1932 November 24. (76 éve történt)
Budapesten megszületett Jókai Anna író (Jákob lajtorjája).

József Attila-, SZOT- és Pax-díjas.

Jókai Anna pályafutását 1956-ban könyvelőként kezdte, majd népművelőként, művészeti előadóként, főkönyvelőként dolgozott. 1961-től általános iskolai, 1970 és 1976 között gimnáziumi magyar-történelem szakos tanár volt. 1986-tól az Írószövetség alelnöke, majd elnökségi tagja volt, 1990 óta elnöke, valamint az Írók Szakszervezetének elnöke is volt rövid ideig. Három drámáját mutatták be. Műveiből: "4447", "Tartozik és követel", "A feladat", "Jákob lajtorjája", "Szegény Sudár Anna" (regények), "Kötél nélkül", "A reimsi angyal", "Jöjjön Lilliputba!" (novellák), "Mi ez az álom?", "A töve s a gallya" (esszék).


Jókai Anna (Budapest, 1932. november 24. – ) Kossuth-díjas magyar író- és költőnő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

1932. november 24-én született Budapesten. 1951-53 között könyvelő, 1953-1957 között népművelő, művelődési előadó, 1957-1961-ig főkönyvelő. 1961-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett, 1961-től 1970-ig általános iskolában; 1971-től 1974-ig gimnáziumban tanított (a Budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium). 1974-től csak írói hivatásának él, szabadfoglalkozású író. 1986-1989 között az Írószövetség alelnöke, 1989-től elnökségi tagja, 1990-1992-ig elnöke volt. Jókai Anna a rendszerváltás folyamatában fontos közéleti szereplőként is részt vállalt.

Akárcsak Németh László, íróként is „megmaradt tanárnak”: műveiben gyakran jelennek meg pedagógusok (Tartozik és követel, A forma, Magyaróra, Szép kerek egész, Selyem Izabella), a tanári hivatás, a tanítás lehetőségének és értelmének problémái. Műveiben megjelennek az emberi közönyösség elleni küzdelem, a szeretet képviselete a világban, a spiritualitás, és a keresztény értékek.

Művei

Könyvek

* 4447. Regény (1968)
* Kötél nélkül (1969)
* Tartozik és követel. Regény (1970)
* A labda. Regény (1971; 1994)
* Napok. Regény (1972); 2001-ben jelent meg az első cenzúrálatlan kiadás.
* Szeretteink, szerelmeink (1973)
* Mindhalálig. Regény (1974)
* A reimsi angyal (1975)
* A feladat. Regény (1977; 1996)
* A panasz leírása (1980)
* Jákob lajtorjája. Regény (1982)
* Jöjjön Lilliputba (1985)
* Az együttlét. Regény (1987; 1997)
* Szegény Sudár Anna. Regény (1989; 1999)
* Mi ez az álom? (1990)
* A töve és a gallya (1991)
* Az ifjú halász és a tó (1992)
* Magyaróra (1992)
* Három (1995)
* Perc-emberkék dáridója (1996)
* Ne féljetek. Regény (1998)
* Mennyből az ember (Esszék) (2000)
* A mérleg nyelve I. (Összegyűjtött esszék, tárcalevelek) (2002)
* Apokrif imák (2002) Hangoskönyv
* A mérleg nyelve II. (Összegyűjtött esszék, tárcalevelek) (2003)
* Imitatio Christi (Interjúkötet) (2004)
* Virágvasárnap alkonyán (Versek – versimák) (2004)
* Jókai Anna Breviárium (A szerző legfontosabb gondolatainak gyűjteménye) (2005)
* Bölcsek és Pásztorok (Válogatott írások) (2006)
* A mérleg nyelve III. (2006)
* Godot megjött (regény) (2007)
* Elbeszéltem I-II. (összegyűjtött novellák, kisregények) (2007)

Díjak

* A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1992)
* A Magyar Kultúra Lovagja cím
* Arany János Nagydíj (2003)
* CET-díj (1999)
* Év Könyve-díj
* József Attila-díj (1970)
* Kossuth-díj (1994)
* Kölcsey Emlékdíj
* Köztársasági Elnök Érdemérme (2002)
* Magyar Művészetért Díj (2000)
* Magyar Örökség Díj (1998)
* Pietržak-díj (Pax, Lengyelország) (1980)
* Prima Primissima közönségdíj (2004)
* Stephanus-díj (2006)
* Szépirodalmi Nívó-díj (1981, 1990)
* SZOT-díj (1974)
* Tiszatáj-díj

* a VII. kerület díszpolgára

Túrmezei Erzsébet
Pótvizsga szeretetből

A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm előtt remegve álltam.

Az első vizsgán én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.

Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?!

Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindenféle csúf nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni: - Nem!
És ezt húztam ki, ez volt a tételem.
Hogy ellenségemet is szeressem.

Szereted? - Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom! - Hiába próbálom.

Szelíden mondta, de erélyesen:
Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.

A szeretet nehéz tétel.
A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.

De Mesterem tovább tanított,
Különórára hívott,
Szeretetével sokat kivívott.

Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűrni a kereszt-szegeket.

Eltűrni a gúnyt, gyalázatot,
Töviskoronát, nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.

Megrendültem egész szívemben.
Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítóimtól tanulni kezdtem.

Megnyerheted vele úgy lehet,
Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.

Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle,
Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.

De én szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán általmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.

Mert más tudományt, sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,
De ha szeretet nincs bennem
Semmi vagyok!

Vass Albert..

Vendég vagy a világban, és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virágja, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz többet törődni azzal, ami még a világ szépségeiből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is.

"Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük... A fenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését? Ez itt most - ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk... nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája... Ez itt az időnk.. akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, ami nekünk adatott... és múlik, múlik... Mi a csudára várunk hát?"
A Talmud