Grimod de La Reynière
Grimod de la Reynière volt a világon az első étel- és étteremkritikus. Szigorú megfigyelőként, éles szemű és ízlelésű ítészként ő írta máig ismert könyvét „A vendéglátók kézikönyve” címen (Manuel des Amphitryons) és évente kiadta „Az ínyencek almanachja” című munkáját a kora 1800-as években, Párizsban.
Kronológia
1758 – Grimod gazdag, tehetős családban született 1758. november 20-án, Párizsban. A teljes neve Alexandre-Balthazar-Laurent Grimod de La Reynière.
Apja Laurent (1733–1792 vagy 1793) polgári származású pénzember, az anyja, Suzanne de Jarente de Senar, arisztokrata családból származott. A nagyapja az apai ágon, Antoine Gaspard Grimod de la Reynière, adóbeszedő volt. Grimod kacskakezűként született, amin protézist hordott, ennek következtében a kézírása is deformálódott. Szüleivel a Champs-Élysées-n laktak. Nagy lábon éltek, folyamatosan a társasági élet központjaként mulattatták a hozzájuk hasonlókat. A legjobb konyha hírében állt a háztartásuk Párizsban, de a kis Alexandre-t távol tartották a társasági forgatagtól nyomorék keze miatt. Grimod Párizsban nőtt fel és ott járt egyetemre, ahol alapfokú jogi képzést kapott, és elkezdte a karrierjét ügyvédként. Első írása, egy színházi kritika, saját kiadású lapjában a "Le Censeur Dramatique"-ban jelent meg.
1775 – a család új, önálló házba költözött, ami a Hôtel Grimod de La Reynière néven lett ismert az avenue Gabriel és a rue de la Bonne-Morue (most rue Boissy d'Anglas) sarkán. A kor ismert és hírneves építésze, Jean-Benoît-Vincent Barré, tervei alapján készült és a belső díszítés Jean-François Peyron és a festő Charles-Louis Clérisseau (1721–1820) keze munkája volt. Clérisseau festményei, amelyek a házat díszítették, manapság a Victoria és Albert Múzeumban láthatóak Londonban. A házat 1932-ben lebontották. A ház déli oldala a Champs-Élysées kertjeire nézett, ezért címükként mindig a Champs-Élysées-t adták meg.
783 – Grimod 14 fogásos vacsorát adott, ami egész éjjel tartott. A meghívó, ami szétküldött erre az estélyre, fekete papírra volt írva. Máskor, amikor a szülei távol voltak, hogy borzolja a polgári kedélyt, egy élő malacot apja ruhájába öltöztetve ültetett az asztalfőre. Szülei még a vacsora alatt hazatértek, és kitört a botrány. A vendégek örömmel terjesztették a botrányos este részleteit Párizs szerte. A szülei eljártak a királynál, hogy kapjanak egy „lettre de cachet” saját fiuk ellen (ami hasonlatos egy száműzési okirathoz, ami nem hozható nyilvánosságra), amivel valóban sikerült egzaltált gyermeküket több mint két évre száműzni Párizsból egy Nancy közeli kolostorba. Egész ott-tartózkodása idején az apátfőnök asztalánál étkezett és teljesen a gasztronómia elhivatott szószólója és szakértőjévé vált. Ezek után egy kevés pénzzel a szüleitől fűszerüzletet nyitott Lyonban, ahol parfümöket is árusított. A francia forradalom kitörése még ott érte 1789-ben, és még 1790-ben is ott tartózkodott, ami onnan tudható, hogy azon év szeptember 29-én levelet küldött Lyonból Párizsba a szeretőjének, Adèle Feuchère színésznőnek, amiben esküdözik, hogy 1788. szeptember 4-e óta nem volt más nővel, csak vele.
1790-ben a szeretője, Adèle Feuchère, megszüli Grimod gyermekét, az apa még mindig Lyonban van.
1792 – Alexandre visszatér Párizsba apja halálának az okán. A francia forradalom utórezgései még mindig tartottak, újból összejön az anyjával, lényegében azért, mert Grimod kapcsolatai mentették meg az anyját a guillotine-tól. Ekkortól kezdi szervezni a szülői háztól függetlenül a „tréfás temetés” néven elhíresült vacsoráit. Bár a család vagyonából sikerült némi morzsákat átmenteni, de Grimod a túlélését inkább annak köszönhette, hogy Danton és Robespierre kedvelte őt, annak ellenére, hogy nyilvánosan királypártinak deklarálta magát.
1803 – Grimod elhatározta, hogy kiadja az ”ínyencek almanachját”, és valóban neki is kezdett: ami óriási siker lett. 1803-tól 1812-ig nyolc kötetet publikált, évente egyet. A könyv egyszerre volt ételkritika és étteremkalauz. Munkamódszere lényeges eleme volt, hogy minden szerdán meghívott 12 barátot egy csaknem öt óra hosszat tartó vacsorára. Ez alatt megkóstolták és megítélték azokat az ételeket, amelyeket a rendezvényszervezők és éttermek küldtek neki. A véleményük nemegyszer romba dönthetett konyhafőnököket és éppen divatos éttermeket. Egy valódi kedvence volt, a Véry, a Palais-Royalon, a Louvre szomszédságában.
1808-ban Grimod kiadta a „Vendéglátók kézikönyve” című munkáját, ami nagyrészt a már publikált almanach anyagain alapult. Ez a könyv hasznos útmutatóul szolgált az akkoriban nyíló éttermeknek.
1812 – Grimod anyja meghalt és jelentős vagyont, pénzt hagyott örökül fiának. De az események nem kedvezően alakultak Grimod számára, nem élvezhette a vagyont Párizsban, mert időközben rengeteg haragost szerzett, akik általában azzal vádolták, hogy kenőpénzeket fogadott el azért, hogy pozitív kritikákat publikáljon bizonyos éttermeikről. Beszüntette az almanach kiadását és saját, hamis halálhírét keltette, a temetést is megrendezte, hogy saját szemével győződhessen meg arról, hányan jelennek meg ott: nem voltak sokan. Csak a szeretője, Adèle Feuchère tartott ki mellette. Végül elvette feleségül, és a házaspár elköltözött Párizsból, és hátralevő életüket Villiers-sur-Orge-ban egy kastélyban töltötték, ami Marie Madeleine d’Aubray, Brinvilliers márkinője tulajdonában volt.
1837 – Grimod karácsony napján, december 25-én meghalt. 80 éves volt.
Bejegyzések
