1897 Szeptember 20. (111 éve történt)
Megszületett Tamási Áron Kossuth-díjas író, akadémikus (Ábel - trilógia).
Első novellája 1922-ben jelent meg. 1923 és 1926 közöttaz Egyesült Államokban élt, írásait folyamatosan hazaküldte. 1925-ben jelent meg első novelláskötete (Lélekindulás).
Hazatérése után Kolozsváron telepedett le, s az erdélyi magyar irodalmi és szellemi élet vezető alakja lett. Az Újság és az Ellenzék munkatársa volt, előadáskörutakat szervezett, többször szerepelt Magyarországon. 1933-tól a Brassói Lapokban külön rovata volt (Tiszta beszéd). 1926-ban az Erdélyi Helikon alapító tagja volt. 1935 után politikai nézetei radikalizálódtak, felfogása a népi írókéhoz került közel.
Budapest ostromát Bajor Gizi házában vészelte át. 1945-től 1947-ig országgyűlési képviselő volt. 1949-1953-ig kiszorították az irodalmi életből, később újra megjelenhettek cikkei, elbeszélései. Legnagyobb írói sikerét az Ábel - trilógiával aratta.
Írásaiban főként a székely falvak világát, az erdélyi szegénység életét, a megélhetésért az urakkal és a természettel folytatott küzdelmeit, a székelyek ügyességét és furfangos észjárását ábrázolta. Tehetsége és fantáziája játszi könnyedséggel olvasztotta egybe a tragédiát és komédiát, a misztikumot és a falu józan realizmusát. Regények mellett színpadi műveket is írt, amelyek közül kiemelkedik az Énekes madár című darabja.
Tamási Áron
(1897, Farkaslaka - 1966, Budapest)
Az író szülei régi székely nemesi családból származó, de egyszerû emberek voltak, akikkel az író is versenyt dolgozott nyaranta a családi birtokon. Farkaslakán járt elemi iskolába, majd 1910-tõl a székelyudvarhelyi katolikus fõgimnázium tanulója lett, ahonnan egyenesen a harctérre ment. Az elsõ világháború végén ugyanis besorozták katonának, s az olasz frontra vitték.
Ezután jogot tanult, majd a kolozsvári Kereskedelmi Akadémiára iratkozott át. Ebben az idõben kezdett el írni is. Novellái a Keleti Újságban, az Ellenzékben, a Pásztortûzben és a budapesti Napkeletben jelentek meg. 1923 nyarán Amerikába hajózott, ahol alkalmi munkákat vállalt és banktisztviselõként dolgozott. Írásait azonban folyamatosan hazaküldte.
1925-ben jelent meg elsõ novelláskötete Lélekindulás címmel, a következõ évben pedig az Erdélyi Helikon egyik alapító tagja lett. 1935-tõl politikai felfogása radikalizálódott, nézetei a népi írókéhoz kerültek közel. 1944 augusztusában az Erdélyi Magyar Tanács tagjaként a háborúból való kilépést szorgalmazta. Budapest ostromát Bajor Gizi házában vészelte át. 1943-1949 között az MTA levelezõ tagja, többszörös Baumgarten-díjas író, 1954-ben Kossuth-díjat is kapott.
Tamási Áron nyelvteremtõ író. Írásmûvészete a népi irodalom igézetében fogant epika líraibb hangú változata, tematikája a székelység világához kapcsolódik. Gyökerei e zárt etnikai közösség mese- és mondavilágába nyúlnak vissza. Erõsen támaszkodott a tájnyelvre, mûveinek jelentõs szervezõelve a mesei elemekkel elért jelképteremtés. Leghíresebb mûve az Ábel-trilógia. Hõse irodalmunk egyik legnépszerûbb és legrokonszenvesebb alakja.
A nagy emberi kérdésre - mi végre vagyunk a világon - véglegesnek tetszõ választ adott Tamási Áron: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne." Az örökké hontalan néger felel így az Amerikában bolyongó Ábel kérdésére.
Indulásától élete végéig a székely falu, Farkaslaka írója volt.
Ízelítõ mûveibõl:
Ábel a rengetegben
Ábel az országban
Ábel Amerikában
Bejegyzések
