Nem tudtam, hogy utoljára látlak,
Bár tudtam volna, akkor visszalépek.
Megfogtam volna vékony kis kezed,
És együtt virrasztottam volna véled.
Nem tudtam, hogy utoljára csókolsz,
Hogy másnapra jéghideg lesz a szád.
Ha tudtam volna, rád csókolom,
Az ég összes áldását.
Nem tudtam, hogy az lesz
Az utolsó éjszakád,
Ha tudtam volna, imádkozva kérem Istent,
Hogy vigyázzon ott fent is reád.
Nem tudtam, hogy ilyen nehéz lesz,
Ha egyszer már nem leszel velem,
Csak azt tudom, hogy mióta nem vagy,
Végessé vált a végtelen...

/LadyMoon/

Most olyan napok jönnek, amikor azokra emlékezünk, akik már nincsenek itt velünk, de akiknek az emléke még ma is szívünkben él. Csak a testük nincs velünk, de csukott szemünk mögött felvillan szelíd mosolyuk, és még itt lebeg körülöttünk néhány itt hagyott szavuk. Hiányuk csendje még ma is gyakran szívünkbe dobban, és az elmúló évek sem képesek arra, hogy elhalványítsák a lelkünkbe ívódott képüket. Emlékünk csillaga majd akkor is bennünk ragyog, ha porba hullnak mind az égi csillagok...

Borongós, bús ősz öleli, a levelüket vesztő fákat,
Az elmúlás krizantén-illata simogatja a fejfákat.
Lehullott levelek tompítják lépteink zaját,
Hogy ne zavarjuk az örökálmuk alvók végső álmát.
Ma gyertyát gyújtunk értük.
Nekik szórja fényét a gyertyaláng.
Ezer színnel köszönti őket, megannyi bús illatú virág.
Imát mondunk, vagy beszélünk hozzájuk,
Pedig nem is hallanak talán,
S az emlékezés fájó könnye csordul végig sokunk arcán.
Olyan szép ilyenkor a temető,
Ahogy ragyognak benne az arany gyertyalángok,
Mint a halottak lelkéből születő aprócska lángvirágok.
Állunk sírjaiknál és hangtalanul, a szívünkkel üzenjük,
Lelkünkben még most is élnek, emléküket nem feledjük.

/LadyMoon/

Elhunyt Vay Ilus színművész


Életének 84. évében kedden elhunyt Vay Ilus színművész - tudatta fia, Vay Péter.

A művésznő temetéséről a család később intézkedik.

Vay Ilus 1925. február 20-án született Budapesten. Az Országos Színészegyesület iskolájának elvégzése után 1942-ben a Royal Revü Színházhoz szerződött. 1943-tól több vidéki és fővárosi színházban játszott, 1949-től rövid ideig a Vígszínházban, majd varietékben lépett fel. Gyakran szerepelt a Vidám Színpadon és a Thália Színházban is.

Egyénisége, humora főleg karakterszerepekben érvényesült, szinte minden nagy magyar színművésszel játszott együtt a színpadon.

Utolsó fellépése a Mikroszkóp Színpadon volt, de filmszerepet utána is vállalt. Utoljára a 2006-ban bemutatott, Egy bolond százat csinál című filmben láthatta a közönség, de korábban olyan klasszikus alkotásokban is játszott, mint a Lila ákác, a Jó estét nyár, jó estét szerelem, az Alfa Rómeó és Júlia, a Dollárpapa vagy a Mágnás Miska.

Visszaemlékezéseit Miközben bohóckodtam című önéletrajzi regényében írta meg.

CSÖRGŐ Attila
képzőművész, szobrász
(Budapest, 1965. március 29.–)

Honlap:
Csörgő Attila honlapja /itt láthatók az alkotásai/


1988-1994: Magyar Képzőművészeti Főiskola, 1992-ben festő, majd 1994-ben intermédia szakon diplomázott. 1993-ban Amszterdamban a Rijksakademie van baeldende Kunsten szobrász szakán tanult. 1994-1997: Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1998: Smohay-díj; 2001: Munkácsy-díj. Rendszeresen szerepel a kortárs magyar szobrászatot, képzőművészetet, a fiatal magyar, illetve európai képzőművészeket bemutató tárlatokon. Számos, a képzőművészet és tudomány határterületeit, a legújabb médiumok, technikai lehetőségek és a művészeti alkotófolyamat összekapcsolódásának lehetőségeit vizsgáló kiállításon mutatták be munkáit. Konceptuális jellegű, sokszor minimalista kivitelű - gyakran mobil - munkái természettudományos szabályok, törvények - geometriai problémák, fizikai (optikai, mechanikai) határhelyzetek - köré szerveződnek. Elvont tételeket modellező, szemléltető, "tudományos alapon" működő művei többnyire szokatlan helyzetekbe hozott, hétköznapi anyagokból, tárgyakból épülnek fel, barkácsolódnak össze. Játékosan, s némi iróniát, filozofikusságot sem nélkülöző módon utalnak érzékelésünk, és erre épülő, rendezettnek tűnő világképünk könnyű megingathatóságára, ellentmondásosságára.

Egyéni kiállítások
1993 • G. DAAR, Amszterdam
1994 • Három test, Óbudai Pincegaléria, Budapest
1995 • Goethe Intézet, Budapest [El-Hassan Rózával]
1996 • Stúdió Galéria, Budapest
1997 • Sexmachine [Nagy Krisztinával], Stúdió Galéria, Budapest
1998 • Gallery by Night '98, Stúdió Galéria, Budapest [Lakner Antallal] • Magyar Kulturális Központ, Bukarest
1999 • Magyar Ház [Petra Lemmerezzel], Stuttgart • Altered States (Lakner Antallal), Skuc Galerija, Ljubljana • Gömb-örvény, Liget Galéria, Budapest • Galeria Monumental, Lisszabon (Koronczi Endrével)
2000 • Galerie für Gegenwartskunst Barbara Claassen-Schmal, Bremen, Németország • Acqua Obliqua, Fioretto Arte Contemporanea, Padova, Olaszország
2001 • St.art Galéria, Budapest (Haraszty Istvánnal) • Le Fresnoy Studio national des arts contemporains, Tourcoing, Franciaország
2002 • Fél-tér, Budapest Galéria Kiállítóháza, Budapest • Fél-tér, Pelikán Galéria, Székesfehérvár • Peeled City, Art in General, New York
2004 • Platonic Love, Kettle’s Yard, Cambridge, Anglia • Narancs-tér, acb Galéria, Budapest


Válogatott csoportos kiállítások
1991 • Germinations 6, Ludwig Forum, Aachen (D) • Oszcilláció/Oscilácia, Hatos bástya, Komárom, Műcsarnok, Budapest
1992 • Germinations 6, Budapest Galéria Lajos u., Budapest • Térképzetek I., Budapest Galéria Lajos u., Budapest
1993 • 11. Medunarodni B. Male Plastike/11th International B. of Small Sculpture, Muraszombat (SL)
1994 • Aritmia 2., Uitz Terem, Dunaújváros • 22. Biennálé Internacional São Paulo, São Paulo
1995 • összeköltöző házak/zusammenziehende häuser, Kunsthaus, Hamburg
1996 • Pillangóhatás, Műcsarnok, Budapest • Permutace a kombinace. Soucasné umeni v Madarsku/Permutations and Combinations. Contemporary Art in Hungary, Prága • 3x3 From Hungary, Bard College, Annandale-on-Hudson, New York
1996 • A művészeten túl, Kortárs Művészeti Múzeum/Ludwig Múzeum, Budapest • Daugiakalbiai peizazai/Multilingual Landscape, The Contemporary Art Centre of Vilnius, Vilnius (Litvánia) • Computer World, The Tannery, London • Speculum, Budapest Galéria Lajos u., Budapest • Schwere-los Skulpturen, Oberösterreichischer Landesgalerie, Linz
1997 • A művészeten túl, Neue Galerie, Graz • Schwere-los Skulpturen, Kortárs Művészeti Múzeum/Ludwig Múzeum, Budapest • Zeitskulptur, Oberösterreichisches Landesgalerie, Linz • sic!, Kiscelli Múzeum, Budapest • Sept sculpteurs hongrois contemporains, Chateau de Biron/Dordogne (FR) • Sexmachine. Erotika és szexualitás a magyar képzőművészetben, Stúdió Galéria, Budapest
1998 • Observatorium, Centrum Sztuki Wspólczesnej, Zamek Ujazdowski, Varsó • Das Modell, Magyar Ház, Berlin • Inter/Média/Művészet, Ernst Múzeum, Budapest • Jenseits von Kunst/Voorbij de kunst, M. van Hedendaagse Kunst, Antwerpen • Bel Tempo. Inter/Media/Arte/ Ungheria, Palazzo della Regione, Trieszt
1999 • A 90-es évek. Új gyűjtemény a Városi Művészeti Múzeumban, Városi Képtár, Győr • XLVIII. Velencei Biennálé, Velence • Kunst der neunziger Jahre in Ungarn, Akademie der Künste, Berlin
2000 • Mozgásigény, Trafó, Budapest • Uncontrolled, North Exhibitionspace, Koppenhága • Intuíció, innováció, invenció, Műcsarnok, Budapest • A fal után, Kortárs Művészeti Múzeum - Ludwig Múzeum, Budapest / Hamburger Bahnhof, Berlin • Media Modell, Műcsarnok, Budapest • What, how & for whom, Dom HDLU, Zágráb • Change of Order, National Gallery Veletrzni Palace, Prága
2001 • Időképek, Néprajzi Múzeum, Budapest • Milano Europe 2000, Palazzo della Triennale, Milano • 8. Triennale Kleinplastik, Alte Keller, Fellbach • Geologists at Sunset, Hotelit, Fort Asperen, Acquoy, Hollandia
2002 • The Eye of the Beholder, Dundee Contemporary Arts, Dundee (Skócia) • Twinklings, SKUC Galerija, Ljubljana • September Horse, Künstlerhaus Bethanien, Berlin • Látás, Műcsarnok, Budapest • Modesty, Pavelhaus, Laafeld (Ausztria)
2003 • 8. Istambul Biennial, Istambul • Local Calls, Röde Sten, Göteborg (Svédország) • Válogatás, acb Galéria, Budapest • Modesty, SKUC Galerija, Ljubljana • Nyitó kiállítás, acb Galéria, Budapest • Himmelschwer, Landesmuseum Joanneum, Graz (Ausztria)
2004 • Persistante perspective, Ecole Superieure des Beaux-Arts de Mans, Le Mans

Művek közgyűjteményekben
Centre for Contemporary Art, Ujazdowski Castle, Varsó
Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros
Kortárs Művészeti Múzeum/Ludwig Múzeum, Budapest
Sammlung EVN, Bécs
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Városi Galéria, Paks
Modern Magyar Képtár, Pécs
Fővárosi Képtár - Kiscelli Múzeum, Budapest

Irodalom
Intermedia, Magyar Képzőművészeti Főiskola - Intermedia, Budapest, 1993
Beke L.: ~ (portugál és angol nyelven, kat., 22. Biennálé Internacional São Paulo, São Paulo, 1994)
~-El-Hassan Róza (magyar és német nyelven, kat., Goethe Intézet, 1996)
Tímár K.: Hledání novych vyznamu/ Seeking New Meaning (kat., bev. tan., Permutace a kombinace. Soucasné umení v Madarsku/Permutations and Combinations. Contemporary Art in Hungary, Micovna v Královské zahrade Prazského hradu/The Ball-Game Hall in the Royal Garden of the Prague Castle, Prága, 1996)
Néray K.: "If All Goes Well": Hungarian Art in an International Context (kat., bev. tan., 3x3 From Hungary, Center for Curatorial Studies, Bard College, Annadale-on-Hudson, New York, USA, 1996)
Faa B.: Geschälte Räume/Peeled Spaces (kat., Schwere-los Skulpturen, Ludwig Múzeum in Budapest, Oberösterreichisches Landesgalerie, Linz, 1997)
Nagy I.: Sept sculpteurs venus de Hongrie/Hét szobrász Magyarországról (kat., Sept sculpteurs hongrois contemporains, Chateau de Biron, Dordogne, 1997)
~: Das Maelström-Projekt (kat., Jenseits von Kunst, szerk: P. Weibel, Ludwig Múzeum, Budapest, C3 Center for Culture & Communications, Budapest, 1996, Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz, 1997, Wien, 1997)
Merhán O.: Das Modell/Makett (kat., bev. tan., Das Modell, Haus Ungarn, Berlin, 1998)
Bart de Baere in the Studio of ~ und Róza El-Hassan, in: White flags. Mobiles Symposion in offenen Ateliers/Ein Projekt aus Budapest (herausgegeben von H. Knoll und L. Reddeker), Ausztria, 1998
~ (Magyar És Angol Nyelven, Szerk.: ~), Vác, 1998
Andrási G.: The Beauty of Thought, Doubting form (kat., XLVIII. Velencei Biennálé, Velence, 1999).

(Százados László)
^

A Nap gyermekei


Régen, réges-régen nem volt más az égen, csak a Nap meg a Föld. A Nap minden nap körbeszaladta a Földet, becézgette, cirógatta sugaraival, mígnem élet sarjadt rajta. Az ám, csakhogy ez a mindennapos szaladgálás nagyon fárasztó dolog volt! A Nap sosem húnyhatta le a szemét, hisz te is tudod biztosan, hogy ha nálunk este val, a Föld másik felét ragyogják be sugarai. Így aztán igen elfáradt a Nap, el is sírta magát néhanapján... Azaz sírta volna - hisz oly forró volt, hogy könnyei, mihelyt kigördültek szép szemébõl, menten gõzzé, párává foszlottak. Hanem a Föld, akin kisarjadt az élet, mindenkinél jobban szerette a Napot - ami nem is csoda, hiszen csak õk ketten voltak az égen -, s mikor meglátta a Nap szemén a párafelhõket, nyomban tudta, mi a baj. Nagyon szeretett volna segíteni rajta, ezért egyszer, mikor jólesõen végigsimítottak rajta a sugarak, magába fogadta a Nap erejét, s hogy, hogy nem, huszonnyolc nap múltán egy gyönyörû lánynak adott életet. Gömbölyû volt, mint õ maga s a Nap. Melengette további huszonnyolc napon át. Nõtt, növekedett a leány, egyre szebb lett, egyre kedvesebb. A Földön sarjadt élet, amely születése óta sokezer színre bomlott - így születtek a növények, majd az állatok -, csodálkozva vette szemügyre. A lány cirógatta a növényeket, eljátszott az állatokkal, s azok egyre jobban megkedvelték. Sápadt volt ugyan, s fénye hideg, de ha hûsre volt valamelyik teremtménynek szüksége, õ mindegyiket szívesen fogadta. Nála megpihenhetett az egész világ. Mikor anyja elérkezettnek látta az idõt, így szólt hozzá: - Látom, lányom, szép is vagy, jó is vagy. Itt az ideje, hogy munkához láss a világban. Felnõttél, s vár a feladat. - Soha nem játszhatok többé? - Ha jól végzed a munkád, meglátjuk. A neved mától fogva Hold. Jól figyelj rám! Látod azt a magas hegyet? - Igen, Földanyám. - Arra a hegyre kell fölkapaszkodnod. - De anyám, hisz kerek vagyok! Legurulok. - Ne aggódj! A növények és állatok segíteni fognak utadon, mert szeretted õket. Aztán ha fölértél, látni fogsz egy nagy medencét. Tüzes folyadék kavarog benne. Ne félj tõle! Ugorj csak bele bátran! Én a tüzes folyadék alatt leszek, karomba kaplak és feldoblak az égre. Ha fenn vagy, állj bátran a Nap elé. õ az édesapád. Öleld meg a nevemben, s hagyd, hogy árnyékodban megpihenjen! A többit majd meglátod. Elindult a lány, búsult kicsit, hogy itt kell hagynia a földi világot, de valóban segítették útján. Az állatok követ görgettek mögé, hogy vissza ne guruljon, a növények erõs kötéllé fonódtak, amelyben megkapaszkodhatott. Minden úgy volt, ahogy édesanyja mondta. Azaz majdnem: valahol ugyanis hiba csúszott a dologba. A tüzes folyadék nem akarta elengedni, szép, sima testére tapadt, s ettõl csupa ránc lett. Csak szemei ragyogtak a régi fénnyel. Megállt a Nap elõtt és így szólt: - Jó napot, édesapám! Hold vagyok, a lányod. eljöttem, hogy te megpihenj. Ezentúl én is veled járom az utat, s ha úgy tartja kedved, árnyékomban megpihenhetsz. - Te nem lehetsz a lányom! - mordult rá a Nap. - Az én lányom, úgy hallottam a földön, szép, kerek, sima. Te pedig ráncos vagy és csúnya. Eredj elõlem! A Hold sírni kezdett, peregtek szemébõl a könnyek, s lenn a Földön tengerek születtek belõlük. Elmaradt apja mögött az égi úton, s fogyott, egyre fogyott. Tizennégy nap múlva elfogyott teljesen. Szomorúan nézte Földanyja. A Nap szemei elõtt pedig továbbra is párafelhõk lebegtek, le nem húnyhatta õket egy pillanatra sem. Ekkor megszólította a Föld: - Kedvesem, miért nem fogadtad illõen a lányod? Hisz kemény szíved miatt egészen elfogyott! Szép volt, kerek, sima, ahogyan itt beszéltünk róla, de a hegy, a tûzhányó hegy, ahonnan az égre perdült, oly igen szerette, hogy nem tudott elszakadni tõle teljesen. Ettõl kapta ráncait. De hisz a szemébe sem néztél! Pedig abból megismerted volna, hogy a te lányod õ. Mert tudd meg, hogy hetven napja megszántalak a szemeid körül lebegô párafelhôk miatt, s egy leánynak adtam életet. Te azonban elutasítottad ôt, s most fél a szemed elé kerülni. Egészen belefogyott bánatába! Elbúsult a Nap, hisz tulajdonképpen egyáltalán nem volt ô olyan keményszívu. - Ó, bárcsak jóvátehetném a botlásomat! - No, ez iganzán nem nehéz dolog. Cirógass csak végig! Segítünk azon is! A cirógatásra elôperdült a Hold. Igaz, nagyon sovány volt még, de egyre telt az örömtôl, hogy elfogadták. A második cirógatásra megszületett a Hajnalcsillag, a harmadikra az Esthajnalcsillag, majd mind a Föld s Hold szomszédai, mind a többi nyolc bolygó. Voltak immár Holdnak játszótársai is. Mikor eljött az idô, odaállt apja és anyja közé, s árnyékában néhány percre megpihent a Nap. Ez elég volt addig, míg újra meg nem látogatta a lánya. De azért a nagy bánatot nem tudta feledni a gyermek. Minden hónapban egyszer elfogyott, de aztán újra megtelt az örömtôl, mert a visszautasítás után szeretet fogadta. Így hát tovább játszott pajtásaival, a bolygókkal, a Nap és a Föld gyermekeivel. Boldogok voltak, mert szerették egymást, s te is tudhatod, hogy ez a legjobb dolog a világon. (Bendes Rita)

Dal

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két lélek. Ez a két lélek a gyönyörű; és végtelen Isteni Mezők országában lakott. Az Isteni Mezők időtlen boldogságában éltek már ezer évek óta és nagyon szerették egymást. Az Isteni Mezők csodálatos vidék! Végestelen végig víz borítja, és a vízben ameddig a szem ellát és még azon is túl szebbnél szebb varázslatos lótuszok nőnek, amik soha nem hervadnak el, mindig illatoznak. A lótuszok levelei olyan magasra nőnek, hogy az ember derékig gázolhat benne. A tágas mezőkön nem hallatszik más csak a mennyei zene hangjai és a lótuszerdő susogása. A két léleknek ez volt az otthona, sokfelé jártak, de igazán itt érezték legjobban magukat. Gyakran napokig nem szólaltak meg csak egymást átölelve álltak a virágok között a vízen, hallgatták a mennyei zenét és a szívük egyszerre dobbant.

A két lélek boldog volt itt, mert Isten közelsége fénybe vonta őket. Ha pedig kedvük támadt, akkor messzire utaztak, bejárták a Tejutat keresztül-kasul, mindenféle bolygókon kószáltak, volt ott kietlen sötét bolygó, kék színű; köddel beborított bolygó, ahol az orrukig sem láttak, volt szelíd és volt félelmetes bolygó is. Bebarangolták a csillagközi ködöket és megcsodálták az ifjú napok születését. Ha pedig nagyon elfáradtak, akkor visszatértek az Isteni Mezők országának időtlen nyugalmába.

Szabad lelkek voltak!

Történt egy napon, amikor az egyik kirándulásuk alkalmával éppen egy savtó mellett a napnyugtát figyelték, hogy egy jelenésre lettek figyelmesek. Egy szürke köpenyes csuklyás alakot láttak előtűnni a semmiből, aki feléjük tárta a karját. Mivel az alak megjelenése nyugtalansággal töltötte el a szívüket, ezért gyorsan megfordultak és a gondolatnál is sebesebben iramodtak vissza a biztonságos otthonuk lótuszerdeje felé. Igen ám, de amit megérkeztek észrevették, hogy a csuklyás alak ide is követte őket. Félelem nem volt bennük, mert ők ismerték Istent és sosem féltek, de nem örültek ennek a zavaró tüneménynek, nem tudták, hogy ki ő és mit akar tőlük. Az alak nem szólt hozzájuk egy szót sem és egyre közelebb jött. Látszott már, hogy teljesen anyagtalan, mintha a szürke köpönyege üres lenne. Az egyik lélek, aki nagy hatalmú lélek volt megpróbálta elküldeni a köpönyegest, majd amikor nem járt sikerrel, akkor nyitott egy fényörvényt és abba próbálta beledobni. Próbálkozott mindenfélével, hiszen eddig minden démont, és gonosz lelket le tudott igázni, csodálkozott is erősen, hogy ezzel itt miért nem boldogul. Amikor látta, hogy mindegyik fortélya haszontalan, akkor felhagyott a küzdelemmel, megállt és megszólította:

- Ki vagy Te és miért nem tudlak legyőzni, amikor pedig hatalmam van minden démonok és gonosz lelkek felett?

- Én a Halál vagyok. Nem tudsz legyőzni, mert én a semmi vagyok. És most mennetek kell.

A két lélek most sem félt, mert hiszen ők nem féltek soha, de beléjük hasított az a gondolat, hogy most el kell válniuk. Nem tiltakoztak tovább, mert megértették, hogy vissza kell térniük Isten szolgálatába, mégis fájdalmas volt nekik arra gondolni, hogy el kell szakadniuk egymástól. A Halál megragadta őket és egy fénytölcsérbe taszította mindkettőjüket. A lelkek egymásra néztek, egy másodperc tört része alatt lepergett előttük minden boldog pillanat, amit együtt átéltek, és egyszerre kiáltották az örvény zúgását túlharsogva. "Megtalállak. Megtalállak. Megtalállak." Nem tudtak többet mondani, mert ekkor már lezárult a szemük és egyre gyorsulva zuhantak lefelé, mintha egy pókfonálon ereszkedtek volna alá a feledésen keresztül egy másik világba.

Nem tudták már elmondani egymásnak, hogy szeretni fogják egymást örökké. Pedig ezt sokszor mondogatták korábban, amikor egy csodálatos helyen jártak, vagy éppen egymás karjaiban pihentek az otthonukban.

Ó! Bárcsak örökké tartana!

Ó! Csak rajtunk múlik, hogy örökké tartson, ha mi erősen akarjuk, akkor örökké tarthat, mert Isten megengedi nekünk, mert szeret bennünket, és mi híven szolgáljuk.

Isten végtelenül jó és meg is engedte volna nekik, hogy örökre együtt maradjanak, de mégis másképpen történt, mert ezen a világon vannak dolgok, amik megváltoznak, más dolgok, pedig úgy tűnik, hogy nem változnak, de azok is megváltoznak, csak sokkal lassabban, mert egyedül csak Isten örök.

A világnak, ahová kerültek a tulajdonsága a különbözőség, emiatt új ruhát kellett magukra ölteniük, és így már nem hasonlítottak annyira egymásra, mint az Isteni Mezők országában. Az egyik nőnek, a másik férfinak született és elfelejtették az Isteni Mezők boldogságát.

A kisbaba sokat sírt, mert érezte, hogy hiányzik neki valami, de nem tudta volna már megmondani, hogy mi volt az. Kétségbeesett volt, állandóan fázott, ha végre elaludt, akkor pedig visszatalált a lelke az Isteni Mezőkre és nem akart többé felébredni. Nem vett levegőt. Ekkor egy erős és szilárd lélek jött el hozzá és megkérte rá, hogy maradjon itt, és ő itt maradt a Különbözőség hideg világában.

Teltek az évek és a két ember elfelejtette, hogy keresniük kell valamit. A feledés fátyola hullott rájuk, nem találták meg a lelkük hangját, nem hallották Isten szavát sem, nem látták a fényt sem. Hogyan találkoztak mégis? Véletlenek hosszú sorozatának eredményeként, amit tekinthetünk akár Isten hosszadalmas, aprólékos és végtelenül kegyes cselekedetének is. Megtörtént hát; addigi választásaik, döntéseik eredménye és jutalmaképpen vezette őket egy útra Isten szerető keze. A két ember beszélgetett vidáman és önfeledten, a két lélek hallgatott. Hirtelen csönd lett és a csöndben a két lélek megszólalt, igazi nevükön szólították egymást, a két ember pedig némán állt, a bőrükön érezték egymás forró leheletét és csendesen átölelték egymást. A fiú a lányhoz hajolt és megcsókolta. A varázslat pillanatában felragyogott a vörös fény, amely ködként borult rájuk és a lelkek találkozásakor az idő megállt, és a pillanat besűrűsödött a csókban, amin kívül számukra más nem létezett. Elborította őket a rájuk zúduló emlékezés, de amikor a szemüket kinyitották, mindent elfeledtek, csak egy gondolatuk maradt, amit szinte egyszerre mondtak ki:

"Bárcsak örökké tartana!"

Ezt mondta egymásnak a két ember és nem tudták akkor, hogy ezek az örök lelkeik szavai. Nem voltak elég tiszták és fényesek ahhoz, hogy megérthessék az Igazságot, és ezt mondhassák:

"Megtaláltalak! Megtaláltalak! Megtaláltalak!"

/ LILY WATER /

Egymásra hatással vagyunk tettel, gondolattal… Némi fényt bocsátunk a sötétségbe, de mások helyett sem élni, sem meggyógyulni, sem megtisztulni nem lehet.

Megbocsátani csakis az önfeledt ember tud.

/Müller Péter/

Az igaz barát

Hogy ki az igaz barát?
Az, kinek megérted
Minden kimondott és
elhallgatott szavát.
Kinek a szeme
számodra nyitott könyv,
És ha ezeket a szemeket
Elönti a könny
Akkor te adod a válladat,
Hogy kisírja magát, s közben
Halkan megkérdezed:"Mi bánt?"

Ki elmondja neked minden baját
És te meghallgatod és segítesz
Megoldani a gondját.
Kit sose akarsz túlszárnyalni.
Legyőzni, kit sose tudnál igazán mellőzni.

Akit tisztelsz, s érdekel, hogy mi van vele
S a bajban mindig kiállsz mellette.
Nem érdekel, hogy kis hibát követett-e el, vagy nagyot,
A bajban akkor is barátok maradtok.

És milyen érzés, ha neked van egy igaz barátod?
Felemelő dolog nem gondolod?
Ha van egy ember, ki megérti minden bánatod,
S neki elmondhatod minden gondolatod.

Kivel érzed, hogy nélküle nem vagy egész,
Ha ő nincs a fél éned elvész.
Ki minden esetben kitart melletted,
S a vállára hajthatod a fejed, ha a sors sírásra késztetett.

Kivel megbeszélheted minden dolgodat
Kiről tudod, hogy a hátad mögött rólad sose mondana rosszat.
Kinek látványa mindig örömet okoz,
S ő csillapítja a fájdalmadat, ha a sors kegyetlenül felpofoz.

Ki biztat, s reményt önt beléd,
S aki minden bajban megállja a helyét,
ki sosem szól le, s megbecsül,
S kiálltok egymás mellett rendületlenül.

Az igaz barátság hatalmas érték,
Hogy mekkora arra nincs is mérték.
Az igaz barátot szeresd, becsüld meg,
S éreztesd vele, hogy milyen fontos,
Mert ha nem vigyázol rá, a sors
Ilyen értéket hamar elkoboz.

Ezt jól jegyezd meg,
Mert sok dolgot elveszíthetsz az életben,
De az igaz barát mindig ott lesz,
És nem hagy elveszni a végtelenben.

Deák Judit: A lelki tudatosság ösvénye

Egy indiai monda szerint a világ teremtésekor az istenek tanácskozást tartottak arról, hová helyezzék el a tudás kulcsát. Először olyan magas pontra akarták tenni, ahová a madár sem tud felrepülni, majd a tenger mélyére kívánták rejteni. Hiába tanakodtak azonban napokon át - ismerve az emberi leleményességet -, biztonságos helyet nem találtak. Ekkor megszólalt a legidősebb istenség:
- Az ember nagyon okos ugyan, de nem bölcs. Helyezzük belé a tudás kulcsát, ez az egyetlen hely, ahol biztosan nem fogja keresni.

Mit jelent valójában a tudás? Az információhalmaz feldolgozásának kezdetét, vagyis beszédet a tudatban. Az igazi kommunikáció alapja a ráhangolódás, a hallgatás művészete. A belső csendben ismerhetjük fel önmagunkat, és ez a szellemi gyógyszer segít mások megértésében is. Senki sem tud fényképet készíteni nekünk, hogy megmutassa, kik vagyunk, merre van a barlang kijárata önnön problémáink elől. A csend tükrében nézve érthetjük meg, önös vágyaink, félelmeink mi módon deformálták tudatunkat, mérgezték meg érzelmeinket. Mivel az élet minőségét a gondolkodásunk nívója határozza meg, elsősorban tudatunkat kell legjobb barátunkká tenni. Naponta kell találnunk egy kis helyet a csendnek, lelki egyensúlyunk megteremtésére meditáció segítségével. Ezt szolgálja a rádzsa jóga egyik mantrája:
Én egy békés lény vagyok.
A béke az eredeti minőségem.
Én, a lélek, a szellemi lény:
Béke, Harmónia, Egyensúly vagyok.

Vannak, akik mindenért önmagukat vádolják. Ha valami kátyúba jut, feltételezik, hogy saját hibájuk következményével szembesültek. Mások szüntelenül környezetüket okolják szerencsétlen sorsukért. A kivetített vád fő oka, hogy nem akarják vállalni a felelősséget saját életünkért. Ilyenkor a gondolat megreked a múltban, képtelen megbocsátani, feledni - ezzel elveszti a jelen lehetőségeit, rugalmatlansága miatt képtelen a megújulásra. A megbocsátás képessége attól függ, mennyire vagyunk becsületesek magunkkal szemben. Ez a fajta kegyelem elűzi saját igazunk megrögzött bizonygatásának igényét. Jusson eszünkbe, hogy a vádlón mutató kéz két ujja ugyan más felé bököd, de három önmagunkra mutat.

Rögzült viselkedésmintáink megváltoztatása igen nehéz még akkor is, ha felismerjük önpusztító hatásukat. A szokások, szenvedélyek, mint a császárok uralják énünket. Az ismétlődő gondolatok és cselekvéslenyomatok fennhatóságot élveznek a logika, a szándék, a vágyott cél felett. Ezeknek a császároknak a trónusa szintén a tudatban van, amely az ént helyezve a világ központjába zsarnoki önkényt gyakorol. Trónfosztáshoz lelki energiáink feltöltésére, egyfajta bölcsességre van szükség. Albert Einstein mondta: ,,Egyetlen problémát sem lehet ugyanabból a tudatállapotból megoldani, mint amelyik azt létrehozta. Újból meg kell tanulnunk látni, azaz megérteni a világot."
A bölcsesség az élet erényeinek (béke, szeretet, tisztaság, boldogság, igazság) gyakorlati megvalósítását feltételezi. A krízis mindig a lehetőségek másik arca, annak jelzése, hogy változásra van szükség.

A pozitív gondolatok áradása a lélek életadó lélegzetvétele. Ezen kincsek növelésének egyetlen módja, ha megosztjuk másokkal, továbbadjuk. A tudás és elszántság a híd, de a cél, a szüntelen tapasztalás révén megvalósuló előrelépések sorozata. Hiszen minden nap egy új kezdet.

Leo F. Buscaglia: A szeretet
(részlet)

,,A buddhisták egy fontos dolgot tanítottak meg nekem. Ők az ,,itt és most"-ban hisznek. Vallják, hogy az egyetlen valóság az, ami itt van velünk, az, ami itt és most történik kettőnk között. Ha a holnapnak élsz, ami csupán egy álom, akkor mindössze ez a megvalósítatlan álom marad neked. A múlt sem valóság, értéke mindössze annyi, hogy azzá tett, ami most vagy, nem több. Így hát ne élj a múltban. Élj a mának. Amikor eszel, egyél. Amikor szeretsz, akkor szeress. Amikor beszélgetsz valakivel, beszélj. Amikor egy virágra nézel, láss. Ragadd meg a pillanat csodáját!"


,,Ha nem tetszik a szerep, ami neked jutott, ha boldogtalan vagy, magányos, ha úgy érzed, hogy nem történik veled semmi, változtasd meg a jelenetet. Fess új hátteret. Keress új szereplőket, írj új szövegkönyvet. És ha nem jó a darab, vedd le a műsorról, és írj egy másikat. Nikosz Kazantzakisz mondta: ,,Van ecseted és tollad, fesd meg a paradicsomot, és menj be."

"Az entellektüelt állandóan elárulja a hiúsága. Istenhez hasonlatos lényként feltételezi, hogy mindent ki tud fejezni szavakban, holott azok a dolgok, melyeket szeretünk, melyekért élünk és meghalunk, sosem fejezhetők ki maradéktalanul csupán szavakkal."

(Anne Morrow Lindbergh)

A Karmáról...

A karma lényegét semmivel sem lehetne jobban meghatározni, mint Sir Isaac Newton fizikai törvényszerűségekről alkotott mondatával, miszerint minden hatásnak megvan az egyenlő értékű ellenhatása.

A múlt és a karma

Goethe, a világirodalom egyik legnagyobb költője azt mondta, hogy aki nem hisz a reinkarnációban az máris ,,halott". A reinkarnáció helyet foglalt minden nagy bölcseletben, ami nem babona, hanem a természet törvénye. Az ezotéria szerint az újjászületés a természetnek olyan szabályszerű változása, mint ahogyan az évszakok, vagy a napszakok váltják egymást. A reinkarnációval szorosan összefügg a karma, amely szerint a lélek a múltban szövi jelenét. Vagyis a korábban elkövetett cselekedetek meghatározzák a jelent, illetve a mostani tettek a jövőt. Így adható felelet az egyébként olyan nehezen megválaszolható kérdésekre, mint például miért születik két egészséges embernek fogyatékosa gyereke? Vagy miért kerül perbe és haragba szülő a gyermekével? A reinkarnáció és a karma szerint gyakran a múltbeli számlát egyenlítik ki a jelenben.

A jelen és a karma

Ne gondoljuk azonban azt, hogy a karmát csak a múltban építhettünk, amelyért most kell fizetni. Vagy a jelen tetteinkért, majd csak egy következő életben nyújtja be a sors a számlát. A jelen életünkben elkövetett cselekedeteinknek is megvannak a következményei. Például, a mikor az életet igazságtalansággal vádoljuk, éppen akkor kellene őszintén megvizsgálni gondolatainkat, érzéseinket, tetteinket és mélyen önmagunkba nézni. Mert ha képesek vagyunk elfogulatlanul szemlélni cselekedeteinket, akkor tisztában lehetünk azzal, hogy semmi mást nem kaptunk ekkor vissza, mint amit adtunk. Legfeljebb nem attól a személytől, akivel szemben elkövetők voltunk, hanem egy másik embertől, helyzettől. Így tanít bennünket a karma, hogy próbáljunk meg jót cselekedni, illetve tisztelni, becsülni és elfogadni embertársainkat. Ezért tökéletes a keleti hasonlat, amely a karmát az igavonó ökör patanyomához hasonlítja, hiszen a tetteink következménye bennünket is ugyanígy követ.

Forrás: Nők Lapja Ezotéria különszám

Elhunyt Buss Gyula színész - tudatta a Magyar Színházi Társaság.



Buss Gyula (Békásmegyer, 1927. február 14. – 2008. október 25.) színművész.

1952-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, és először a pécsi Nemzeti Színházhoz, majd 1956–1959 között a fővárosi Nemzetihez szerződött. 1960-ban a Békés megyei Jókai Színház, 1962-ben a veszprémi, 1963-ban pedig a budapesti Petőfi Színház szerződtette. 1964–1985 között a Thália, 1985-től a Vidám Színpad társulatánál játszott. Népszerű hősszerelmes, majd karakter- és szinkronszínész.

Szerepei

* Rómeó (William Shakespeare: Rómeó és Júlia)
* Valér (Molière: A fösvény)
* Leonardo (García Lorca: Vérnász)
* Pugacsov (Lengyel M.: Ninocska)
* Leopold Mayerling (G. Axelrod: Good-Bye Charlie!)
* Mizsey Lajos (Görgey G.: Szexbogyó)

Filmjei

* Még néhány perc és éjfélt üt az óra...
* Ének a csodaszarvasról (2002)
* Kezdök (1983)
* Három kövér (1983)
* A névtelen vár (1982)
* Az ünnepelt (1978)
* Hogyan viseljük el szerelmi bánatunkat?!... (1975)
* Ficzek úr (1974)
* Hét tonna dollár (1973)
* A Fekete város (1971)
* Vigyori (1968)
* A Veréb is madár (1968)
* "Princ, a katona" (1966)
* Rab Ráby (1964)
* Fekete szem éjszakája (1959)
* A Tettes ismeretlen (1957)
* Ligeti legendák
* Thomas Mann: Mario és a varázsló

Bálint Ágnes 2008. október 24.-én, egy nappal 86. születésnapja után elhunyt.

József Attila díjas író - szerkesztő - dramaturg

A Magyar Televízió első gyermekműsor-szerkesztője, a magyar gyermek- és ifjúsági televíziós-műsorkészítés egyik megalapozója, a televíziózás hőskorának meghatározó egyénisége, számtalan közkedvelt mesesorozat, hangjáték, mese és meseregény írója, fordítója.

1922. október 23-án született a Fejér megyei Adonyban, a Duna mellett.
Szülei: Bálint Lajos, Müller Sarolta.

Korán megmutatkozott élénk, kimeríthetetlen fantáziája és jó rajztehetsége. Öt éves korában megtanult olvasni, és első olvasmányai igen nagy hatással voltak rá. Hat éves korától írt és rajzolt meséket, melyek 12 éves korától meg is jelentek.

Korai írások. 14 éves korában folytatásokban közölték a FÁNNI, A MODERN TÜNDÉR című, első meseregényét.

Iskoláit Székesfehérvárott, majd a budapesti Angolkisasszonyoknál végezte, később Bécsbe ment rajzot tanulni (könyvillusztráció, plakáttervezés).

1941-ben jelent meg első; meseregénye, az ELVARÁZSOLT EGÉRKISASSZONY, majd 1942-ben a második, CIMBORÁK címmel. 1942-43-ban nagyon sok rövidebb-hosszabb mesét írt, amelyek nagy része nem jelent meg még nyomtatásban.

1944-ben feleségül ment Dr. Németh Sándorhoz, akitől két lánya született, Ágnes és Anna.

1951-ben egy külkereskedelmi vállalatnál kezdett dolgozni. Az ott töltött idő alatt négy nyelvből tett vizsgát, németből, franciából, oroszból felsőfokon, angolból középfokon.

1958. február 1-én belépett az újonnan alakult Televízió Gyermek- és Ifjúsági Osztályára, ahol szerkesztő-dramaturgként kis híján harminc évig, 1986-os nyugdíjba vonulásáig dolgozott. A TV hőskorában munkatársaival, Kelemen Endrével, Rockenbauer Pállal és Tarbay Edével alakították ki a magyar gyermek- és ifjúsági tévéműsorok kereteit. Bálint Ágnes a meseműsorok alapjait teremtette meg.
Az ő ötlete alapján született meg a TÉVÉ-MACI, és a CICAVÍZIÓ monoszkópja.

A naponta jelentkező, kezdetben a tévébemondók által felolvasott esti meséket lassan felváltotta apró bábjelenetekkel. 1961-ben havonta egy-egy félórában jelentkezett a MI ÚJSÁG A FUTRINKA UTCÁBAN című bábsorozat, ezt követte a MAZSOLA, szintén bábsorozat, több folytatásban.
A bábok nagy részét Lévai Sándor tervezte, Mazsola és Cicamica figuráját Bródy Vera alkotta.

A bábfilmek után következtek a rajz-, majd papírkivágásos mesesorozatok: KUKORI ÉS KOTKODA, FRAKK stb.

A televíziós rendezők közül sokat dolgozott Kende Mártával, Szabó Attilával, Beregszászi Máriával, és olyan operatőrökkel, mint Czóbel Anna, Kocsis Sándor, Ráday Mihály, Abonyi Antal, Király Erzsébet stb.

1968-ban indította útjára a KUCKÓ-t, amely az első környezetvédő műsorként a gyerekek természet- és sportszeretetét kívánta kibontakoztatni. 1969-ben Janikovszky Éva írt róla.

Szerkesztőként és dramaturgként a hazai gyermek- és ifjúsági irodalom neves képviselőivel dolgozott együtt (Csukás István, Marék Veronika, Tarbay Ede stb).

Az ő nevéhez fűződik a MAGYAR NÉPMESÉK első csokorba gyűjtése, vagy a VIZIPÓK, CSODAPÓK sorozat, amely a gyerekeket megismerteti az élővilág olyan kevésbé közkedvelt egyedeivel, mint a rovarok vagy a pókok.

Mesesorozataiért és a Kuckó című műsoráért számos alkalommal kapott nívódíjat.

"Életem fénypontja a Tévé volt."

Közben több mesét és mesejátékot írt a Magyar Rádió Ifjúsági osztályának - onnan indult el A SZELEBURDI CSALÁD - meséi jelentek meg a különböző gyermekújságokban (Kisdobos, Dörmögő Dömötör), sokat fordított, és eközben számtalan meseregényt írt.

1962-től szinte évente jelentek meg könyvei a Móra könyvkiadónál: a MI ÚJSÁG A FUTRINKA UTCÁBAN?, a MAZSOLA-könyvek, a FRAKK-kötetek, stb. A SZELEBURDI CSALÁD-ból és a HAJÓNAPLÓBÓL Palásthy György két ifjúsági filmet rendezett.
1982-ben 60 éves születésnapján Zay Lászó köszöntötte az Élet és Irodalomban. Könyveit és mesesorozatait több nyelvre lefordították.

Számos külföldi filmsorozat magyar szövege neki köszönhető (pl. Rumcájsz a rabló, Kacsa Kázmér kalandjai, Héraklész, Állatolimpia, Garfield stb).

Kevésbé ismert az 1988-ban újszerű technikával, a Karsai pantomim együttes, Kern András és Kútvölgyi Erzsébet közreműködésével készült SZIMAT SZÖRÉNY című sorozat, amelynek zenéjét Oroszlán Gábor és Oroszlán György szerezte.

Utolsó meseregénye a VÍZITÜNDÉR, VÍZIMANÓ 2000-ben jelent meg.

1998-ban Vecsés díszpolgárává választották, 2000-ben Szent Imre díjat kapott, szülőfaluja pedig Adonyért emlékéremmel tüntette ki .

Férje 1989-ben meghalt, s ezt a csapás nem tudta feldolgozni. Visszavonult a maga zárt világába - most is ott él.

"Csodaszép életem volt. Meseszép."







Csabai Csaba 2005-ben küldött versével búcsúzunk tőle.

Szeretettel Bálint Ágnesnek

Szegény Morzsa elaludt már, Cicamica róla álmodik.
Új társra rég' nem vár, lassan minden barát távozik.

A Tökház is elrepedt, szél fú' be a lyukon.
Manócska könnye eleredt, Mazsola messze jár már az úton.

Szerénke és Lukrécia, Frakk elől nem menekül.
Ülnek mint két fúria, kutya nélkül egyedül.

Vizipók a csodapók, olajfoltot kerülget.
Böbe baba csodamód, tökmagokat ültetget.

Lesz majd újabb házikó, s visszaköltözik a sok lakó.
Ott játszik majd újra együtt, Morzsi, Frakk és Szerénke.
Varjú bácsi is eljött, de rosszul lát már szegényke.

A meséket nem feledjük, minden este újra kezdjük.
És ha a világ más lesz, köszönjük ezt Bálint Ágnes.

Október 24. - Magyar operett napja


Százhuszonöt esztendővel ezelőtt született az operett műfajának halhatatlan magyar képviselője, Kálmán Imre. Október 24-én, a magyar operett napján azonban nemcsak rá emlékezünk, hanem Lehár Ferencre is, akinek halála kötődik ugyanehhez az őszi naphoz. A kulturális minisztérium védnökségével az Operett Színház többnapos rendezvénysorozattal tiszteleg a két óriás előtt.