EPIGRAMMA

Szeressünk, tosszunk - ezt a két
Gyönyört egymástól el ne válaszd;
Nézd csak a vágyat, nézd a kéjt:
Ily ritka kincs, mit lelked áraszt.
Két szív, egy rúd s a tokja - itt
Oly béke születik, amit
Nagy oktalanság szájra venni.
Hát te se feledd, kedvesem:
Toszás nélkül szeretni - semmi;
Szív nélkül toszni - annyi sem.

(Jean de la Fontaine)





KIKÖTŐI SZAJHA



Kerkúrion nagy kurva,

hajnalhasadtig járja

a kikötőt s ringatja

fenekét, mint a bárka.



A tengerparti szajhák

körében ő a legszebb,

s mint a díszhajók, arca

mindenkor frissen festett.



Hány tengerész süllyedt el

miatta, hány jóember,

de erős csónak: rajta

nem foghat ki tenger.



Két utast visz egyszerre,

mivelhogy szívós bárka,

az egyik elöl száll fel,

a másik felszáll hátra.

(Rhuphinosz)



SZERENCSÉS HASONLAT

Nemes lány előtt, szava estét
Nem mérve, elejté egy illető
A szüzesség szót. Mire ő
Megkérdi máris: Mi az, hogy szüzesség?
Az, szép gyermekem? - szólék. - Kismadár:
Mihelyest farka nő, azonmód messze száll.


(Mérard de Saint-Just)




ELÉGIA A VETKŐZÉSRŐL

Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
S mint harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.
Öved délkörét oldozd meg hamar:
minden tájnál szebb földövet takar.
Pruszlidat vesd le, olyan feszesen
tapad; más nem lát bele, de nekem
hadd suttogja a susogó selyem
esése, hogy most lefekszel velem.
Fűződre régtől féltékeny vagyok,
de megnyugtató, mikor kikapcsolod.
Oly szép vagy, ha ruhád leengeded:
kibukkanó nap nyári kert felett.
Cipődet rúgd le gyorsan; várja lágy
talpadat nászi templomunk, az ágy.
S le fejdíszed filigrán, csupa fény
hálójával; hajad szebb diadém.
Ily fehér ingben égi angyalok
szállnak a földre; magaddal hozod
azt, mit Mohamed Paradicsoma
ígér nekünk, örök gyönyört, noha
a kísértet is vászoningben jár,
de főleg égnek nem a hajam áll.

Engedd szabaddá szeretőd kezét,
hadd nyúljon alád, mögéd és közéd.
Amerikám! Frissen fölfedezett
földem, melyet bejárok, fölfedek,
aranybányám, országom, hol mohó
kényúr vagyok, egyeduralkodó,
s boldog pionír, miközben sötét
kincseskamrádon ujjam a pöcsét.

A lélek úgy teljes, ha testtelen,
s a test akkor egész, ha meztelen.
Az ékszer nem kell, az csak elvakít,
mintha Atlanta kincseket hajít,
s a bolond férfi szeme ottragad
gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak,
ami képkeret, könyvön díszkötés,
amatőr-öröm. De ennyi kevés.
Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell:
a szeretőnek a nő teste kell.
A bűn nem bűn, és itt nem incseleg
az ördög sem. Engedd le ingedet.
Tárd szét magad, ne félj tőlem, ahogy
föléd hajlok. Gondold: bábád vagyok.

Mezítelenül is gondoskodom rólad,
vagy nem elég egy férfi takarónak?

(John Donne Fordította: Faludy György)



HA SZEMED LEHÚHYOD

Ha szemed lehunyod, s csókol mézízű szád,
Képed világosabb e csók prizmáin át.
Ha simogatsz, szívem, és nem kapsz erre választ,
Azt a gyönyör teszi, mely átjár s tönkrebágyaszt.
Lódul a vér, a szív kihagy egy ütemet,
Vacognak fogaim és kilel a hideg,
Fejemtől talpamig egyszerre jó s kegyetlen
Rázkódás vágtat át és dúl az idegekben,
És miközben e mély, nagy űr magába nyel,
Húsom mint villamos áramtól olvad el.

(Jean Richepin)



SZONETTEK NOÉMIHEZ

Hagyd fölhevítenem szerelmem szép kohód
Azzal, mitől kigyúl, s ha kell, kihuny a lángja;
A lelked mélyéig furkóm csiklandani vágyna
S aztán kioltani egész izzó valód.

Múlassuk az időt mostan másfélemód.
Nem kántor az, kinél nem változik a skála;
Hát te légy most az úr, s leszek majd én a dáma,
Nyomj, lökj, hatolj belém, s meg újra elhúzódj.

Majd vonaglok alul és egyre gyorsulóbban,
Lábunk ölelkezik, ajkunk is hosszú csókban,
Melyben két fürge nyelv vegyíti nedveink.

Ölellek állva is, oldalt s farodra térve
Nyögdécselőn - habár nem olasz mód szerint!
Csak mi változatos, azt kedveli Kythére.

Egek, beh élvezek, ha dús ágyon kefélem
Bolondos kedvű és szilaj nőstényemet!
Egek, mily élvezet e kéjes ütközet,
Míg záporként fröcsög ki drága-drága vérem!

Egek, beh élvezek, miközben cicerélem
S csiklandom páromat, s látom, hogy rám nevet!
Egek, beh élvezek, ha amíg hentereg,
Hallom, hogy felzihál: - Jaj, meghaltam, legényem!

S ha nem bírom tovább, egek, beh élvezem
A hancúrozást, habár nincs célom semmi sem!
Egek, beh élvezem, ha csípkedem a combját,

Ha keblét s cicijét mardossa - nyalja szám!
Egek, beh élvezem e pompás férfitornát,
A szöszke kis pihét borzolva kulacsán!

(Marc de Papillon)

Erotikus versek

CHANSON A PÁRIZSI SZÉPASSZONYOKRÓL



Szeress brit dámát, régi lordok

utódját, szeplőst, kékruhást:

vagy norvég lánnyal lesd a fjordok

fölött az őszi szélzúgást:

szeress szír asszonyt, lassú tánctól

vonagló, lomha kéjű nőt,

sápadt, görög szajhát Bizáncból,



arany-termekben vénülőt:

szeress nagy mellű, lágy flamandot,

ki úntan s lagymatag mozog:

nem csókol asszony úgy a földön,

mint a párizsi asszonyok.



Keresd szláv hitvesed szemében

alkony táján a nagy talányt:

ölelj cigánylotyót a réten:

szeress arab nőt, perzsa lányt,

borulj sudár s fehér hasára,

mely hűs, akár a gyík hasa:

hágj fel Madonnád ablakára

lajtorján május éjszaka:

hajolj mór rabnőd íriszére,

hol zöldessárga fény lobog:

nem csókol asszony úgy a földön,

mint a párizsi asszonyok.



Utazz, s hajózd be mind a tengert,

kutass fel messze népeket,

imádj kígyójárású berbert,



kívánj nagy lábú németet:

várd hölgyedet brokát ruhában

Toledó őszi lombja közt,

vagy kurtizán a Szuburában

forgasson tejszín combjai közt:

szeress zsidólányt, búst és édest,



mint május éji óborok:

nem csókol asszony úgy a földön,

mint a párizsi asszonyok.



Jegyzet:



Tudom, hogy vannak még ezerszám,

örmények, lappok, négerek,

sárgák, oly aprók, mint az öklöm,

s mindig csak csókra éhesek,

hinduk, litvánok, svédek, írek,

bretónok, szerbek, angolok:

de egy sem csókol úgy a földön,

mint a párizsi asszonyok.

(Francois Villon ford.Faludy György)



SZERETKEZÉS KÖZBEN



Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped

horgonyod,

körülvesz édes szőre,



csorgatott méz a pillanat, megszédülsz és

azt gondolod,

nem válsz el soha tőle,



nincs bánat, gond, se fájdalom,

nincs múlt s jövő csupán jelen,

s száguldasz rajta, meztelen



lovas, amíg az élvezet ágyékodból

fejedbe száll,

s libabőr futkos hátadon



szemet hunysz; nyíló, illatos lótuszvirág

az életed s a mindenség tökéletes.

(Ismeretlen szanszkrít költő ford.Faludy György)

SZERETKEZÉS UTÁN
(Válasz az előbbi versre)



s aztán? Unalmas, latyakos lábfürdő lett

a mindenség,

homlokodnál a fejfájás



szúnyogja kering és zizeg, üres vagy,

bamba és vizes.

Nem szólsz, a lány fölösleges.



Mint bogáncs szúr a szőre

az élet cafattá mosott, egy elefánt letaposott.

Kihúzhatnád belőle.

(Ismeretlen szanszkrít költő ford.Faludy György)



HÁRFÁSLÁNNYAL A FOGADÓBAN



Dereng már. Őszi eső kopogtat.
A hárfáslány szeme lecsuklik.
- Fáradt vagyok - suttogja -, drágám.

Itt piheg most mellettem. Oly forró a párnás ágy!

Dunyhánk alatt szelíden pengetem hárfácskáját.

(Liu Teh-Zsen ford.Faludy György)



LÁNYOS CSALÁDNÁL

A két leánytestvérhez osontam be az éjjel.

- Csak testemen keresztül! - áll az anyjuk elébem.

- Helyes! Rajtad keresztül - nevetek -, kezdem máris

Úgy viháncoltunk négyen, hogy felborul az ágy is.

(Liu Teh-Zsen ford.Faludy György)



KÖSZÖNTELEK, CSODÁS BARÁZDA...



Köszöntelek, csodás barázda, kéjes

metszet két comb között, szeretők párnás

találkahelye, fürtös, duzzadt vágás,

te drága! Mit ér mélküled az élet?



Te vagy a vágy s ellenszere; négy éjjel

múlt el, s bár még mindig veled csatázom,

te adod, hogy kínzóm, a nyilas Ámor

szorongatását mind kevésbé érzem.



Vidámság, móka, izgalom, mulatság

s gyönyör, mitől a legvadabb kamaszvágy

is megpuhul - úgy illenék, hogy minden

gavallér térdre boruljon elébed

s némán imádjon, te édes, mezítlen,

ágaskodó gyertyával kezében.

(Pierre de Ronsard ford. Faludy György)



VIDULJ FEL, MERT ITT JÖVÖK...



Vidulj fel, mert itt jövök, drágám

és kézben tartom farkamat.

Ki tudja, milyen holnap vár ránk,

de, még miénk a mai nap.



Egyszer csak rám szakad a vénség,

és kedvem-nedvem elapad.

Majd testem legvirgoncabb részét

férgek rágják a föld alatt



Testünk, mondják feltámad, bárha

egy dologról hallgat a pap.

Attól félek: a túlvilágra

nem viszem át farkamat.

(Francois de Maynard ford. Faludy György)

WEÖRES SÁNDOR: ÚTRAVALÓ

Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud. Tanulj meg mindenkitől tanulni.



Mindenik embernek
a lelkében dal van
És a saját lelkét
hallja minden dalban.
És akinek szép
a lelkében az ének
Az hallja mások
énekét is szépnek

(Babits Mihály)

Elhunyt Jászai Joli néni - 102 éves volt

Életének 102. évében elhunyt Jászai Joli színésznő. A csaknem százéves koráig aktív művésznőt pénteken Piliscsabán érte a halál - tudatta a család hétfőn az MTI-vel.

Jászai Mari színész unokahúga 1907. május 21-én született a Sopron vármegyéhez tartozó Rábatamásiban, a helyi kántortanító kilencedik gyermekeként. 1950 és 2004 között Pécsett élt, az elmúlt években pedig a piliscsabai Nagyboldogasszony Ház lakója volt.

Nyugdíjazásáig tanítónőként dolgozott, túl a hetvenen került színpadra. Előadói képességét és egyéni humorát Jászai Mari szobrának avatóünnepségén a győri színház igazgatója, Bor József fedezte fel, aki szerepet kínált neki Ödön von Horváth Mesél a bécsi erdő című darabjában.

Jászai Joli ezután fellépett Veszprémben és több televíziós műsorban, illetve nyugdíjas esteken. Számos filmben is láthatta a közönség, szerepet kapott egyebek mellett a Szerelem első vérig, a Szerelem második vérig, a Csók, anyu, az Édes Emma, drága Böbe, a Napló apámnak, anyámnak, a Hetedik szoba és a Sztracsatella című alkotásokban is.

A kilencvenes években televíziós talk show-k szívesen látott vendége volt. Verseim címmel 1992-ben önálló kötete jelent meg.
Jászai Joli temetéséről később intézkednek.

Benedek Elek (Kisbacon, 1859. szeptember 30. – Kisbacon, 1929. augusztus 17.) újságíró, író, „a nagy mesemondó”.



Benedek Elek, a Székelyföld szülötte 1859. szeptember 30-án látta meg a napvilágot Erdővidék egy kicsi falujában, Kisbaconban. Első iskoláit Kisbaconban járta, később azonban már Székelyudvarhelyen készült egyetemi tanulmányaira. A kollégiumban köt életre szóló barátságot a kultúrával, nyelveket tanul, lelkes tagja az önképző köröknek. Érettségi után Budapestre költözött, ahol bölcsész szakon tanult, tanárnak készült, de lelke mélyén írói babérokra tört.

Újságíró lett, a Budapesti Hírlap és más lapok munkatársa. 1887-től 1892-ig ogy.-i képviselő, egy ideig szabadelvű párti, majd a nemzeti pártba lépett át. Képviselőházi beszédeiben az ifjúsági irodalommal, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott.



Ő az első író, aki a gyermekirodalom ügyét a magyar művelődéspolitika fontos kérdésének tartotta, mint országgyűlési képviselő. A világról alkotott értékrendje, gondolatvilága az 1894-ben megjelent Testamentum és hat levél című irodalmi végrendeletében olvasható. Jelentősek Benedek Elek mesefordításai is. Ezek a Kék, Piros, Ezüst és Arany mesekönyvek, „Csudalámpa” összefoglaló címmel, melyekben 37 nép 120 meséjét mutatja be.
Ezeregyéjszaka meséiből, valamint a Grimm testvérek meséiből című köteteiben szintén a világirodalom mesekincséből válogatott. Saját meséit először fiának adja a kezébe, ebből lesz az Apa mesél (1888), a Történetek a gyermekszobából (1893), később unokáinak ajánlja a Nagyapó mesél Évikének (1911),majd az Elek nagyapó mesefája (1921) című köteteket. Említésre méltót alkotott lányregényeivel is: Katalin, Zsuzsika könyve, Anikó regénye, Uzoni Margit - a főhőst a kisbaconi tanítónő alakja ihlette -, Mária, Huszár Anna. A magyar nép múltja és jelene (első kötetében a jobbágyság történetét mutatja be 1848-ig, a másodikban az egykorú népélet leírását olvashatjuk), Hazánk története (Habsburg-ellenessége miatt emelhetjük ki), Nagy magyarok élete. Ez utóbbi 13 kötete 1905-1914 között született.



Újságíróként többféle lap munkatársa, majd szerkesztője lett (Nemzeti Iskola, Néptanítók Lapja). Az általa szerkesztett kiskönyvtár-sorozatban és gyermeklapokban íróbarátait is felkérte publikálásra, jó érzékkel fedezett fel új tehetségeket. Az Én Újságom - egy ideig ez volt a leghosszabb életű magyar képes irodalmi gyermeklap (1889-1944). Évekig volt a Jó Pajtás szerkesztője is. A trianoni békeszerződés után szülőföldjére tért vissza, és a Cimbora "mindenese" lett.
Munka közben érte a halál 1929. augusztus 17-én. Az egykoron a honoráriumokból összegyűjtött hegyoldalnyi kisbaconi birtok közepén álló kúria ma az író emlékháza.



1921-ben hazatért a trianoni békeszerződés által Romániához csatolt Kisbaconba, ott élt haláláig, ahol a Cimbora című ifjúsági lapot szerkesztette.



Mint meseíró a magyar gyermekirodalom, mint műfaj hazai megteremtője volt.

Benedek Elek: Többsincs királyfi és más mesék MP3-ban meghallgatható

http://mek.oszk.hu/02900/02972/

2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása, hogy csatlakozzon ahhoz a kezdeményezéshez, amely szerint szeptember 30. – Benedek Elek születésnapja – legyen a népmese napja.



A népmese napját első ízben 2005. szeptember 30-án rendezték meg. A nap célja, hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé.



Mi a mese szerepe a gyermek életében?
A mese műfaja magában hordozza a gyermek fejlődésének lehetőségét. Kezdetben a ráismerés öröme nyilvánul meg egy- egy már hallott mesének felolvasásakor. Ez az élmény " már én is tudom", magába foglalja azt az érzést, hogy a gyermek a külvilág szemlélője, megerősíti az én és a külvilág elhatárolódását.
A gyermek mesehallgatás közben átlép egy másik világba. A valós világ és a csodavilág között ingázik. Ez a kettős tudat nagyon izgalmas: feszültséget teremt és old.

A népmese és a gyermeki tudattalan

http://www.estimesevar.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=39&Item

Gyerekek dala


Olvass nekünk, édesanya,
valami nagyon szépet,
hőstettekről, csillagokrol,
kék szigetről meséket.


Mesélj nekünk a folyókról,
mik messze kanyarognak,
tündéres áfonyás dombról
s boldogságról hosszan!


Mesélj, miről dalol a madár,
miről zúgnak a nyírfák,
miért szálldos
a virághoz
a lepke, mondd el titkát.


Olvass nekünk, édesanya,
míg nem növünk nagyra.
Örömet így mi is szerzünk
esténkint, ha összejövünk,
majd neked felolvasva.


Arvid Lydecken

"Szeretni annyit jelent, mint igazán érdeklődni valaki iránt, figyelemmel fordulni felé. Tisztelni úgy, amilyen; sebeivel, sötétségével, de képességeivel és rejtett adományaival is.
Hinni benne, hogy képes növekedni, akarni, hogy előre haladjon. Bolondul remélni; 'Te nem vagy elveszett ember, tudsz növekedni, szép dolgokat csinálni - én bízom benned.' Örülni jelenlétének és szíve szépségének, akkor is, ha még nem látszik. Elfogadni, hogy mély és tartós kapcsolatot kössünk vele; gyöngeségei és sebezhetősége ellenére."

(Jean Vanier)

1872 Szeptember 29. (136 éve történt)
Meghalt Déryné Széppataki Róza az első magyar operaénekesnő, a vándorszínészet korának legnépszerűbb színésznője.

Déryné 1810-ben Pesten lett színésznő. 1813-ban feleségül ment Déry István színészhez. 1815-1847 között vándorszínészként az egész országot bejárta. Hosszabb ideig Miskolcon játszott, majd nevéhez fűződött Kolozsvárott az operaelőadások megindítása és felvirágoztatása. 1822-ben sikerrel vendégszerepelt a pesti német színházban.1828-tól Kassán, 1837-től a Pesti Magyar Színházban, majd a Nemzeti Színházban játszott. 1847-ben visszavonult. 1868-ban volt az utolsó fellépése Miskolcon, Egressy Ákos vendégjátékain. 1869-bon segélyt kapott a Nemzeti Színház Radnótfáy - alapjából, viszonzásul 1869-1872 között megírta emlékiratait, amelyek a magyar színészet legfontosabb forrásművei közé tartoznak. Sokoldalú primadonna volt, aki a drámai előadásokon a naiva szerepkört játszotta, az opera színpadokon elsősorban a szoprán szólamokat énekelte. Több száz szerep volt a repertoárján. Sikerei révén jelentős része volt a magyar színészet elismertetésében.


Déry Istvánné, Széppataki Róza (Jászberény, 1793. december 23. – Miskolc, 1872. szeptember 29.) az első magyar operaénekesnő, a vándorszínészet korának legnépszerűbb színésznője. Legnagyobb sikereit énekes szubrettként aratta.

Schenbach Rozália néven született Jászberényben, apja, Schenbach József, patikus volt. Első énektanára édesanyja volt. Emlékezéseiben azt írta, hogy ha gyermekként nem erőltetik rá a magasabb hangokra, akkor ő alt hangú énekes maradt volna. Szülei Pestre küldték, hogy németül tanuljon, itt került kapcsolatba a színészettel. 1810-ben szerződött a második magyar színtársulathoz, amely akkoriban a Hacker-féle táncteremben, az ún. Hackerszálában volt. Itt színjátszást és éneket is tanult és ekkor magyarosította a nevét Széppatakira, Benke József színigazgató javaslatára. Katona József, aki akkoriban a színház dramaturgja volt, feleségül kérte, de ő pályatársát, Déry Istvánt választotta. A házasság nem tartott sokáig, hamar elváltak. Katona József erre a reménytelen szerelemre emlékezve írta később A rózsa, avagy a tapasztalatlan légy a pókok között című vígjátékát.

1812-ben a német színészek elhagyták az elavult, 1774-ben színházzá alakított Rondellát, hogy új, 3000 személyes színházba költözzenek, az épületet a magyar színészek vették birtokba. 1814-ben azonban a Pest város Szépítő Bizottsága a színház lebontása mellett döntött, így 1815-re a színészek otthontalanná váltak és szétszéledtek.

Déryné a társulat feloszlása után Egerben és Miskolcon játszott, de eljutott Pozsonyba és Komáromba is. 1821-ben Székesfehérvárra szerződött, de nagy sikert aratott a pesti német színházban való vendégszereplése. 1823-ban került Kolozsvárra, ahol sokat tett az operaelőadások elindításáért és népszerűsítéséért. Ő játszotta például Mozart Don Juan című operájában Donna Anna szerepét. Egy következő pesti vendégszereplésen szerződést ajánlottak neki a pesti német társulathoz, de ő elutasította.

1828 és 1837 között Kassán élt, ez a korszak volt művészetének és népszerűségének csúcsa. (Kassán előzőleg már 1816-ban fellépett, ekkor adtak elő először magyar nyelvű színdarabot a városban.) 1837-ben a pesti Nemzeti Színházhoz szerződött, de a kritika játékát elavultnak bélyegezte, ezért elhagyta a várost, Kassán, Kolozsvárott, Debrecenben és kisebb vidéki városokban játszott. Népszerűsége folyamatosan csökkent, ezért visszatért Pestre, ahol kisebb szerepeket kapott a Nemzeti Színházban.

Déryné 1852-ben visszavonult a színpadtól, kibékült férjével, aki akkor Diósgyőrben volt gazdatiszt és annak 1862-es haláláig együtt éltek. Ezután Miskolcra ment, nővéréhez.

Még egyszer, utoljára 1868-ban színpadra lépett, Egressy Ákos jutalomjátékán. Halála előtt megírta emlékezéseit, amely a magyar színháztörténet fontos kordokumentuma. 1872. szeptember 29-én halt meg, sírja a miskolci Szent Anna-templom temetőjében van. Egykori lakóháza a diósgyőri vár mellett ma múzeum.

Műfordításai

* A negyven esztendős férfi, vígj. 1 felv. Kotzebue után (Pesten előadatott 1811. okt. 28.), Ó rajzolat, vígj. 1 felv. 1812. márcz. 7. u. ott),
* Kis czigány leány, nézőj. 4 felv. Kotzebue után (1813. febr. 14. és 1814. u. ott),
* Májusi nap, nézőj. 5 felv. (1814. jún. 26. u. ott),
* Jelva (Yelva) az orosz árva vagy a szmolenszki nagy égés, dr. 3 szak. Scribe után kidolgozta Prix Adolf (Miskolczon 1832. jan. 14. Budán 1834. nov. 1.),
* A tizenhatéves királyné vagy Krisztina szerelme és lemondása, dr. 2 szak. Hell Tivadar után (Kassán 1835. jan. 25. Budán máj. 11.), Éjfél, dr. 5 felv. francziából Lembert J. W., németből ford. (Kassán 1835. febr. 5. 1839. okt. 26. Debreczenben 1835. máj. 30. Nagyváradon 1835. szept. 1. Budán 1836. febr. 9., a pesti nemzeti szinházban 1837. decz. 16.),
* Aranyműves leányka, erkölcsi rajzolat az előidőből 2 felv. Blum Károly után (Budán 1836. okt. 6.),
* Jó barátok, nézőj. 4 felv. Ziegler után (Kolozsvár 1836. júl. 9.),
* Paulina, nézőjáték 5 felv. Weissenthurn Franul Janka után; kézirata a n. szinházban.)

1902 Szeptember 29. (106 éve történt)
Meghalt Emile Zola francia író (Nana).

Zola a naturalizmus egyik megteremtője és legfőbb képviselője az európai regényirodalomban. Első novelláskötete még fantasztikus - romantikus történetek gyűjteménye. 1871-ben kezdte meg nagyszabású, 20 kötetes regényciklusát, a Rougon - Macquart sorozatot, amelyben az emberek életének, cselekedeteinek magyarázatát az ősöktől örökölt adottságokban és a társadalomban, valamint a környezet alakító hatásában kereste. Művei végeredményben a kor társadalmának realista, leleplező erővel megrajzolt képét adták. Materialista világnézetének főbb gondolatait fogalmazta meg a négy evangéliumnak nevezett sorozat három elkészült regényében: Termékenység, Munka, Igazság. Ez utóbbi regénye a Dreyfus-ügy története, amelyben jelentős szerepet vállalt azzal, hogy megindította a per újrafelvételéhez vezető mozgalmat, amikor 1898. január 13-án híres nyílt levelét közzétette a köztársasági elnökhöz címezve: "J'accuse...", azaz "Vádolom..." címmel. Híres regényei - Patkányfogó, Germinal, A pénz, Párizs gyomra, Mouret abbé vétke, Hölgyek öröme, Nana - közül többet megfilmesítettek.



Émile Zola (Aix-en-Provence, 1840. április 2. – Párizs, 1902. szeptember 29.) francia regényíró és művészeti kritikus. A világirodalom jelentős alkotója, a naturalista irányzat megteremtője volt.

Apja olasz származású mérnök volt, akinek korai halála után a család rossz anyagi körülmények közé került. Zola az aix-i gimnáziumban Paul Cézanne iskolatársa volt, barátságuk sokáig meghatározta mindkettejük munkáját. Zola érettségije Párizsban nem sikerült, ezért munkát vállalt. Előbb kifutófiú- és csomagoló lett az Hachette könyvkiadónál, majd a reklámosztályra került, amelynek egy idő mulva vezetője lett. A kiadói munka révén megismerkedett a kor néhány jelentős írójával.

* Első regényei után elhagyta a kiadót. 1870-71-ben a versailles-i ideiglenes nemzetgyűlésről tudósított. Megismerkedett néhány impresszionista festővel, így Édouard Manet-val, és az új festői törekvésekről több cikket írt, melyeket kötetbe gyűjtött: ezeknek nagy visszhangjuk lett. Sikeres munkái után házat vásárolt a Párizs melletti Médanban.

(…)

* Hatalmas regényciklusának befejezése után újabb ciklust tervezett. Ellátogatott Lourdes-ba, Rómába – ahol regényeinek vatikáni "indexesítése" (tiltott könyvnek minősítése) ügyében hiába kért kihallgatást a pápától. Új ciklusának csak első darabjai jelentek meg (A három város: Lourdes – Róma – Párizs)

* 1896-ban nyílt levélben (J'Accuse – Vádolom!) tiltakozott a köztársasági elnöknél a Dreyfus-per igazságtalan ítélete miatt. A hadsereg és a bíróság rágalmazásának vádjával nagy pénzbüntetésre ítélték. A felfüggesztett egy éves börtönbüntetéstől is tartania kellett, ezért két évre Londonba költözött.
* 1902. szeptember 29-én a váratlan hideg miatt befűttetett párizsi házába. Éjjel szén-monoxid-mérgezésben meghalt – vizsgálat indult gyilkosság miatt, de semmit nem tudtak megállapítani. A temetésen Anatole France búcsúztatta, és az írót "az emberiség lelkiismeretének" nevezte. Zola holttestét később átszállították a Pantheonba.


Balzac nyomán hatalmas regényciklusokba rendezte alkotásait. Legismertebb a Rougon-Macquart család. Ennek befejezése, 1894 után új ciklusokat tervezett, de közülük csak a Három város: Lourdes – Róma – Párizs befejezésére maradt ideje.

* Első művészileg jelentős regénye, a Thérèse Raquin második kiadásához (1868) írt előszavában fejtette ki először a naturalizmus alapelveit. Leginkább a kor híres filozófusa és esztétája, Hippolyte Taine nézetei hatottak rá.

Zola Rougon-Macquart család regényciklusának regényei időrendi sorrendben:

* Rougonék szerencséje (1869-70)
* A hajsza (1871)
* Párizs gyomra (1873)
* Plassans meghódítása (1874)
* Mouret abbé vétke (1875)
* A kegyelmes úr (1876)
* A Patkányfogó (1877)
* Szerelem (1878)
* Nana (1880)
* Tisztes úriház (1882-83)
* A Hölgyek Öröme (1883)
* Életöröm (1884-85)
* Germinál (1885)
* A mű (1886)
* A föld (1887)
* Az álom (1889)
* Állat az emberben (1890)
* A pénz (1891)
* Az összeomlás (1892)
* Pascal doktor (1893)

A világirodalom három leginkább filmre vitt szerzője közé tartozik. Időrendben:

* A Patkányfogó (1902)
* Nana (1915)
* Állat az emberben (1936)
* Thérèse Raquin (1956)
* Patkányfogó (Gervaise – (1956)
* Tisztes úriház (Pot-Bouille) 1959
* Germinal (magyar–francia kopr., 1963)
* Germinal (fr., 1993)
* Nana (fr. televíziós sorozat, 1995)

Kornis Mihálytól egy idézet:

,,Támadód valójában szívességet tett azzal, hogy beléd mart. Tette híradás: valamit nem látsz, nem értesz, ezért nem is helyezed el megfelelően magadban, vagyis a világban. Kiváltottad ellenszenvét, netán a dühét is lényednek valamelyik vonatkozásával, amit ezek szerint tehát nem tartasz kézben eléggé, különben nem sértenél vele mást. Másfelől viszont az, hogy támadó indulatot váltasz ki belőle, áldozatos érzékenységének a bizonyítéka. Reagál rád. Voltaképpen hálásnak kellene lenned érte, hogy tükröt tart eléd. Ha nem igaz is, amivel vádol, valamiképpen jellemző rád. Ellenséged nélkül semmire se mennél. Ő miattad ,,veri költségbe magát", hibázik, akár tudja, akár nem: kárt okoz magának, bánt egy másik embert, holott az semmire se jó, ha csak arra nem, hogy annak a révén, amivel bántani akart, te megtudj valamit magadról, amit különben, e lecke nélkül nem vehetnél észre.

És aminek úgy látszik, most van itt az ideje. Nem az ő hitványsága értékes, hanem amit általa te magadról megtapasztalsz. Neki ezt persze nem kell mondanod. Úgysem értené. De a felkínált bilincset és láncot ne fogadd el, ne játszd el a rád osztott szerepet: ne ítélkezz, ne mérkőzz! Gondolkozz. Maradj szabad. Ennél nagyobb győzelem nincs."

Isten vele, nyugodjon békében!

PAUL NEWMAN

Paul Leonard Newman (1925. január 26. – 2008. szeptember 26.)[1][2] amerikai színész, rendező.

Élete

Clevelandi zsidó kereskedő második fiaként született. Édesanyja, Theresa Fetzko Magyarországon született szlovák katolikus családban, édesapja, Arthur S. Newman magyar apa (Simon Newman) és lengyel anya (Hannah Cohn) fia volt. Apja azt szerette volna, ha a sportcikkekket árusító üzletét veszi át – nem is volt felhőtlen a viszonyuk. 18 évesen a II. világháború idején pilóta szeretett volna lenni, de színvaksága miatt alkalmatlannak bizonyult. A Kenyon Egyetemen tanult angol irodalmat és közgazdaságtant. Később a Yale Egyetem drámaszakán tanult, majd az Actor's Studioban. 1958 óta élt boldog házasságban második feleségével Joanne Woodward színésznővel.

1954-ben debütált a Broadwayen a Piknik című drámában, majd televíziós és filmszerepek következtek. 1958-ban már Oscar-díjra jelölik a Macska a forró bádogtetőn című filmben nyújtott alakításáért. Összesen nyolc alkalommal jelölték, s kétszer meg is kapta a legjobb színésznek járó díjat: Martin Scorsese A pénz színe, valamint a Senki bolondja című filmekben nyújtott alakításáért.

1968 óta rendezett, első filmje a Rachel, Rachel volt. Producerkedett is, továbbá prémium spagettiszószokkal és salátadresszingekkel foglalkozó cége volt, melynek teljes nyereségét jótékony célra fordította.

1988 őszén valósult meg álma, a 'Hole in the Wall Camp' tábor, ahol krónikus betegségben szenvedő gyermekeknek nyílt lehetőség a táborozásra.Az elkövetkező 20 évben világméretű táborszövetség jött létre :The Association of Hole in the Wall Camps.Két évtized alatt több mint 135000 krónikus betegségben szenvedő gyermekek táborozott segítségükkel.Magyarországon a Bátor Tábor tagja a szövetségnek.

Paul Newman hosszú időn át küzdött a rákkal. Connecticuti otthonában 2008. szeptember 26-án érte a halál.

Filmjei

* Verdák (2006)
* A kárhozat útja (2002)
* Pénzt és életet (2000)
* Üzenet a palackban (1999)
* Rejtélyes alkony (1998)
* A nagy ugrás (1994)
* Senki bolondja (1994)
* Mr. & Mrs. Bridge (1990)
* Blamázs (1989)
* Fat Man és Little Boy (1989)
* The Glass Menagerie (1987) csak rendező
* A pénz színe (1986)
* Harry & Son (1984)
* Az ítélet (1982)
* Szenzáció áldozata (1981)
* Az idő szorításában (1980)
* Jégtörők (1977)
* Buffalo Bill és az indiánok (1976)
* Pokoli torony (1974)
* A nagy balhé (1973)
* A gamma-sugarak hatása a százszorszépekre (1972) rendező
* Pocket Money (1972)
* The Life and Times of Judge Roy Bean (1972)
* WUSA (1970)
* Butch Cassidy és a Sundance kölyök (1969)
* Győzni Indianapolisban (1969)
* Bilincs és mosoly (1967)
* A hallgatag ember (1967)
* Szakadt függöny (1966)
* Lady L (1965)
* Az erőszak (1964)
* What a Way to Go! (1964)
* A díj (1963)
* Az ifjúság édes madara (1962)
* Párizs blues (1961)
* Exodus (1960)
* Macska a forró bádogtetőn (1958)
* Hosszú, forró nyár (1958)
* Sziget a napon (1957)
* A kínpad (1956)
* Valaki odafönt (1956)


Karrierjét színpadi színészként kezdte a Broadway deszkáin. Első jelentős szerepei a Picnic, a The Desperate Hours és Az ifjúság édes madara voltak, utóbbinak a későbbi filmváltozatában is ő alakította a főszerepet. Klasszikus filmsztárkülsejére és védjegyévé vált vakító kék szemeire hamar felfigyeltek Hollywoodban és 1954-es bemutatkozása (The Silver Chalice) után pár évvel már a legnagyobb sztárokkal forgatott. A Macska a forró bádogtetőn című Tennessee Williams-adaptációban nyújtott alakítását díjesővel jutalmazták, noha Newman nem rejtette véka alá a csalódottságát a színházi verzióhoz képest tett jelentős kompromisszumok miatt.

A hatvanas években Hollywood egyik legnagyobb szupersztárja lett, népszerűségéhez kritikai és szakmai elismerés is járult. Az évtized során három alkalommal is jelölték Oscar-díjra, A svindler, a Hud és a Bilincs és mosoly főszerepeiért. Rendezői bemutatkozását (Rachel, Rachel) is siker fogadta, bár az elismeréseket leginkább felesége, Joanne Woodward zsebelte be, aki a címszerepet alakította. Woodwarddal egyébként 1958-ban házasodtak össze és három lányuk született. Newmannak az első házasságából is volt már három gyermeke. Egész élete során hűséges, monogám életet élt, távol tartotta magát a hollywoodi botrányoktól és úgy nyilatkozott, hogy: "Eszem ágában sincs hamburgerekre pazarolni az időmet, amikor otthon mindig finom steak vár".


1969-ben Hollywood másik legendásan jóképű szívtiprójával, Robert Redforddal robbantottak kasszát; a Butch Cassidy és a Sundance kölyök óriási siker lett és négy év múlva vissza is tapsolták a karizmatikus duót (A nagy balhé). Redforddal egész életükben jó barátok maradtak és még az utóbbi években is napirenden volt, hogy újra együtt álljanak a kamerák elé.

Egyetlen fia, Scott 1978-ban kábítószer-túladagolásban meghalt, ami jelentősen megváltoztatta Newman szemléletét és szerepválasztásaira is hatással volt. Pontosan a nyolcvanas évekre tehető színészi pályafutásának a csúcsa és legjobb szerepeiként általában az 1982-es Az ítélet-et vagy az 1986-os A pénz színé-t szokás említeni. Utóbbi egyébként végre, nyolcadik nekifutásra meghozta számára az Oscar-díjat is, pont egy évvel egy egész életművéért járó szobor után. Hetven éves korához közelítve is aktív maradt, 1994-ben a Senki bolondja főszerepéért méltatták sokat, 2003-ban pedig öt hónap leforgása alatt a filmes (Oscar - A kárhozat útja), a színházi (Tony - Our Town) és a televíziós (Emmy - Our Town) díjak legfontosabbjaira is jelölték.

Paul Newman 2007-ben jelentette be visszavonulását, arra hivatkozva, hogy megromlott a memóriája. "Ha az embernek romlik a memóriája, lassan elveszti önbizalmát és alkotóképességét. Ezért úgy gondolom, jobb, ha becsukom a színészet könyvét" - mondta. Ennek ellenére még mindig érdekelték új kihívások: színházi rendezőként szeretett volna az idén debütálni, John Steinbeck Egerek és emberek című darabját állította volna színpadra Westportban. Betegségének elhatalmasodása azonban megakadályozta ebben.

A hollywoodi zajtól magát mindig távol tartó színész nemcsak művészi munkájával élt a köztudatban: szenvedélyes autóversenyző volt, 1979-ben a 24 órás Le Mans-i versenyen második lett Porsche 935-ös autójával. 1982-től az élelmiszerpiacon is megjelent Newman,s Own márkájú salátaönteteivel, tésztáival és más konyhai készítményeivel. Később ugyanezen a néven hozott létre egy jótékonysági alapítványt. Ennek keretében 1988 óta szervezett nyári táborokat súlyosan beteg gyermekeknek, háborús övezetek menekültjeinek nyújtott jelentős segélyeket. Meggyőződéses demokrata és liberális volt, abban a "megtiszteltetésben" volt része, hogy az 1970-es évek elején felkerült Richard Nixon elnök "ellenséglistájának" 19. helyére.

Felesége, öt gyermeke, két unokája, bátyja és filmrajongók milliói gyászolják.

1772 Szeptember 27. (236 éve történt)
Megszületett Kisfaludy Sándor költő (Himfy szerelmei).

Művei közül nevét az 1801-től megjelent Himfy szerelmei című verses füzetei tették ismertté. Újszerű strófaszerkezetük révén a XIX. század eleji költészet kiemelkedő alkotásai. A sorozat legjobb darabja az A kesergő szerelem című első rész, amely lírai alkotás, de epikus váza van, s találóan "poétai románcnak" nevezték. A műben újszerű műfajt teremtett a dalciklust, melyben az énekek és dalok fölváltva ismétlődnek. Az énekek a cselekmény vázát adják, míg a dalok erre utaló vallomások.

Regék a magyar előidőkből című verses elbeszélésgyűjteményében a nemesi életérzés és világkép válságait énekelte meg, szemléletében és stílusában az egyre inkább tért hódító romantikához közeledve.

Műveit számos nyelvre lefordították. Pártfogolta a színjátszást. Jelentős szerepe volt az 1831-ben megnyílt balatonfüredi színház létrehozásában és vezetésében.


(kisfaludi) Kisfaludy Sándor (Sümeg, 1772. szeptember 27. – Sümeg, 1844. október 28.) költő, földbirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, Kisfaludy Károly bátyja


Élete

Szülei a Győr megyei Tétre költözvén, középiskoláit Győrben végezte kitűnő sikerrel; a bölcseletet és jogot Pozsonyban hallgatta, ahol az 1790–1791. évi országgyűlés tárgyalásai rendkívüli mértékben élesztették hazafias érzelmeit. Szorgalmasan látogatta a pozsonyi német szinházat, Schiller volt a kedvenc költője, s jeles hegedűjátszóvá is kiképezte magát. A jeles pozsonyi növendék a barátaival, Fejér Györggyel, Horváth Jánossal, Döme Károllyal együtt lelkesedett a magyar irodalom ébredésén. A törvénytanuláshoz azonban nem nagy kedve volt; atyja 1792-ben hazavitte maga mellé törvénygyakorlatra. Kisfaludy azonban semmi kedvet nem érzett az ügyvédségre, s azon év tavaszán katonának állt be az Erdélyben állomásozó Lipót-huszárezredbe. 1793. január 5-én kinevezték a testőrséghez Zala vármegye részéről. Bécsben a tanulmányai mellett a szórakozásból s a víg életből is kivette részét. Franciául és olaszul tanult. Volt egy olasz ideálja is: Salvatore Vigano, a balett reformátorának neje; nagy szenvedéllyel olvasgatta a világirodalom remekeit; rajzolt, zenélt, képtárakat, színházakat látogatott és ismeretséget kötött Bécs íróival és művészi nevezetességeivel, valamint az ott lakó magyar írókkal: Göröggel, Kerekessel, Sándor Istvánnal, Péteri Takács Józseffel és Batsányi Jánossal. Martinovics Ignác apát mindent elkövetett, hogy őt társaságába vonhassa; de Kisfaludy folyton idegenkedett tőle, míg végre engedve sokszori kérésének, zenés estélyei egyikére csakugyan eligérkezett, de Martinovicsot ugyanaz nap elfogták.

A testőrség másodkapitánya s közte izetlenség támadván, több társával együtt a garnizon-ezredhez tétettek át. Növelte Kisfaludy búját egy más körülmény is: 1794 őszén szabadságát otthon töltötte, és a badacsonyi szüreten megismerkedett Szegedy Ignác királyi tanácsos és zalai alispán leányával, Szegedy Rozáliával, és szíve egész hevével szerelemre lobbant iránta, és a leány szivében is vonzalmat talált. De Itáliába indulása előtt búcsúlátogatást tett, és némi idegenséget sejtett az imádottban. Többszörösen fájt most neki ez az eset, és eltökélte, hogy a véres harcokban a halált keresi. E kedélyállapot tette őt költővé: ebből fakadtak első Himfy-dalai. Rendeltetési helye Milano volt; a több ízben megvert ausztriai had visszaszorította és bekerítette Napoleon. A fellegvár őrsége 1796. június 29-én megadta magát, így Kisfaludy is hadifogollyá lett, és Franciaországba vitték. Jó csillaga Provance-ba vezette, ahol több hónapot töltött; Draguignan városában lakott a rue de l'Observance 46. számú házban. A szemközti házban lakó ifjú leány, a művelt Caroline d'Esclapon ismertette meg őt a korabeli francia lírával, ennek hatására kezdett el verseket írni. A történetet Kisfaludy a "Francia fogságom" című naplójában írta meg. Draguignanban a ház falán kis kerámia tábla őrzi a magyar költő emlékét.

Becsületszavára, még kiváltása előtt, visszaengedték, St. Raffeaunál, Frejus mellett tengerre szállt, hogy Genua felé vitorlázzon, ahova egy hajótöréssel fenyegető veszélyes vihar után szerencsésen meg is érkezett. Mint ki nem váltott hadifoglyot Klagenfurtban megállították. Itt először a hadikórház felügyeletét, majd mivel 1797 márciusában a franciák oda is előnyomultak, több száz, katonaöltözettel töltött hordó megmentését bízták rá. E hőstette miatt a főhadi tanács dicsérő parancs mellett Wallis Olivér gyalogezredéhez tette át, így Würtembergbe ment, ahol 1798-ban főhadnagy lett. Időközben megkötötték a Campo Formió-i békét; ettől fogva Kisfaludy egészen a költészetnek élhetett. A béke felbomlásával, 1799-ben mint a rajnai hadtest tagja, a március 20-án osterachi, 25–26-án a stockaui, május 27-én a winterthuri s június 4-én a zürichi nagy, de szerencsés ütközetekben vett részt.

Végre 1800-ban, visszavágyván ahhoz, akit a szíve feledni nem tudott, a hadseregből kilépett, hazajött, és kedvesét, Szegedy Rozáliát az év elején nőül vette, s vele boldog házassága első öt évét Kámban töltötte; innét pedig 1805-ben Sümegre telepedett át a szűlőházába, és birtokán a mezőgazdaságnak és az irodalomnak élt. Ez időben lépett fel a közönség előtt is a Himfy szerelmei-vel. A Himfy név elterjedt az egész országban, és a nagy ismeretlen költő bálványa lett a közönségnek. Boldogsága dalai előszavában már megnevezte magát a szerző, s ekkor az iránta való lelkesedés a legnagyobb fokra hágott. 1809-ben a zalai felkelt nemesség őt lovasságához őrnagynak, István nádor pedig maga mellé szárnysegédnek választotta: kinek föltétlen bizalmasa lett. Egy, Napoleonnak a magyar nemzethez intézett kiáltványára adandó válaszirat szerkesztésével is őt bízták meg, de az elmaradt. A békekötés után I. Ferenc király a nemesi felkelésnek okleveles történetét kívánta a nádortól, aki Kisfaludyt bízta meg e munkával, s azt két év alatt (németül) el is készítette, melyet a titkos levéltárban helyeztek el. 1820-ban a Marczibányi intézet a lefolyt években megjelent legjobb magyar könyvek jutalmáról tanácskozott, és 1818-ból az elsőség jutalmát, 400 forintot Kisfaludy Regéinek ítélte; a nádor elnöklete alatt az egyetem nagytermében tartott jutalomosztásra meghívott költő személyesen nem jelent meg, hanem a nádorhoz intézett hálairatában a jutalmát egy magyar zsebkönyv megalapítására ajánlotta fel; és ennek következtében indult meg aztán öccse, Kisfaludy Károly szerkesztésében az Auróra 1822-ben. Részt vett a nádor meghívására az 1828 telén a Magyar Tudományos Akadémia szabályzatát előkészítő bizottság működésében; 1830. november 17-én pedig az akadémiai igazgatóság által a nyelv- és széptudományok osztályába vidéki első (és így fizetéses) rendes taggá nevezték ki (300 forint évdíjjal), és az 1831. évi első nagygyűlésen meg is jelent. Az 1833. évi nagyjutalmat közte s Vörösmarty Mihály között osztották meg. A jutalom megosztása és barátaival való súrlódások annyira elkedvetlenítették őt, hogy 1835-ben lemondott a tagságról; szeptember 14-én az Akadémia tiszteletbeli taggá választotta, s ezt szívesen vette.

Felesége, Szegedy Róza 1832. május 18-án, 57. évében meghalt; e csapás mélyen hatott Kisfaludyra, búskomor lett, és egyedüli vigasztalása kedves Anna húgánál tett látogatásai voltak, ahol annak nevelt leánya, Vajda Amália előzékenységével halmozta el az öreget; végre a fiatal leányt 1834. február 25-én nőül vette; azonban 1841. január 7-én ismét özvegyen maradt; gyermekei nem voltak. Sümegen és somlai magányában töltötte visszavonultan utolsó éveit, melyeket egyedül a balatonfüredi nyárszak vidított fel évenként, hol még 1830-ban hazafiúi adakozásokból építtetett színházat, melyre Zala vármegye megbízásából folyton felügyelt, és így mindvégig a közfigyelemben részesült. Az elhunyt öccse tiszteletére alapított és 1842-ben a körét kitágított Kisfaludy Társaság január 22-én tagsággal tisztelte meg, az ifjabb írói nemzedék pedig 1843. március 18-án a vármegyeháza termében fényes irodalmi ünneppel ülte meg a névapját.

Zala s több megye táblabírája volt. Nem kis mértékben keserítette el a Pesti Hirlap (1843. 270. sz.) vezércikke, amely az utolsó nemesi felkelést szégyenpolcra állította. Kisfaludy erre egy felvilágosító vezércikket küldött be, amely azonban nem jelent meg. Az 1809. évi insurrectio történetét négy kötetben meg szándékozta írni oklevéltárral bővítve; de a gondoktól terhelt élete s egy szerencsétlen elesésből származott sérülés ebben megakadályozták. 1844. október 28-án halt meg Sümegen. A Magyar Tudományos Akadémián 1844. november 18-án Toldy Ferenc tartott fölötte gyászbeszédet.

1986 Szeptember 27. (22 éve történt)
Budapesten meghalt Ruttkai Éva színésznő (Butaságom története).

Kossuth-díjas színésznő, kiváló művész.

Emlékezetes alakítása a Szent Johanna, a Rómeó és Júlia címszerepe, valamint az Egy pikoló világos, a Butaságom története és a Szindbád című filmek főszerepe.



Ruttkai Éva (született: Russ Éva, Budapest, 1927. december 31. – Budapest, 1986. szeptember 27.) magyar színésznő, Ruttkay Ottó testvére, Gábor Miklós színész felesége, majd Latinovits Zoltán élettársa


Ruttkai Évát Russ vezetéknévvel anyakönyvezték, a későbbiekben mindenki által ismert nevét Lakner Artúrtól kapta. Még nem volt hároméves, amikor először szerepelt színpadon a Lakner-féle gyermekszínházban egymondatos szerepével: „Parancsolj velem, Tündérkirálynő!”. A színészmesterségre a kor egyik legnevesebb színésznője, Makay Margit tanította, és a gyermekszínházban olyan nagyságokkal játszhatott együtt, mint Darvas Lili és Somlay Artúr. Hevesi Sándor rendező dicsérő szavainak köszönhető, hogy végül színésznő lett belőle: „Kislány, ha nem bízod el magad, belőled nagyon jó színésznő lesz.”.

1945-ben egy szavalattal lépett fel a Zeneakadémián, ahol felfigyelt rá Jób Dániel, a Vígszínház akkori igazgatója, és leszerződtette. Három hónappal később Molnár Ferenc A hattyú című vígjátékának főszerepében debütált (a beteg Tolnay Klári helyére beugorva).

1948-tól 1951-ig a Nemzeti Színházban játszott, ahol klasszikus darabok sorában szerepelt, úgy gondolta: „szükségem van tanulásra, tapasztalásra, hogyan kell például verses darabot játszani, hogyan kell sokfélét játszani” [1]. Együtt játszott többek között Bajor Gizivel, Somlay Artúrral, Rátkai Mártonnal, Ladomerszky Margittal, Olty Magdával. Ekkor szerettek egymásba Gábor Miklóssal (a kor ünnepelt színészével), akivel 1950-ben összeházasodtak, és két évvel később megszületett lányuk: Júlia.

1951-ben visszatért a Vígszínházhoz (akkor hivatalosan a Magyar Néphadsereg Színháza), amelynek haláláig tagja is maradt.

1960-ban Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című drámájának miskolci próbáin találkozott Latinovits Zoltánnal, akivel egymásba szerettek, és a férfi haláláig együtt is éltek. Ahogy Ruttkai Éva egy késői visszaemlékezésében elmondta: „Téptük egymást, de mi értettük egymást legjobban. Amit én csináltam, senki nem tudta úgy szeretni, mint ő…” .

Utolsó premierje a Vigadó kamaratermében volt Bellon Gyöngéd kötelék című darabjában 1986. április 24-én.

Gyakran mondott verseket a rádióban és pódiumon egyaránt, illetve egyéni bájjal adott elő sanzonokat, melyeket nagylemezei örökítettek meg az utókor számára. Több mint félszáz filmben és számos tv-játékban szerepelt.

Többször részesült állami kitüntetésben:

* 1955 és 1959 Jászai Mari-díj
* 1960 Kossuth-díj
* 1966-ban Érdemes művész
* 1971-ben Kiváló művész
* Pro Arte-díj

Négy évtizedet átívelő pályája során egyike volt a legszínesebb, legsokoldalúbb magyar színésznőknek. Klasszikus és modern, hazai és külföldi tragédiákban és vígjátékokban, szinte minden műfajban kiváló teljesítményt nyújtott.

Sírja a budapesti Farkasréti temetőben található, gránit síremlékét Nagy István János szobrászművész készítette.

2002-től – Anna Karenina (regény) szerepében megörökítve – egész alakos bronz szobor őrzi emlékét a Nemzeti Színház szoborparkjában.


Szerepei

Főbb színpadi szerepei

* A színésznő (Molnár Ferenc: A testőr)
* Alexandra (Molnár Ferenc: A hattyú)
* Andrejevna (Csehov: Ványa bácsi)
* Annie (Molnár Ferenc: Játék a kastélyban)
* Charlotte von Stein (P. Hachs: Lotte)
* Claire (Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása)
* Cleopatra (Shakespeare: Antonius és Cleopatra)
* Emily (Wilder: A mi kis városunk)
* Erzsébet (Bruckner: Angliai Erzsébet)
* Heléna (Shakespeare: Szentivánéji álom)
* Inken (Hauptmann: Naplemente előtt)
* Jelena Andrejevna (Csehov: Ványa bácsi)
* Johanna (Shaw: Szent Johanna)
* Jolán (Molnár Ferenc: Az ördög)
* Júlia (Shakespeare: Rómeó és Júlia)
* Karenina Anna (Tolsztoj: Karenina Anna)
* Kassandra (Euripidész: A trójai nők)
* Lavínia (Eugene O’Neill: Amerikai Elektra)
* Lídia (Kohout: Ilyen nagy szerelem)
* Lotte (Haks)
* Lujza (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem)
* Lüszisztraté (Arisztophanész)
* Maggie (Tennessee Williams: Macska a forró bádogtetőn)
* Margit (Goethe: Faust)
* Mici (Feydeau: Egy hölgy a Maximból)
* Natasa (Tolsztoj-Piscator: Háború és béke)
* Nyina (Csehov: Sirály)
* Ranyevszkaja (Csehov: Cseresznyéskert)
* Sebastian (Shakespeare: Vízkereszt)
* Zilia (Heltai Jenő: A néma levente)


Filmszerepei

* 1948 Beszterce ostroma
* 1949 Ludas Matyi
* 1949 Szabóné
* 1950 Kis Katalin házassága
* 1951 A selejt bosszúja
* 1951 Költözik a hivatal
* 1951 Különös házasság
* 1954 Én és a nagyapám
* 1954 Liliomfi
* 1955 Budapesti tavasz
* 1955 Egy pikoló világos
* 1955 Különös ismertetőjel
* 1956 A császár parancsára
* 1956 Keserű igazság
* 1956 Mese a 12 találatról
* 1956 Nem igaz
* 1956 Ünnepi vacsora
* 1957 Éjfélkor
* 1958 Micsoda éjszaka
* 1958 Sóbálvány
* 1959 Álmatlan évek
* 1959 Kard és kocka
* 1960 Alázatosan jelentem
* 1960 Az arcnélküli város
* 1960 Három csillag
* 1961 Amíg holnap lesz
* 1962 Asszony a telepen
* 1962 Az utolsó vacsora
* 1962 Pirosbetűs hétköznapok
* 1963 Foto Háber
* 1965 Butaságom története
* 1966 Egy magyar nábob
* 1966 Kárpáthy Zoltán
* 1967 A múmia közbeszól
* 1967 Kártyavár
* 1967 Keresztelő
* 1967 Tanulmány a nőkről
* 1968 A hamis Izabella
* 1968 Alfa Rómeó és Júlia
* 1968 Egri csillagok I-II.
* 1969 Történelmi magánügyek
* 1970 Csak egy telefon
* 1970 N.N. a halál angyala
* 1970 Szerelmi álmok – Liszt
* 1970 Utazás a koponyám körül
* 1971 Szindbád
* 1972 Volt egyszer egy család
* 1975 Ha megjön József
* 1976 Labirintus
* 1985 Idő van
* 1988 Küldetés Evianba

Televíziós szerepei

* 1958 Papucs
* 1961 A szerző ma meghal
* 1962 Két üres pohár
* 1962 A vak
* 1963 Kreutzer szonáta
* 1964 Lajos király válik
* 1966 Látszat és valóság
* 1966 Távolsági történet
* 1967-70 Bözsi és a többiek 1-3
* 1968 Az aranykesztyű lovagjai
* 1968 A férfi
* 1969 A régi nyár
* 1969 Olykor a hegedűk is
* 1969 Én, Prenn Ferenc
* 1969 Komédia a tetőn
* 1970 Lujzi
* 1970 Tévedni isteni dolog
* 1971 A képzelt beteg
* 1978 Abigél
* 1984 Egy fiú bőrönddel
* 1985 Fantasztikus nagynéni


Emléke

Ruttkai Éva-emlékszoba

A Ruttkai Éva-emlékszoba színháztörténeti magángyűjtemény, mely 1989. május 19-től kezdődően tizennégy éven át várta a látogatókat (a II. kerületi Keselyű utcában) Ruttkai Éva egykori hűvösvölgyi nyaralójában, ahol Latinovits Zoltánnal közös hagyatékát Gábor Júlia és Szigethy Gábor (a művésznő lánya és veje) összegyűjtötte.

Az emlékszobát elsősorban azzal a céllal nyitották meg, hogy a kortársak tárgyakon, fotókon keresztül emlékezhessenek egy nagy magyar színésznőre, színházi és civil életének jól ismert mozzanatait felidézve, s néhány rejtett részlettel megismerkedve.

Ezt a hatalmas gyűjteményt (kéziratok, újságok, több mint tízezer fotó, relikviák, jelmezek, bútorok, hang- és videofelvételek) szakszerűen rendezett állapotban tekinthették meg az érdeklődők, személyre szabott tárlatvezetést kapva az ott élő utódoktól. [5]

Az emlékszoba intézményi jellege az idő múltával erősödött: a gyűjtemény-gyarapítás, kölcsönzés, relikviák, fotó- és hanganyagok restaurálása, kiállítások rendezése, a gyűjtemény anyagainak folyamatos publikálása a mindennapos tevékenységek része lett. A ’háttér’ gyűjtemény sok étékes anyagot tartalmazott Szendrő Józsefről, Dayka Margitról, Mezei Máriáról, Gábor Miklósról. E levelek, rajzok, fotók felhasználásával az évek során sok kiállítás, több könyv, sőt még oktatási segédanyag is készült.

Az emlékszoba 2002-ben – anyagi okok miatt, mecénás hiányában – bezárt, azóta évente néhány „nyílt napon” látogatható. A gyűjtemény továbbra is bővül, a rendszerezést is folytatják a gyűjtemény létrehozói. [6]

Ruttkai Éva Emlékdíj [szerkesztés]

1987 óta minden év decemberében a Vígszínházban átadják a Gábor Júlia alapította Ruttkai Éva-emlékdíjat annak a művésznek, akit a színház társulata titkos szavazással erre méltónak talál.

Ruttkai Éva Színház [szerkesztés]

1994-ben kezdte meg működését a nevét viselő Ruttkai Éva Színház, amely 2006 nyarán a Teréz körúton lelt végleges otthonra.

1980 Szeptember 27. (28 éve történt)
Az Idegenforgalom Világnapja

Az Idegenforgalmi Világszervezet határozata alapján 1980 óta évente megtartják világszerte az Idegenforgalmi Világnapot.

Petőfi Sándor - Szeptember végén

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

(Koltó, 1847. szeptember)


Petőfi Sándor - Itt van az ősz, itt van ujra

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

1945 Szeptember 26. (63 éve történt)
New Yorkban meghalt Bartók Béla, világhírű magyar zeneszerző és népdalgyűjtő.

Bartók Béla a pozsonyi gimnazista-évek után 1899-ben került Budapestre, a Zeneakadémiára. Itt ismerkedett meg Kodály Zoltánnal, akivel életre szóló, szoros szakmai és baráti kapcsolata alakult ki. Bartók egyszerre volt tökéletes népzenekutató, zenetanár, zongorista és zeneszerző. Egyedi zenei stílusa a magyar népdalok és a modern európai irányzat ötvözetéből alakult ki. Legismertebb művei A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin. Bartók rendszeresen kutatott és turnézott is külföldön. 1924-ben kutatásai eredményeiről sikeres könyvet adott ki A magyar népdal címmel, 1934-től pedig Kodállyal együtt a Magyar Tudományos akadémián dolgoztak egy népzenei kiadvány összeállításán. A háború miatt Bartók 1940-ben feleségével együtt az Egyesült Államokba menekült. Mire a keserves, sikertelen és gyakran munka nélküli külföldi évek után újra fellendült volna karrierje, egészségi állapota megromlott. Az 1945 szeptemberében bekövetkezett halálát leukémia okozta.

1881. március 25.- 1945. szeptember 26.
Zeneszerző, zenekutató, zongoraművész

Sokáig nehéz volt Őt elismerni, s máig komoly vitákra ad okot. Nagyszentmiklóson született, tanulmányait Nagyváradon, Besztercén, Pozsonyban végezte, Erkel László tanítványaként. 18 évesen a budapesti Zeneakadémia hallgatója lett, zongora szakon. Első külföldi turnéját 1903-ban tartotta, amin Kossuth-szimfónia című művét mutatta be. Ezután Dohnányi Ernőnél képezte tovább magát, 1907-től pedig a Zeneakadémia zongoratanára lett. Korai kompozíciói Brahms, Schumann, a késői Wagner, Liszt és Dohnányi zenéjével mutatnak rokonságot. Az 1910-es évek végén az Operaház mutatta be "A fából faragott királyfi" c. táncjátékát és "A kékszakállú herceg vára" c. operáját, melyek sikert jelentettek számára. Érdeklődése ezután a népzenekutatás felé fordult, Kodály Zoltánnal együtt tíz éven keresztül járta az országot, népdalokat gyűjtve. A magyar mellett más nemzetiségek zenéi is foglalkoztatták, román, szlovák és arab népzenét is kutatott. Népzenei elemekből építkező szerzeményeire sokáig nem figyeltek fel.
Nem volt egyszerű, mint a neki népdalokat éneklő emberek. Érzékeny természetének megfelelően emberi kapcsolatait is korlátozta. Amerikában is magyar volt, és igyekezett távol tartani magát mindenkitől.

A 20-as években koncertkörútjai során beutazta az egész világot, és megkezdte népzenegyűjtésének tudományos feldolgozását. 1923-ban írta Táncszvit, '30-ban a Cantata Profana című műveit. Műveit disszonáns, válsághangulatot kifejező hangzásvilág jellemezte, amit abban az időben sokan elutasítottak. Fiatal előadóművészek és kritikusok révén mégis lehetővé vált, hogy bemutatásra kerüljenek. Az 1930-as években készült zenéit és írásait viszont már elismeréssel fogadták. "Mai ember, minden idők legvadabbikának embere, próbálj mindenek előtt ember lenni; s ha felfogtad, mit jelent embernek lenni, csak akkor törődhetsz hazával, társsal és baráttal" - mondta1935. januárjában.

Öt évvel később, 1940-ben politikai okok miatt elhagyta az országot, és az USA-ba költözött. A Bostoni Szimfonikusok felkérésére már a tengerentúlon írta meg a Concertót, illetve Yehudi Menuhinnak a hegedű szólószonátát. A háború után haza kívánt térni, de ebben súlyos betegsége, majd halála meggátolta. 1945. szeptember 21-én fokozódó rosszulléte miatt a West Side Hospital-be került, és s szeptember 26-án déli 12óra előtt elhunyt.
Temetésén csak néhány ember vett részt. Majd 42 év elteltével nyugodhatott meg, mert hamvait hazahozták, s a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra 1988. július 7-én.

George Gershwin (1898-1937)

A XX. század egyik legfontosabb amerikai komponistája, számtalan sláger és olyan klasszikus művek szerzője, mint a Porgy és Bess, a Kék rapszódia vagy az Egy amerikai Párizsban.

1898. szeptember 26-án Brooklynban, frissen bevándorolt orosz zsidó szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, Jacob Gershvin néven. A család Manhattan egyik szegény zsidónegyedében élt, s fiukat szinte semmi nem mentette meg a sportolói jövőtől, csak az egy szép napon a házhoz kerülő pianínó. Az akkor 12 éves Gershwin egészen addig nem részesült semmiféle zenei képzésben, de játéka olyan gyorsan vált otthonossá a zongorán - sőt, hamarosan a komponálással is megpróbálkozott -, hogy a család nem győzött egyik ámulatból a másikba esni. Tizenhat évesen zongorakísérői állást vállalt a helyi kórusnál, környékbeli zongoratanárait pedig csakhamar neves oktatók váltották fel. Így ismerkedett meg Chopin, Liszt, Debussy művészetével, s tanult zeneelméletet, összhangzattant, ellenponttant és hangszerelést is. Módszeres tudásra azonban így sem tett szert ugyanis még a kottaolvasás problémája is élete végéig elkísérte.

A sporttól és a mozgástól továbbra sem szakadt el. Gykran lovagolt, úszott és teniszezett, mozgása is jó volt, ezért remekül táncolt, s kiválóan tudta utánozni Fred Astaire-t. Ezen adottságai, eleganciája, jó arcberendezése lehetővé tette, hogy mindenkori társaságának, valamint a gyengébb nem érdeklődésének középpontjába kerüljön.
Első jelentős zeneszerzői sikere 1919-ben érte el a Swanee című dalával, amit kottaként és hanglemezen is kiadtak, s ez utóbbi hanghordozó több százezer példányban fogyott el, mitől Gershwin egy csapásra befutott szerzőnek minősült. Lakásának kilincsét a New York-i társaság krémje adta kézről-kézre.

1922-ben megkomponálta egyfelvonásos "dzsesszoperáját", a Blue Monday Blues-t, két évvel később pedig elkészült legismertebb műve, a Rhapsody in Blue (Kék rapszódia). Ezeket követte az F-dúr zongoraverseny, Egy amerikai Párizsban, majd színpadi és a filmmusicalek zenéjét szerezte. 1932-ben Pulitzer-díjat kapott az általa megzenésített Of Thee I Sing című Broadway-produkció, 1935-ben pedig New Yorkban mutatták be déli fekete környezetben játszódó operáját, a Porgy és Besst.

Gershwin csakhamar Hollywoodban találta magát, s bőszen írta különféle filmek zenéjét. Ám hiába fürdött az irigylésre méltó sikerekben, hiába lett hatalmas a vagyona, s hiába vették körül a legnagyobb hírességek, Gershwin nem lett boldog Hollywoodban. Félénk, zárkózott természete csakhamar magányosságba, majd depresszióba csapott át. Idejének egyre nagyobb részét töltötte magányos tevékenységgel, tehát festéssel és rajzolással abban a reményben, hogy ezzel visszanyerheti lelki egyensúlyát. Efféle reményt táplált a házasság iránt is, de akkoriban sorozatos visszautasításban részesült. A legfájdalmasabb kudarc 1936-ban érte, amikor megismerte Chaplin feleségét, Paulette Goddardot, kibe szenvedélyesen beleszeretett. Az asszony azonban nem volt hajlandó elválni Chaplintől a kedvéért. Gershwin depressziója még mélyebbre süllyedt, ám ezt rajta kívül senki nem volt hajlandó tudomásul venni. Ám hamarosan a kézzelfogható fizikai tünetek is jelentkeztek. 1937. február 11-én - miközben F-dúr zongoraversenyét játszotta a Los Angeles-i szimfonikusokkal - rövid időre elvesztette öntudatát. Nem esett össze, de a zenei folyamatból teljesen kizökkent. A tíz-tizenkét másodpercig tartó roham előtt közvetlenül intenzív égett gumi szagát érezte. Később feje is rendszeresen fájt, különösen reggelenként. Áprilisban újabb rohamon esett át.

Kedélyállapota is egyre romlott, gyakran volt fásult és passzív. Barátai - és orvosai is - úgy gondolták, hogy panaszait egyszerűen a hollywoodi életforma által kiváltott hisztéria okozza.
Állapota a nyár elején átmenetileg javult. Június 20-án azonban egy fogadáson hirtelen rosszul lett, elviselhetetlenül fájt a feje, s reakciói is feltűnően lelassultak. Mikor hazafelé menet nagyon bizonytalanul vezette autóját, barátai is kezdtek megrémülni. Ettől a naptól vették igazán komolyan a betegségét. Későn, mert Gershwinnek akkor már csak három hete volt hátra az életből.
Az a három hét pedig igen viszontagságos volt. Másnap kórházba szállították, és gerinccsapolást próbáltak végezni rajta, amibe a zeneszerző nem egyezett bele. Így hazaküldték, ahol néhány nap múlva tovább romlott az állapota. Folytatódtak heves fejfájásai, az égett gumi szagának intenzív érzete pedig állandósult. Mozgása is egyre bizonytalanabb lett, az étkezés is egyre nehezebb feladatot jelentett számára, zongorajátéka pedig széteső volt, sok melléütéssel.

Július 9-én csak késő délután ébredt fel. Ahhoz még volt ereje, hogy hívja az ápolónőjét, majd összeesett. Mire kórházba szállították, kómás állapotba került, s bal oldalára megbénult. Orvosai csak ebben az állapotában ismerték fel rosszindulatú agydaganatát.
Walter E. Dandy, a különböző pneumoenkefalográfiai eljárások kezdeményezője, illetve megújítója utazott Gerhswin műtésére. A jobb halántéklebenyben feltárta a daganatot, egy rosszindulatú cisztát, amely megcsapolva sötét, sárgás folyadékot bocsátott ki magából. A tumort, amely mélyen bele volt nőve az agy állományába, részben eltávolította, majd újból bezárta a koponyát. A szövettani vizsgálat tanúsága szerint rendkívül rosszindulatú astrocytomáról volt szó.
Gershwin mindössze néhány órával élte túl a beavatkozást, mert másnap délelőtt 11órakor, 1937. július 11-én meghalt. Halálának közvetlen oka az agyban a daganat által okozott deformáció, illetve annak hirtelen visszarendeződése lehetett.

A teljes odafordulás jelenje.

,,Aki igazán szeret, az kiszolgáltatott, aki nem, az önmaga sivár életű foglya."

Az idő életünkben úgy jelenik meg, mint a jelen pontok egymásutánja, de számomra valósan, a cselekvés lehetőségét kínálóan csak egy, a jelen pillanat adott. Én nem voltam, én nem leszek, én vagyok. A múlt jelen pillanatai már nincsenek: amit megtettem, nem tehetem nem megtetté. Elmúlt. A bármely pillanatban bekövetkezhető egyetlen (!) bizonyosságom, a halál pedig a jövő lét pillanatait csak a remény szintjén teszi tervezhetővé. Tehát az egyetlen igazi cselekvési lehetőségem valós keretét térben az ITT, időben a MOST adja. Nem várhatok, mert a jövő bizonytalan. Nekem mindig most, a jelen pillanatban kell lépnem. Lépni, túllépni önmagamon, hogy személy válogatás, feltétel szabás, viszonzás várás nélkül teljesen a másik felé fordulva elfogadjam őt annak, aki, olyannak, amilyen.

(Biegelbauer Pál)

"Minden szó gazdag mesével és színnel - ha elébe néznek oda, ahonnan eredt. Tovább menve jövőbeni vándorútján, sokféle értelem köré fonódnak még betűi, s egymástól idegen tövön érett fürtök drága levét egyesíti egykor még kelyhében. Mondják - a szanszkrit nyelvnek szerelemre és emlékezésre csak egy szava van. Ez a gazdaságos szegénység feneketlen mélyre ássa a szó értelmét - kincses kúttá, melybe belefér majdnem mindaz, miről álmodni szoktunk.
Az emberek sok szép szavában hasonlat lappang - földízű, tőről metszett -, s olyan, melyet távolból hozott a vándor emlékezés, mint ajándékot messzi kincses bazárból. Némelyik el is koptatja értelmét a hosszú úton, jó ha valami kis furcsa, bűbájos illata megmaradt. Felidézzük őket, valahányszor olyat akarunk másoknak megmutatni, mit magunk sem láttunk szemmel sohasem - önnönmagunkat. A líra hasonlatokká avatja, illetve kibontja a szavak szirmait, hogy szabadon illatozzék belőlük legdúsabb értelmük. S tán csak a versekben őszinte a szó, pávásan hordja értelmeinek uszályát. A mindennapi beszéd álruhájában Hamupipőkeként rejtőzik."
(Lesznai Anna)