Hitvallás

„Ha nincs arcunkon érzés,
olyan, mintha a halotti maszkunkat mutatnánk.”

2009. május 22., péntek


Mickiewicz: JÓ REGGELT!

Jó reggelt! – Nem merem zavarni… Tünde látvány!
Fél-lelke mennyei tájak fölött lebeg,
a fél meg angyali orcáin szendereg,
mintha a nap felét ezüst gomolyba látnám.
Jó reggelt! – Fölpiheg, s a ködlő recehártyán
csillannak szelíden lágy fények és tüzek –
Jó reggelt! – ajakán egy makacs légy bizseg…
Csak nézem, és a nap megvillan édes ágyán.
Jó reggelt hoztam ím, s álmodó, gödrös orcád
úgy megfélemlített. No fordulj ide, szólj hát:
Vidáman kelsz-e ma? S szeretsz-e még vajon?
Jó reggelt! – A kezed… meg sem csókolhatom?
Azt mondod, menjek el? No jó… Tessék a szoknyád.
S kelj, öltözz és gyere… Jó reggelt, angyalom!

(Kardos László fordítása)

(Mickiewicz, Adam a legnagyobb lengyel költő. A demokratikus forradalom eszméinek híve és nagy költője, aki rajongó lelkesedéssel kísérte a 48-as magyar forradalom sorsát is. Romantikusan színes költészete lényegében realista jellemű. Mickiewicz a politikai, szerelmi és tájfestő költészetnek egyaránt mestere.)