(részlet)
A túlvilágról
A mellékletben odacsatolt iratok voltak Jenő levelei.
Az Ödönhöz írt levél így szólt;
,,- Kedves Edmund!
Én ma bevégzem azt, amiért éltem; meghalok elveimért.
Ne sújtson le ez eset; én felemelt fővel állok előtte.
Itt hagyom áldásomat, s magammal viszem hitemet.
Kiömlő vérünk nem hull háládatlan földbe; arany boldogságot fog az teremni egykor hazánknak, az emberiségnek.
Ti csendesen fel fogjátok építeni a romokat, amik most a mi fejünkre szakadtak.
A hajó kormánya ismét kezetekbe fog kerülni, elébb vagy utóbb.
A mi sírköveink lesznek a jel, hagy ott szikla van, amerre nem kell a hajót kormányozni.
Én sorsommal kibékülve halok meg.
Jó nőmet, két kis gyermekemet van kire hagyjam; egy oly jó testvér mellett, mint te vagy, nincs miért aggódnom sorsuk felett.
Törüld le Aranka könnyeit , kis Bélát, kis Edömért csókold meg helyettem, s ha kérdik egykor a gyermekek: hol vagyok? mondjad: szívedben vagyok!
Mondjad, otthon vagyok - anyám házánál vagyok - a haza sírjában vagyok.
Te pedig légy férfi, és ne hagyd el magadat!
Élj családunknak, kit tartson meg sokáig, és hazánknak, kit tartson meg örökké az Isten.
...... ........... ............Testvéred Eugen."
Bejegyzések
