CARPE DIEM

Székely Bertalan: Deák Ferenc

Deák Ferenc 1803. október 17-én született . Államférfi, politikus,

„A haza bölcse”

Tekintélyes régi nemesi család hetedik gyermekeként született a Válicka-patak menti Söjtör községben, ahol akkor a család egyik tekintélyes birtokának a központja volt. A másik központ a 19. század elején Kehidán és környékén volt található.

Családja a ma Szlovéniában lévő Zsitkócról származott. A zsitkóci birtok Deák születése idején már a család szempontjából nem volt annyira jelentős, ugyanis Deák Ferenc nagyapja, Deák Gábor – akiről egyébként a kutatók azt állítják, hogy a dúsgazdag Hertelendy Anna feleségül vételével ő alapozta meg a család szerencséjét – a söjtöri és kehidai birtokok fejlesztését helyezte előtérbe. Hiteles források szerint, az elődök már a 17. században Zsitkócon éltek. Az is biztos, hogy a család nemesi rangra emelkedése 1703-ra már megtörtént, mert több forrás szerint is akkortól szerepelnek nemes Deákok Zsitkócon.

Deák Ferenc édesanyja, Sibrik Erzsébet belehalt a szülésbe. Mivel az apa nem tudta elviselni a „gyilkos” gyermek látványát, a csecsemő Zalatárnokra került nagybátyjához, Deák Józsefhez. A zalatárnoki család is épp ezidőtájt várt gyereket, és a szolgálónép között is akadt egy szoptatós dajka. 1808-ban édesapja, id. Deák Ferenc is meghalt. Az árvát ezután testvérei, Antal, Jozefa és Klára vették magukhoz.

Tanulmányait kisebb vidéki iskolákban, Nagykanizsán, Keszthelyen és Pápán és kezdte. 1817 és 1822 között Győrben járt a Királyi Jogakadémiára, s bár nem tartották kimondottan szorgalmas diáknak, de már akkor kitűnt kiváló memóriájával; az alkotmányjog, a történelem és a szónoklattan számított erősségének. Végül Pesten volt jogi gyakorlaton és itt tette le a királyi táblánál az ügyvédi vizsgát. A hagyományt követve megyéje szolgálatába lépett, előbb mint tiszti ügyész, majd mint árvaszéki jegyző. Első fennmaradt műve egy védőirat, amelyet mint tiszti ügyész nyújtott be egy hírhedt rablógyilkos védelmére. Már e mű is mutatja, milyen hatással volt a és humanista felfogása az ifjú jogtudósra. A megyében ismertté és elismertebbé vált.

Az 1832-ben összehívott országgyűlésen bátyja volt a megye egyik küldötte, ezalatt Ferenc intézte - nem igazán lelkesen - a birtok ügyeit. 1833-ban "szerepet cseréltek", Deák Ferenc utazott Pozsonyba - és evvel kezdetét vette a reformkori politikai élet egyik markáns személyiségének új élete. Logikus, racionális gondolkodása, analitikus, elemző, az ügyek lényegét megragadó elméje emelte őt a reformnemesség vezéregyéniségei közé. Két üggyel vívta ki maga számára a tágabb közvélemény figyelmét ezekben az években: az egyik Wesselényi Miklós pere, a másik pedig egy országgyűlési siker, hiszen az ő kezdeményezésére mondták ki az országgyűlés kizárólagos jogát a törvények megfogalmazására.

A politikus Deák

A diéta 1836-os bezárása után jelentést tett a megyegyűlésen az általa képviselt ügyekről, ezt az írást a cenzor engedélye nélkül kinyomtatták és az egész országban terjesztették. A dokumentumot - természetesen - elkobozták, de a szerző hírneve addigra újabb körök számára is ismertté vált. Az 1839-40-es országgyűlés törvényeinek előkészítésében tevékenyen részt vett, és 1839-ben tiszteletbeli tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának is. Bátyja 1842-es halála után Deák felszabadította jobbágyait, majd önként vállalta az adófizetést, így bizonyítva, hogy ő nemcsak elméletben híve a reformoknak, hanem a gyakorlatba is átülteti őket. Az 1843-44-es országgyűlés követi tisztét nem fogadta el, egyrészt azért, mert nem értett egyet a számára kötelező érvényű követutasítással, másrészt pedig tartott a Kossuth nevével fémjelzett radikális csoporttól.

Az 1846-os év a galíciai-lengyel felkelés vérbe fojtását és a fontolva haladók (ők lesznek a Konzervatív Párt bázisa) sikerét hozta, így a reformerők is cselekvésre szánták el magukat: egy dokumentumba szerkesztve közreadták programjukat. Ez lett a Deák nevével megjelent, valójában azonban Kossuth által fogalmazott Ellenzéki nyilatkozat. Az 1848-as események megítélésekor is megőrizte higgadtságát, félt az erőszaktól, elvetette mint politikai eszközt. Elvállalta Batthyány Lajos kormányában az igazságügyi tárca vezetését, de hiányzott belőle a kitörő lelkesedés, inkább fenntartásait hangoztatva állt az általa nagyra becsült - és szorongatott helyzetben lévő - miniszterelnök mellé. Borúlátó volt, kétségei Bécs halogató taktikájából, a magyar politikai élet megosztottságából és az orosz támadás veszélyéből fakadtak. Az 1849. áprilisában kiadott Függetlenségi nyilatkozat túlzásnak és politikai hibának tartotta.

A taktikus Deák

1849. decemberében a forradalom alatt játszott szerepe miatt letartóztatták, kínvallatások után azonban elengedték. Ekkortól lett a passzív ellenállás vezetője, kezdettől fogva hitte, hogy az osztrák centralizáció belső hibái miatt fog megbukni. Széchenyi István megvásároltatta családjával Deák birtokait, így lehetővé vált, hogy Pestre költözve, a fővárosból irányítsa a magyar politikai elit életét. Ezen időszak talán legnagyobb sikere volt, amikor Vörösmarty halála után (1855) magánemberektől levelezés útján 100000 forintot szerzett a költő árvái és özvegye számára. (Összehasonlításként: Deák kehidai birtoka ekkor 50000 forintot ért!) Az 1861-es országgyűlésen a Felirati Párt vezetője lett, s bár elképzeléseiket akkor nem tudták az uralkodóval elfogadtatni, a kezdeményező szerep egyre inkább az ő kezébe került. 1865-ben a korábban már ismertté vált javaslatokra alapozva kiadta a Húsvéti cikket, s 1867-ig minden energiáját a kiegyezés létrehozásába fektette.

Az 1867-ben becikkelyezett kiegyezés és a koronázás éles visszhangot váltott ki itthon és az emigráns magyarok között is. Kossuth a híressé vált Kassandra-levélben fogalmazta meg kétségeit és vádjait.

A nyugalom évei

Deák 1867 után egyre többet betegeskedett, korábban sem túl erős egészségét a megfeszített munka, a támadások visszaverése megviselte. Külön nehézséget jelentett számára, hogy pártjának oszlopait, legmeghatározóbb tagjait is nélkülöznie kellett: báró Eötvös József 1871-ben meghalt, gróf Andrássy Gyula pedig a közös külügyminiszteri hivatal élére távozott. A parlamenti erőviszonyok is megváltoztak: egyre többször fordult elő, hogy leszavazták reformjavaslatait - erre a sorsra jutott például a választójog kiszélesítése ügyében tett indítványa is.

1876. január 28-án halt meg, érdemeit az országgyűlés törvényben ismerte el és előírta, hogy emlékére országos adakozásból szobrot állítsanak fel.


(Összeállította: maya50)