1993 December 3. (15 éve történt)
A Fogyatékos Emberek Nemzetközi Világnapja

Az ENSZ 1993 októberében hozott határozata alapján, hogy felhívja a figyelmet a baleset, betegség, katasztrófa következtében fogyatékossá váltak problémáira.

Müller Péter: Örömkönyv
(részlet)

,,Azt mondják: van, aki nem tudja kimutatni a szeretetét.
Én meg azt mondom, a szeretet az egyetlen, amit nem kell megmutatni.
Tévedhetetlen jele van, amit behunyt szemmel, szavak és virágok nélkül is azonnal észre lehet venni.
A szeretetből ugyanis meleg árad.
Nem hideg, nem is perzselő forróság, hanem meleg.
Testmeleg.
Belépek egy lakásba, és érzem, hogy itt szeretik egymást.
Belépek egy társaságba, s ha valóban barátok, hirtelen megcsap a melegség. Sziget ez a zűrzavarban. Körülöttük más a levegő. Pedig néha ugratják, szidják egymást, mégis!
...
Néha egy kiskocsma pultjánál több melegséget érezni, mint egy templomban.
A közöny fagyos. A gyűlölet hideg, a szenvedély forró...
A szeretet meleg.
Ennek az lehet az oka, hogy a SZERETET fölcserélhető ikerszava az ÉLET - és élet csakis optimális hőmérsékleten jön létre. Az élet pedig azért jön létre, mert a látszólag különálló, és a káoszban egymástól messze menekülő önző kis részek mégiscsak összeállnak, egymásba szeretnek és összeműködnek. Ami összevonzza őket, azt úgy hívjuk: szeretet.
Ahol nincs szeretet, ott nincs élet - ott káosz van.
Isten ebből a káoszból, ebből a tohuvabohuból teremtette a világot - szeretettel.
Amíg egy zenekar hangol, a káoszt hallod. Nyikorogva, búgva, kornyikálva húzza, fújja mindenki a magáét. A hangolás: dadogó magánszólamok zűrzavara.
Az élet előtti állapotot hallod ilyenkor, a születés előtti káoszt.
De amikor a karmester beint: a magányos hangszerek hirtelen egymásra találnak, egymásba szeretnek - és megszólal a Zene.
Élet születik. Ilyenkor érzed, milyen óriási tettet hajtott végre a zeneszerző és az összes muzsikus: egy élő világot hoztak ki a hangos zűrzavarból.
A hinduk azt mondják, hogy a teremtés zenével jött létre, az OM rezgése szülte a világot s a világharmóniát.
...
Ahogy minden igazi zenéből és jó könyvből is ez szól: életmeleg - a szeretet diadala az értelmetlen pusztulás felett.
Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti.
Vagyis a szeretetnek behunyt szemmel is érezhető jelenléte.
Ismertem olyan hiteles hindu mestert, aki nem tudott magyarul. Úgy ítélte meg műveim színvonalát, hogy föléjük tette a kezét. Lehunyta a szemét, és föléjük tette a tenyerét. Várt, várt és vagy elmosolyodott, vagy csóválta a fejét.
- A jó művek - mondta - meleget sugároznak, mert tele vannak élettel. S ezt érezni.
Azt kérdeztem tőle:
- Mester, honnan jön ez a meleg?
Azt felelte:
- Önmagunkból. Mindig önmagunkból. Az ember a meleget önmagából hozza ki. Ha jéghegyre ül, megolvad alatta, s odajönnek hozzá melegedni. Ez a mester trükkje: így csalja magához az embereket. De tanítványa csak az lehet, aki megtanulja, hogy a hő forrása benne van."

1835 December 1. (173 éve történt)
Megjelent Hans Christian Andersen első mesekönyve.

1800 December 1. (208 éve történt)
Kápolnásnyéken megszületett Vörösmarty Mihály költő és drámaíró, akinek fő művei a "Szózat" című hazafias költemény, a "Zalán futása" című eposz, a "Csongor és Tünde" mesedráma, valamint a "Vén cigány", amely öregkori remekműve volt.

A nemzeti romantika egyik kiemelkedő alakja a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Hazafias költeménye, a "Szózat" - Kölcsey Ferenc "Himnusz" című műve mellett - kiemelkedő jelentőségű a magyar nemzettudatban. A szabadságharc leverése után búskomorság lett úrrá rajta, azonban a "Vén cigány" utolsó soraival ismét az elnyomás ellen buzdított, a nemzeti újjászületésre. 1855.10.21-én halt meg, temetése Pesten az első tömegtüntetéssé vált az önkényuralom ellen.


Vörösmarty Mihály
(1800, Puszta-Nyék - 1855, Pest)


Vörösmarty 1800. december 1-jén született Puszta-Nyéken. Elszegényedett katolikus nemesi család sarja. 7 évesen elkezd az evangélikus iskolába járni. A gimnázium öt osztályát 1811 novemberétõl 1816 júliusáig a ciszterciták székesfehérvári iskolájában végezte el. A családot súlyos anyagi válságba sodorta az édesapa 1817-ben bekövetkezett váratlan halála. Vörösmartynak ekkor kenyérkeresõ foglalkozás után kellett néznie, s gyámja révén már 1817 novemberében a Perczel családhoz került: Perczel Sándor három kisebb fiának nevelõje lett. Magánúton elvégezte a jogi tanulmányokat.

1821-22-ben kezdõdött a reménytelen szerelem, mely Perczel Sándor legidõsebb leánya, Perczel Adél iránt lobbant fel a fiatal és szegény házitanító szívében. Áthidalhatatlan volt köztük a társadalmi különbség. Görbõre ment Csehfalvay Ferenchez joggyakorlatra. Itt került kapcsolatba a nemesi vármegyék Habsburg-ellenes mozgalmaival. A nemzeti függetlenség kivívásának reménye és az Etelka-szerelem kínzó reménytelensége ihlette Vörösmartyt nagy „eposzának”, a Zalán futásának írására.

1824. december 20: letette az ügyvédi vizsgát. A Zalán futása nagy sikere arra késztette, hogy csak az irodalomból éljen. 1830. nov. 17-én az Akadémia Vörösmartyt taggá választotta. Elismert író lett. Rendezett kiegyensúlyozott életét 1841-ben az alig húszéves Csajághy Laura iránti fellángolt szerelem dúlta fel. Ez a szerelem házassággal végzõdött, a menyegzõt 1843. május 9-én tartották Pesten. A 40-es évek második felében már kevesebbet írt, s Petõfi mellett halványodni kezdett népszerûsége. A világosi katasztrófa testileg, lelkileg összetörte. Bujdosott 1849-ben Bajzával együtt majd 1850-ben Pesten feljelentette magát a katonai törvényszéken. De Haynau kegyelemben részesítette. Életének utolsó öt éve lassú haldoklás volt. Dolgozni, írni szeretett volna, de erre már alig futotta erejébõl. Betegsége 1853 õszén fordult komolyabbra. 1855 novemberében az egész család Pestre költözött, hogy a költõ állandó orvosi felügyelet alatt lehessen, de 1855. november 19-én váratlanul meghalt.

Ízelítõ mûveibõl:

Szózat
Elõszó
Zalán futása
A vén cigány
Csongor és Tünde
A rom

1988 December 1. (20 éve történt)
AIDS elleni világnap

Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO 1988-ban nyilvánította december 1-jét az AIDS Elleni Világnappá.


Moldova György: A tévedés joga
(részlet)

– Napjainkban egyre gyakrabban nyugtázhatjuk politikusok, orvosok, rendőrök tévedéseit – kezdte B., a decens filozófiadocens. – Vajon igazuk van-e azoknak, akik azt hangoztatják, hogy a tévedéshez való jog állampolgári jognak számít, hasonlóan ahhoz, hogy tetszésünk szerinti módon és időben piszkálhatjuk a fogunkat vagy öntözhetünk harangvirágot. Mások viszont úgy vélik, hogy ha valaki egyszer akkorát hibázott, mint egy nagykabát, sőt a Vörös Október – újabban valószínűleg Október 23. – Ruhagyár egész elfekvő kabátkészlete, az jobban teszi, ha fogja a kabátját, illetve a kalapját és elköszön. Tartozzon akár a nagymenők közé vagy legyen akár kis pörsenés a világ ábrázatán. Nem veszem magamnak azt a bátorságot, hogy eldöntsem ezt a vitát – hogyne, hogy én is tévedjek! – inkább csak néhány példázatot idézek fel.



Egyszer még a monarchia békeéveiben nagy hadgyakorlatot tartottak, melyet maga I. Ferenc József is megszemlélt. A hadijáték az előnyösebb helyzetben levő védekező fél súlyos vereségét hozta, a támadók könnyűszerrel és villámgyorsan érték el kitűzött céljukat. A hadgyakorlat lefújása után a császár megállt a védőket vezénylő tábornok előtt és csak annyit mondott:

– Tábornok úr, csodálkozom.

És ez akkoriban elég volt ahhoz, hogy a generális még aznap leköszönjön a rangjáról.



Valamikor, úgy negyven éve, a Magyar Néphadseregben az volt az előírás, hogy a katonák vétségeit beírták a katonakönyvükbe: elhanyagolták a fegyvertisztítást, nem tömték gyufásdoboz szabályosságúra a szalmazsákot. Ezt a feljegyzést aztán minden elöljáró és felettes elolvashatta, a katona pedig viselhette a következményeket.

Aztán lehet, hogy az illető megemberelte magát és mondjuk, harmadik helyet szerzett a „Ki tud többet Vietnamról?” vetélkedőn, kiérdemelve a dicséretet, akkor nem jegyezték be külön a katonakönyvébe, csak áthúzták az előző fenyítést. Jó vastagon és sűrűn satírozták, hogy a röntgenszeműek se tudják elolvasni az eredeti szöveget, de maga a fekete folt jelezte, hogy azért itt mégis történt valami. Nem kívánjuk felhánytorgatni, de a tény attól még tény marad. Ahogy öreg barátomtól hallottam annak idején: nem hallgatok, csak nem mondok semmit!



Tavaly májusban megkerestek a minisztériumból; nincs-e kedvem lemenni vizsgabiztosnak az n.-i fegyházba, néhány rab most érettségizik a börtöniskolában. Érdekelt az ügy, elvállaltam.

A börtön vezetői érezhetőleg nem bíztak semmit sem a véletlenre. A „jóindulat megnyerése” céljából zsírban úszó kolbászos rántottával, házi rétessel, pálinkával, sörrel fogadtak. Elnehezült testtel ültem le a könyvtárszoba nagy asztala mellé, még ahhoz is össze kellett szednem magam, hogy megszólaljak:

– Küldjék be az első vizsgázót!

Alacsony, félkopaszra nyírt, harminc körüli férfi lépett be, később kiderült, hogy a rabok „Pumukli”-nak becézik. Pumukli köszönt és letette elém az év végi bizonyítványát, intettem, hogy foglaljon helyet.

A szabályok szerint magyar irodalommal kezdtük, a vizsgázó húzott egy tételt: „A vén cigány. Vörösmarty költészete a szabadságharc bukása után”.

– Tessék!

Pumukli leadta a szokásos szöveget, melyet a világ minden valamirevaló költőjére alkalmazni lehetett volna. Vörösmarty a nemzet szabadságáért és a kizsákmányolt osztályok felemeléséért harcolt, küzdelmében szembekerült az idegen elnyomó hatalommal és így tovább. Hallgattam egy ideig, aztán meguntam a blablát:

– Ismeri „A vén cigány”-t?

– Természetesen, elnök úr, a kedvenc költeményem, több részét is tudom kívülről.

– Igen? Mondjon el valamit.

– „Ugrik a pincér, pénzt kap a viccén”, meg azt, hogy „nem muzsikál soha többé, csendes lett a vén cigány…”

Pumukli az arcomra nézett és elbizonytalanodott:

– Valami nem stimmel?

– Dehogynem. Kettes jó lesz?

– Mindegy milyen jegy, csak görbüljön egy kicsit.



Tisztelet adassék azoknak, akik önérzetesen elvállalják a tévedéseiket – bármilyen hihetetlen, de már én is láttam ilyen embert. Egy hatvanöt éves barátomra gondolok, aki tisztes kora ellenére változatlanul hajszolja a gyengébb nem kegyeit, „nőparkja” a Rákóczi téri lányoktól a Kossuth-díjas művésznőkig terjed. Sokan figyelmeztettük, hogy az ilyen kicsapongások igen veszélyesek, könnyen felszedhet egy AIDS-fertőzést.

– Ide hallgassatok – felelt a barátunk –, tegyük fel, hogy rosszul választok és még a ma éjszaka soros szeretkezésemen megkapom az AIDS-et. Négy évig tart, amíg ez a betegség kifejlődik, utána, hála gondos orvosaimnak, még elevickélek ugyanannyi ideig – mindent összevetve, hetvenhárom éves leszek, mikor belehalok az AIDS-be. Tudjátok nekem garantálni, hogy elélek addig, még ha egy sajtbúra alá ülök, akkor is? Vigyázzanak a húszévesek!