók más rezidenciákat jobban kedveltek. (Pl. Vilmos és Mária a Hampton Court Palace-t.) 1804-ben III. György, tizenhárom gyermekével viszont pont egy ilyen tágas kastélyt keresett. Uralkodása utolsó kilenc évében a király már el sem hagyta a kastélyt, mert folyamatos zavartsága miatt, saját biztonsága érdekében ide zárták be. A művészeteket és szép dekorációt kedvelő IV. György (1820-1830) idejében ismét teljes átalakításon esett át a kastély, melyre a parlament 300.000 fontot szavazott meg. A munkákat 1824-ben kezdték Sir Jeffry Wyatville irányításával, aki gótikus stílusban, párkány-csipkézettel, tornyokkal építette újjá a kastélyt. Ekkor készült el a Waterloo terem (Watero Chamber), mely Napóleon csatavesztésének állít emléket, bemutatva az ebben valamiben szerepet játszó uralkodók, katonák, politikusok portréit. Viktória királynő uralkodása idején, 1845-ben az állami lakosztályokat megnyitották a nagyközönség előtt. Albert herceg Windsorban halt meg tífuszban 1861-ben, és itt Frogmore-ban, a Windsor Home Park-ban temették el. A második világháború idején a fiatal Erzsébet és Margit hercegnő itt lakott, míg szüleiket a háborús feladatok Londonba szólították. II. Erzsébet a mai napig hétvégéinek többségét itt tölti. A kastélyban pusztító 1992-es tűzvész után, az újjáépítést követően, 1997. november 20-án itt tartották a királyi pár aranylakodalmát.

A térdszalagrend legendája

1348 óta minden év júniusában Windsor kastélyában rendezik meg az úgynevezett Garter ceremóniát, amely III. Edvárd franciákkal szembeni győzelmére emlékeztet. Az „Order of the Garter” a térdszalagrend átadásának ünnepe, amely a csatában hősiesen helytálló bátor harcosokat illette meg. A „garter” szó, a legendák szerint egy női harisnyakötőről kapta a nevét. A híres harisnyakötőt, amely világoskék színével akkoriban igencsak intim ruhadarab látszatát keltette, a szép Joan, Salisbury grófnője viselte a Calais elfoglalásának tiszteletére tartott bálon. Tánc közben azonban történt egy kis kellemetlenség, a harisnyakötő kioldódott, és a sok kíváncsi szemlélődő előtt a földre esett. Az udvari intrikusok azonnal tárgyalni kezdték a felháborító eseményt, a király azonban védelmébe vette a hölgyet. Kijelentette, hogy ezentúl a harisnyakötő magas rangú kitüntetéssé válik, majd egy háborúban érdemeket elérő férfiú nyakába akasztotta. A térdszalagrend kitüntetései azóta is értékes elismerésnek számítanak. A windsori ünnepség keretében az angol királynő adta át a nagy megtiszteltésnek számító kitüntetéseket a kastély Kékszalagrend termében, ahova csak azok léphetnek be, akik a legtöbbet tették az országért.

judit

Berill

2010-01-16T04:17:00.001-08:00

2010-01-16T04:10:00.001-08:00

2010-01-16T04:08:00.001-08:00

2010-01-09T04:40:00.000-08:00

Ősi ir áldás

2010-01-04T07:02:00.001-08:00

"Legyen időd a munkára - ez a siker ára.
Legyen időd a játékra - ez az örök ifjúság titka.
Legyen időd a nevetésre - ez a Lélek muzsikája.
Legyen időd a gondolkodásra - ez az erő forrása.
Legyen időd az olvasásra - ez a bölcsesség alapja.
Legyen időd, hogy kedves légy - ez a boldogsághoz vezető út.
Legyen időd az álmodozásra - kocsidat majd egy csillaghoz vezeti.
Legyen időd, hogy körülnézz - túl rövid a nap ahhoz, hogy önző légy.
Legyen időd, hogy szeress és Téged is szeressenek - ez isteni kiváltság."

Akvamarin 2.

2010-01-04T07:01:00.001-08:00

2009-12-29T01:33:00.000-08:00

Szilveszteri szokások

Szent Szilveszter pápa (IV. század) ünnepe, gyakorlatilag az újév vigíliája (előestéje). A szilveszteri szokások közös célja, a következő esztendőre egészséget, bőséget, szerencsét, boldogságot varázsolni.

Különösen fontos szerepet kapnak az e naphoz kötődő zajkeltő szokások melyek célja az ártó, rontó erők távol tartása a háztól. Eszközei igen változatosak, karikás ostor, duda, csengő, kolomp. Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani. Erdélyben szokás az óév kiharangozása, és az új esztendő énekkel köszöntése. Ezeknek a zajos mulatozásoknak a városi megfelelői a szilveszteri trombitálás és sajnos a petárdadobálás is.
Újévi szokások

A január 1-jei évkezdés a Gergely-féle naptárreform után vált általánossá. Az új év első napjához számos hiedelem, babona kötődik, mert ennek a napnak a lefolyásából következtettek az egész évre.
Így például semmit sem szabad ezen a napon kiadni a házból, mert akkor egész évben minden kimegy onnan. Igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól. Női munkatilalmi nap is volt, nem szabadott mosni, varrni, fonni, de az állatokat sem fogták be újévkor.
A jóslás is fontos szerepet kap az új év kezdetén. Úgy vélték, az év utolsó napjának álmai előrevetítik a jövőt, ezért a nagy mulatozás mellett érdemes hagyni egy kevés időt az alvásra is.

Régen fokhagyma kalendáriumot is készítettek az időjárás megismeréséhez. 12 fokhagymába sót tettek, mindegyik hagyma egy-egy hónap megfelelője volt. Ha a hagyma reggelre átnedvesedett, arra a hónapra sok esőt/havat vártak.
Azt tartották, ha újév napja reggelén az első látogató férfi, az szerencsét hoz, ha nő, az szerencsétlenséget. Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, úgy mondták, elvitte az aranyvizet, egész évben szerencsés lesz. Egyes vidékeken a mosdóvízbe egy piros almát is tettek, ami szintén az egészség jelképe.

Bizonyos táplálkozási tilalmak is kapcsolódnak ehhez a naphoz. Baromfit nem lehetett enni, mert a tyúk elkaparja a szerencsét, ellenben ajánlatos volt a malachús fogyasztása, mert az kitúrja a szerencsét. A szemes terményeket is ajánlatos enni - babot, lencsét -, mert akkor sok pénzük lesz a háziaknak. Sok vidéken rétest sütöttek szintén az analógia jegyében (hosszúra nyúlik az élet, mint a rétestészta).

Az év utolsó napjának jellegzetessége, hogy szinte mindenki fogadalmat tesz. Érdemes olyan dolgot megfogadni, amit legalább az újév első napján betartunk, így biztosan nem vesznek kárba az ígéretek.

„Szilveszterkor mindenki elszívta az utolsó cigarettáját, megitta az utolsó italát és elmondta az utolsó káromkodását. Újévkor vallásos és mintaszerű közösséget alkotunk. Harminc nap múlva szélnek eresztjük fogadalmainkat, és gyorsabban visszatalálunk hibáinkhoz, mint valaha.”

Mark Twain

Az elveszett borostyánszoba

2009-12-29T01:18:00.001-08:00

A borostyánkő a görög-római mitológia szerint Héliosz napisten lányainak könnyeiből keletkezett, akik megsiratták nagyravágyó testvérüket. Az ifjú Phaeton hajtani akarta a Nap szekerét, de az összevissza száguldó lovak nyomában lángba borult a föld, és Phaeton az Eridanosz folyóba zuhant. Ovidius ezért nevezte az "istenek könnyének" a borostyánt.

A borostyán valójában nem más, mint a 35ő55 millió éve, a harmadkor eocén korszakában Skandinávia magaslati szárazföldjének és a hozzá csatlakozó sík vidék erdőit alkotó tűlevelű fenyőknek a kéregből kifolyt és évmilliók alatt fosszíliává kövült gyantája.

A borostyánkő-faragás mővészetének aranykora a 17. században kezdődött. A kő főleg a Keleti-tenger partvidékén fordul elő nagyobb mennyiségben. Itt szabályos borostyánviharok is előfordultak. Feljegyezték, hogy 1862-ben például több mint két tonna borostyánkövet vetett partra egy ilyen vihar. Az értékes anyag lopását szigorúan büntették, a partlakóknak esküt kellett letenni, hogy nem vesznek el egyetlen kövecskét sem, sőt, még sétálni is csak pecsétes papírral lehetett arrafelé.

A borostyán napsárga ragyogása a legtöbb embert megigézi. Így volt ezzel I. Frigyes porosz király is, akit rabul ejtett a borostyánkő szépsége. De ő ő szemben más uralkodókkal ő nem elégedett meg a borostyánékszerek viselésével. Egy teljes szobát akart borostyánkővel díszíteni. Olyan lakosztályt szeretett volna berlini kastélyában, ahol a falakat teljesen beborítják a borostyánkőből készített faragványok. Andreas Schlüter főépítész tervei alapján megkezdett munka eredményei láttán nemcsak a király, hanem az egész udvar ámulatba esett. Mintha a nap sugarait szelídítették volna meg a mesterek.

I. Frigyes fia, I. Frigyes Vilmos nem rajongott a borostyánért, sőt, mindenfajta úri pompát mélységesen megvetett. Apja halála után I. Nagy Péter orosz cárnak ajándékozta a csodás dekorációkkal, mozaikokkal és festményekkel díszített, állandóan bővített és később már mintegy száz négyzetméter nagyságú termet betöltő páratlan kincset. Persze ne gondoljuk, hogy mindezt úri pazarlásból, pusztán nagyvonalúságból tette. A monumentális ajándék célja nem volt más, mint józan politikai számítás: a nagy keleti szomszéddal meglévő jó kapcsolatok elmélyítésének célja vezette a puritán királyt.

I. Péter cár 1717. január 7-én rendelte el a borostyánszoba Oroszországba szállítását, ahol az a csodára éhes látogatók tömegének érdeklődése ellenére a cár halála után hamar feledésbe merült. Először Szentpéterváron a Téli Palotában helyezték el, majd Erzsébet cárnő a Katalin-palota fogadótermébe rakatta át. 1941-ben a Leningrádot blokád alá vonó német csapatok leszerelték, és ládákba csomagolva Königsbergbe szállították, majd egy időre ki is állították a szobabelsőt. A németek ezt a kincsek hazaszállításának nevezték, mert szerintük eredendően német tulajdon, csak egy hibás uralkodói döntés miatt került orosz kézre. Viszont az oroszok ő joggal ő mőkincsrablásról beszéltek. A Royal Air Force légitámadásai, majd Königsberg kapitulációja után a páratlan mőkincsnek nyoma veszett. A königsbergi múzeum igazgatója a légitámadások kezdetét követően biztonságba helyezte a borostyánszobát, de a rejtekhely titkát magával vitte a sírba. A borostyánszoba elemeit tartalmazó ládákat 1945. április 5-én látták utoljára a múzeum udvarán. Másnap megindult a döntő szovjet támadás.

A königsbergi eltőnés óta egyébként rengeteg elképzelés látott napvilágot a borostyánok sorsáról. Egyesek szerint ma is Königsberg környékén vannak elrejtve, más feltételezések szerint a borostyánszoba elpusztult a második világháborúban. Esetleg a bombázások okoztak olyan súlyos károkat benne, amelyeket már nem lehetett helyreállítani. Az is lehet, hogy szállítás közben sérült meg a mőkincs-együttes, vagy valamelyik győztes fél katonái megtalálták, s szép csendben elorozták a szoba darabjait. A kincskeresők fantáziáját leginkább megmozgató álláspont szerint valamilyen, eddig felderítetlen raktárba, vagy bányajáratba menekítették ki az ostromlott városból a borostyánszobát. Sokan foglalkoztak az úgynevezett keleti-tengeri és a tengerentúli verzióval is, miszerint a Königsbergből a Keleti-tengeren menekülők hajón menekítették ki a műkincset.

A kincsek elrejtésének verzióját látszik alátámasztani, hogy 1997-ben néhány borostyánból készült tárgy, egy komód és egy kis szobor is felbukkant a nemzetközi mőkereskedelemben. Kiderült, hogy egy német orvos padlásáról került elő az egyik tárgy, amelyről végül bebizonyosodott, hogy a borostyánszoba részét képezte. Mindezek után újra felvetődött, hogy esetleg a nyomára lehetne bukkanni a páratlan együttesnek. Az előkerült darabokat Németország egyébként visszaszolgáltatta Oroszországnak.

A II. világháború óta szakértők, történészek, amatőr kincsvadászok és titkosszolgálatok próbáltak a kincs nyomára bukkanni ő sikertelenül. A munkát nagyban nehezíti, hogy csupán feltételezésekre lehet támaszkodni, hiszen minden szemtanú ládákat és dobozokat láthatott csak, azok tartalmáról biztos információkkal nem rendelkeznek. A königsbergi, lengyel-, cseh- és oroszországi ásatások, türingiai tárnák feltárása, szászországi kastélyok, templomok és az elsüllyedt Wilhelm Gustloff nevő hajó átvizsgálása, bunkerek, pincék berobbantása, szemtanúk kikérdezése ellenére a borostyánszoba nem került elő.

Németország és Oroszország, illetve korábban a Szovjetunió jelentős erőfeszítéseket tett arra, hogy pótolják a pótolhatatlant. Az 1979-ben született szovjet politikai döntés a borostyánszoba rekonstrukcióját írta elő. Német magántőke bevonásával több mint húsz éven át tartó megfeszített restaurátori munka után 2003. május 31-én adták át a szobát a Katalin-palotában, Carszkoje Szelóban. Ismét látható a szoba berendezése ő igaz, ez csupán a másolat. Színhatásában más, de alakilag és mővészi színvonalát tekintve megközelíti az eredeti szépségét ő állítják a szakértők.

Forrás: Zöldújság

Almandin

2009-12-29T01:16:00.000-08:00

2009-12-27T03:58:00.001-08:00

"Nyissátok meg szíveteknek minden ablakát és eresszétek be oda a napfényt hadd pusztítson ki belőletek minden sötétséget ezen a karácsonyon. A civódások,pártoskodások nemzetéből változzatok át a szeretet nemzetévé s lássátok meg:attól a pillanattól kezdve veletek lesz az Isten.
Megmaradásunkkal,megmaradásotoknak a magyar sors jobbra fordulásának az egyetlen lehetősége.
Adjon az Úristen boldog,áldott karácsonyt és szeretetben gazdag újesztendőt mindnyájatoknak!"
/Wass Albert:Karácsonyi levél/

2009-12-25T05:45:00.001-08:00

2009-12-23T08:42:00.001-08:00

A legkedvesebb ajándékok nincsenek a fa alatt
Senki nem láthatja őket, nincsen rajtuk díszszalag.
De a fényben, csomagok közt, mindenkinek ott van már
A legkedvesebb ajándék, amit a karácsonytól vár.
Az emberek szívében égő béke és szeretet:
A jóakarat és az ünnep jelentik a legtöbbet.

/Virginia Katherine Oliver/

2009-12-17T07:08:00.001-08:00

TERÉZ ANYA IMÁJA A SZENVEDŐ JÉZUSHOZ

Szenvedő Jézus, add, hogy mindennap felismerhesselek a betegekben, és róluk gondoskodva Téged szolgáljalak.

Segíts, hogy a harag, a bűntény vagy az elmebetegség undorító álarca mögött is meglássalak, és hozzád sóhajtsak: ,,Szenvedő Jézusom, mily mérhetetlenül szép Téged szolgálni!"

Uram, ajándékozz meg hittel, hogy feladatom könnyebbnek tűnjön. Akkor majd örömöt jelent számomra mások szeszélyeit elviselni és teljesíteni minden szenvedő óhaját.

Beteg testvérem, kedves vagy számomra, mivel Krisztus képe vagy. Büszke vagyok rá, hogy gondoskodhatom rólad.

Ó, Isten, mérhetetlen jóságod akkor nyilvánuljon meg, amikor a türelmes Jézussal találkozom, aki irgalmas hibáim iránt, és csak szándékomat nézi, hogy minden szenvedő gyermekedben Téged szeresselek és szolgáljalak.

Áldd meg erőfeszítéseimet és munkámat, most és mindörökké. Ámen.

Szodalit

2009-12-17T07:02:00.001-08:00

2009-12-17T06:59:00.001-08:00

"A férfi és a nő minden érintése tisztességtelen, ha nem áll a szeretet alapján; minden élvezet a szeretet nagy szárnyai alatt tiszta. A szeretet számára nem létezik szenny, aljasság, szégyen. A szeretet fény, amely mindent megvilágosít, melegség, amely képes felolvasztani a jeget; méz, amely megsemmisít minden keserűséget. A szeretet mindent megvilágosít, amihez kézzel, tekintettel vagy gondolattal hozzáért az, akit szeretünk."

(Nazianzoszi Szent Gergely)

Élet és halál

2009-12-13T02:56:00.001-08:00

2009-12-13T02:42:00.001-08:00

Női kíváncsiság

Valamely klastrom apácái elküldtek maguk közül kettőt Rómába a pápához, hogy szerezzenek engedélyt a gyóntatáshoz, mert méltatlannak tartották azt, hogy gyarlóságaikat egy férfinak vallják be.
A pápa meghallgatta a kérést, és adott nekik egy dobozt, mondván:
- Menjetek haza, vigyétek el ezt a dobozt, és holnap ugyanígy, bezárva hozzátok vissza.
A apácák hazamentek; kezdték nézegetni, forgatni a dobozt, addíg, amíg - nem tudva legyőzni a kíváncsiságukat - kinyitották. Nyomban egy madár repült ki belőle.
Mikor másnap az apácák rettegve jelentették a pápának az esetet, ezt a válasz kapták:
- Íme, most meglátszott a ti gyarlóságotok, s ugyanígy tennétek a gyónással is: nem tudnátok megőrizni a rátok bízott titkot, hanem továbbmondanátok.
Így hát az apácák üres kézzel tértek haza.

2009-12-13T02:25:00.000-08:00

Geoffrey CHAUCER

CANTERBURY MESÉK

A kerettörténet Boccaccio Dekameronjáéhoz hasonló. Chaucer humora, érzékletes lélekrajza, elbeszélő és megjelenítő ereje, kifogyhatatlan költői leleménye Canterbury mesék-ben mutatkozik meg igazán abban az "isteni bőség"-ben, amit már Dryden annyira méltányolt, s amihez foghatót csak néhány utódban, Shakespeare-ben és az angol regény legnagyobb mestereiben találni. A gazdagság érzését az sem csökkenti, hogy ez a mű is csonka, mint minden nagyobb lélegzetű munkája, a Troilus és Criseyde kivételével.
Az eredeti terv szerint a dél-londoni southwarki "Dolmány" fogadóból Canterburybe tartó, körülbelül 30 főnyi zarándokcsapat minden tagjának menet is, jövet is két-két történetet kellett volna elmondania az út fáradalmainak enyhítésére, de a Prológuson és Chaucer rövid prózai zárszaván kívül mindössze huszonnégy mese készült el, vagyis a tervezett műnek még egynegyede sem, azonban még így, csonkán is terjedelmes: két prózai történeten kívül több, mint 17 000 verssorra rúg.
Chaucer a canterburyi zarándokút keretébe foglalt - témában, műfajban, hangulatban egymástól erősen elütő történeteket. Feltehetően korábban keletkezett - a lovag meséjén kívül - Konstancia története, amelyet a törvénytudó mond el, valamint Szent Cecília legendájának feldolgozása, amelyet a második apácával meséltet el Chaucer. E három történet nemcsak abban rokon, hogy mindegyik keresztény példázat, hanem abban is, hogy versformájuk az az ababbcc rím-képletű, ötös hangsúlyos jambusokból álló hétsoros strófa, amelyet Chaucer honosított meg az angol költészetben, ebben írta a Troilus és Criseyde-t is.
A mesék nagy többsége viszont párosrímű ötös jambusokban készült. Ezt a formát is ő használta elő ször A jó asszonyok legendája c. verses elbeszélés-sorozatában.
A Canterbury mesék témában, hangban rendkívül változatosak s a középkori irodalom szinte valamennyi műfaját felölelik. Van köztük a már említett keresztény példázatokon kívül regényes történet, pl. a birtokos meséje Arviragusról és Dorigenről, amely a lovagi szerelem és a hitvesi hűség eszményét hirdeti, de van a lovagregéket parodizáló mese is, Sir Thopasról, amelyet maga Chaucer kezd elmondani, de társai félbeszakítják, s helyette Melibeus erkölcsileg épületes históriáját beszéli el a költő, prózában.
Az oxfordi diák a magyar irodalomból Istvánfi Pál Voltér és Grizeldisz c. 16. sz.-i széphistóriájában feldolgozott, közvetve Boccacciótól származó történetét mondja el, az apáca fejedelemasszony egy angol szent legendáját, a gondnok egy ovidiusi történetet a fehér hollóról; az orvos meséje a szüzessége védelmében öngyilkosságba menekülő Virginiáról szól, a kanonok fegyverhordozójának elbeszélése az alkimistákat gúnyolja; az apácák papja állatmesét mond el a nemzetközi népmesekincsben ma is élő Rókaregény egy részét. Bőven akad példa a vaskos humorra, trágárságra is, főleg az alsóbb néprétegeket képviselő zarándokok szájába adott fabliau jellegű történetekben, pl. a molnár és az ispán egymás gyalázatára elmondott meséjében, a történeteket meg-megszakító, néha szóváltássá fajuló közbeszólásokban, az elhangzottak kommentálásában, vagy a soron következő mese prológusában, ami sokszor fölébe is nő magának a mesének. A bathi asszonyság, a zarándokcsapatnak ez a Shakespeare-vígjátékba illő figurája, öt házasságának történetével és gazdag szerelmi tapasztalatainak előadásával szórakoztatja társait, mielőtt az Arthur-mondakörből vett meséjébe belefogna, s több más zarándok közbeszólásával fűszerezett előbeszéde kétszer olyan hosszúra nyúlik, mint a rákövetkező történet. Az előbeszédek, meg a mesékbe iktatott és néha valóságos kis drámai jelenetté kerekedő szóváltások, bármilyen mulatságosak is, mégsem csak az egyhangúság veszélyét elhárító élénkítő betétek. A mű egységét biztosítják azzal, hogy keretbe fogják a különálló történeteket, s közben elevenen jellemzik a történetek elmondóit és hallgatóit is.
Ezt a fontos kettős célt legjobban az a majdnem kilencszáz sornyi Prológus szolgálja, amelyet az egész mű bevezetőjéül írt Chaucer, időrendben valószínűleg utolsóként. Eszerint a southwarki "Dolmány" fogadóba, ahol a Canterburybe készülő költő megszállt,

Este zajos társaság érkezett,
vagy huszonkilenc fő, kisebb sereg,
sokféle rendű-rangú nép közötte,
a véletlen terelte őket össze:
mind Canterbury felé lovagolt.
(ford. Kormos István)

A Prológus sorra veszi a zarándokokat; leírja külső megjelenésüket, testi, lelki adottságaikat, öltözéküket, fegyverzetüket, sokszor lovukat is. Rövid, vázlatos jellemrajzok ezek, de Chaucer gyakran leli módját, hogy alakjainak legfontosabb, tipikus vonásain kívül egyéni jellegzetességeikre is felhívja a figyelmet, olykor jelentéktelennek látszó, de a figura egyénítése szempontjából lényeges apróságokra, mint amilyen a szakács lábán éktelenkedő üszök, a molnár orrán viruló szőrös szemölcs, vagy az, hogy a birtokosnak a borba mártott kenyér a kedvenc eledele.
Sokat emlegetett realizmusának mégsem ez az igazi diadala, hanem az, hogy az alkalmilag összeverődött zarándokcsapatban az egész 14. sz.-i angol társadalmat bemutatja, pontosan érzékeltetve a feudális rend kezdődő felbomlását. Kritikája nem szenvedélyes támadásokban, nem is a romlás komor képeiben jelentkezik, hanem a skálának a szelíd humortól a gyilkos szatíráig terjedő valamennyi fokozatát használja fel. Minthogy a bomlás jelei az egyházban a leginkább szembetűnőek, ezért jut a megsemmisítő gúnyból legtöbb a koldulóbarátnak, a bűnbocsánatárusnak, a papi poroszlónak, a romló egyház legromlottabb képviselőinek. Azok pedig, akiket feltétlen tisztelettel és szeretettel ábrázol Chaucer, a lovag és fia, a paraszti származású plébános és testvére, a földműves, olyan emberi erényekben gazdagok, amelyek nemcsak az elmúlásra ítélt feudális világban hatnak különösen becsesnek azért, mert egyre ritkábbak, hanem a régi renddel magát már nem azonosító költő humanista erkölcsi mércéjével mérve is abszolút értékek.
Ez a kritikájában is derűs szemlélet érthető, hiszen Chaucer a születő polgári társadalom küszöbén állva, telve volt reménységgel és optimizmussal. Innen fakad az az életöröm, mely a Canterbury meséket elárasztja, s ez a zarándoklás nyitja meg az angol realista irodalom útját.

Geoffrey Chaucer tisztázatlan halála
1400. október 25-én Londonban tisztázatlan körülmények között elhunyt Geoffrey Chaucer, a Canterbury mesék írója. Halálával kapcsolatban a gyilkosság sem zárható ki.

Geoffrey Chaucer 1343 körül egy londoni borkereskedő családban látta meg a napvilágot. A jómódban felnőtt ifjú kezdetben katonáskodott, majd jogi tanulmányait hasznosítva az angol uralkodó szolgálatába állt, és diplomáciai feladatokat látott el.

A nővére révén a királyi családdal rokoni kapcsolatba is került Geoffrey 1366 és 1370 között Franciaországban, Itáliában, valamint flamand területeken teljesített követi megbízatást.

Hírnevét azonban elsősorban irodalmi tevékenységének köszönheti. A Canterbury meséket megalkotó tollforgatót az angol irodalom megteremtőjeként tisztelik.

Chaucer, aki az angol mellett kiválóan bírta a latin nyelvet is, eredetileg egy 120 elbeszélésből álló művet tervezett. A Canterbury mesék kerettörténete, amely sokban hasonlít Boccaccio Dekameronjához, a következő: egy zarándokcsoport elindul Southwarkból Canterburyba, hogy Thomas Becket sírját meglátogassa, s a hosszú fáradságos úton történeteket mesélnek egymásnak.

Chaucer a középkori irodalom szinte minden műfaját felölelte változatos témájú meséivel. Hol pajzán, hol vallásos, hol pedig tanító jellegű történeteivel nem csupán szórakoztatott, hanem kitűnő társadalomrajzot is festett. Hirtelen halála miatt azonban a tervezett 120 elbeszélésből mindössze 24 született meg.

Az 1400. október 25-én Londonban elhunyt Geoffrey Chaucer halálát a mai napig rejtély övezi. Hirtelen eltűnése különböző feltételezésekre ad okot. Többen is úgy vélik, hogy az egyház által eretnekké kikiáltott irodalmár - II. Richárd detronizálása után - politikai gyilkosság áldozatává vált.

Halálával kapcsolatban teljes biztosat nem tudunk, az azonban tény, hogy a Canterbury mesegyűjtemény volt az első angol könyv, amely nyomtatásban megjelent.

2009-12-12T02:40:00.001-08:00

Müller Péter: Gondviselés
(részlet)

Az, hogy én milyen időben születtem erre a világra, megfelelésben van azzal, hogy milyen ember vagyok. Ez az asztrológia alapja.
...
Akiben az ego átveszi a hatalmat, annak már nincs ,,ráérő ideje".
...
Minél zártabb és keményebb az ego, annál inkább retteg az elmúlástól. És annál gyorsabban múlik számára az idő.
...
A nyugati ember manapság egy eszelős sebességgel forgó mókuskerékben él.
A hinduk úgy hívják ezt az önmagunkat utolérni nem tudó körforgást, hogy szamszára.
Ez az életnek, a születésnek és a halálnak a kereke. Az ősi hagyomány egyik alapfogalma.
Ha az örökkévalóságból az időbe lépsz, máris a mulandóság kerekén forogsz... Kitavaszodsz, kibomlik virágod, elhervadsz, meghalsz, magod újra csírázik, kibukkan, kitavaszodsz... satöbbi.
Az embereknél ez a folyamat lelki célokkal is telítődik: pörgetjük a kereket abban a mulatságos tévhitben, hogy fölfelé megyünk - úgy hívjuk: ,,fejlődés" - de csak egy helyben futunk, s körülöttünk hol kivilágosodik, hol besötétedik.
A létkerék pedig egyre gyorsabban forog.
Ezt nevezzük ,,felgyorsult élet"-nek.
...
De hogy hová futunk s miért? Erre nincs felelet.
A mai embernek nincs ideje.
Elfogyott.
A taoista bölcsek azt mondták: a Lét titka nem a kerék tetején, hanem a mozdulatlan közepében van.
Ott lakik a Mozgató.
Vagyis lényünk közepén, szellemi valónk szívében örök béke van.
Nyugalom.
Most is.
Benned is... bennem is.
Csak nem éljük át.
Minél távolabb kerülünk tőle - vagyis lényünk magjától -, annál gyorsabban rohanunk.
...
De ki forgatja a kereket?
Te magad.
Mert ahogy a centrumból kilépsz - máris forog.
Márpedig kilépsz, mert az élet szétpörgésből áll - az örvény a teremtéssel együtt született, amikor szikraként kipattantál a centrumból, s azóta forogsz a centripetális és centrifugális erők táncában.
A centrumban - léted szívében - csend van.
Időtlenség.
Oda visszatalálni csakis meditatív állapotban lehet. Nem könnyű, mert olyan, mintha egy hurrikán ,,szemét" keresnéd - ha rátalálsz, megéled, hogy az örvény közepén teljes nyugalom van.
De ahogy távolodsz tőle, egyre zaklatottabb, hajszoltabb leszel, és fogy az időd.
...
Elkezdek futni, mert sehol sem jó, és azt hiszem, hogy a jövőben majd jó lesz. De ez sohasem történik meg. Elérem, amit akarok - s rájövök, hogy ,,nem az". Sorozatos csalódások érnek, s mivel a jelenemmel mindig elégedetlen vagyok - rohanok a jövőbe.
...
Valaki kívül keresi azt, ami benne van. Eszébe sem jut, hogy amit keres, az nem előtte van - hanem a saját szívében.
A saját túlhajszolt, lázadó szívében.
Ott roppant össze valaha az édeni lét boldogsága, de oda visszatalálni nem lehet, mert az ,,Úr kerubokkal őrizteti".
A lét nagy misztériuma ez. Az is, hogy minél távolabb a középpont - annál eszelősebb a pörgés.
...
Boldogság, harmónia, békesség, szeretet, elégedettség - ezek csak szép szavak, melyek a mókus lelki szemei előtt lebegnek, valójában, amit keres, az Önmaga.
Oda azonban - maga felé - nem lát.
Mert az belül és középen van.
Szemét fölfelé fordítja: majd ott! De mivel mindig odalenn tapos, és ha csak egy kicsit följebb tipor, máris visszabillen alulra, azt hiszi, a kudarc attól van, hogy nem fut elég gyorsan.

2009-12-12T02:39:00.001-08:00

Rodonit

2009-12-12T02:37:00.000-08:00

2009-12-12T02:27:00.000-08:00

Santa Maria (hajó)

A Santa Maria egy 25 méter hosszú, három árbocos karakk volt. A Santa Maria volt a legnagyobb az a három hajó közül, amivel Kolombusz Kristóf első útját tette az Atlanti-óceánon át 1492-ben. Kapitánya és tulajdonosa Juan de la Cosa volt.

Ez volt az expedíció vezérhajója, közel 40 fős legénységgel. Az expedíció közepén azonban zátonyra futott, és elhagyták.

A másik két hajó, a Niña ('A lány') és a Pinta ('A festett') kisebb volt.

A Santa Maria eredeti neve La Gallega ('A gall') volt, feltehetőleg azért, mert Galíciában építették.

Kolumbusz Kristóf

Cristoforo Colombo vagy hagyományos magyaros nevén Kolumbusz Kristóf (portugálul Cristóvão Colombo, spanyolul Cristóbal Colón; Genova, Genovai Köztársaság, 1451. augusztus 25. és október 31. között – Valladolid, Kasztíliai Királyság, 1506. május 20.) olasz származású, a portugál, majd a spanyol korona szolgálatában álló utazó, tengerésztiszt, az amerikai kontinens felfedezője. Az első, Amerika földjére lépő európaiak a 10. századi viking hajósok – feltehetően Leifr Eiríksson, esetleg Bjarni Herjólfsson és harcosai – voltak, de művelődéstörténeti szempontból Kolumbusz felfedezése vezetett a korabeli világkép dinamikus kitágulásához, és felfedezése nyomán indult meg az amerikai kontinens feltérképezése és kolonizálása.

Colombo, Colón, Kolumbusz

A liguriai partvidéken a Colombo~Columbo családnév a 14. századtól kimutathatóan gyakori volt. Az olasz colombo (nőnemű párja colomba) jelentése ’galamb’, amely az azonos jelentéstartalmú latin columbus szóra vezethető vissza. A nagy felfedező idegen földön nevét az autochton nyelvekhez igazította, így Portugáliában a Cristóvão Colombo, Kasztíliában a Cristóbal Coloma, majd a Cristóbal Colón nevet vette fel. A világ különböző nyelvein Pietro Martire d’Anghiera latin nyelvű munkájának (De Orbe Novo, 1530) köszönhetően többnyire latin névváltozata, a Christopher Columbus, illetve ennek származékai terjedtek el, így az angolban Christopher Columbus, a németben Christoph Kolumbus, a franciában Christophe Colomb, az oroszban Христофор Колумб, a magyarban pedig Kolumbusz Kristóf néven ismerték a középkor vége óta

A Colombo családról szóló legkorábbi feljegyzést 1429-ből ismerjük. Giovanni de Colombo maconesei születésű, Quintóban tevékenykedő posztótakács – a későbbi felfedező atyai nagyatyja – ez év februárjában adta tizenegy éves, Domenico nevű fiát hatévnyi szolgálatra Guilelmo de Brabante posztókészítő keze alá, hogy az a mesterséget kitanulja. Domenico Colombo tanulóévei letelte után elhagyta mesterét, de nem Quintóba tért vissza, hanem a Ligur-tenger partján fekvő Genovába költözött. Genova városa ebben az időben pezsgő életű gazdasági-pénzügyi központ, a Genovai Köztársaság fővárosa volt, amely élénk tengeri kereskedelmet folytatott az ismert világ nagy részével.

Domenico azonban Genova egyetlen olyan negyedébe költözött, amelynek nem a tenger határozta meg az életét: a város keleti részén, a városfal közelében elterülő, gyapjúfonók, takácsok és kelmefestők benépesítette San Stefanóba. Domenico 1440-ben saját használatra az Olivella közben házat és telket vett a Benedek-rendi San Stefano-kolostortól. Ekkor már textor pannorum megjelöléssel, azaz önálló posztókészítő takácsként említi a genovai nótárius feljegyzése. 1447-ben közfeladatot vállalt el, a közeli Olivella városkapu őre lett, ami tényleges és állandó munkavégzéssel nem járt ugyan, de szerény fizetséggel igen, emellett Colombónak a helyi társadalomban betöltött helyéről is vall.

Ekkor már két éve házasságban élt, 1445-ben vette feleségül a közeli Bisagno folyó völgyében műhelyet fenntartó, tehetős takács leányát, Susanna Fontanarossát. Az ara hozományként három házat hozott a házasságba. Ezek egyike a San Andrea városkapunál állt, s a feltételezések szerint ebbe költözött be a család, s itt születtek meg Domenico Colombo és Susanna Fontanarossa utódai is: Cristoforo (1451), Giovanni (145?), Bartolomeo (1460), Giacomo (1468) és az egyetlen leány, Bianchineta (147?). A napjainkban a helyén álló épületet Kolumbusz házának nevezi a köznyelv.

Gyermek- és ifjúkora

A San Andrea kapu melletti házban élő család sora nem sokkal Cristoforo születését követően rosszra fordult. Noha a családfő kapuőri tisztsége hozott némi pénzt a konyhára, a genovai posztókészítő takácsok nehéz idők elé néztek. Nagymértékben függtek a termékeiket felvásárló genovai posztókereskedőktől, akik egyre alacsonyabb áron vették át a posztót. Az Oszmán Birodalom terjeszkedésével párhuzamosan ugyanis a Genovai Köztársaság keleti piacainak jelentős részét elveszítette, így a San Stefanó-i posztó iránti kereslet is csökkent. Domenico Colombo egyre több adósságügyletbe keveredett, s hitelezői száma az évek elteltével gyarapodott. Igyekezett több lábon állni: kereskedett borral és sajttal, kocsmát nyitott, földeket és házakat bérelt, s ezeket kis haszonnal bérbe adta. Adósságain azonban nem tudott felülkerekedni, s 1470. szeptember 22-én a genovai hatóságok elrendelték tömlöcbe vetését. A börtönből vesztegetéssel (azaz további adósságokkal) megszabadult, és a család még az év őszén a közeli Savonába költözött. Az uzsorások azonban itt is megtalálták, s végül 1473-ban potom árért túladott Olivella közi házán, hogy adósságának egy részét hitelezőinek visszafizethesse.

Az 1469–1473 közötti évekből fennmaradt iratokban a húszéves Kolumbusz Kristóf mindvégig atyja társaként – azaz apja céhéhez tartozó posztókészítő takácsként – és adóstársaként tűnik fel. Jóllehet, ezekben az években a Colombo család már inkább posztó-, valamint borkereskedéssel foglalkozott, Kristóf eleinte gyapjúkártolóként dolgozott. Az 1460-as évek végétől vélhetően utazó ügynökként tevékenykedett, Liguria part menti falvait járta hajón. Ezt a hipotézist támasztja alá Kolumbusz 1492. december 21-ei naplóbejegyzése: „Már 23 éve járom a tengert, és sohasem hagytam el említésre méltó időre.” A Kolumbusz-kutatás ma még bizonytalan affelől, hogy hitelt érdemlő-e ez a dátum (1469) mint Kolumbusz első tengerre szállásának időpontja. Egyik 1501-es levelében ugyanis negyvenévnyi tengerjáró múlttal dicsekszik Kolumbusz, fia, Fernando Colón pedig azt írta, hogy apja tizennégy éves korában kezdte tengerészi pályafutását.

Annyi bizonyos, hogy 1473 végén, esetleg 1474-ben Kolumbusz végleg szakított a családi hagyománnyal, a posztókészítéssel és -kereskedelemmel. Az ifjú Kolumbuszt Genova ötven nagy hatalmú nemzetségének egyike, a Centurione-albergo karolta fel, és megbízásaikat teljesítve megkezdte tengerészi pályafutását. Évszázadokig tartotta magát a feltételezés, hogy ebben az időben a paviai egyetemre iratkozott be, a 19. század végén azonban kiderült, hogy a források valójában a genovai gyapjúszövők által fenntartott, Pavia utcai kézművesiskoláról szólnak, amelynek padjait Kolumbusz még gyerekkorában koptathatta. Mindezt alátámasztja az is, hogy bár Kolumbusz kézírása szép volt, latinul is csak felnőttkorában tanult meg, s az alapvető földrajzi-kozmográfiai ismereteit is csak ezt követően sajátította el.

Az apa, Domenico Colombo 1484-ben tért vissza Genovába, s 1499-ben halt meg, amikor már egész Európa legidősebb fia felfedezéseitől volt hangos.

Első hajóútja

1476-ban kihajózott a Földközi-tengerről az Atlanti-óceánra. Hajója kalóztámadás áldozata lett. Portugáliába vetődött és az év augusztusának végén vagy szeptemberének elején érkezett meg Lisszabonba, ahol 10 évet maradt. Itt érlelődött meg nagy terve, hogy nyugatról érje el Indiát úgy, hogy az Atlanti-óceánon átkel, eljut Kínába, onnan a mai Japánba és végül Indiába.

Portugália

1474-ben meghalt IV. Henrik kasztíliai király. Két örököse között javában dúlt a kasztíliai háború a trónért, amikor Kolumbusz az országba érkezett.

A 14. századig Portugália nem játszott jelentős szerepet az európai történelemben, de a 15. században a legnagyobb tengeri hatalmak sorába emelkedett és elérkezettnek látták az időt a gyarmati terjeszkedéshez. 1415-ben elfoglalták Ceutát, a mórok Gibraltári-szoros afrikai partján fekvő erődjét. Ezzel megszületett Portugália első tengerentúli birtoka.

A következő utakat az Avis-dinasztia megalapítójának harmadik fia Henrik herceg, Tengerész Henrik dolgozta ki. Afrika nyugati partjain tengeri utat épített ki. 1419-ben – nyugat felé terjeszkedve – Tengerész Henrik és kapitányai elfoglalták Madeirát, majd 1449-ben az Azori-szigeteket.

1434-ben – a déli területek felé indulva – a portugálok elfoglalták a Bojador-fokot, majd a Szenegál partjainál hajózva elérték Afrika legnyugatibb csücskét a Zöld-fokot. 1442-ben fekete rabszolgákat vittek Lisszabonba.

1456-ban felfedezték a Zöld-foki-szigeteket, majd elfoglalták a Guineai-öblöt. 1460-ban meghalt Tengerész Henrik, de ez nem állította meg a portugálokat. Sorban elfoglalták a Borspartot, az Elefántcsontpartot, az Aranypartot és a Rabszolgapartot. Kolumbusz ezidőtájt ismerkedett meg Lisszabonban egy előkelő portugál nemesi családból származó hajadonnal Donna Felipa Perestrello e Monizzal, akit később (pontos időpont ismeretlen, de 1476 telén lehetett) feleségül vett.

1477 első napjaiban indult egy kereskedelmi expedíció Albion felé. Az egyik hajón tartózkodott Kolumbusz is. Télen fejezték be az északi hajóutat. Elhagyták az Ír-tengert és Albion partjait, Izlandot, de nem látta a Thile-szigetet. Ebben az időben Kolumbusz cukorral és könyvekkel kereskedett.

"A Mindenható akaratából élt egy Christoforo Colombo nevezetű, genovai földről származó ember, aki könyvekkel kereskedett ezen az andalúziai parton."

– Andrés Bernáldez

Testvérével térképészeti vállalkozása volt, közben önképzés révén elsajátította a latin nyelvet, valamint tanulmányozta az Ó- és Újszövetséget.

1478-ban Porto Santón, Diego nevű fia született. Ettől az évtől gyakorlati hajózási tanfolyamra járt. 1483-1484 között Guineában járt. Ezzel az úttal fejeződött be a gyakorlati tengerész kiképzése.

1485-ben meghalt felesége, anyagi helyzete egyre rosszabbodott. 1485 nyarán – miután kapcsolata felesége családjával teljesen megszakadt – elhagyta Portugáliát és Kasztíliába utazott. Vele ment az akkor 7 éves fia Diego, testvérét pedig Angliába küldte.

Kasztília

Kolumbusz Lisszabonból Palosba indult, hogy Hualva városban, sógornőjénél elhelyezze kisfiát, de útközben megpihentek a La Rabida-kolostorban, s Kolumbusznak annyira megtetszett a hely, hogy egy időre otthagyta fiát.

Kolumbusz Córdobába utazott Kasztíliai Izabella királynő és Aragóniai Ferdinánd udvarába, hogy „vízum”-ot kérjen. A királyi pár sokat váratta Kolumbuszt, míg végül kb. 5 hónap után egy Madrid melletti kisvárosban, 1486. január 20-án fogadták őt, de döntést nem hoztak. 3000 maravédi segélyt kapott a várakozás idejére. 1486. július 3-án ismét fogadták, döntés azonban újra nem született, ezért ismét 3000 maravédit adtak át Kolumbusznak megélhetési segély címén. 1487. október 15-én még mindig nem döntött a királynő és a király, ezért újabb 4000 maravédit kapott Kolumbusz.

Kolumbusz sok időt töltött Cordobában, így lassacskán megismert pár családot. 1487 nyarán így ismerkedett meg Beatríz Enríquez de Haranával.

Anyagi helyzetük nagyon rossz volt, ezért Kolumbusz életjelt küldött magáról II. János portugál királynak. A király válaszlevelében megírta, hogy fogadja őt, így Kolumbusz meglátogatta, de miután elmondta tervét a királynak, ő „kitette a szűrét”. Ekkor Kolumbusz újra próbálkozott a spanyol királyi párnál, de nem fogadták őt. 1488. június 18-án újabb 3000 maravédit fizettek.

1488. augusztus 15-én megszületett Beatríz és Kolumbusz Fernando nevű gyermeke, de Kolumbusz soha nem házasodott össze Beatrízzel. A királyi pár Granada elfoglalásával és a mórok kiűzésével volt elfoglalva, így Kolumbusz csak 1491-ben találkozhatott újra velük.

1491 őszén Kolumbusz visszatért Rábidába, a kolostorban azonban már nem a régi szerzetes (Antonio de Marchena), hanem egy új (Juan Pérez) fogadta. A szerzetes közbenjárására a királynő 20 000 maravédit küldött Kolumbusznak, hogy vásároljon magának ruhát, egy hátas öszvért, aztán járuljon elé. Ez év novemberében Kolumbusz megérkezett Santa Fé táborába, ahol Izabella királyné tartózkodott. 1492. január 21-én a tizenegyéves háború végetért, így a királyi pár Kolumbusz ügyére koncentrálhatott. Még 1492 januárjában meghozták a döntést, az expedícióval kapcsolatos szerződés azonban csak 1492. április 17-én került aláírásra. A teljes expedíció összesen 2 000 000 maravédibe került.

1492. április 30-án Kolumbusz admirális és alkirály lett.

Kolumbusz síremléke a sevillai székesegyházban.

Kolumbusz bemutatja tervét a királyi párnak (színezett metszet, ismeretlen művész alkotása)

2009-12-12T02:23:00.000-08:00

Radnóti Miklós: KOLUMBUSZ

„In Nomine Domini Nostri Jhesu Christi”
így kezdte régen s most nem ér rá naplót írni.
A könyvben szél lapoz. Otthagyja, másra gondol,
fölötte vad, feszes, nagykarmú ég dorombol.

Kolumbusz szétvetett lábakkal áll s az éjben
négy lázadó kuporg az árbocok tövében,
s hintál a nagy hajó és zeng a sok vitorla.

Tévedne Rodrigo? Lehet… S szűk lesz a torka.
Dehát a fűcsomók nem földközelt mutatnak?
és láttam én magam, madárraj szállt nyugatnak,
tegnap meg egy galamb.

S „Föld! Föld!” – üvölt a hang.
És péntek volt, két óra és sötét a hajnal,
„Laudetur” – mormolták s álltak levett kalappal.

2009-12-12T02:17:00.000-08:00

AZ ÜNNEP SÜTEMÉNYE: A MÉZESKALÁCS

A karácsonyi mézeskalács évszázadok óta hozzátartozik az ünnep hangulatához. A méz sokáig – mint egyetlen létező édesítőszer – fontos kereskedelmi termék volt, a belőle készített sütemények pedig az ünnepek elmaradhatatlan kellékeivé lettek. Ma már szinte csak karácsonykor sütjük, ha sütjük - de nem volt mindig így.

A mézet már évezredekkel ezelőtt is biztosan ismerték, és történetével közel egyidős a mézeskalács-készítés története is: az Indus völgyéből előkerült 3000 éves leletek, valamint az egyiptomi piramisokban talált mézes tésztamaradékok is ezt bizonyítják. A mi őseink feltehetőleg az Etelközből hozták magukkal a mézes sütemények készítésének titkát: az édes tészta nemcsak finom, de tápláló és sokáig eltartható élelmiszer is volt, így korai népszerűsége teljesen érthető.
Az édességkészítés nem is volt mindennapos szokás. Különleges alkalom kellett hozzá, a sütés többnyire jelentős eseményekhez kötődött. Ilyen alkalmak voltak az ünnepek, ezek közül is legfőképpen a karácsony.
A mézeskalácsot korábban – főleg a nagyobb darabokat – cserépformában, később pedig ún. mézeskalácsütő formában készítették. Ezek az ütőformák leginkább fából készültek. A háziasszonyok egyszerűbb, kisebb formákkal, míg az iparosok inkább bőségesen díszített, nagy formákkal dolgoztak.
A formák úgy készültek, hogy egy fadarabba (mely leginkább egy mai húsvágódeszkához hasonlít) belefaragták negatívban a kívánt mintát. Ezt aztán kitöltötték a még puha tésztával, s így sütötték ki. A mézeskalács olyan lett, amikor a formából kivették, mint egy kis dombormű. Ilyenkor már csak a cukormázas díszítés volt hátra, s elkészült az ízletes sütemény.
Eredetileg otthon, a háziasszonyok készítették, miután azonban a mézeskalács népszerűsége és ezzel az iránta való kereslet is nőttön-nőtt, hamarosan céhes iparág települt rá. A formákat mesterlegények, később pedig ötvösművészek készítették. Az így formázott mézes sütemények jeleneteket, tárgyakat, személyeket ábrázoltak. Ajándékozásuk, elfogadásuk pedig ünnep, szertartás része lett. A mézeskalács így az idők során egyszerű süteményből dísztárggyá, ajándéktárggyá vált. (Egyes helyeken például jegyajándékként vette a fiatalember választottjának a mézeskalácsszívet.)
A mézeskalács készítést Európában valószínűleg a németek terjesztették el. Virágkorát a 15–18. században élte (Thököly Imre a „tatár Chámhoz” és „Galga Sultánhoz” küldet „mézes kalácsokbul”, Bethlen Gábor szintén a török vezéreknek, „mert az ilyen apró ajándékokkal meghosszabbíthatja a barátságukat”), de például vadas mártás készítéséhez használt, reszelni való, nagy darabokban sütött mézeskalácsot még a két világháború között is rendeltek hazánkból az angolok.
A magyarországi mézeskalácsosság a méhészettel rendelkező kolostorokban indul, az Árpád-házi királyok idején, amikor a mézeskalácsot még egyházi célokra készítették, majd a kolostorok körül szerveződő településeken is elterjed. Az első magyarországi mézeskalácsos céhek a 17. században alakulnak, elsősorban a Felvidéken és Nyugat-Magyarországon; az Alföldön igazán csak két évszázaddal később szerveződnek meg.
A mesterséget kitanulni vágyóknak nem volt egyszerű dolguk. A mézeskalácsos céh nem csak az alkalmazható inasok számát szabta meg szigorúan, de a feladatok hierarchikus rendjét, a próbaidőt, a műhelyen kívüli kötelességeket is, majd a kötelező vándorlást és a „remekkészítés” menetét is.
Feljegyezték, hogy Debrecenben, a 18. század elején egy mester legfeljebb két inas tanítására kapott engedélyt. A „beszegődtetés” előtt (2-6 hét) próbaidőre vették fel a segédet, majd „két becsületes ember jelenlétében” inas is, mester is fogadalmat tettek, hogy legjobb tudásuk szerint töltik a tanulóidőt. Ez utóbbi 2-3 év volt; ezalatt az inas a mester házában lakott és szigorú házirend szerint élt. (Például reggel 5-kor begyújtott a kemencébe, 6-kor „csörömpölt a valgerral (nyújtófával) a táblán”, ezzel adva hírt a munkaidő kezdetéről, és így tovább.) Amikor kitöltötte tanulóéveit, vizsgát tett a mesterek előtt, és – ha kiérdemelte – közös céhgyűlésen felnyitott céhláda előtt szabadították fel.

A felszabadítás után aztán további feladatok következtek: bekerült a legények sorába, jelentkezett a céhmesternél, majd „ismereteinek bővítése” érdekében megkezdte vándorlásait. Vándorútjáról visszatérve – remekkészítéssel – ismét bizonyítania kellett, hogy céhes helyen, eredményesen tanulta a mesterséget. A céh által meghatározott formájú „remeket” aztán az egész céh megvizsgálta („rendrű-rendre, kézrű-kézre járt”), s ha megfelelt, a remeklőt – mesterasztal megadása után – bevették a céhbe.

judit

2009-12-10T02:13:00.001-08:00