Hitvallás

„Ha nincs arcunkon érzés,
olyan, mintha a halotti maszkunkat mutatnánk.”

2009. október 31., szombat

A REFORMÁCIÓ EMLÉKNAPJA


Luther Márton (Martin Luther) a szász választófejedelemség bibliamagyarázó professzora, német ágostonrendi szerzetes 1517. október 31-én függesztette ki a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontba foglalt téziseit, amelyeket a katolikus egyház megreformálása érdekében tett közzé. Luther téziseiben elutasította a búcsúcédulák árusítását, elítélte a búcsú gyakorlatát, illetve a búcsúval való visszaéléseket, bírálta a bűnök pénzzel való megváltását. Luthert a pápa kiátkozta és kiközösítette. Ezt követően Luther III. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelem védelme alatt élt Wartburgban, ahol 1522-ben lefordította németre az Újszövetséget. Nézetei hosszas harcok árán utat törtek és az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a nála is radikálisabb, Kálvin János (Jean Calvin), genfi reformátor vezette irányzat a református vallás alapja. A történelemi protestáns felekezetek A REFORMÁCIÓ EMLÉKNAPJÁN emlékeznek meg az ellenreformáció áldozatairól, köztük a gályarabnak eladott prédikátorokról.

itt részletesen: http://hu.wikipedia.org/wiki/Reform%C3%A1ci%C3%B3



Demjén Ferenc : Gyertyák

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,
Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,
Aki barát, de lehet még ellened is,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.


Égig érjen a fény, és mi úgy szereténk,
hogy sohase múljon el.
Égig érjen a fény egész életünkön át,
hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt.


Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán,
Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már,
És mindenkiért, aki nem lehet itt,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik nem vették még észre,
Örök bilincs kell minden fegyvert fogó kézre
És mindenkiért, aki nem hiszi ezt,
Mindenkiért egy-egy gyertya égjen.


2009. október 30., péntek

2009. október 29., csütörtök



Idézetek a Don Quijote című regényből

“Homérosz vagy Vergilius a szereplőket nem olyanokul írja le (...), amilyenek voltak, hanem aminőknek lenniök kellett volna, hogy ekképp az ő erényeikben példaképet hagyjanak a jövendő korok emberiségének."

“Jegyezd meg, Sancho: ha az erény a mértéked, s arra fordítod legfőbb gondodat, hogy erényesen cselekedjél, akkor nem lesz miért irigyelned a fejedelmeket és főurakat, mert a vért örököljük, de az erényt el kell érnünk, meg kell szereznünk, s az erénynek önmagában is van értéke, a vérnek pedig nincs."

“– Hogy mondhatod ezt? – kiáltott fel Don Quijote. – Avagy nem hallod-e a lovak nyerítését, a trombiták harsogását s a dobok pörgését?
– Nem hallok én semmi mást – válaszolt Sancho –, csak juhok és birkák bégetését.
Ez valóban így is volt, mert a két nyáj már egészen közelükbe érkezett.
– A félelem okozza azt, Sancho – mondta Don Quijote –, hogy se nem látsz, se nem hallasz világosan, mert a félelemnek egyik gyakori hatása, hogy megzavarja az érzékeket, s a tárgyak egészen másnak látszanak, mint amik valójában; s ha ily nagyon félsz, vonulj félre s hagyj magamra engem, mert én egymagam is elég vagyok, hogy győzelmet szerezzek annak a félnek, amelyhez csatlakozom."

“– Avagy mondd: nem láttál-e még olyan színdarabot, melyben királyok, császárok, főpapok, lovagok, úrhölgyek s más egyéb személyek szerepeltek?
– Ha láttam-e! – kiáltott fel Sancho. – Láttam bizony.
– Ugyanaz történik, lásd, e világ színpadán és folyása szerint is – folytatta Don Quijote –, van császár, főpap, szóval ahány szereplő csak lehet valamely színdarabban. Mikor azonban a darabnak vége, azaz, ha vége az életnek: a halál minden szereplőt kivetkőztet öltözetéből, mely a többitől megkülönböztette, s a sírban aztán egyenlőkké lesznek valamennyien."

A varázsfuvola

VarázsfuvolaWolfgang Amadeus Mozart legismertebb operája, a Bécsben 1791. szeptember 30-án bemutatott A varázsfuvola több mint 200 éve foglalkoztatja az embereket. Temérdek, gyakran egymásnak ellentmondó elemzés és vélemény született már az alkotásról, melynek oka egyrészt az lehet, hogy mi, emberek is sokfélék vagyunk, másrészt pedig a darab is megengedi ezt, hiszen sokszínűsége, különböző jelentésrétegei sokféle értelmezési kulcsot adhatnak a kezünkbe. Ahogy Liebner János zenetudós fogalmazta meg: „A varázsfuvola tükör: önmagát látja, aki belenéz; és amit csak keres, mindent megtalál benne. Teljes, zárt világkép, az univerzum tükre.”

De ahogy az univerzumot sem lehet egyszerre megismerni, ugyanúgy A varázsfuvola univerzumának feltárásához is több időre, az újabb és újabb visszatérések sorozatára van szükség. És minél mélyebbre ásunk a mű megértésében, minél több jelentésréteget sikerül feltárnunk, annál inkább rájövünk, hogy a sokféleség mögött kell lennie egy forrásnak, egy közös gyökérnek, melyből ez a darab is – mint annyi más művészeti alkotás – táplálkozott. Egy közös gyökérnek, mely olyan tudást közvetít, amelyik kortól és helytől függetlenül mindig tudott és tud hatni, és ezért minden emberhez szól.

Ezen az úton, a forrás keresésének útján elindulva az ún. hagyományos világkép kulcsára lelhetünk rá. E világkép szerint a megnyilvánult világot három szintre lehet felosztani. Az örök és múlhatatlan égi világot a mulandó, megnyilvánult formák anyagi szintjével egy köztes tér, az emberi szféra köti össze, mely így kapcsolatban áll mindkettővel, s ezért különösen fontos szerepe van. Ebben a rendszerben elhelyezve a személyeket, könnyebben meg tudjuk határozni a szerepüket. Ez alapján az Éj Királynője és Sarastro, Pamina és Tamino, illetve Papagena és Papageno kettőse egy-egy szint két pólusát képviseli.

VarázsfuvolaA történet során az emberi szint kerül középpontba. Pamina és Tamino fejlődésének útját, szerelmének történetét követhetjük végig, akik állandó döntések, harcok és próbák során érdemlik ki, hogy a Nap égi birodalmába jussanak. Meglátjuk, hogy noha mindketten ugyanahhoz a célhoz igyekeznek, feladataik és nehézségeik merőben mások.

Az út kezdete Tamino elhatározása, hogy kiszabadítson egy ártatlan, szépséges lányt, Paminát, akit Sarastro rabolt el anyjától, az Éj Királynőjétől. Tamino így a mítoszok és varázsmesék hőseire hasonlít, akik rendszerint egy ehhez hasonló helyzetben, minden veszélyről elfeledkezve, az ösztönösen igaznak és jónak tartott érték megmentésére indulnak.

VarázsfuvolaTamino felindult lelkiállapotban érkezik Sarastro birodalmához, hiszen egy zsarnok ellen kell küzdenie, aki elszakította Paminát az anyjától. A Bölcsesség templomán kopogtat, ahol egy öreg pap lép elé, és kérdéseivel gondolatainak helyességére kérdez rá, szembesíti jövetelének indokaival és okaival. Így fokozatosan ráébreszti arra, hogy meggyőződései helytelen nézeteken alapultak, hogy nem elég csak érezni, szükség van az intelligenciára is, amely meg tudja különböztetni az igazat a hamistól. Itt ébred rá Tamino, hogy mindaz, amit eddig hitt, érzett és gondolt, aminek igazáról annyira meg volt győződve, talán nem is igaz. És különös módon ennek a felismerésnek köszönhetően léphet be Sarastro birodalmába, ahol próbákat kell kiállnia, amelyek fokozatosan egyre nagyobb tudatosságra ébresztik. Láthatjuk, hogy Tamino első próbája akarata aktív erejének helyes mederbe terelésében rejlik, vagyis intelligenciájával meg kell értenie tetteinek mozgatórugóit.

A női oldal próbáin Paminát kísérhetjük végig. Míg Tamino férfi módjára folyamatosan cselekszik, előre tör, és ezen a formán keresztül kell megtalálnia a helyes irányt, addig Pamina megpróbáltatásai mindig valamilyen kötött, passzív állapothoz, kényszerhelyzethez kötődnek, amelyből ki kell törnie. Az ő próbái elsősorban érzelmi szinten vannak. A női lélek érzékeny, befogadó természete miatt nagyon sok mindent érzékel és lát, sőt tud is, de ugyancsak ez teszi lelkileg sérülékennyé és bizonytalanná is.

Sarastro és Pamina első beszélgetése tükrözi Tamino és az öreg pap beszélgetését. Pamina arra kéri Sarastrót, hogy engedje vissza őt az Éj Királynőjéhez, de Sarastro nem engedi el, mert tudja, hogy ez garantálja fejlődését, boldogságát.

Amíg Taminóban a megértést kellett felébreszteni, addig Paminában – aki mindennel tisztában van és érti, hogy Sarastrónál kell maradnia – a tiszta érzelmeket kell megerősíteni. Hiába tud mindent, mégis vágyódik anyja után, aki a biztonságos, megszokott világot jelenti számára, ahol a szeretetet magától értetődően megkapta. Az állandó megerősítést igénylő női léleknek a szeretet elvesztésétől való félelem legyőzése az egyik legnagyobb próba. És Paminának most fel kell nőnie arra a szintre, hogy ahelyett, hogy kapni akarja, adni tudja a szeretetet.

Tamino hallgatáspróbájában kapcsolódik össze a két szerelmes próbaútja. Taminónak már világos célja van, kész az élete árán is harcolni érte, minden veszélyt vállalva. A lemondás és akarat egyenes útját járja. Feladata a hallgatás, azaz az ellenállás és kitartás: semmi sem térítheti őt el tiszta szándékától. Viszont így Pamina nem kap megerősítést, kételkedni kezd Tamino szerelmében, teljesen elbizonytalanodik és elkeseredik. Meg kell tanulnia, hogy akkor is tudjon szeretni, ha nem kap viszonzást, mert ezzel azt bizonyítja, hogy már nem önmagát szereti. Saját hatalmas szeretetigényét át kell fordítania, hogy a másik emberben lévő igényre váljon érzékennyé. Erre ébred rá Pamina, és ettől kezdve lesz képes arra, hogy adjon. Ragaszkodását átalakította: megtanult szeretni.

Útjuk során végül Pamina és Tamino egyaránt méltóvá válnak az utolsó nagy megmérettetésre, melyet immár együtt, egységben állhatnak ki. Ezen a végső próbán, az elemek legyőzésén együtt megy át a két szerelmes, és a varázsfuvola segíti lépteiket. Nincs már szükségük semmi másra, csupán az egyetlen belső eszköz, a fuvola hangja vezeti őket.

Ez a csodás segítőeszköz, a varázsfuvola elejétől végig kíséri a próbázókat. Az ókori görögök szerint a hangszerek Apollón ajándékai, és úgy tartották, hogy aki képes rajtuk játszani és harmóniát teremteni, az képes lehet saját személyiségének „hangszerén” is játszani, azaz vágyain és szenvedélyein uralkodva valami ezen túlmutatót alkotni, a lélek harmóniáját megteremteni.

E néhány gondolatnyi vizsgálódásunk alapján is sejthetjük, hogy miért kiapadhatatlan forrás ez a mű. A varázsfuvola rólunk szól, erről az ég és föld között kifeszített emberről, aki a kettősségekben él, és állandó választás elé van állítva. A történet főhősei megmutatják, hogyan kapcsolhatjuk össze a két világot önmagunkban úgy, hogy a tudás és a tett harmóniába kerüljenek egymással, és nem utolsósorban azt is láthatjuk, milyen erő rejlik egy olyan szerelemben, ahol a két ember egyenrangú félként áll egymás mellett és segíti egymást a fejlődés útján.

Rusznák Laura

Larimar

2009. október 26., hétfő


Különleges magyar kisfilm a YouTube új sztárja

Naponta tízezren nézik meg a YouTube-on a videómegosztó oldal új slágerét: egy Magyarországról szóló különleges rövidfilmet.

Naponta tízezer ember nézi meg a YouTube-on a hazánkat népszerűsítő, Budapesten játszódó rövidfilmet. A Get Engaged című filmben egy kibontakozó szerelem történetét láthatjuk, miközben a háttérben, a főváros a legszebb arcát mutatja.

A kisfilm különlegessége, hogy a sztoriba szervesen beépülve szerepet kapnak a világ meghatározó találmányai: melyek mind magyar feltalálóktól származnak. A kivételesen jól sikerült országimázs-filmet Madarász István a Budapest Business Region megbízásából egy müncheni kiállításra készítette. A kisfilm azóta a YouTube új sztárja lett.

Sokan lelkesednek a filmért, azonban sok a kritikus hang is, például, hogy rossz a zene, és csak régi találmányokat mutatnak be. A negatív vélemények ellenére azonban a Get Engaged nagyon gyorsan óriási karriert futott be, és a vírusmarketinggel terjedő film sokat használ hazánk külföldi megítélésének.
Az alkotóval készült interjú itt olvasható.





2009. október 25., vasárnap


Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

Csinszka a költő halála után vallotta: "Ady csoda volt. Megszállott, gyönyörű emberpéldány, élő, elmúló, közöttünk járó csoda. Olyan szép, hogy aki megértette ezt a nagy szépséget és kiverekedte a jogot őrizni ezt a testet,- örökös rettegésben élt, hogy elveszítheti."

Babits hagyatékából egy fájdalmas, dermesztően keserű, vigasztalan vers került elő Csinszka haláláról. Címe nincs, csak feleségének egy megjegyzése: "kelt, 1934 novemberében, mikor Cs. haláláról értesült a költő."
"Miért faggatnak a holtak
kik élve némák voltak?
Miért hangos a halál?
miért van, ami nincsen?
miért fáj, ami mindegy?


Ady Endre: Nézz, drágám, kincseimre

(Kicsi Csinszkámnak küldöm)



Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros szomorú nincseimre
Nézz egy hű, igaz élet sorsára
S őszülő tincseimre.



Nem mentem erre-arra,
Búsan büszke voltam a magyarra
S ezért is, hajh, sokszor kerültem
Sok hajhra, jajra, bajra.



Jó voltam szerelemben:
Egy Isten sem gondolhatná szebben,
Ahogy én gyermekűl elgondoltam
S nézz lázban, vérben, sebben.



Ha te nem jöttél vóna,
Ma már tán panaszló szám se szólna
S gunyolói hivő életeknek
Raknak a koporsóba.



Nézz, Drágám, rám szeretve,
Téged találtalak menekedve
S ha van még kedv ez aljas világban:
Te vagy a szivem kedve.



Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú nincseimre
S legyenek neked sötétek, ifjak:
Őszülő tincseimre.


Hetvenöt éve hunyt el Csinszka

Hetvenöt éve, 1934. október 24-én hunyt el Budapesten Csinszka, polgári nevén Boncza Berta, Ady felesége és múzsája, maga is költőnő.

Az erdélyi Csucsán született 1894. június 7-én. Apja Boncza Miklós földbirtokos, ügyvéd, országgyűlési képviselő családja és környezete nem kis megbotránkozására vette feleségül nála 28 évvel fiatalabb unokahúgát, Török Bertát. Az asszony első gyermekük születése után gyermekágyi lázban meghalt.

Boncza lelencbe akarta adni a kis Bertát, ám a család ezt már végképp nem engedte, így a lány a lehető legjobb nevelést kapta, még egy svájci intézetbe is járt. Hazatérve a hatalmas Boncza-kastélyban töltötte napjait, atyja szigorú felügyelete alatt. A szigor azonban nem érinthette az érzékeny kamaszlány ábrándjait, amelyekben az olvasott versek, regények hatására a szerelem, a szenvedély, a romantika nyert igen nagy teret.

A nővé serdülő Berta legmerészebb álma volt, hogy Szendrey Júliához hasonlóan ő is híres költőfeleség lesz. Az ügy érdekében meg is tette, amit tehetett, az ifjú író Tabéry Gézát ostromolta leveleivel, eredménytelenül. A csalódás után Adynak írt rajongó leveleket, verseket is küldött neki. A Léda-szerelemből épphogy kilábaló, a magát féktelen élvhajhászásba vető költő kezdetben hűvös távolságtartással viszonozta az érdeklődést, de Berta egyre sűrűsödő, egyre bizalmasabbá váló levelei végül megtették a hatást. Egyes források szerint Ady a lumpolást, az alkalmi nőket megunva otthonra, feleségre vágyott, és Csinszka szerelme kapóra jött neki. 1914-ben át is ruccant Csucsára, ahol a nagy találkozást hamarosan eljegyzés követte, az apósjelölt heves ellenkezése közepette. A költő magát tréfásan Csacsinszky lengyel grófnak adta ki, Berta pedig Csacsinszka, becézve Csinszka lett.

Árvaszéki engedéllyel 1915. március 27-én Budapesten megtartották az esküvőt, majd Csucsára költöztek, a kastély mellett álló kis házba. Csinszka odaadással ápolta férjét, aki cserébe szerelmi lírájának legszebb, gyengéd melegséget sugárzó darabjait írta hozzá (Őrizem a szemed, Ceruza-sorok Petrarca könyvén, Vallomás a szerelemről, Akkor sincsen vége, De ha mégis?, Egy háborús virágének). 1917 januárjában meghalt Boncza Miklós, és az év őszén Ady és Csinszka beköltözött a tőle örökölt budapesti lakásba. Csinszka lelkesen látott hozzá új otthonuk berendezéséhez, de Ady ekkor már súlyos beteg volt, és 1919. január 27-én meg is halt.

Az ifjú özvegy egy ideig Babits Mihállyal keveredett viharos szerelmi kapcsolatba, amelynek egy év után szakítás lett a vége. Ezt követően kezdődött viszonya Márffy Ödön festőművésszel, a Nyolcak művészcsoport tagjával, akihez 1922-ben feleségül ment, és e frigy végre anyagi biztonságot és társadalmi megbecsülést hozott számára. Csinszka 1934. október 24-én halt meg, agyvérzés következtében.

Saját költeményei, amelyek a Csinszka versei című kötetben jelentek meg, a kritika szerint halvány Ady-utánérzések, viszont az Életem könyve című memoárja, és az Adyval folytatott levelezése az Ady-kutatás alapvető forrása.

"Bús magyarok imádkoznak, hallod atyánk, hallod
Se testünkkel, se lelkünkkel nem kívántuk a harcot
Megbocsátunk mindazoknak akik reánk törtek,
Csak még egyszer add vissza a drága magyar földet.

(Magyarok imája)

"Könyörgünk már az életér' ,
Hadúr öszvérként mendegél?
Ó nem, ilyet ne higgyetek -
Hadúr itt van közöttetek,
Hadúr a roppant Őspogány
Üget sötétpej vadlován.

(József Attila: Pogányos hitvallás magyarul)

Jacques Prévert: HALOTT LEVELEK

Jusson eszedbe, mi oly messze tűnt,
az az idő, mi csak tiéd s enyém,
ó, sokkalta szebb volt az életünk,
és ragyogóbb, hisz dőlt ránk a fény.
Kupacban áll a sok holt falevél –
a tűnt nyarak emléke int,
kupacban áll már a sok holt levél,
mint könnyeink és örömeink.
És az őszi szél elhordja mind,
hol feledésnek éje vár,
de lásd, tudom még szó szerint
azt a dalt, mi oly messze már...

E dal miénk, hozzánk hasonló,
tiéd e dal s enyém, szívem,
nincs két szív még oly egybehangzó,
mint szíved és az én szívem.
Csendben válnak el, egy szót se szólva,
kiket az élet űz tovább,
és az ár, a tengerár lemossa
a tűnt szeretők lábnyomát.

(Baranyi Ferenc fordítása)

2009. október 23., péntek






Uram, adj békességet
a Kárpátok között!
Sehol még földet annyi
könny s vér nem öntözött.

Kenyér mellé naponta
jusson egy szál virág
s láthassam, amint Téged
dicsér egy új világ..."

/Wass Albert/

*
Tollas Tibor:Október 23.
Rian a föld, a falak dőlnek,
Kék harsonákkal zeng az ég.
S barlangjából a dohos kőnek
Az ember újra fényre lép.

Fonnyadt testünket záporozza,
Sápadt arcunkra hull a nap,
S szédülten, szinte tántorogva,
Szabadság, szívjuk sugarad.

Sötétből tárul ki a szívünk:
Nyíló virág a föld felett.
A szolgaságból fényt derítünk,
Fegyver nélkül is győztesek.

2009. október 22., csütörtök

Elhunyt Dargay Attila



Életének 83. évében elhunyt Dargay Attila animációs filmrendező

A filmrendező a Képzőművészeti Főiskolát 1948-ban végezte el. 1951-ben a Nemzeti Színház díszletfestője, 1951-54-ig a rajzfilmgyártásban gyakornok, 1954-57-ig tervező, 1957-től rendező.

Képregényei többségükben a Pajtás magazinban jelentek meg, legismertebb figurája Kajla kutya. Éveken keresztül dolgozott a Dörmögő Dömötörnek is. Humorát nemcsak a szakmai elismerések, alkotásainak népszerűsége, hanem nézettségi mutatói is visszaigazolják – írja az internetes lexikon a Wikipedia.



Négy, egész estés rajzfilmet is készített, a Lúdas Matyit (1976), a Vukot (1981), Szaffit (1984) és Az erdő kapitányát (1987).







NYUGODJON BÉKÉBEN!

Krúdy Gyula (Nyíregyháza, 1878. október 21. – Budapest, 1933. május 12.) író, hírlapíró, a modern magyar prózaírás kiváló mestere.


Apja, ifj. Krúdy Gyula dzsentri volt, anyja, Csákányi Julianna paraszti származású. Csak tizedik gyermekük születése után, 1895-ben kötöttek házasságot. Az író elsőszülöttként látta meg a napvilágot. Az elemi iskolát (1883-1887) szülővárosában, a gimnáziumot Szatmárnémetiben (1887-1888) és Podolinban (1888-1891), majd ismét Nyíregyházán (1891-1895) végezte. Itt érettségizett 1895 júniusában. Rövid ideig Debrecenben, majd Nagyváradon újságíró. Még nem volt húsz éves, amikor első novelláskötete (Üres a fészek és egyéb történetek ) megjelent. Munkatársa számos folyóiratnak és a Nyugatnak is. Országos hírt és igazi közönségsikert a Szindbád-sorozat és az 1913-ban megjelent A vörös postakocsi c. regénye hozott neki. 1899-ben feleségül vette Spiegler Bella tanítónőt (írói nevén Satanella). Tőle elvált és Rózsa Zsuzsát vette feleségül. Pályája a 20. századi magyar irodalomban sajátos jelenség. Kifejezésre jut benne a késői romantika kiteljesedése éppúgy, mint a modern, impresszionisztikus és a realizmus egy sajátos, rendkívül egyéni formájáig eljutó társadalom- és lélekábrázolás.

1892-ben diáktársaival megalapította a Nyíregyházi Sajtóirodát. Ebben az évben jelent meg első novellája a Szabolcsi Szabadsajtóban. 1893-ban riportsorozatot készített a Pesti Naplóban a hipnózis-tragédiáról. 1895-ben a Debreceni Ellenőr, majd három hónap múlva a nagyváradi Szabadság munkatársa lett, riporter és korrektor. 1896 májusában elhagyta Nagyváradot, hazament, majd Budapestre költözött. Szeptemberben a Képes Családi Lapok novellapályázatán első díjat nyert. 1897-ben havonta 7-8 novellája jelent meg. Az Egyetértésbe és a Fővárosi Lapokba dolgozik. Megjelent első novelláskötete, az Üres a fészek.

899. december 27-én feleségül vette Spiegler Bellát. 1900-ban született Gyula fia, 1902-ben Ilona, 1907-ben Mária lánya. 1914-ben, a háború kitörésekor átmenetileg hazaköltözött családjához. Vidéken előfizetőket próbált szerezni Összegyűjtött Műveinek a Singer és Wolfner által tervezett kiadásához. 1916-ban megkapta a Székesfőváros Ferenc József irodalmi díját. 1918-ban kiköltözött a Margit-szigetre. 1919-ben nagy riportot készített a kápolnai földosztásról, s aktívan részt vett az őszirózsás forradalomban. Elvált első feleségétől, s feleségül vette Rózsa Zsuzsát, s megszületett kislánya, Zsuzsanna (1919-1992).

1920-21-ben, a Tanácsköztársaság bukása után a sajtóban hajsza indult ellene. Anyagi helyzete romlott, műveit csak elvétve adták ki. 1925-ben irodalmi működésének 25. évfordulóját ünnepelték. Újra előfizetőket gyűjtött, ezúttal az Athenaeumnál készülő tízkötetes életmű-válogatására, nem sok eredménnyel, majd Hatvany Lajosnál vendégeskedett Bécsben.

1926-27-ben legalább tíz éve lappangó betegsége ledöntötte lábáról; a Liget-szanatóriumba került. Szervi szívbaj, nehéz légzés, beteg gyomor, máj, tüdő. Le kellett szoknia a lucullusi lakomákról-ivászatokról is. Történelmi tanulmányokat gyűjtött a Három királyhoz. 1928-29-ben ötvenedik születésnapján Krúdy-estet tartottak a rádióban, tízkötetes gyűjteményt adtak ki új kiadásban. Nyáron féloldali szélütést kapott, amelyből aránylag gyorsan felgyógyult. A világgazdasági válságra hivatkozva könyveit nem jelentették meg.

1930. január 18-án Baumgarten-díjat kapott, de akkor már nagyon el volt adósodva. Az élet álom című kötetét saját költségén kellett kiadnia. Szigeti lakását felmondták, május 28-án családjával Óbudára költözött, a Templom utca 15-be.

1931-32-ben szegényes körülmények között élt. Újra rászokott az italra. Ahogyan Szép Ernő novellájában elbeszéli, ekkoriban vívott kardpárbajt egy katonatiszttel, akit ügyes vágással örökre meg is nyomorított. (A százados ui. becsmérlő, antiszemita kijelentést tett a kisdolgát éjszaka, békésen, az utcán végző, kapatos íróra.) Etájt kapott 250 fontot ajándékba Rothermere lordtól. 1932 júniusában hitelezői mégis csődeljárást kezdeményeztek ellene, ekkor vagyontalansági esküt tett. Nyár végén megint kórházba került, sokat szenvedett, de valamennyire rendbe jött, s hazatért Óbudára.

1933 tavaszán az egészsége rosszabbodott. Szíve, gyomra, mája kezdték felmondani a szolgálatot. Kilakoltatási végzést kapott, villanyát is kikapcsolták. Lakbérhátraléka 360 pengőre rúgott. Fizetni nem tudott, végrehajtók zaklatták. Május 12-én, hajnalban hunyt el, élete 55. évében. Temetésén a hivatalos Magyarország képviselői nem vettek részt.






A nők életében vannak olyan jelentéktelen események, amelyeknek azért nem tulajdonítanak különösebb fontosságot, mert nincsenek érdekelve a szívükkel.

Minden titokkal úgy vagyunk, hogy az csak addig titok, amíg senki nem tudja. Mihelyt két ember tudja, mintha már az egész világnak tudomása volna róla.

... visszatérhetnének azok a kamaszesztendők, amelyektől hajdanában az ember úgy szeretett volna megszabadulni!.

Manapság, mikor mindnyájan egyenlők és demokraták vagyunk, mindenki mulathatna, kacaghatna kedvére, de hát nincs már min kacagni. A jókedv, miután demokrata lett, veszített értékéből.

... a férfiak többsége egész életében azt csinálja, hogy eligazodni akar az asszonyok szeszélyén, aztán, még nagyapa korában is ott tart a tudományával, ahol kamasz korában tartott...

Mert a szem néha káprázik... Káprázik, és ez az emberi boldogság.

... isten tudja, hajdanában mindenki segített a férjek felszarvazásában.

Lehet, hogy forradalmár vagyok, ha a szenvedélyt annak nevezik. Igen, éljen a forradalom. Éljen az öregek forradalma, akik éppen úgy szeretnek, mint a fiatalok, csak nem szabad nekik.

Kitapasztalta ez a szorgalmas gyűjtő, hogy a ... jó szerelem sem más, mint egy hajnali álom, amely dolgot már előtte is többen felfedeztek.

Amint az álomban történnek a lehetetlenségek, ugyanúgy megesnek azok a szerelemben is.

2009. október 19., hétfő

2009. október 18., vasárnap

2009. október 17., szombat


A bushido köre

A csend a kard
A kard az él
Az él a halál
A halál a vég
A vég a csend
A csend a kard


1803 Október 17. (206 éve történt)
Söjtörön megszületett Deák Ferenc magyar politikus, akit kortársai "a haza bölcsé"-nek neveztek megfontoltsága és tisztessége miatt.

Az 1848.04.07-én megalakult első, a parlamentnek felelős, független minisztérium (Batthyány-kormány) igazságügyminisztere volt, majd a kormányzó Deák-párt vezetője. 1861-ben Ferenc József elutasította az 1848-as törvények helyreállításáról szóló feliratát, az országgyűlés pedig nem engedett a bécsi udvar nyomásának, így a kompromisszumkísérlet nem sikerült. Ferenc József feloszlatta az országgyűlést és november 5-én újabb abszolutista kormányzati rendet léptetett életbe. 1865-ben írott "Húsvéti cikk"-e, amely a "Pesti Napló"-ban jelent meg, a bécsi udvar és a magyar politikai pártok kiegyezési tárgyalásainak új szakaszát nyitotta meg. 1867.03.15-én létrejött az osztrák-magyar kiegyezés, a Habsburg-monarchia osztrák-magyar dualista monarchiává alakult át. Az erről szóló törvényt 1867.05.29-én szavazta meg az országgyűlés (1867: XII. tc.). Magyarországot a kiegyezés keretében független királyságnak ismerték el, amely saját parlamenttel, alkotmánnyal, felelős kormánnyal rendelkezett, azonban a közös államfő révén reálunióban volt Ausztriával, vele közösen intézte külügyeit, hadügyeit, pénzügyeit, és közös vámhatárt létesített. Tíz évenként meg kellett újítani az úgynevezett gazdasági kiegyezést. A dualista rendszer idején Magyarországon jelentős ipari fejlődés vette kezdetét a nagybirtokrendszer fenntartása és a nagy tömegű szegényparaszti réteg megmaradása mellett. A magyar-horvát viszonyt 1868-ban a XXX. tc. rendezte, amely korlátozott horvát jogokat elismert, azonban autonómiát nem biztosított Horvátországnak.



Deák Ferenc

Söjtör, 1803. október 17. - Budapest, 1876. január 28.

Politikus. A haza bölcse. A kanizsai és a pápai gimnáziumi évek után 1817-ben iratkozott be a Győri Királyi Tudomány-Akadémiára.
A 15 éves ifjút Hertelendy György ughi (Ukk) földbirtokos, Deák gyámja hozta Győrbe, aki a Városház utcai Argay-házban (Magyar Ispita mellett) helyezte el kvártélyra. Rövid idő után Deák átköltözött Józsa József táblabíró Megyeház utcai barokk palotájába (a Zichy-palotába), s itt töltötte akadémista éveit 1821-ig.
Az akadémia bölcseleti karát 1817-1819-ben végezte el. Tanára volt Czinár Mór, Maár Bonifác és a főigazgató Fejér György. A jogi kart 1819-21-ben végezte el. Itteni tanárai: Kmethy András, Szibenliszt Mihály, Bresztyenszky Adalbert. Győri diáktársai voltak Bretzenheim Ferdinánd herceg, Faiszi Ányos József, Veszprém megye későbbi főbírája. Jó barátja volt Rohonczy Ignác későbbi soproni főispáni adminisztrátor, akitől elhidegült annak Bach-rendszer idején vállalt magas tisztsége miatt. Barátságban maradt viszont Zichy Jánossal és Sárkány Miklóssal, a későbbi neves teológussal, bakonybéli apáttal. A győri akadémia elvégzése után Pestre ment patvaristának, s nemsokára letette az ügyvédi vizsgát.
Édesanyja Sibrik Erzsébet, aki a Győr megyei Csécsényben (ma Rábacsécsény) született, és Sibrik Antalnak, Győr megye alispánjának volt elsőszülött leánya. Bátyja Deák Antal József, kehidai (Söjtör, 1789. április 15. - Kehida, 1842. június 20.): politikus. Zala vármegye alispánja (1809-1821) és országgyűlési követe (1825-1827, 1830, 1832-1833) volt, a mérsékelt liberális párt híve, aki 1804 és 1808 között a győri akadémián jogi tanulmányokat folytatott, majd 1809-ben hadnagyként részt vett a Napóleon elleni nemesi felkelésben.
Deák Ferenc élete végéig szívélyes rokoni kapcsolatot tartott a győri rokonsággal, a Petz, a Sibrik és a Józsa-családokkal, különösen unokahúgával, Petz Adolfnéval és annak leányával, Petz Vilma tanárnővel. Győrött utcát neveztek el róla (ma Aradi Vértanuk útja). Józsa József házán márvány emléktáblát helyeztek el Deák győri tartózkodásának emlékére.

Bátorság és kitartás


A Bushido szerint......
Előszó.......
A zen-buddhizmus a sorsba vetett nyugodt bizalomra, az elkerülhetetlenbe való beletörődésre, az élet semmibevételére és a halállal való barátságos viszonyra tanította követőit. A sintoizmus a hűséget feljebbvalóink iránt, az ősök és a császári család tiszteletét, a gyermeki jámborságot hirdette. A sintoizmus szerint nincs eredendő bűn, minden emberi lélek tiszta, az isteni bölcsesség megnyilatkozása. Abbéli hitükben, hogy az ember csakugyan Isten képmása, a szentélyekbe tükröket helyeztek, hogy abban magukra nézve Istent ismerhessék meg. Ezért az önismeret fejlesztését nagyon fontosnak tartották. A bushido két alapvonása a hazafiság és a hűség eszménye a sintoizmus eszméiből származik.

A Bushido szerint:
A bátorság csak akkor számít erénynek, ha az igazságosság és a becsület védelmében használják, egyébként lehet aljasság vagy ostoba vakmerőség. Igazi bátorságot a hűség és becsület szül. Ennek elsajátítására korán elkezdik tanítani a szamuráj gyermekeket. Néha kegyetlennek tűnik a szülő, aki éjszaka kiküldi gyermekét, vagy hajnalban felébreszti, hogy télen mezítláb vigyen el egy üzenetet. A mesék és hősökről szóló történetek azonban megteremtik a bátorság ideálját a gyermekben.

Bátorság szamuráj férfiban és nőben egyaránt jelen kell, legyen.
Nőktől ugyanúgy elvárt volt, hogy hősiesen küzdjenek, és ha kell hősiesen haljanak meg.

"Mariko előreiramodott, de csapását kivédték.
A Szürke hátrált és csupán védekezett, noha könnyűszerrel megölhette volna az asszonyt. Lassan vonult vissza az úton, Mariko a nyomában, de minden lépéséért meg kellett küzdenie.
Mariko ismét harcra próbálta kényszeríteni a Szürkét, vágott, döfött, de a szamuráj eltáncolt előle.
De mindezt komolyan és méltósággal csinálta, szinte tisztelegve Mariko bátorsága előtt."


/forrás: Nitobe & Lassú Zs./

Kardforgatók és a zen


Tudni és cselekedni – ez a kettő egy és ugyanaz.

Minden bizonnyal úgy volt megírva a sors könyvében, hogy a busidó, a szamurájethosz és a zen egymásra találjanak. Ez a nagy találkozás, a Kard és a Tanítás összefonódása azonban első pillantásra nagyon is meglepő, annál is inkább, mert a zen a legbékésebb tanítások egyike.

És mégis – ez az egymásra találás nagyon korán, már a Kamakura-sogunátus idején (1192–1333), a zen Japánba érkezésekor szinte azonnal megtörtént. A szamuráj zen rövid, talán egy emberöltőnyi idő alatt a busidó, a harcos útjának szerves részévé vált, mind az „általános képzésben”, mind pedig a harcművészetek olyan fontos területein, mint pl. a kardvívás vagy az íjászat.



A zen mesterek elsősorban arra oktatták szamuráj tanítványaikat, hogy a küzdelem során csak és kizárólag a „Kard útjára” koncentráljanak, tudatukból zárjanak ki minden más, zavaró tényezőt – beleértve magát az ellenfelet is. Kardnak és kardforgatónak eggyé, egyetlen akarattá, egyetlen transzcendentális egységgé kell válnia a zenben. És a küzdelemben, ami ugyanaz. Takuan, a híres mester szavaival: „Ami a harcművészeteket illeti, ha ezek szókincsével akarunk élni, akkor úgy fogalmazhatunk, hogy a kardot tartó kezet nem fékezheti a gondolat. A kardot tartó kézről teljesen elfeledkezve sújtjuk le, vágjuk le ellenfelünket. Még csak nem is gondolunk az ellenfélre. Az ellenfél az Üresség. Magam vagyok az Üresség. A kardot tartó kéz, maga a kard az Üresség. Ezt vegyétek hát eszetekbe, de vigyázzatok, nehogy gondolataitokat kitöltse az Üresség!”

Egyszóval: harcosnak és fegyverének eggyé kell válnia, gondolatban és a valóságban egyaránt. A zen mesterek tudták a titkot: a küzdelemben nincs idő a tudatosságra, a gondolkodás itt időveszteséget jelent, és ez végzetesnek bizonyulhat. A gondolatot a kard élének vagy a dárda hegyének kell képviselnie. És persze még valami, ami rendkívül fontos, ha nem a legfontosabb: a harcosnak a küzdelem során elsősorban a leghatalmasabb ellenséget kell leküzdenie: saját (halál)félelmét.

Cukahara Bokuden (1490–1572), az egyik legnagyobb kardforgató mester írta az alábbi költeményt:

"Szamuráj! Egy dolgot kell
Megtanulnod, csak
Egyet: Keményen
Szemébe nézz a halálnak!"

Forrás: Ronin blogja

2009. október 16., péntek


A tradicionális japán ijászat

A japán íjászatot Japánban még mai is szinte vallásos tisztelet övezi. Míg Európában egyedül csak fából készült kőris- vagy tiszafa íjakat használtak, addig keleten különböző anyagok összeépítésével (állati inak, fa, szaru, csont) igen hatásos fegyvert, az ún. reflexíjat találták fel. Az ókori íjak teljesítményét, amelyet hiteles korabeli adatok bizonyítanak, még a mai korszerű sportíjakkal sem sikerült felülmúlni.

A japán íjak alakjukat tekintve különböznek a nomád íjaktól, de szerkezetük hasonló. Jellegzetes ívelésüek, valamivel hosszabbak, nagyságuk általában 1,8-2,2 méter. Többrétegűek, egykor fából, bambuszból, halcsontból készítették, manapság műanyag, grafit és üvegszál alkalmazásával is készülnek.

Vadász és harci fegyverként egyaránt alkalmazták őket. A császári udvarban különféle szertartásokban is szerepet kaptak. A szamurájok osztályának kialakulása az íjászat fejlődésére is kihatott. Főként a lovas harcokban vált be, de a várvédelemben is szerepet kapott. Az idők folyamán a kínai zen-buddhizmus hatására a harci művészetek, így az íjászat is vallásos tartalommal telítődik, filozófiai hatás alá kerül. 1542-ben a portugálok megismertetik a japánokat a lőfegyverek használatával, ez a harcmodort némileg átalakítja ugyan, de éppen a kardvívás és az íjászat filozófiai tartalma miatt, a szamurájok ezen utóbbi fegyverek használatát tartották önmagukhoz méltónak.

A hosszú, békés Tokugava-korszakban ez a filozófiai hatás tovább erősödik. Így lesz a Ken-dzsucu-ból Kendó, az íjászatból Kjudó, amelyben az íjből -mint harci fegyverből- szertartási és szellemi eszköz válik a zen-buddhizmus hatására. Ezzel párhuzamosan különböző írányzatok, iskolák, stílusok alakulnak ki. Ezek közül a Heki és a Ogaszavara irányzat, stílus ma is működik. Ezért nem lehet az íjászatot más sporthoz hasonlítani. Elsajátításához hosszadalmas gyakorlás, elmélyedés szükséges Gyakorlatainak mély filozófiai tartalma van.

Japánban annak ellenére, hogy más modern sportágak esetleg kedveltebbek, a hagyományos sportok között a judo és a kendó mögött a harmadik helyen áll. A Kjudó Szövetségnek jelenleg 500000 tagja van fiatal gyerekektől az öregekig.

Mivel főként szellemi erőfeszítést igényel, gyakorlásának felső korhatára nincs. Gyakran rendeznek versenyeket, ahol a tisztán technikai teljesítményt jelző lövőeredmény mellett a végrehajtott mozdulatok szépségét, harmóniáját, a kivitelezés pontosságát, összhangját egyaránt értékelik. A többi japán sportághoz hasonlóan a versenyeken kívül tanuló fokozatú (5-1 kju)- és mesterfokozatú (1-10 dan) vizsgákon bizonyíthatják a sportolók fejlődésüket, előrehaladásukat.

Forrás: http://www.terebess.hu


KUKKANTSUNK BE MÁTYÁS KONYHÁJÁBA!

Mátyás reneszánsz konyhájának változatossága mai szemmel nézve szinte elképzelhetetlen. A királyi asztalra került étkek olyan bőségesek és választékosak voltak, hogy rövid történetüket olvasva láthatjuk: a korabeli filmeken megjelenő dúsgazdag királyi lakomák megelevenítése egyáltalán nem túlzás.

Galeotto Marzio leírása szerint Mátyás udvarában bőséges mennyiségű halétket szolgáltak fel. Az udvar legkedveltebb halféleségei közül nem hiányozhatott a csuka, a menyhal, az angolna, sőt, még a pisztráng sem. A király asztalánál az egyik legkedveltebb és leginkább ínyenc falatnak számító csemege a hízott páva húsa volt. Beatrix királynénak köszönhetően az olaszos sajtok széles választéka már akkoriban kiváló borkorcsolyának számított.

Az udvari szakácsok előszeretettel alkalmazták a fokhagymát és a vöröshagymát; az olaszdió, a sáfrány, a fahéj, a bors, a gyömbér, az ánizs és a kapor pedig már akkoriban a kedvelt fűszerek közé tartoztak.

A húsételeket erősen fűszeres mártásokban tálalták a királyi asztalra, a levesek és mártások sűrítésére pedig kenyérbelet használtak, mivel akkoriban a rántást még nem ismerték.

Ismerték viszont a tejfölt és az ecetet, s ezek segedelmével sokszor készítettek ínyenc falatokat.

A korabeli szakácsok olajjal és vajjal főztek, a sertészsír csak később vált népszerűvé. E tekintetben megjegyezhetjük, hogy Mátyás konyhája is a reneszánszát éli, hiszen napjainkban - csak már az oly divatos egészséges táplálkozásra hivatkozva - , szintén ajánlott a zsírban sült étkek mellőzése.

Mátyás idejében a méz, a mazsola, a füge, az alma és a körte is igen népszerű és kedvelt volt, desszertnek pedig a fánk, a palacsinta, a rétes, a különböző felfújtak, a torta és a borhab koronázták meg a fejedelmi lakomát.

Kép forrása: sulinet.hu

A Fedák-torta receptje

Hozzávalók: 5 tojás, 15 dkg+20 dkg gesztenye, 10 dkg porcukor, vanília, 3 dkg vaj, 8 dkg reszelt csokoládé, 5 dkg piskótamorzsa, 2 dkg liszt, fél liter tejszínhab, vaníliás cukor

Elkészítése: A tojássárgájával összekeverünk 15 dkg szitán áttört főtt gesztenyét, a porcukrot, egy kis vaníliát és a vajat. Ehhez a keverékhez hozzáadjuk a tojásfehérjéből vert kemény habot, a reszelt csokoládét, a piskótamorzsát és a lisztet. Kivajazott tortaformát papírral bélelünk, középmeleg sütőben lassan kisütjük benne a tortát. Ha kihűlt, kettévágjuk, vaníliás cukorral elkevert kemény tejszínhabbal töltjük. A tetejét is azzal vonjuk be, nyomózsák segítségével díszítjük, és meghintjük gesztenyepürével.

Híres emberek híres ételei




Elképzelték már valaha, mondjuk, Petõfi Sándort (reggelire is!) gulyást kanalazva, vagy Deák Ferencet Deák-kuglófot falatozva?

Márpedig híres eleink is ettek, bár általában nem ezen szokásukat emelik ki a tankönyvek. Sőt, nem is csak szimplán ettek, igazi gurmand módjára kóstoltak, ízleltek, válogattak…

Az, hogy híres eleink – költők, írók, tudósok, politikusok, felfedezők – mit választottak, miként viselkedtek fehér asztal mellett, mindenkit érdekel. Ki ne hallgatná szívesen egy idős pincér anekdotáit, ki ne olvasná szívesen egy kortárs, szinte illatozó leírásait? Emberibbé, megfoghatóbbá válnak általuk a lexikonok figurái. Most múltbéli gasztrotúra invitáljuk Önöket Balázs mester, az asztali örömök historikusa, azaz dr. Draveczky Balázs, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum egykori igazgatójának gyűjteménye segítségével.

Az Aranyfalat

Nagy mesélőnknek, Jókai Mórnak több kedves étele is volt. Egyrészt szeretett mindent, ami hazai, másrészt kedvelt jó pár franciás különlegességet, hiszen az ő felesége is, mint oly sok háziasszony hazánkban, a XIX. század közepén ismerkedett meg a francia konyha ízeivel, praktikáival. A Jókai-ház közismert finomsága volt a „füstölt malacköröm babba főzve”, amely egyszerű, sűrű babalevesként került az asztalukra. Nem volt benne se zöldség, se kolbász, még csülök és csipetke sem – ezeket mind a későbbi korok szakácsmesterei tették hozzá ízesítési, javítgatási szándékkal vagy azért, hogy leleményességüket fitogtassák. Kedves Mórunk rá sem ismerne arra a levesre, amit ő írásaiban „görögolvasó arany- vagy angyalbakkancs” kifejezéssel illetett, mert mint mondta, olyan nagy szemű bab kell hozzá, mint a görög szerzetesek rózsafüzérje, és az omlós füstölt malacköröm színre arany, formára meg, mint az angyalok lábbelije. Nem hiába, ha egy író fantáziája beindul, nincs megállás, ebéd közben sem!

Aki a sütit szereti...

Fedák Sári, a hajdanvolt híres színésznő, aki Molnár Ferenc feleségeként, de mint az első János vitéz is ismert volt a maga idejében, nagyon szerette a jó társaságot, de talán még annál is jobban a kitűnő süteményeket (akárcsak e cikk szerzője). A primadonna egy szegedi útja során ismerkedett meg és kötött barátságot a Móra házaspárral, később pedig még közelebbi barátságba került Ilona asszony országosan híres édességeivel. A művésznő – egy igaz édesszájúhoz méltón – maga is remekelt a konyhában, nevét dicséri a Fedák-lepény és a Fedák-torta is. Érdekes, hogy tortája receptjének közlését több szakácskönyv szerkesztőjének is engedélyezte, viszont a korabeli források szerint, lepényét csak Móráné tudta igazán az ízlése szerint elkészíteni, ezért egyedül az ő szakácskönyvébe kerülhetett be ennek az ízletes süteménynek a receptje, amely röviden így szólt:

Fedák lepénye

Hozzávalók: 30 dkg cukor, 30 dkg vaj, 30 dkg liszt, 6 db tojássárgája, fél vanília rúd, 10 dkg mandula.

A vajat a cukorral habosra keverjük, hozzáöntjük a tojássárgáját, teszünk bele egy kis vaníliát, és kanalanként a lisztet. Kikent, kilisztezett tepsibe öntjük, a tetejét beszórjuk hámozott, apróra vágott mandulával. Lassú tűznél kisütjük, kockára vágjuk, és vaníliás cukorral behintjük.

Kossuth-kifli

Ha az ember híres, egy idő után, bármit rendel is egy étteremben, a tulajdonosok azonnal elhíresztelik, hogy ez bizony X.Y. kedvence, sőt, hajlamosak mindezt az étlapon is feltüntetni. Így járt Kossuth Lajos is: a nevével jegyzett ételek kötődése a politikushoz – szinte kivétel nélkül – a fantázia szüleményei. Szerencsére, azért néhány hiteles feljegyzés is van a kutatók birtokában, így biztosan tudhatjuk, hogy a Polgári Casino 1846. március 14-i „Mustrájáról” (azaz étlapjáról) a későbbi kormányzó kenyérlevest, beafsteaket, kolompér főzeléket és paprikás kecsegét választott. És az is tény, hogy szerette a pozsonyi kifli egy speciális, Palugyay Jakab Vasforrás nevű zöldvendéglőjében kínált változatát, amely Kossuth-kifli néven vált ismertté – még 1950-ben is ezzel a névvel kínálták az NDK-ban.

2009. október 15., csütörtök







1783 Október 15. (226 éve történt)
Hőlégballonnal a levegőbe emelkedett az első ember, Jean-Francois Pilátre de Rozier francia fizikus.

Légi utazását megelőzték a Montgolfiére testvérek kísérletei, akik első hőlégballonjukat - utas nélkül - 1783.06.05-én engedték fel. Második léggömbjük startjánál, amely egy tyúkkal, kacsával és birkával a kosarában szállt fel, XVI Lajos francia király és felesége, Marie Antoinette is jelen volt. Ez a ballon nyolc percig volt a levegőben, és két kilométerre a felszállóhelytől ért földet.


A magyar ballonozás kezdetei

Az ember először ballonnal, azaz hőlégballonnal emelkedett sikeresen a levegőbe. Ezt a felemelő érzést Jean-Francois Pilátre de Rozier francia fizikus és Francois d'Arlandes márki élte át elsőként, Etienne-Jacques és Joseph-Michel Montgolfier által készített hőlégballonnal 1783. november 21-én, Franciaországban, Bois de Boulogne-ban. 9 kilométeres utat tettek meg 100 m magasan, Párizs felett. A hőlégballon magassága 22 m, átmérője közel 14,5 m és térfogata 2000 m3 volt. Ekkor kezdődött a levegőóceán meghódítása.

A léggömb kísérletek izgalomba hozták egész Európát. Magyarországon először 1783-ban Nyemecz tanár az állam költségén tett kísérletet Montgolfier testvérek utánzására, de mindkét próbálkozása csődöt mondott. 1874-ben viszont két hidrogénnel töltött "repülő golyóbis" emelkedett föl. Az elsőt a zágrábi születésű Domin Ferenc József jezsuita szerzetes, a másodikat az 1746. május 6-án Kunszentmártonban született Szablik István piarista készítette. Kísérletéről a Pressburger Zeitung 1784. július 27-én így számolt be:

"Szablik léggömbje 14 finoman kidolgozott, vörösre és fehérre festett, kencével bevont ökörhólyagból készült. A szabályos gömb alakú "égi golyóbis", miután megtöltötték "gyúlékony levegővel" [hidrogén - szerk.], 11 órakor emelkedett fel. A 21 hüvelyk [55 cm] átmérőjű léggömb merőlegesen szállt a magasba és mintegy 24 ölnyi [45 m] magasságot ért el. Negyedóra múltán azonban elszakította kötelét és délnyugat felé szállt egyre magassabbra, míg azután egy első osztályú csillag nagyságúvá zsugorodott. (...)
Szablik eredményes kísérletének értékéből mit sem von le az, hogy léggömbje a hidrogén tömegesebb előállításának nehézkes volta és valószínűleg pénzszűke miatt is - viszonylag kis méretű volt."


Az első felszállást Magyarországon Männer és Kraskovits bécsi fizikus-doktorok ballonja Männerrel a 1811. június 3-án "hétfőn estve nem ugyan a Labyrinthusból, hanem tágas mezőrül Pesten a Város Erdeje (Városliget) mellül Magyar Országban legelőször felemelkedett egy új vadonatúj Dedalusként Menner úr a levegői golyóbisával. Ez olyan nagy volt, hogy 3600 akó bor bele fért volna." [Hazai és Külföldi Tudósítások]
"A léggömb textilből készült, és hidrogénnel volt megtöltve. Selyemháló burkolata volt, amelyről a lefutó 40 erős zsineg tartotta a hosszúkás kosarat. Ebben különféle műszerek és kellékek mellett a léghajós helyezkedett el. A légi járműre a tulajdonosa sasokat és különféle figurákat, feliratokat festett. A léggömb feltöltésének és felbocsátásának időpontját három-három ágyúlövés jelezte. Ez a léggömb volt az első hazánkban, amely nemcsak embert is szállított, hanem Menner dr. - aki egyébként orvos volt - kis selyem ernyőkkel háziállatokat bocsátott a földre sértetlenül s így a nézőközönség először látott ejtőernyővel leereszkedő élőlényeket. A léggömb szabadon a szél áramlatának Gyöngyösig repült és ott utasával simán földet ért." [Hazai és Külföldi Tudósítások]

Ezután már egyre több magyar vonatkozású repülést is dokumentáltak:
1811. szept. 15. dr. Kraskowitz Pozsonyból a Fertő-tó közelébe repül.
1846. márc. 15. a német Lehmann léggömbvezető a pesti Lövölde térről, akkor Hermina mező, szállt fel.
1850. májusában Coxwell európai léggömbkörútjának utasa a magyar Eszterházi Pál.
1857-ben a Mosz-ka léggömböt mutatják be Budapesten 25000 néző előtt.
1875 - Batthyány Elemér Párizsból Pestre léghajózik a francia Coruth léghajóján.
Az 1880-as években már Silberer bécsi tanár léghajója tartotta lázban a pestieket. A nevezetes Vindobona selyemből készült, bizonyos Brissonet párizsi cégénél, kosarát spanyol nádból fonták. Felszállása 1883. június 23-án történt a mai Lövölde térről, a lövölde kertjéből. A Vasárnapi Ujság beszámolót közölt az utazásról, amely Gubacs, Kispest és Szentlőrinc felett Alsó-Pakonyig tartott. Kégl István birtokán értek földet némi pattogás után a bátor utasok, köztük a kor ünnepelt színésznője, Pálmay Ilka. A művésznő életéről szóló regényben, a Primadonnában Krúdy Gyula is megörökítette a légi kirándulást, bár nyilván nem a szemtanú hitelességével. Ennek a ballonnak a repülése ihlette Szinnyei Merse Pál 1882-ben készült Léghajó című képét is.

1896 a millenniumi kiállításon Godard francia léghajós többszöri felszállása alkalmából a léggömb kosara alatt felerősített trapézon akrobaták mutatványaival szórakoztatta a közönséget.
Ugyanekkor egy hatalmas katonai léggömb a kiállítás tere fölé sokszor felemelkedve módot adott arra, hogy a páratlan kiállítást madártávlatból megtekintsék utasai (összesen 7017 utas.) [A Magyar Repülés Története]
"1896. június 26-án Tolnay Lajos, Konkoly-Thege Miklós, az ó-gyallai csillagdának egy hivatalnoka és a meteorologiai intézet kiállitási csarnokának vezetője Godard kapitánnyal, a Ballon Captif tulajdonosával, szabad léghajó utazást tett a milleniumi kiállitás területéről, amely látványosságot a közönség ingyen fogja élvezhetett."
"Érdekes, hogy Godard mily egyszerü módon állapitja meg az ereszkedést és emelkedést. Minden segédeszköz használata nélkül nem tesz egyebet, mint széttépett papirdarabokat dob ki a kosárból s ha a papirdarabok emelkednek, a ballon kelleténél jobban ereszkedik, ha a papirdarabok esnek, akkor a léghajó emelkedik, ha a papirszeletkék libegni látszanak, a ballon is körülbelül egy magasságban mozog vagy gyöngén ereszkedik, ez a legegyszerübb mód és a legpraktikusabb eszköz a niveau-különbözet meghatározására." [Pesti Hírlap

A magyar származású fakereskedőnek, Schwarcz Dávidnak támad az a gondolata, hogy egy alumínium léghajót építsen. A merev vázú léghajó 1897. november 3-án Berlinben emelkedett fel egyetlen, balszerencsés útjára.

Aki egyszer repül ballonnal, azt örökre megragadja az élmény és mindent megtesz azért, hogy ismét a levegőbe emelkedhessen. Így volt ezzel Tolnay Lajos és Konkoly-Thege Miklós, akik öt évvel az első repülésük után, 1902-ben már alapító tagjai voltak a Lipót Szalvátor főherceg védnöksége alatt, Budapesten megalakult az első magyar aéro-klubnak. Fontos megjegyezni, hogy ez nem azonos a mai Magyar Repülőszövetség elődjével, az 1909-ben alakult Magyar Aëro-Clubbal!) Magyar Aero Club 1902-ben Augsburgban megvásárolta a Turul nevű léggömböt, ami az első ballon volt magyar tulajdonban, ami képes volt embereket is szállítani.