Hitvallás

„Ha nincs arcunkon érzés,
olyan, mintha a halotti maszkunkat mutatnánk.”

2009. július 15., szerda


A leckék az életről Jack Lemmon utolsó és egyik legjobb filmje, mely igaz történeten alapul.
A történet főhőse, Mitch Albom saját élményei alapján írta meg regényét öreg professzoráról, Morrie-ról, aki még a halál kapujában is az élet szeretetére nevelte őt. A regény óriási sikert aratott és hosszú ideig vezette a bestseller listákat.
A filmben Mitch, a karrierista újságíró munkája miatt teljesen elhanyagolja barátnőjét. Egyik este a tévében egy riportműsorban régi, kedvenc professzorát, Morrie-t fedezi fel, aki gyógyíthatatlan betegségéről beszél. Mitch elhatározza, hogy két évtized után újra találkozik a tanárral. Már az első pillanatban magával ragadja az öreg életszeretete, optimizmusa, bölcsessége. Azon veszi észre magát, hogy nem tudja kivonni magát Morrie hatása alól és élete egyre inkább jó irányba változik.

Ebből a filmből írtam ki néhány nagyon bölcs idézetet:

,,Már csak a hang maradt nekem. Mindenem, amim van, egy hang, amely kimondja a hazugságot, a hivatalét, melynek az épületei az eget ostromolják.
Senki nem létezhet egyedül.
Az éhség nem ad választási lehetőséget sem civilnek, sem rendőrnek.
Szeretnünk kell egymást vagy meghalunk.
Nekünk szeretnünk kell egymást, vagy meghalunk."





,,- Egyszer egy órán, emlékszik Morrie, nem mondott semmit. Emlékszik, hogy csak bámult ránk? Mi pedig betódultunk a füzeteinkkel és vártuk Önre, hogy elkezdődjön az óra, de semmi. Eltelt öt perc, aztán tíz perc, aztán pánikba estünk, hogy miért nem mond semmit. És aztán úgy húsz perc múlva, mikor már igazán nem tudtuk, hogy mi lesz, azt mondta nyugodtan...
- Mi történik itt?
- Pontosan. Mi történik itt. Pontosan ezt mondta. Jelentőséget adott a csendnek.
- Mi az, ami az emberek számára a csendet kellemetlenné teszi?
- Hát ez az.
- Miért érzik az emberek, hogy jobb, ha a levegőt szavak töltik ki?"





"Félelem az öregedéstől. Tudod, mit tükröz ez? Olyan életet, amely nem találta meg az értelmét."





"Ha tudod, hogyan fogsz meghalni, tudod, hogyan kell élned."





,,- Az álmodozás hasznos dolog, tanulhatsz belőle, de ez a valóság és én elfogadom.
- És ez tényleg olyan könnyű? Úgy értem, soha nem sajnálja magát?
- Ó, édes Istenem, dehogy nem. Reggelente, amikor még mindenki alszik, akkor olyan... mérges és olyan... keserű vagyok. Mi az ördögöt tettem, amiért én ezt érdemeltem? Hol van az igazság? És csak sírok, és... és dühöngök. Siránkozom. És aztán elmúlik. Vége. Ennyi volt. Vége. Semmi több. Aztán azt mondom, mi ez az érzés, ez tiszta önsajnálat, ebből elég mára.
- Csak ennyi és vége?
- Igen. Ennyi időm van rá. Ennyi időt adtam magamnak. Innentől már csak azokra gondolok, akik meglátogatnak, a történeteikre, meg amit tanulni fogok belőlük."





,,Tudod, mi az érdekes? Sok ember nem szereti, ha hozzányúlnak. Ezt mindig furcsának találtam. Amikor csecsemők vagyunk, nem tudnánk nélküle élni. Anyánk felemel, magához ölel, szeretget... ebből soha nem elég. Olyan nagy szükségünk van rá..."




,, - A halál, a sírás... ez megijeszt téged.
- Ezért nem szoktak az emberek ezekről a dolgokról beszélgetni, spórolnak az érzelmeikkel.
- Látod, ezt soha nem tudtam megérteni. Hogyan tudsz spórolni valakinek az érzelmeivel, ha visszautasítod?!"





,, - Apám soha nem jött be a házba. Kint állt és olvasta az újságot, amíg nem jött álom a szemére. Fogalmam sem volt, mit érezhetett, soha nem tudtam meg: fájdalmat, vagy félelemet vagy szenvedett talán... csak azt tudtam, hogy szükségem volt a szeretetére, a támogatására, hogy törődjön velem...
- Ezt soha nem kapta meg?
- Nem. Őtőle nem... Az apám félt a szeretettől. Nem tudott adni és nem tudott kapni sem. Ez a legrosszabb. Kell, hogy szeretve legyünk. Kell, hogy tudjunk szeretetet adni, különben veszítünk."




,,Ne legyél szomorú, mert én meghalok, Mitch. Mindenki meg fog halni. Még te is.
A legtöbben nem hiszik el.
Csináld, amit a buddhisták. Képzelj el egy kismadarat a válladon. Kérdezd meg minden nap: - Ma fogok meghalni? Hm? Készen állok? Olyan az életem, amilyennek akartam? Az vagyok, aki lenni akarok?
El kell fogadnunk a tényt, hogy bármikor meghalhatunk, ahhoz, hogy változhassunk. Tehát mindennap megkérdezheted: - Ma van a napja?
Ha nincs a kismadár a válladon, nem csinálod a dolgodat megfelelően."





,,Munka, pénz, ambíció. Elássuk magunkat ezekben a dolgokban. Soha nem nézünk vissza és nem kérdezzük meg, hogy ezt akartuk."




,,- Ez az, amit én az Ellentétek Vonzásának hívok. Az élet visszahúz és előrelök, akár egy gumiszalag. Elhúz egy irányba, aztán azt hiszed, ezt akarod csinálni, másik irányba húz és akkor azt hiszed, hogy azt kell. Nos, így lehetne leírni az életet.
- És ki nyer?
- A szeretet. A szeretet mindig győz."





,,Azt hisszük, nem érdemeljük meg a szerelmet, ha gyengék vagyunk, amikor megérkezik. Megvan a válaszunk mindenre, ami fontos: a szerelem. Az egyetlen racionális tett, engedd, hogy jöjjön."





,,- Mióta érdekli önt az emberek véleménye?
- Sosem érdekelt. De nincs rosszabb az istenverte kiszolgáltatottságnál. Amikor gyerekek vagyunk, másokra van szükségünk a túléléshez. Amikor haldoklunk, szintén másokra van szükségünk. De itt van a titok. A kettő között még inkább szükségünk van másokra."





,, - Nem akarom, hogy meghaljon.
- A halál az élet vége. Ez az örök törvény. Szegény, Mitch, még mindig nem tudod, hogyan búcsúzz el?! Nézz rám. Még most sem érted? Mindig velem maradsz. Mi lett volna, ha nem jössz el meglátogatni?... Így fogunk búcsúzni?... Szeretlek.
- Én is szeretem, Mester!
- Amikor meghalok, te beszélsz majd és én hallgatok."

Forrás: Manuta blogja