"De a szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet, soha!
Ez az egyetlen pont,
ez a mustármagnál kisebb kis atommag a szívünk közepén,
ahol lényünknek és az egész teremtésnek a legvégső titkát őrizzük.
Ez a titok, ha szavakkal kimondjuk, ennyi: a szeretet örökkévaló.
Minden más elmúlhat - és el is múlik.
A nap élete véges. A csillagoké is. A kozmoszé is.
De a szeretet el nem múlhat-megmarad.
Ezért van az, hogy senkit nem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret.
Minden vigasz erőtlen és hamis.
Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet".
Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul.
A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.
Egyetlen dolog szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább.
Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk.
A felejtésre. Ez azonban ha valóban szeretünk nem lehetséges."
(Müller Péter)
Bejegyzések
