CARPE DIEM

Roppant tenger mélyes mélyén (tibeti népdal)

"Roppant tenger mélyes mélyén
egy ezüst hal így énekelt:
"Nem dícsérem ékes szóval
én csillogó arany szemem.
Csak szeretném, ha nem félnék
sem horogtól, sem hálótól."

Tündöklő víz síma színén
arany madár így énekelt:
"Nem dícsérem ékes szóval
én aranyos szárnyam, tollam.
Csak szeretném, ha a vizet
télen jég nem páncélozná."

Négyszögű füzes szigeten
egy csalogány így énekelt:
"Nem dícsérem ékes szóval
én csattogó énekemet.
Csak szeretném, ha nem félnék
sólyom csőrétől, karmától."

A virágok lepte tavon
lótuszvirág így énekelt:
"Nem dícsérem ékes szóval
én tündöklő szépségemet.
Csak szeretném, ha nem félnék
hulló dértől, kemény fagytól."

Széles pusztán, téres mezőn
a paripa így énekelt:
"Nem dícsérem ékes szóval
könnyű, délceg futásomat.
Csak szeretném, ha nem félnék
nyakamba hulló árkánytól."

Khusim fényes udvarában
két daliás, délceg ifjú.
Ketten egy asszonyt szerettek,
ketten egy dalt énekeltek:
"Nem dícsérjük ékes szóval
szép hangunkat, énekünket.
Csak szeretnénk, ha egymásnak
nem volnánk mi bajszerzői."

Sűrű erdőrengetegben
a vad tigris így énekelt:
"Nem dícsérem ékes szóval
csíkos-pásztos szép bundámat.
Csak szeretném, ha nem félnék
csapdavastól, nyíl hegyétől."

Völgyoldalban, füves lankán
a hímszarvas így énekelt:
"Nem dícsérem ékes szóval
ágas-bogas agancsomat.
Csak szeretném, ha nem félnék
sem vadásztól, sem kopótól."

Sziklás hegyek orma fölött
a gyors ráró így énekelt:
"Nem dícsérem ékes szóval
én suhanó, gyors szárnyamat.
Csak szeretném, ha nem félnék
sem csapdától, sem huroktól."

Görbe ormú havas hegyen
az oroszlán így énekelt:
"Nem dícsérem ékes szóval
az én busa sörényemet.
Csak szeretném, ha nem félnék
förgetegtől, vad vihartól."

Tiszta égbolt magasában
a Nap és Hold így énekelt:
"Nem dícsérjük ékes szóval
arany-ezüst sugarunkat.
Csak szeretnénk, ha nem félnénk
a Világ erős Urától!""

Fordította: Rab Zsuzsa