A vadgesztenye nem gesztenye! A vadgesztenye nem a szelídgesztenye vad rokona, mint ahogy azt a magyar neve után sokan hiszik. A nemzetségnévből jól látszik, semmi közük egymáshoz. Ez a természet tréfája, amikor is két különböző eredetű növényi szerv igen hasonlóvá fejlődik (konvergencia). Valójában a különbség óriási, hiszen a szelídgesztenye termés, és a szúrós burok, amiben fejlődik, a fellevélből alakult. Ezzel szemben a vadgesztenye egy mag, és a szúrós burok a termés fala. Ha a virágjukat is megnézzük nyilvánvaló, hogy még távoli rokonság sem jöhet szóba.
A legenda szerint Magyarországon a szelíd gesztenye Mátyás király idejében vált ismertté. Beatrix királyné hozta magával Itáliából. Mátyás király kedvenc eledele például a gesztenyével töltött kappan (kakas) volt, de a palotában kedvelt csemegének számított a gesztenye, sütve és mézzel ízesítve fogyasztották.
A néphagyomány szerint Károly Róbert király öt szelídgesztenye-erdőt telepített Nagymarosra.
Nagybányán a szelídgesztenye volt az a nemes gyümölcs, amellyel a város tanácsa az erdélyi fejedelmeknek és magasabb beosztású főuraknak igyekezett kedveskedni. A feljegyzések szerint a város ebből a ritka gyümölcsből ajándékozott 1642-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek is.
A szelídgesztenye Közép- és Dél-Európában ősidők óta él, és az itt élő embereknek már a történelem előtti időkben is fontos táplálékát képezte.
A rómaik úgy vélekedtek, hogy az ember számára ott vannak meg az optimális életfeltételek, ahol a szelídgesztenye megél.
Rendkívül sok felhasználása közül kedveltek a gesztenyével töltött sültek, és a gesztenyéből készült édességek. A gesztenye nagyon jól illik vadhúsokhoz és különböző káposztás ételekhez, a karácsonyi menűsor kedvelt alapanyaga a töltött pulykához, gesztenyés beiglihez, gesztenyetortához.
Vadgesztenye (Aesculus hippocastanum)
Vadon a Balkán félszigeten és Dél-Nyugat Ázsia hegy és dombvidékén terem. Magyarországon ültetett díszfa. Törzsén a para pikkelyesen felrepedező. A rügyek nagyok és enyvesek, levele keresztben átellenes, 5-7 levélkéből álló, tenyeresen összetett, hosszú levélnyéllel. Zigomorf virágai bogas fürtbe rendeződnek. A virágszirmok fehérek, alsó részükön sárga, piros foltokkal. Virágzás: április-május. Termése: tüskés toktermés, nagy fényes, barna maggal, fénytelen, szürkésfehér köldökkel.
Gyulladás és ödéma képződést csökkentő hatását már a népgyógyászatban is ismerték. Kutatások igazolták, hogy az eszcin a mellékvesekéregre gyakorolt hatása révén csökkenti az érfalak áteresztő képességét, ezzel megakadályozva az ödéma létrejöttét. Javítja a perifériás vérkeringést és a nyirokáramlást, csökkenti a vénás pangást és az érfalak törékenységét, lassítja a véralvadást. Az eszkulin nevű kumarinszármazék fényvédő tulajdonsággal rendelkezik.
Visszérgyulladás, aranyér, visszeres lábszárfekély, zúzódások, ödémás elváltozások kezelésére használják. Eszkulin tartalma miatt fényvédő krémek, napolajok alkotó része. Reumatikus elváltozások kezelésére gyógyfürdőként is alkalmazzák.
A szelíd gesztenye (Castanea sativa)
A szelídgesztenye főként Dél-Európában közkedvelt étel. Édes lisztes magvát különböző módon elkészítve fogyasztják: főzelékhez adják, sőt liba-és kacsasültet is töltenek vele.
A nemes gesztenye, a szelíd gesztenye teljesen pótolni tudja a gabonaféléket, a dióféléket, a burgonyát.
Egyes vidékeken igazi néptáplálék, még kenyérfélét is sütnek belőle. A külső kemény burkolatán kívül el kell távolítani a belső bőrt is. Ezeket a héjakat nem kell eldobni, meg kell szárítani, megőrölni.
A gesztenyét szárazon kell tartani, mert hamar romlik. Nagy mennyiségű, mintegy 50% keményítőt tartalmaz. Ásványi anyagok közül a kálium jelentős mennyiségben megtalálható benne, ami rendkívül fontos a téli időszakban, amikor alig van zöldség és gyümölcs.
Gesztenyegyűjtő kosarak és gereblye
A gesztenyét bármilyen formában készítjük el, gyógyhatása mindenképpen van. Nyugtatólag hat az érzékeny nyálkahártyára. Szilíciumtartalma miatt értékes. Kitűnő teát lehet készíteni belőle, melynek fogyasztása a téli megfázásos időszakban kimondottan hasznos.
A szántóföldi művelésre alkalmatlan területeken élők számára a gesztenye a gabonát és a burgonyát helyettesítette. A parasztcsaládokban jellemző volt, hogy a megdarált, kemencében jó kiszárított gesztenyéből készült lisztből sütötték a kenyerüket, vagy burgonyaként főve ették, dea gesztenyelisztet vízben, tejben megfőzve is fogyasztották. Egyes vidékeken a gesztenyét mint a szilvát, megaszalták, és mikor enni akarták, vizet forraltak, és a gőz fölé helyezett hálóra rakták, ahol megereszkedett, s olyan lett, mintha frissen szedték volna.
A népi gyógyászatban hurutos és légzőszervi megbetegedések ellen, valamint görcsoldásra használták. De nemcsak termését, hanem a belőle készült mézet, a fa kérgét, levelét egyaránt hasznosították.
Júniusban, júliusban leszedett levele köhögés, légcsőhurut, tüdőbetegségek és vérzések kezelésére kitűnő.
A gesztenye a szamárköhögést is kiválóan enyhíti, amit tulajdonképpen egy hirtelen támadó fullasztó inger vált ki, s a meghűléses megbetegedés egyik járványos formája. A nyálkahártyára ható inger megnyugtatására a legjobb gyógyszer a gesztenyéből készült tea. Tegyünk 30 gramm szárított gesztenyefalevelet 550 ml forró vízbe, és naponta 3-4 alkalommal fogyasszunk belőle egy evőkanálnyi mennyiséget.
Hasmenés esetén a nyers gesztenyét fölvágjuk és a belsejét fogyasztjuk. Nagy káliumtartalma megnyugtatja a beleket és pótolja az elvesztett ásványokat.
A kéreg megszárítva, porosítva, mézzel keverve kiváló köhögés- és vérzéscsillapító.
Scheiber Hugó: Gesztenyeárus
Az utcai sült gesztenyét kínáló gesztenyeárusok kedveltek, főként télen, - a jól megsütött gesztenye testi és szellemi kimerültség, vérszegénység esetén, lábadozó betegeknek erősítőként, öregkorban magas tápértéke miatt értékes. Magas kalóriaértéke miatt nehéz fizikai munkát végzőknek és sportolóknak szintén jó szolgálatot tesz.
(Összeállította: maya50)
Bejegyzések
