1896-ban Athénban, az első újkori olimpiai játékokon Hajós Alfréd megnyerte mind a 100 m-es, mind pedig az 1200 m-es úszószámot, ezzel Ő szerezte a magyar sport első és második olimpiai aranyérmét.
Párizsban, 1924 júliusában, Hajós Alfréd megnyerte a 8. Olimpiai Játékok művészeti versenyét, építészet kategóriában. Így az újkori olimpiák több mint százéves történetében, a mai napig Hajós Alfréd az egyetlen személy, aki mind sport, mind művészeti olimpiai versenyen győzni tudott.
13 éves korában kezdett komolyan úszni, miután édesapja a Dunába fulladt. Az olimpiát megelőzően gimnazistaként, Hajós Alfréd néven "titokban" Magyar-, és Európa bajnoki címeket szerzett. Az Olimpia idején Guttmann Arnold, azaz Hajós Alfréd, a Budapesti Műegyetem építészkarának első éves hallgatója volt. Felkészülő edzéseit a hajnali órákban, nyitás előtt, a Rudas fürdő kis medencéjének melegvizében tartotta, majd reggel 8-ra visszasétált az egyetemi előadásokra.
Az 1986-os Olimpia úszóversenyeit a Mediterrán tenger 11 fokos, hullámzó vizében tartották, az Athén melletti Pireusz kikötő Zea öblében. A versenyszámokat egymás után indították, ezért az 500 méteres rajthoz Alfréd nem ért oda. A 100 méteres majd az 1200 méteres verseny megnyerése után a győztes ifjú átfagyott testét görög matrózok emelték ki a vízből. A sokezres szurkolótábor élén álló görög trónörökös így reagált Alfréd teljesítményére: "Ez a magyar fiú egy valóságos delfin!" Az Akropolisz újság másnap reggeli számában Hajós Alfréd Olimpiai Bajnok képe alatt ez állt: "Magyar Delfin".
Hazatérése után sikerrel folytatta egyetemi tanulmányait. Közben bajnoki érmeket szerzett síkfutásban, gátfutásban, diszkoszvetésben, és a BTC játékosaként tagja lett az első magyar futballválogatottnak is, amelyben 1901, 1902 és 1903 során mint csatár játszott.
1899-től, mikor megszerezte építészmérnöki diplomáját, felhagyott az aktív sportolással, de mint sportújságíró, illetve a Magyar Olimpiai Bizottság tagja tovább támogatta a sportmozgalmat.
Guttmann Arnold néven született Budapesten, 1878. február 1-én (+ Budapest, 1955. november 12.) az első magyar olimpiai bajnok.
Budapesti zsidó családból származott. Miután a Műegyetemen oklevelet szerzett, Alpár Ignác irodájában, majd Lechner Ödönnel dolgozott. 1907-ben nyitott önálló irodát. Sikerrel vett részt pályázatokon, amelyek főleg vidéki megbízatásokhoz juttatták. Az 1924-ben megrendezett párizsi olimpia szellemi versenyében egy stadiontervével (Lauber Dezsővel közösen) szerzett érmet. Visszaemlékezései 1956-ban jelentek meg Budapesten Így lettem olimpiai bajnok címen. Beceneve haláláig: a "magyar delfin" volt.
Ő tervezte 1930-ban a Margitszigeti Spotuszodát, amely ma a nevét viseli. Ő építette a Megyeri úti sporttelepet, a debreceni Aranybika Szállodát, a győri versenyuszodát is. Ezeken kívül, 1945 után sok nevezetes középület helyreállítási munkálatait vezette.
Főbb építészeti munkái:
-Aranybika Szálló (Debrecen)
-Lőcsey Gimnázium (Debrecen)
-Református Egyház Zsinati Központja (Budapest)
-UTE Stadion (Újpest, Megyeri út)
-Nemzeti Sportuszoda (Budapest, Margitsziget)
-Milenáris Sportpálya
-Miskolci spottelep
-Pápai sporttelep
-Szegedi sporttelep
-Kaposvári sporttelep
-Leányiskola (Pozsony)
-Népkerti Vigadó (Miskolc)
-Szegedi Úszóegyesület Uszodája (ma ligetfürdő)
(Összeállította: maya50)
Bejegyzések
