Müller: Örömkönyv (részlet)
,,A szeretet nagyon mélyen van.
A karmát nem a szeretet irányítja, hanem a szükségszerűség. A muszáj. Bölcs kultúrák tudták, hogy a sorsszerű kapcsolatok nem szeretet-szövetségek.
A szeretet nem kötelesség. Nem lehet ésszel, akarattal, kényszerrel előidézni.
A szeretet a szabadság jegyében áll.
Senki nem mondhatja meg, kit szeressek. Még én sem utasíthatom magamat.
A szeretetnek egyetlen törvénye van. Úgy hívják: szabadság.
Nincs benne muszáj.
Félve írok erről, mert olyan kérdés ez, melyet nem szabadna feszegetni.
A kompromisszumok ugyanis nemcsak a családot és a társadalmat, de az emberi lelket is összetartják. Jó, hogy vannak. Jók és hasznosak. Kellenek a mindennapjainkhoz. Sok mindent nem tennénk meg, amit meg kell tennünk, ha csakis szívünk szavát követnénk.
A helyzet ugyanis az - és ez messzire vezető kérdés -, hogy mi még nem értünk meg az igazi szabadságra. Nem tudunk még repülni. Nekünk még kell a korlát, a megalkuvás, a kényszer, az önbecsapás.
Ha varázslóként megállnál egy lakótelep szélén és azt mondanád: ,,Mi lenne, ha itt csak azok az otthonok maradnának épek, ahol az embereket valódi szeretet fűzi össze?" - összeomlana az egész. Porban járnál.
Nagy áldás, hogy mint a tevék víz nélkül, mi is hosszan elélünk ebben a sivatagban igazi szeretet nélkül."
Bejegyzések
