Károlyi Amy
Félig, egészen
Ahogy a könnyek egymásba csöppennek,
kanyargós patakká keverednek.
A vers-sorok épp így viselkednek.
Lecsöppenő szót hívja a másik.
Egymásbatünnek, félig, egészen.
Aképpen növekednek,
ahogy az alkonyat az égen.
Károlyi Amy
Félig, egészen
petali
Ahogy a könnyek egymásba csöppennek,
kanyargós patakká keverednek.
A vers-sorok épp így viselkednek.
Lecsöppenő szót hívja a másik.
Egymásbatünnek, félig, egészen.
Aképpen növekednek,
ahogy az alkonyat az égen.
Károlyi Amy
Nedves és száraz
langy lágy nedves hamvas hűs
sás ezüst hold domb hajnal ég
fű illat alkony csillag éj
menny gyökér víz zöld sima kék
por tűz szél éles száraz ég
kő kígyó kő hold dárda kés
gyász gyertya hő mise kő enyv éj
kő vád kő kígyó por tűz szél
Károlyi Amy
Kék virág
Ezt a libegést, karcsúságot,
könnyűséget és bánatot!
Ha kezedbe veszed, vigyázva fogd.
Két ujjal téptem, lepke alól.
Ha ereszteném, õ is szállna.
Halványkék, szárnyas libegéssel,
õ is a lepkék után járna.
De más a sorsa.
Nem hal meg szépen. -
Eltikkad gyűrűs ujjaim,
s tenyerem forró börtönében.
Károlyi Amy
Aranyablak
Nyugvó nap fényét
őrzi az ablak.
Kisleány olvas
háttal a napnak.
Leckét betűzget,
szókat tagolgat:
a betűk szóvá
összefonódnak.
Szavakból mese
szövődik lassan,
kisleány olvas
arany ablakban.
Károlyi Amy
Hattyú
Aranyzsinórra fűzve fel
a szerelem nem múlik el.
Aszú-szőlőnek édesét
esztendőkig nem veszti el.
Aranyzsinórra fűzve fel,
ingben, ing nélkül
át-telel.
Károlyi Amy
Úton
A lélek nélkül
oly üresnek tetszik a szoba.
Szellőztetnek.
Huzat nélkül takaró, párna,
szétszedve az élőnek ágya.
Nem beteg már és meg nem gyógyul,
nem nevet többé és nem búsul,
nem kételkedik és nem bízik.
A tegnapi virág még nyílik.
Károlyi Amy
Éjjel
Nappal próza az almafa.
Mellette barack, mandulák.
De éjjel, - éjjel ciprusfákká változnak a fák.
Nappal lépcső és kerítés.
Éjjel zegzugos, kiszögellő fok.
Amin biztosan bagoly huhog.
A villa tornya: mór torony.
S csillagos lobogóját lengeti
az éjszaka az ormokon.
Károlyi Amy
Álomfejtés
I.
Más az éjszaka igazsága
más a nappalé
az éjszaka sokat megenged
ehetsz a tiltott gyümölcsből
szerethet az, ki nem szerethet
Más az éjszaka igazsága
más a nappalé
lehullnak a fátylak
talpig meztelen
megláthatod, aki nem láthat
Más az éjszaka igazsága
más a nappalé
az éjszaka mindenható
átrepül határt, éveket
léghajós vagy és léghajó
Más az éjszaka igazsága
más a nappalé
mindent lehet, mindent szabad
akit megszólítasz, megjelen
feltámasztod a holtakat .
II.
Elalvás előtt
mindig más alakban
közelébb jő a tapasztalhatatlan
zsibbasztóan
a medve álma
dermed egy
fehérebb világba
fészket rakunk az öntudatlanságon
emléktelen dió héjában téli álom
emléktelenség héjában téli álom
menedék-hely az öntudatlanságon
egy zsibbasztóan fehérebb világba
át dermedünk akár a medve álma
közelébb jő a tapasztalhatatlan
elalvás előtt
mindig más alakban
Félig, egészen
Ahogy a könnyek egymásba csöppennek,
kanyargós patakká keverednek.
A vers-sorok épp így viselkednek.
Lecsöppenő szót hívja a másik.
Egymásbatünnek, félig, egészen.
Aképpen növekednek,
ahogy az alkonyat az égen.
Károlyi Amy
Félig, egészen
petali
Ahogy a könnyek egymásba csöppennek,
kanyargós patakká keverednek.
A vers-sorok épp így viselkednek.
Lecsöppenő szót hívja a másik.
Egymásbatünnek, félig, egészen.
Aképpen növekednek,
ahogy az alkonyat az égen.
Károlyi Amy
Nedves és száraz
langy lágy nedves hamvas hűs
sás ezüst hold domb hajnal ég
fű illat alkony csillag éj
menny gyökér víz zöld sima kék
por tűz szél éles száraz ég
kő kígyó kő hold dárda kés
gyász gyertya hő mise kő enyv éj
kő vád kő kígyó por tűz szél
Károlyi Amy
Kék virág
Ezt a libegést, karcsúságot,
könnyűséget és bánatot!
Ha kezedbe veszed, vigyázva fogd.
Két ujjal téptem, lepke alól.
Ha ereszteném, õ is szállna.
Halványkék, szárnyas libegéssel,
õ is a lepkék után járna.
De más a sorsa.
Nem hal meg szépen. -
Eltikkad gyűrűs ujjaim,
s tenyerem forró börtönében.
Károlyi Amy
Aranyablak
Nyugvó nap fényét
őrzi az ablak.
Kisleány olvas
háttal a napnak.
Leckét betűzget,
szókat tagolgat:
a betűk szóvá
összefonódnak.
Szavakból mese
szövődik lassan,
kisleány olvas
arany ablakban.
Károlyi Amy
Hattyú
Aranyzsinórra fűzve fel
a szerelem nem múlik el.
Aszú-szőlőnek édesét
esztendőkig nem veszti el.
Aranyzsinórra fűzve fel,
ingben, ing nélkül
át-telel.
Károlyi Amy
Úton
A lélek nélkül
oly üresnek tetszik a szoba.
Szellőztetnek.
Huzat nélkül takaró, párna,
szétszedve az élőnek ágya.
Nem beteg már és meg nem gyógyul,
nem nevet többé és nem búsul,
nem kételkedik és nem bízik.
A tegnapi virág még nyílik.
Károlyi Amy
Éjjel
Nappal próza az almafa.
Mellette barack, mandulák.
De éjjel, - éjjel ciprusfákká változnak a fák.
Nappal lépcső és kerítés.
Éjjel zegzugos, kiszögellő fok.
Amin biztosan bagoly huhog.
A villa tornya: mór torony.
S csillagos lobogóját lengeti
az éjszaka az ormokon.
Károlyi Amy
Álomfejtés
I.
Más az éjszaka igazsága
más a nappalé
az éjszaka sokat megenged
ehetsz a tiltott gyümölcsből
szerethet az, ki nem szerethet
Más az éjszaka igazsága
más a nappalé
lehullnak a fátylak
talpig meztelen
megláthatod, aki nem láthat
Más az éjszaka igazsága
más a nappalé
az éjszaka mindenható
átrepül határt, éveket
léghajós vagy és léghajó
Más az éjszaka igazsága
más a nappalé
mindent lehet, mindent szabad
akit megszólítasz, megjelen
feltámasztod a holtakat .
II.
Elalvás előtt
mindig más alakban
közelébb jő a tapasztalhatatlan
zsibbasztóan
a medve álma
dermed egy
fehérebb világba
fészket rakunk az öntudatlanságon
emléktelen dió héjában téli álom
emléktelenség héjában téli álom
menedék-hely az öntudatlanságon
egy zsibbasztóan fehérebb világba
át dermedünk akár a medve álma
közelébb jő a tapasztalhatatlan
elalvás előtt
mindig más alakban
Bejegyzések
