CARPE DIEM

Apáti Kovács Béla: A gyáva oroszlán

Állítólag az oroszlán nagyon bátor és erős állat. Ezért is nevezik az állatok királyának. Egy igazi oroszlán nem fél senkitől és semmitől. Mindenkivel szembe mer szállni. Még az ember is tart tőle, és tiszteletben tartja.

De hallottam, hogy egyszer hajdanában élt egy gyáva oroszlán is, aki még a kicsi egértől is reszketett, ha meglátta. Ha véletlenül meglátott egyet, mindjárt a barlangjában keresett előle ijedten menedéket.

Ki is nevették érte a társai. Ujjal mutogattak rá:

- Nézzétek, itt jön a gyáva oroszlán! Ki látott már ilyen gyáva teremtést?

Ez nagyon bántotta és szörnyen szégyellte magát az állatok előtt. Legszívesebben világgá bujdosott volna szégyenében. De még ahhoz is gyáva volt. Inkább egész nap egy bokor mögött gubbasztott. Még az orrát sem merte elődugni.

Amint ott búslakodott váratlanul megjelent előtte egy zebra. Látszott rajta, hogy még csikó és nem sokat tud az életről. Édesanyja elfelejtette figyelmeztetni, hogy óvakodni kell az oroszlánoktól, mert azok veszedelmes állatok, és szeretik a zebrahúst.

- Szia! – köszöntötte az oroszlánt – Jössz velem játszani?

Az oroszlán igen megijedt, mert még ilyen közelről nem látott zebrát. Nagyon furcsa volt számára a kisállat fekete – fehér csíkjai. A kicsi zebra bohókásan ugrándozott az oroszlán előtt, aki tanácstalan volt, mert nem tudta, mit válaszoljon neki. Végül félve kinyögte:

- Nem bánom, mehetek.

Akkor életében először megfeledkezett a gyávaságáról és vidáman hancúrozott a kicsi zebrával. Igazi jó barátok lettek. Megígérték egymásnak, hogy máskor is találkozni fognak.

Amint esteledni kezdett, a kicsi zebra elindult haza, mert édesanyjának megfogadta, hogy mindig pontosan hazaér napnyugta előtt. Este és éjszaka a szavanna nagyon veszélyes zebrák részére. Ezenkívül a kicsi zebra mindig szófogadó volt, betartotta, amit szülei mondtak neki. Nem csavargott el, és hallgatott a felnőttek szavára. Most is gyorsan elügetett, a barátját az oroszlánt magára hagyva.

Éjjel mindketten a vidám, önfeledt dálutáni játékról álmodtak, és reggel alig várták, hogy újból találkozzanak. Így ment ez hosszú heteken keresztül. Mindennap találkoztak és estig játszottak, kergetőztek, elbújtak egymás elől, vagy éppen csak a lábukat lógatva, a közeli sziklán szép dalokat dudorásztak.

Csodásan teltek a napok. Igaz barátokká váltak. Szinte már el sem tudták képzelni egymás nélkül a napot.

Egyik délután az oroszlán hiába várta a kicsi zebrát. Nem jött a megszokott időben, pedig nem szokott késni. Mindig pontosan érkezett.

Mi történhetett? Aggódott az oroszlán. Csak nem történt baja? Talán édesanyja megtudta ki a barátja, és megtiltotta, hogy egy veszedelmes fenevaddal barátkozzon kicsi fia. Nem lett volna csoda, hiszen minden zebra fél az oroszlántól. Azt meg nem tudhatják a zebra szülei, hogy ő nem olyan. Képtelen lenne bántani a legjobb barátját.

Idegesen járkált a bokor körül. Nem találta a helyét. Hiányzott neki a játszás, ugrándozás. Egyedül nem lehet olyan jól játszani, mint ketten. A kicsi zebrával mindig kitűnően megértették egymást.

Közben telt – múlt az idő. Zebra barátja meg sehol. Az oroszlán nem tudta mit tegyen. Félt elhagyni a megszokott bokor környékét, hiszen mégis csak ő egy gyáva oroszán. Itt biztonságban érezte magát.

Valami azt súgta neki, hogy barátjával nagy baj történhetett. Feltétlen segítenie kell. Csak ne lett volna ennyire gyáva. Egy – két hatalmas oroszlánugrással bejárhatná az egész szavannát, és megkereshetné a kicsi barátját. De a félelem megbénította lábait. Nem mert elindulni. A fejében állandóan ez motoszkált: milyen barát, ha cserbenhagyja a játszótársát.

Érezte, ez így nem mehet tovább. Tennie kell valamit.

Félve, remegő lábakkal elindult, hogy megkeresse barátját. De nem tudta melyik irányba induljon el. Legjobb lesz, ha útját arrafelé veszi, amerre a kicsi zebra lakott. Valószínűleg idefele jövet történhetett vele valami.

Még sohasem félt ennyire. Olyan helyeken járt, ami teljesen ismeretlen volt számára. Mindenhol rémeket látott. Ha egy kismadár elsuhant fölötte, mindjárt ijedten vetette magát a földre. A hosszú gyaloglástól elfáradt és a szomjúság is gyötörte, de mégsem fordult vissza. Csak ment előre, mert érezte, barátjának szüksége van segítségre.

Igaza volt. Egy kiszáradt folyó medrében megpillantotta a kicsi zebrát, amint néhány ember, bizonyára vadorzók, éppen be akarták tuszkolni egy ketrecbe. Barátját elfogták, és ki tudja hová viszik. Meg kell akadályozni, hogy elvigyék.

Hallotta, hogy az embereknek puskájuk is lehet, amellyel egy pillanat alatt még egy erős oroszlánt leterítenek. Lehet, hogy az a hosszú csövű valami a vállukon a puska. Még sohasem látott ilyet.

Történjen, bármi meg kell menteni a kicsi zebrát.

Csak ne lenne gyáva oroszán, akkor most odarohanna, és kiszabadítaná barátját. Egyszer öregapja mesélte, hogy amikor fiatal oroszlán volt, öt álig felfegyverzett vadászt kergetett meg. Ijedtükben mindnyájan egy magas fára menekültek, eldobálva puskáikat. Ezt most ő miért ne ismételhetné meg? Csak jó hangosan el kellene ordítani magát, megvillantania fogait, és a kicsi zebra kiszabadulhatna fogva tartói kezei közül.

Addig–addig ábrándozott hőstettéről, míg végül összeszedte minden bátorságát és teljes erőből rohanni kezdett a vadorzók felé. Közben félelmetes hangon ordított, csak úgy zengett bele a szavanna.

Az emberekben meghűlt a vér. Még annyi idejük sem maradt, hogy puskájukat előkapják. Hanyatt homlok futni kezdtek autójukhoz, hogy mihamarabb elmeneküljenek a félelmetes oroszlán elől. Amikor már messze jártak odament a ketrechez és kiszabadította barátját.

- Kicsi zebra, jó barátom, siess, menekülj, én addig őrködöm, hogy ezek a gaz emberek vissza ne jöjjenek! Menj a szokott találkahelyünkre! Hamarosan én is ott leszek.

A kicsi zebra megfogadta az oroszán tanácsát, és úgy eliszkolt, mintha ott sem lett volna. A vadorzók nem mertek visszajönni, mert az oroszán úgy megijesztette őket, hogy talán még most is reszketnek félelmükben.

Amikor az oroszlán és a kicsi zebra újból találkoztak, egymás nyakába ugrottak. Nagyon boldogok voltak, és megint önfeledten játszani kezdtek. Ezen a napon az oroszlán megtanulta, nem is nehéz bátornak lenni, ha barátunkért kell tenni valamit.