"Minden szó gazdag mesével és színnel - ha elébe néznek oda, ahonnan eredt. Tovább menve jövőbeni vándorútján, sokféle értelem köré fonódnak még betűi, s egymástól idegen tövön érett fürtök drága levét egyesíti egykor még kelyhében. Mondják - a szanszkrit nyelvnek szerelemre és emlékezésre csak egy szava van. Ez a gazdaságos szegénység feneketlen mélyre ássa a szó értelmét - kincses kúttá, melybe belefér majdnem mindaz, miről álmodni szoktunk.
Az emberek sok szép szavában hasonlat lappang - földízű, tőről metszett -, s olyan, melyet távolból hozott a vándor emlékezés, mint ajándékot messzi kincses bazárból. Némelyik el is koptatja értelmét a hosszú úton, jó ha valami kis furcsa, bűbájos illata megmaradt. Felidézzük őket, valahányszor olyat akarunk másoknak megmutatni, mit magunk sem láttunk szemmel sohasem - önnönmagunkat. A líra hasonlatokká avatja, illetve kibontja a szavak szirmait, hogy szabadon illatozzék belőlük legdúsabb értelmük. S tán csak a versekben őszinte a szó, pávásan hordja értelmeinek uszályát. A mindennapi beszéd álruhájában Hamupipőkeként rejtőzik."
(Lesznai Anna)
Bejegyzések
