1725 Április 2. (284 éve történt)
Megszületett Giovanni Casanova.

Az előkelő származású, művelt Giovanni Jacopo Casanova rendkívül mozgalmas és kalandos életet élt, volt jogász, pap, bűvész, csodadoktor, hegedűművész, lutri igazgató, könyvtáros, nemes társaságok kedvelt vendége és börtönök lakója, de mindenekelőtt ellenállhatatlan nőcsábász.



Giovanni Giacomo Casanova de Seingault (Velence, 1725. április 2. – Dux,Csehország, 1798. június 4.) velencei kalandor, író.

Kalandos élete során megfordult Európa jelentős városaiban, többek közt Magyarországon is. Anyja színésznő volt. Mivel effajta származását élete során gyakorta nem lett volna szerencsés felfedni, később családfát hamisított magának, mely késő-középkori spanyol ősökig nyúlt vissza. A társasági életbe egy velencei nemes vezette be, aki mind anyagi, mind szellemi gyarapodását támogatta. Ennek a kapcsolatnak akkor szakadt vége, mikor Casanova elszerette a patrícius feleségét. Botrányos életvitele miatt a velencei hatóságok szabadságvesztésre ítélték az Ólombörtönbe ám innen megszökött. A vádak között szerepelt a hamis kártyázás, a vallástalanság és a fekete mágia is. Ezután Párizsban élt, itt ő szervezte meg a királyi lottót, mely jelentős anyagi jólétett hozott neki. Később az élet visszasodorta Velencébe ahol immár az inkvizíció oldalán kémkedett. Élete végén a Wallenstein grófok csehországi Dux kastélya könyvtárában dolgozott - ekkoriban a felvett neve Seingalt hogy ne ismerjék fel. Itt írta meg - valóságtartalmát tekintve kétes - emlékiratait, melyben azt állítja, élete során több, mint száz nővel volt intim kapcsolata.

Önéletrajza, a Histoire de ma vie (Életem története) mindmáig olvasott mű, a 18. század társadalmának egyik alapvető forrásmunkája.

Irodalmi sikerekre is pályázott, azonban a L'Icosameron (1788) c. utópisztikus regénye nem hozott neki remélt sikert.

Visszaemlékezéseiben (1791-98) mintegy saját maga számára idézi fel szélhámosságokban és gáláns kalandokban gazdag ifjú éveit.

Egy idézet Csernus doktortól:

,,A legtöbb ember úgy gondolja, hogy ha őszinte, akkor ezzel mások visszaélhetnek. Pedig nem így van.
Ha én őszinte vagyok, és kimondom, ami velem történt, megszabadulok a tehertől. Egy.
Kettő: ha valaki ezt így vagy úgy kiferdíti, és elmondja másnak, akkor abból megtudom, hogy valójában milyen ember."

Bolondok napja

Honnan ered az áprilisi tréfálkozás szokása?


A népszokás pontos eredetét nem ismerjük. Egyes kutatók szerint lehet a már Plutarchos által is megírt antik hilaria-, illetve az indiai tavaszünnep, vagy kelta ősi szokás maradványa. Bolondok napján egymás megtréfálása régóta szokás Európa-szerte. Angliában minden bolondok napjaként (All Fools Day) emlegetik, Franciaországban és Olaszországban pedig áprilisi halnak (Poison d'Avril, illetve Il Pesce d'April ) nevezik azt, akit megvicceltek.


Más feltételezés szerint a hagyomány onnan ered, hogy régen a francia naptárban az esztendő április 1-jén kezdődött. Ezen a napon a franciák ajándékokkal lepték meg egymást. Amikor IX. Károly király 1564-ben elrendelte, hogy az esztendőnek január 1-jén kell kezdődnie, az ajándékozások időpontja is áttolódott január 1-jére. Eleinte azonban a jó szokás megtartásának érdekében április 1-jén is küldözgettek egymásnak ajándékokat a franciák. Később értékes ajándékok helyett inkább tréfákat küldtek, s végül kialakult az a szokás, hogy a hamis évkezdetet hamiskodással ünnepelték meg.




Anekdota egy korabeli áprilisi tréfáról


Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia úgy viccelte meg Gramont márkit, hogy mialatt a márki aludt, a gróf cinkosaival kilopatta a ruháit. Minden egyes darabot felfejtettek, és megint összevarrtak, de szűkebbre. Amikor reggel a márki fel akarta húzni a nadrágját, nem fért bele. Riadtan nyúlt a mellénye után, de nem tudta begombolni. Ugyanígy járt a kabátjával. Mindeközben rányitotta az ajtót az egyik cinkostárs és a következőket mondta:
"Az istenért, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!"
A márkiról gyöngyökben hullott a veríték; valóban borzasztó betegség üthetett ki rajta. Orvosért futtattak, az orvos - szintén beavatott - megvizsgálta, receptet írt, és gondterhelten távozott. Ezután szaladtak a recepttel a gyógyszerészhez, az visszaküldte, hogy nem érti... Nem is érthette, mert ez volt ráírva: "Accipe cisalia et dissue purpunctum..." "Végy ollót, és vágd fel a mellényedet..."



Magyarországi néphagyományok

Az április 1-jei tréfálkozásnak Magyarországon is nagy hagyományai vannak. Ezen a napon a felnőttek és a gyerekek egyaránt szerették megtréfálni egymást. Topolyán például a gazda a szomszéd tanyára küldte a kiskanászt szúnyogzsírért. Szokás volt az is, hogy pénzt adtak a gyerekeknek, majd a boltba küldték őket trombitahúrért, esernyőmagért és hegedűbillentyűért.

A beugratottat azután így csúfolták:

"Április bolondja,
Május szamara,
Fölnézett a toronba
Megnézte, hogy hány óra:
Féltizenkettő,
Bolond mind a kettő!"


Április 1-je az indás növények vetőnapja is volt, minden más munka végzésére szerencsétlennek tartották ezt a napot, mert a nép úgy hitte, Júdás ezen a napon akasztotta fel magát.

Birtalan Ferenc: KÖZHÍRRÉ TÉTETIK!

Márpedig mostan kidoboltatik:
Öregek, ifjak, kitavaszodik!

Hólével telik minden árok,
hadrendbe állnak hóvirágok,
és: jobbra át! és: balra át!
vezényelnek az ibolyák.
Indul a sereg harcra,
riadót fúj a barka.
Rügyet nyit ezer ág, bokor,
sörényes szellő dobrokol,
a Nap villámló karddal int:
előre minden kankalint!
Csöndesedjen a csatatér,
mire a pipacs ideér!

Márpedig mostan kidoboltatik:
Öregek, ifjak, itt a tavasz, itt!

Gyurkovics Tibor: ÖRÖKKÉ

Örökké van a táj, a fák, az almakertek,
a fák végén a lomb vagy a diólevél,
miket úgy hajt a szél, mint halakat a gyermek,
ahogy ujjaival a víz széléhez ér.

Lenn ember ballag át, az aszfalt néma útja
kígyózik bőrösen és lendül és ragyog,
a lebegő ködök a levegőbe fúrva
egyhelyben fekszenek, mint fáradt angyalok.

A levegő örök, a tűz, a fény, a mérleg,
a billenő hegyen a tér sziklája áll,
mint mértani idom, amelybe zárva él egy
madár és énekel tízezer éve már.

Őrizz meg engem is, míg szelek hasogatják
a szívemet, szegezz a fák közé oda,
ahol ragyog a gally, mint rettentő igazság
s aranyként tündököl a tárgyak homloka.