Saját orvosa ölte meg Beethovent?

Egy kutatás szerint a zeneszerző halálát nagy valószínűséggel ólommérgezés okozta. A tettes pedig nem más, mint Beethoven bécsi kezelőorvosa...


1826 novemberének végén Beethoven egy nyitott kocsin az ausztriai Gneixendorfból Bécsbe utazott. Esős, nyirkos idő volt, ráadásul Bécsben sem kapott olyan szállást, ahol az átfagyott zeneszerző kellőképpen felmelegedhetett volna. Az utazás és huzatos szállás következtében a zeneszerző előbb tüdőgyulladást kapott, majd nemsokára hashártyája is begyulladt. Hasüregében jelentős mennyiségű folyadék gyülemlett fel, és Beethoven megérezte, hogy betegsége végzetes lehet. Szervezete 1827. március 26-án adta fel a küzdelmet.

Hasvízkór, tüdőgyulladás vagy ólommérgezés?
Mivel jó 25 évvel halála előtt Beethoven úgy rendelkezett, hogy az utókor vizsgálja majd ki megsüketülésének okait, így az orvosok halálának másnapján már fel is boncolták a holttestet. Megsüketülésének okait ugyan azóta sem sikerült pontosan megállapítani, ám a Johann Wagner doktor által vezetett boncolás jegyzőkönyvéből kiderül, hogy Beethoven májzsugorodásban és hasvízkórban szenvedett, ráadásul tüdőgyulladása sem múlt el teljesen. Halálát így ezek a kórok együttesen okozhatták.

Christian Reiter szerint azonban nem egyszerűen a gyulladások szövődményeibe halt bele a zeneszerző. A bécsi egyetem kutatója úgy véli, hogy Beethoven halálának valódi oka az ólommérgezés lehetett, ráadásul a mérgezést nem más, mint a zeneszerző saját orvosa, Andreas Wawruch idézte elő – persze akaratlanul. A történész szerint Wawruch tudása legjava szerint járhatott el a tüdőgyulladásban és hasvízkórban szenvedő zeneszerző kezelésekor, csakhogy kezelésének mellékhatásai Beethoven betegségeinél is végzetesebbnek bizonyultak.

Antibiotikum helyett ólom
A 19. század közepén az akkor még nem létező antibiotikumok helyett igen gyakran nehézfémtartalmú szerekkel kezelték a gyulladásos megbetegedéseket. Az ólom, a higany vagy az arzén ismert mérgező mellékhatása a kisebbik rossznak számított gyulladásos megbetegedés esetén. Wawruch doktor tulajdonképpen nem tett mást, mint kora orvostudományának ismereteit és gyakorlatát felhasználva megpróbálta kezelni a híres beteget. A hasvízkór akkori legegyszerűbb kezelési módszerének a hasüreg felszúrása számított, és Wawruch is ezt alkalmazta Beethovennél. A szúrt sebet viszont ólomtartalmú szappannal kezelte, amelyből jelentős mennyiségű ólom jutott be a zeneszerző szervezetébe.

A bécsi egyetem kutatója szerint azonban nemcsak ekkor jutott jelentősebb mennyiségű ólom Beethoven szervezetébe: Reiter azt állítja, hogy már maga a hasvízkór is valószínűleg jóideje tartó ólommérgezés következménye lehetett. Nagyobb mennyiségű nehézfém, például ólom szervezetbe kerülésével májzsugorodás alakulhat ki, amelynek hatására jelentős mennyiségű folyadék gyűlhet össze a hasüregben.

Reiter e feltevésére alapozva kezdett további alaposabb vizsgálódásokba. Beethoven több hajtincsét is bevizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy a zeneszerző valójában ólommérgezés következtében halt meg, nem pedig a szerencsétlen utazás gyulladásos megbetegedéseinek köszönhetően.

Árulkodó hajtincsek
A bécsi kutató két hajszálat vizsgált meg, amelyek minden kétséget kizáróan Beethoventől származnak. A négy és kilenc centiméter hosszú hajszálakat gőzkezelésnek vetette alá, majd az eljárás során keletkezett gőz ólomtartalmát egy tömegspektográf segítségével rögzítette. A vizsgálatból többek között az is kiderült, Beethoven utolsó 120, illetve a kilenc centiméteres haj esetében 267 napjából, mely napokon volt kiugró mennyiségű ólom a zeneszerző szervezetében.

Reiter arra a megállapításra jutott, hogy az ólom mennyisége különösképpen akkor nőtt meg, amikor a hasvízkór ellenszereként Wawruch doktor hasfelszúrást alkalmazott. „A hajszálak pontosan elárulják, hogy Beethoven nemcsak a gyulladásoktól vált egyre gyengébbé, hanem szervezete a nagy mennyiségű ólmot sem bírta már elviselni” – nyilatkozta a kutató a Spiegel Online-nak. Reiter ugyanakkor egy harmadik hajszál hasonló módszerekkel történő kielemzésének köszönhetően a zeneszerző halálát megelőző 425. napig visszamenőleg is ki tudta mutatni, hogy már a végzetes utazást megelőzően komoly mennyiségű ólmot tartalmazott Beethoven szervezete.

Erre a bécsi professzor szerint igen egyszerű magyarázat van: az idősödő Beethoven ugyanis rászokott az édesebb borokra (köztük a tokajira is), márpedig Reiter kutatásai szerint ezeket a borokat nem ritkán úgynevezett ólomcukorral édesítették. Beethoven májzsugorodásában így az általa elfogyasztott borok is szerepet játszhattak. A kutató azt viszont egyelőre még nem látja bizonyítottnak, hogy a zeneszerző süketsége is a szervezetébe került nagy mennyiségű ólomnak volt a következménye.


Pálinkás Károly

12 Augusztus 31. (1997 éve történt)
Megszületett Caius Iulius Caesar Germanicus Caligula római császár.

Caius Iulius Caesar Germanicus Caligula ("katonai csizmácska" - mivel gyermekkorában előszeretettel hordott ilyen lábbelit) római császár 12.8.31-én született, 37-től Tiberius utódaként uralkodott. Caligula császár négy évig tartó rémuralmának egy összeesküvés vetett véget. Hatalomra kerülésekor, kezdetben népszerű volt, de politikai módszerei (a felségsértési perek újrafelvétele), tékozlása, önimádata, amellyel megkövetelte, hogy istenítsék, ellenszenvessé tette az egész Birodalomban. Monarchikus uralomra törekedett. Felháborodást keltett túláradó vonzalma nővérei iránt; Livia Drusillát, akivel vérfertőző viszonyban élt, halála után istennőként tiszteltette. Caligula példaképei az egyiptomi fáraók voltak. Istennek tartotta magát, Jupiterhez hasonlóan vélt cselekedni. Versenyre szólította fel Jupitert, döntsön, kit illet a világuralom. A szellemi dolgok nem érdekelték, legszívesebben a cirkuszi kocsisok és gladiátorok társaságában időzött. Hogy a vérontásban talált gyönyörét kielégítse, a legelőkelőbb polgárokat léptette fel gladiátorokként vagy dobatta a vadállatok elé. Az emberek iránti megvetésére jellemző, hogy a lovát konzultársává akarta megtenni. Sokan őrültnek tartották. Egy alkalommal a Rajnánál állomásozó csapatait elküldte kagylót szedni, így akarta a kibontakozó lázadást megakadályozni. Környezete nem bírta tovább kegyetlenkedései, orvul megölették. A gárda egyik tribunusa meggyilkolta a capitoliumi játékok alatt.

Elhunyt Kishonti Ildikó

A Budapesti Kamaraszínház igazgatósága megrendülten tudatja, hogy Kishonti Ildikó, színművész, életének 62. évében 2009. augusztus 30-án elhunyt.

(Bp., 1947. ápr. 26.– ): színésznő. Az Országos Szórakoztatózenei Központ stúdiójában tanult énekelni. 1977-ben végzett a SzAk musical osztályában. Két évig volt a Magyar Filmgyártó Vállalat státusában, majd vidéki színházakban – győri Kisfaludy, szolnoki Szigligeti – játszott. 1979–1982 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt. 1984–85-ben ismét a társ.-ában játszott. 1985-től szabadfoglalkozású. 1989-től a Honvéd Művészegyüttes tagja. Elsősorban zenés darabokban, musicalekben lép fel. Energikus, temperamentumos játékstílus jellemzi. F.Sz. Aldonza (Leigh–Wasserman: La Mancha lovagja); Golde (Bock: Hegedűs a háztetőn); Grizabella (Lloyd Webber: Macskák). Hanglemeze: Egy furcsa lány.

Melissa Moretti gondolata:

,,Az ember olyan, mint a gyöngyhalász.
Számtalanszor lemerül és keresi a gyöngyöt.
De vajon hányszor találja meg?
Hányszor merül hiába, hogy aztán üres kézzel jöjjön fel ismét?
Fuldokolva, fogyó oxigénnel, reményvesztetten bukkan ismét a felszínre.
Lemondana már, de nem képes rá. Valami vonzza őt a mélybe.
Az igazgyöngy...
Merül és merül, keres és kutat, eszméletvesztésig..."

Forrás: Manuta

"Nézze -- mondtam --, a szerelem olyan, mint egy kosár, aminek csak egy füle van, fölül. A kosár nagyon nehéz, legalábbis viszonylagosan, egy ember számára, aki cipeli, szenved tőle, liheg és sír a keserves cipekedésben. Ha mind a kettő vihetné egyszerre, könnyű és kellemes teher volna a kosár, tekintettel tartalmára, mert igen kellemes csók-elemózsiával van tele, érdemes felszaladni vele akár a padlásszobába is. De úgy látszik, természetében van az az ügyetlen elrendezés, hogy csak egy füle van a kosárnak; mindig az egyik kénytelen hurcolni az egészet, s olyankor a másik vígan fütyörész, könnyedén ugrál a lihegő szerelmes mellett, esetleg el is szalad, ha nem is nagyon messze! Mihelyt azonban, akár fáradtságból, akár dacból, a soron levő leteszi a kosarat, a másik (mert öntudatlanul mégiscsak sajnálja a kosár tartalmát) rögtön felveszi, és most ő cipeli tovább, a másik fellélegzik, szerepet cserélnek. A szerelem istenien szép és mulatságos játék, de bele kell törődnünk, hogy ami benne szenvedés, azt nem lehet megosztani -- mint az örömét --, azt mindig, egészben, az egyik fél kénytelen vállalni belőle, az, amelyik éppen jobban szereti a másikat, mint a másik őt; viszont nem megy másképp, ahhoz, hogy a dologból kijöhessen valami, az egyiknek okvetlenül jobban kell szeretni a másikat, mint ahogy az őt szereti, feltéve persze, hogy a kosárnak volt valaha tartalma: kölcsönös vágy és megkívánás. Ezzel a kényelmetlen és igazságtalan súly elosztással nagyon sokáig eltarthat egy szerelem -- persze a végén eljön az idő, mikor a kosár tartalma végképpen kimerülvén, egy napon a másik nem veszi fel, mikor az egyik letette. Ez esetben... a kosár ott marad az utca közepén, arra jön egy kiskutya és sarokkőnek nézi."
(Karinthy Frigyes: Az egy fülű kosár -- részlet)

1774 Augusztus 28. (235 éve történt)
Megszületett Elisabeth Ann Seton Amerika első szentje, a "Szeretet nővérei" rendjének megalapítója.

Elisabeth Seton, a protestáns családból származó özvegyasszony 1805.március 14-én öt gyermekével együtt áttért a katolikus hitre. Baltimore-ban 1809-ben letette a hármas szerzetesi fogadalmat, majd négy társával szegényeket gondozott, betegeket ápolt, gyermekeket nevelt. Már kilencen dolgoztak, amikor a kömyék lakosai elnevezték őket a"Szeretet nővéreinek" (Sisters of Charity). Szabályzatuk 1811-ben érseki jóváhagyást nyert. Seton anyát, az Egyesült Államok első szentjét 1975. szeptember 14-én közel 14 ezer észak - amerikai hívő, hat bíboros és 40 püspök jelenlétében a római Szent Péter téren ünnepélyes szertartás keretében szenttéavatta VI. Pál pápa.

(Meghalt 1821.01.04)

430 Augusztus 28. (1579 éve történt)
Szent Ágoston katolikus egyházi író, filozófus halálának emlékére, Szent Ágoston ünnepe.

Szent Ágoston lelkesen tanulmányozta Platón és a neoplatonisták munkásságát. Később figyelme a Biblia vizsgálata felé irányult, végül 387-ben kereszténnyé vált. 391-ben pappá szentelték, majd 396-ban hippói püspök lett. 397-ben írta híres önéletrajzát a Vallomásokat, majd 413-426 között a keresztény egyház igazolását, a "De Civitate Dei"-t. A De Trinitate című műve a Szentháromság doktrínájának magyarázata. A kereszténység kétségtelenül legnagyobb filozófusa volt. Életművéből táplálkozik a középkor ideológiája, s hatása szinte napjainkig érvényesül.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_%C3%81goston bővebben itt!

„...és talán lefekszem,
a földön elfekszem,
és azt kell éreznem,
nincs már mit végeznem…”



CSEH TAMÁS
1943–2009

Kányádi Sándor: Ne szólj!

Ne szólj, a szavak elrongyolódtak,
ütött-kopott ószeri limlomok, még ha egy
Júlia vagy Rómeó vagy mit tudom én ki
viselte is volna vallomásul; ne szólj, nem szólok
én sem. Mert mi lesz, ha egyszer kimondjuk
azt a könnyen kimondható szót, mit mondunk majd
azután, mivé lesz a kimondhatatlanság öröme,
lesz-é fokozás, ha egyszer kimondjuk,
nyilvántartásba vesszük s hivatkozunk rá,
ha minden kötél szakad, vagy ha
csak éppen összezördülünk valamiért?
Nem vagyok fennkölt, se cinikus, sem parasztian
prűd, csak babonás talán, akár a sámán hitű ősök,
akik féltek néven nevezni istenüket.
Ne szólj hát, minek oda a szó, hol egy tekintet,
egy mozdulat többet mondó. Hagyd meg nekem azt a hitemet,
hogy egy ki nem mondható nevű istenség kegyelméből
s az ő dicsőségére élek e földön;
a soha-nem-elég, a mindent-megismerni-akarás
motorjával agyamban, szívemben végzem
ember voltommal járó kötelességemet,
és örömeim között is szótlanul ahhoz a
legfőbb megtartóhoz imádkozom.

Forrás: Táltos blogja

Szepes Mária: A kozmikus morálról

A morálnál éppúgy, mint a lét minden jelenségénél, a karakterológia számol a planéták háborújával. A nagy eszmék az emberiség tizenkét alaptípusának prizmáján tizenkétszeres törést szenvednek. A kozmikus morál is a zodiákus tizenkét árnyalatában tükröződik.

Mind a maga sajátos karakterének megfelelő színt vonja ki belőle, azt hangsúlyozza a többi rovására, és annak fegyvereivel harcol a másik ellen. A morál tizenkét színben jelenik meg a zodiákuskörön. A jelen egymás utáni sorrendjében határozott célirányosság mutatkozik. Az egész sorozat, a Kostól a Halakig nemcsak az ekliptikán, hanem a morál kivetülésében is kört képez. A kör a Kosnál az életigenlő akarás piros színével kezdődik, majd az összes árnyalaton át az Unió Misztika színeket egyesítő fehér ragyogásában zárul a Halak végén. A kör első felét a Kostól a Szűzig a különálló én egocentrikus iránya fogja egybe. A Mérlegnél ez az alaphangoltság megváltozik: a személyiség lassan feladja önmagát a spirituális orientációkban, s végül egyesül a Világlélekkel. E kifejezés a többi csillaghatástól nem befolyásolt, ideális zodiákusjelentésekre vonatkozik.

A Kos jegyében még nincsenek múltbeli tapasztalatok. Az én gátlástalan, nem tűr korlátokat. Ideálja a hatalom, de saját hatalmának érvényesítése. Nietzsche Übermensche, felsőbbrendű embere. Született diktátor. Morális elképzelése a diktatúra, de csak amíg saját hatalmát nem korlátozza.

A Bika nyájember. Nem mintha kevésbé volna egocentrikus az előző jel karakterénél, hanem mert önzésének kielégülését az anyagi javak zavartalan birtoklásában találja meg. Mivel saját nyugalmas életét mások szociális jólétében látja biztosítva, bizonyos kollektív társadalmi szervezetet tart szükségesnek. Morálja: az anyag birtoklása jó, mivel a népet boldoggá teszik.

Az Ikrek érzelmekben csapongó Merkúrja sokoldalú, de éppen ezért egy irányban sosem mélyül el. Önzése már enyhébb, mint az előbbi két típusé, de ez nem felszabadultságának, hanem inkább felületességének a következménye. Könnyedsége kétes kalandokba sodorja. Erkölcsi világképét pontosan körvonalazni nem lehet, mert szerinte jó az, ami kellemes.

A Rák szülöttje tipikus nyárspolgár. Benne már kialakulóban van az önzetlenség kezdeti állapota, amely azonban nem haladja meg a birtokolva gyámkodó szeretetet. Fontos számára, hogy az emberek mit gondolnak róla. Szigorú erényőr, de szempontjai kicsinyesek. Bizonyos szellemi távlatok hatnak rá, de ezekből hamarosan a maga szűkebb területére vonul vissza. Morálja az előítéletekkel átszőtt puritán becsületesség.

Az Oroszlán nagyvonalú, melegszívű és bőkezű, de csak az önzés hétköznapi értelemben vett, egészséges határáig. A Kos hatalmi túltengése nála öntudatos méltósággá finomul. Énközpontú szemlélete még hangsúlyos, de a jóért áldozatokra is képes. Világszemléletének napközpontjában az isteni törvény ideálja világít. Magatartása arisztokratikus. Az Oroszlán az uralkodók jele, akik Istentől valónak érzik hatalmukat. Morálja a saját tekintélyt tisztelő hatalomra épül.

A Szűz mint az első félkör záró jele a magasabb rendű Merkúr-hatásnak megfelelően értelemmel átszőtt belső élményekre hajlamosít. Benne tisztázódik a társadalmi morál követelménye, az ugyanis, hogy önként engedjen saját érdekeiből, s áldozatot hozzon a közösségért. Egója még ragaszkodik az anyaghoz, de keresi annak mélyebb értelmét. Morálja, jó az, amiben rend van.

A Mérleg jelével kezdődik a belső ethosz kibontakozása. A középpontban állva, kiegyenlítő szerepe van a két félkör között. Benne rejlik az első morális tapasztalatok esszenciája és a kialakulás folyamatának csírája. Saját világa és a külvilág között egyensúlyt igyekszik létrehozni. Ennek lehetőségét egyedül a harmóniában találja meg. A Mérleg morális elve: jó az, ami szép. Ez volt az ógörög filozófia hitvallása is, amely bármilyen vonzó, mégiscsak egyetlen sugara a prizma által szétszórt fénynek.

A víz jelű, de tüzes, marsi Skorpió a szellemi végletek jele. Benne játszódik le a testiség és a magasröptű szárnyalás viaskodása, a személyiség halálküzdelme, amelynek hátterében a sértődött és féltékeny nemiség száműzöttje lappang. Színpadjának görcsös kézzel összevont függönye mögött nagy győzelmek és sorstragédiák bonyolódnak. A Skorpió-szülött moralitása a Mérleghez viszonyítva mintha visszaesést mutatna, de csak látszólag, mert értékes tapasztalatokkal gazdagodik belső küzdelmei során. Nem maga a morál érdekli, hanem az igazság, ami mögötte van. A Kauzalitás fanatikusa. Elve szerint jó az, ami igaz. Ezért még az úgynevezett jó Skorpióban is van valami romboló elem.

A Nyilas könnyedsége és sokoldalúsága emlékeztet a vele szemben álló Ikrekre, de megszerzett ismeretei elmélyültebbé teszik. Finom és előkelő, kerüli a súrlódást. Az etika kérdése nem probléma számára, lelki nagyvonalúságának természetes folyománya. Transzcendens tanulmányok nélkül is vallásos, mint okkultista pedig határtalan távlatokig képes elhatolni. Meggyőződése, hogy jó az, aminek a hatása is jó. Ezért törekszik a békére.

A Bak az utolsó erőfeszítések gyűjtőállomása, az anyag feletti uralom végső koncentrációja. Éles értelmével felboncolja nemcsak a testi, hanem a lelki és a szellemi idegszálakat is. Kérlelhetetlen szigorral készül a dolgok mögötti rejtelmek felszámolására. Szívós és kitartó kutatásainak eredménye az, hogy felfedezi a mindenütt uralkodó törvényt, s ezért az a vélemény alakul ki benne, hogy a legfőbb jó a törvény. Ebből olyan merev szabályt csinál - ami törvényes, az jó, mert minden törvény morális - hogy nem ismer kivételt. Éppen ezért, még ha jó is a Bak-szülött rendszere, akkor is életellenes. Szigorúsága önmagával szemben kíméletlen.

A Vízöntő birtokában van mindannak, amiért a Bak olyan kegyetlenül küzdött. Közel van a célhoz. Mindenféle merevséget és kötöttséget levetkőzve, szabadnak érzi magát, és ezt a szabadságot szeretné megszerezni az egész világnak. Elve az, hogy jó az, ami szabaddá tesz. Végletes formáiban ez vagy anarchiához, vagy - szellemi vonalon - megváltáshoz vezet.

A Halakban a kör bezárul. A ciklus befejeződik. A Kosból kiindult egyén, személyiségét feladva, oceanikussá válik. Egyesül a mindenséggel. A morál köznapi értelmezése erre az állapotra már nem alkalmazható.

Végighaladva a zodiákuskör összes jelén, megfigyelhetjük, hogy váltakozva hol az individualitás, hol a kollektív eszme hangsúlyos. E hullámzásban azonban állandó fokozódás érvényesül. A Kos és a Vízöntő individualizmusa, valamint a Bika és a Halak kollektivizmusa oly távol esik egymástól, mint ég a földtől.

A zodiákusjelek a morál minden irányelvét képviselik. Nyilvánvaló, hogy a teljes megoldást egyik sem tartalmazhatja. A tévedéseket a prizma okozza, amelyben az eredet teljessége megtörik, és elemeire bomlik. Az egyéniség teljes feladatát jelentő Únió Misztika tulajdonképpen már a csillaghatások fölött áll.

(Forrás: astronet - a cikk, Szepes Mária: A nevek mágiája c. könyve alapján íródott)

MAYA50

Illyés Gyula: FECSKÉK

Nyisd ki az ajtót, nyújtsa be
rózsaszín orrát a hajnali ég,
árassza ránk, mint meleg állat
mezei, hazai lehét.

Be szép a völgyek kis világa
ott lent s itt fent e szálloda;
nyers légben, fényben a szűk erkély
mintha a mennyből nyílana.

Fenyők és felhők… Jöjj ki mellém,
úgy ahogy vagy... már süt a nap.
Meglátnak, – legfeljebb a fecskék
s még vígabban sikonganak.

Még ragyogóbban, részegebben
köröznek ott a nap előtt,
forgatják ezt a vaksi bolygót,
ezt a tündöklő, gyors Időt!

Amelyből minket kiragadtak
csapongva megint és megint
összefonódó, fonódva is
csapongó öleléseink.

1952 Augusztus 14. (57 éve történt)
Barlangászok világnapja

Ezen a napon hunyt el balesetben Marcell Loubens barlangász. Emlékére e napon tartják világnapjukat a barlangok kedvelői.

"Az a kevés őszinteség, ami a világon van, az olyanoké, akiket valami bánat megpróbált."


(Tennessee Williams)

K. Tóth Lenke: A perc

Hasonlat

A lepke - a bábból kiröppen,
hímes ruhája csupa pompa.
Egyet cikáz a fényözönben,
Egyszer megfürdik az örömben,
- Aztán petét rak a falombra.
Ezzel a küldetést betölti,
Szárnya törik és hímpora hull -
És mint minden más, ami földi,
eltűnik ő is nyomtalanul.

A perc - az órából kiválik
És betoppan a kis eretnek.
Tragédiák, örömek, álmok,
Megtérések, elkárhozások
A csöppnyi perc alatt születnek.
Oszt életet, halált, vagy átkot
És száz színes élet-riportot
- S a hatvanadik másodperc az
Ő sorsára teszi a pontot!

Gondolat

A szálló perccel ki törődik?
A kis perc múlását ki bánja?
A szerelem, a csók, a mámor
A forró órákat kívánja.
A gyász az időt nem virrasztja,
Olyan mindegy a perc, vagy óra!
Hát nincs a földön senki ember,
Aki azt venné fontolóra,
Hogy szálló percet tékozolni
Vakmerő és bűnös kísérlet,
- Mert minden perc: lélegzetvétel,
Szívdobbanás, - perc is élet!

A leghűségesebb barát
(Észak-amerikai indián népmese)

Vaku, az öreg indián megszámlálhatatlan esztendő óta figyelte a dél felé húzó vadlibákat s a vágtató bölénycsordák dübörgését. Sok-sok tél elmúlt már tanyája felett. Csendes, komor árnyak vették körül, s az öreg indián lassan megértette őket. Esténként a csillagok kigyúltáig beszélgetett velük.
Egy este, amikor az árnyékok talán a leghosszabbra nyúltak, üzenet jött a Nagyszellemtől. "Manitu vár téged. Készülj az útra! Készülj, Vaku, búcsúzz el!" - szólt a susogó hang.
- Kitől búcsúzhatnék? Fiaim, lányaim már régen szétszóródtak a földön. A szomszédok pedig csak örülnek, ha örökre elmegyek - válaszolta keserű mosollyal Vaku. Azzal fogta az evezőjét, és lement a folyóhoz.
Ezüstös köd ült a folyón. Vaku vízre tolta a kenut, s magát a sodrásra bízva, elindult az Örök Vadászmenők felé. A víz egyre gyorsult, gyorsult, végül vágtatva ereszkedett a Mennydörgés-zuhataghoz. Már hallatszott a vízesés zúgása. "Ez az én halotti énekem" - gondolta Vaku, de a törékeny csónak a fülsiketítő dübörgésben sértetlenül szállt alá a zuhatagon. Sima, tejfehér vízen folytatta útját.
- Ez már a Fehér Folyó. Az út végéhez közeledem
Vaku szétnézett. A kenu egy szelíd öbölbe siklott, az öblöt hatalmas sziklakapu zárta le. Az öreg indián a fehér, homokos partra siklatta a csónakot, kiszállt.
Abban a pillanatban feltárult a sziklakapu, s két harcos lépett elő, fejükön aranyos tolldísz.
- Vártunk téged. Az Örök Vadászmezők őrei vagyunk - szólott az egyik.
- Egymagad akarsz belépni a kapun? - kérdezte a társa.
- Már régóta nincsenek barátaim. Különben is, erre az útra kicsoda kísérne el? - válaszolt Vaku.
- Hát akkor ki az, aki ilyen szomorú szemmel vár már oly régóta ott a folyóparton?
Vaku hátrafordult, s szeme a leghűségesebb szem tekintetével találkozott, amelyet valaha is ismert hosszú életében.
- Ó, a kutyám! A kutyám várt rám? - álmélkodott. És karjába vette hűséges barátját. - Pedig milyen régen nem gondoltam rá!
- Látod, ő az, aki téged a legjobban szeret! - hangzott a Nagyszellem hangja messziről.
Az öreg indián egyetlen barátjával együtt lépett az Örök Vadászmezőkre, és elindultak azon az ösvényen, amelyről még senki nem tért vissza.

1963 Augusztus 9. (46 éve történt)
Megszületett Whitney Houston amerikai énekesnő.

Whitney Elizabeth Houston (USA, New Jersey, Newark, 1963. augusztus 9.) amerikai énekesnő.

Az USA-ban, New Jersey államban, Essex megyében, Newark városban született. Szülei John és Cissy Houston (született Emily Drinkard). Két bátyja van, Michael és Gary. Az 1967-es newarki lázongások után (ekkor Whitney 4 éves) East Orange-be költöztek.

Énekesi karrierje

Első jelentősebb sikerét a Teddy Pendergrass 1984-ben megjelent, Love Language című albumán szereplő Hold Me című duettjük jelentette, amely az R&B slágerlista Top 5-jébe került.

Első albuma 1985 februárjában jelent meg Whitney Houston címmel. Erről a lemezről az első átütő siker a You Give Good Love című szám lett, helyezések: az amerikai Billboard Hot 100-on harmadik, az R&B slágerlistán első hely. Első listavezető dala a Saving All My Love for You című dal lett az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is.

Nagy nemzetközi sikert először a Greatest Love of All című kislemeze hozott. Első Grammy-díját 1986-ban nyerte a legjobb női popzenei előadó kategóriában. Ezen sikereivel hozzásegítette Janet Jacksont és Anita Bakert is a nagyobb ismertséghez. Második nagylemeze, Whitney címmel 1987 júniusában jelent meg. Az albumból kiadott kislemezek sikerével megdöntötte a The Beatles és a Bee Gees rekordjait is.

1988-ban rögzítette a nyári olimpiai játékok dalát, a One Moment in Time-ot. Harmadik albuma 1990 novemberében jelent meg, I'm Your Baby Tonight címmel. A lemez készítésében Babyface és Stevie Wonder is közreműködött. Stevie Wonderrel énekelte az albumból kiadott hatodik kislemezen a We Didn't Know című dalt, ami az R&B Top 20-be került.

1992 novemberében jelent meg a The Bodyguard című filmzenei albuma a Több, mint testőr (The Bodyguard) című filmjéhez kapcsolódóan, melyben Kevin Costnerrel szerepelt együtt. Az album bevezető kislemeze, az I Will Always Love You (amely egy Dolly Parton-dal feldolgozása), és az ezt követő két kislemez, az I'm Every Woman (egy Chaka Khan-feldolgozás) és az I Have Nothing a producer, David Foster véleménye ellenére nagyon sikeresek lett. Az album dalaiból összesen hatot énekel Whitney.

A The Bodyguard albummal Whitney Houston 3 Grammy-díjat nyert, köztük a két legnagyobb kitüntetéssel, Az év albumával és Az év felvételével. 1995 decemberében jelent meg következő filmzenei albuma Waiting to Exhale: Original Soundtrack Album címmel Az igazira várva című filmjéhez, amelyen (saját kérésére) csak három dalt énekelt. Ezek: Exhale (Shoop Shoop), Count On Me (duett Cece Winansszel) és a Why Does It Hurt So Bad. Az albumon közreműködött Aretha Franklin és Toni Braxton is.

1996 derekán jelent meg a The Preacher's Wife: Original Soundtrack Album című filmzenei albuma a Kinek a papné… című filmjéhez. Ebben a filmben Denzel Washingtonnal szerepelt. Erről az albumról két dal lett nagyobb sláger: az I Believe in You and Me és a Step by Step.

1998 novemberében jelent meg következő nagylemeze My Love Is Your Love címmel, amely sokkal funkysabb, R&B-sebb, dance-sebb beütésű lett az előző lemezekhez képest. Az album készítésében Missy Elliott is közreműködött. Ezen a lemezen szerepel az Egyiptom hercege (The Prince of Egypt) című animációs film betétdala, a When You Believe, amelyet Mariah Careyvel közösen énekelt, illetve a Heartbreak Hotel, Faith Evans és Kelly Price közreműködésével.

1999-ben részt vett a VH-1's Divas’ Live '99 elnevezésű koncerten, Tina Turner és Cher társaságában. 2000 áprilisában jelent meg első válogatáslemeze Whitney: The Greatest Hits címmel. Az album jellemzője, hogy Whitney Houston gyorsabb tempójú dalait house/club-stílusban dolgozták fel a lemezre. Ezen az albumon szerepel két duett, az egyik Enrique Iglesiasszal (Could I Have This Kiss Forever), a másik George Michaellel (If I Told You That). 2001-ben jelent meg Love, Whitney című válogatáslemeze.

2001 augusztusában a zenetörténelem legnagyobb lemezszerződését írta alá az Arista/BMG társasággal 100 millió dollár értékben, újabb 6 lemezre. Whitney a szeptember 11-ei terrortámadásra a Star Spangled Banner előadásával emlékezett meg.

2002 decemberében jelent meg ötödik nagylemeze Just Whitney címmel. Ezt a lemezt férjével, Bobby Brownnal, Missy Elliott-tal és Babyface-szel készítette. Sajnos ez volt az a lemez, amelyből a legkevesebbet adták el, Whitney Houston lemezei közül. 2003 vége felé jelent meg a következő nagylemeze, egy karácsonyi album One Wish: The Holiday Album címmel. Az album elkészítésében Gorden Chambers és Mervyn Warren segédkezett.

2004-ben Whitney nemzetközi turnéra indult, ahol először Európában a Soul Divas Tour elnevezésű koncertsorozattal lépett fel Natalie Cole és unokatestvére, Dionne Warwick társaságában, majd a Közel-Keleten, Oroszországban és Ázsiában lépett fel. Ebben az évben jelent meg az Artist Collection: Whitney Houston című válogatáslemeze.

2004 szeptemberében Whitney a lemezeinél is közreműködő régi barátja, Clive Davis tiszteletére egy meglepetés-előadással rukkolt elő a World Music Awards díjkiosztón. Az előadást a közönség felállva, viharos tapssal köszönte meg. A show után Whitney és Clive Davis bejelentették, hogy stúdióba vonulnak és egy új lemezt fognak elkészíteni.

Rehabilitációja után (melyben állítólag lelki és drogproblémákkal kezelték) 2006-ban tizennégy évnyi házasság után elvált problémás férjétől, Bobby Browntól és magához vette lányukat, Bobbi Kristinát. Ekkortájt készült el a Daddy's Little Girls című film betétdala, a Family First, melyet unokatestvérével, Dionne Warwickkel és édesanyjával, Cissy Houstonnal adott elő.

2007 márciusában Clive Davis azt nyilatkozta, hogy most már be szeretné vinni Whitney-t a stúdióba, hogy a legutóbbi nagylemez után 4 évvel végre felvegyék az új nagylemez anyagát. Producerként felmerült will.i.am, Ne-Yo és John Legend neve is. Eközben 2007 októberében az Arista kiadta a The Ultimate Collection című válogatáslemezt, amely Whitney összes nagy slágerét tartalmazza. Ezt a lemezt az Egyesült Államokban nem adták ki.

2007 decemberében Whitney Malajziában, Kuala Lumpurban lépett fel. Ezután Clive Davis azt nyilatkozta, hogy azért nem jelent még meg a visszatérő lemez, mert nem akarnak silány minőségű, kommersz lemezt kiadni, a minőségi munka pedig hosszadalmas. Ez sokak szerint csak félrebeszélés volt a részéről.

2008 májusában Whitney fellépett a Mawazine fesztiválon a marokkói Rabatban és részt vett egy jótékonysági rendezvényen (Caudwell Children charity).

2008. júliusában felkerült az internetre a Like I Never Left című dal, amelyet sokan úgy vélnek, hogy ebből lesz az első kislemez, amely az új Whitney Houston-nagylemezt bevezeti. A legújabb források 2008 novemberére teszik az új album megjelenését.

Magánélete

A szóbeszéd úgy tartja, hogy az 1980-as években gyengéd szálak fűzték Whitneyt Randall Cunningham amerikai futballsztárhoz és Eddie Murphy filmszínészhez. Később azt híresztelték, hogy leszbikus viszonya volt asszisztensével és barátnőjével Robyn Crawforddal. Ezt mindenki cáfolta. Későbbi férjével, Bobby Brownnal 1989-ben a Soul Train Music Awards díjkiosztón ismerkedett meg. Három év múlva, 1992. július 18-án házasodtak össze, sokak szerint azért, hogy Whitneyt el-, illetve befogadják a lakóhelye környezetében, mert sok kritikát kapott az ottani fekete (afro-amerikai) közösség tagjaitól. Férjének már volt 3 gyereke az előző kapcsolataiból és több összetűzése is volt a törvénnyel, ezért sokan látták, hogy Bobby rossz hatással lesz Whitneyre. Igazuk lett. Bobby később is folytatta törvénytelen életmódját, többször le is tartóztatták kihágásai miatt.

Egy előző évi vetélés után Whitney 1993. március 4-én világra hozta lánygyermeküket, Bobbi Kristina Houston Brownt. Míg férje folytatta törvénytelen életmódját (szexuális zaklatással, ittas vezetéssel, súlyos testi sértéssel vádolták), Whitney 1996-ban ismét átélt egy vetélést. Férjének köszönhetően a 2000-es években már Whitneyről is azt beszélték, hogy kábítószerezik, ami akkor már nagyon valószínű volt. 2003-ban egy veszekedésük alkalmával állítólag Bobby megütötte Whitneyt és ezért le is tartóztatták. Valószínűleg ezek a behatások vezettek Whitney lelki és testi hanyatlásához, amelyeket később rehabilitációs intézetben igyekeztek helyrehozni. A rehabilitációból 2006-ban tért vissza és 2006. október 16-án elvált a férjétől. Hivatalosan a válást 2007. április 24-én mondták ki, amit később Bobby Brown megfellebbezett, de a bíróság azt elutasította. A lányuk Whitney gondviselete alá került.

Albumok

* Whitney Houston (1985)
* Whitney (1987)
* I’m Your Baby Tonight (1990)
* My Love Is Your Love (1998)
* Whitney: The Greatest Hits (2000)
* Love, Whitney (2001)
* Just Whitney (2002)
* One Wish: The Holiday Album (2003)
* The Ultimate Collection (2007)

1173 Augusztus 9. (836 éve történt)
Elkezdődött a pisai torony építése,


Története

A torony alapja körül végzett ásatások szerint ezen a helyen az ókorban egy etruszk szentély volt.

A torony építése 200 évig tartott és három szakaszban történt. A fehér márványból készült harangtorony első szintjének építése 1173. augusztus 9-én kezdődött, a jólét és katonai sikerek korszakában. A szintet klasszikus oszlopfőkkel díszített oszlopok szegélyezik.

Az építész személyazonossága mindmáig vitatott. Sok éven át a tervezést Guglielmo és Bonanno Pisanonak tulajdonították. Bonanno Pisano 1185-ben elhagyta Pisát és Szicíliába költözött, csak meghalni tért vissza szülővárosába. A torony lábánál elhelyezett szarkofágját csak 1820-ban találták meg.

Miután a harmadik emelet is megépült 1178-ban, a torony megsüllyedt a talaj gyengesége miatt. Építése száz évig szünetelt, mivel a pisaiak folyton hadban álltak Genovával, Luccával és Firenzével. Ezalatt az idő alatt a talaj némiképpen leülepedett. 1198-ban néhány órát helyeztek el a félkész tornyon.

1272-ben az építkezést Giovanni di Simone, a Camposanto építésze újraindította. További négy emeletet építettek, olyan szögben, hogy kiegyensúlyozza az elhajlást. Az építkezést 1284-ben ismért leállították, amikor a pisaiak vereséget szenvedtek a genovaiaktól a meloriai csatában.

Az utolsó emeletet 1372-ben fejezték be, és ekkor állították fel a harangokat is. Hét harang van, a zenei skála minden hangjának egy. A legnagyobbat 1655-ben állították fel.

Úgy tartják, hogy Galileo Galilei két különböző tömegű ágyúgolyót dobott le a toronyból, hogy bebizonyítsa, az esési sebesség nem függ a tömegtől. Noha ezt a történetet Galileo egy tanítványa terjesztette, ma már legendának minősítik.

1838-ban Alessandro Della Gherardesca építész kiásatott egy utat a torony körül, hogy a torony alapja ismét láthatóvá váljon; ez ismét növelte az elhajlást.

Benito Mussolini elrendelte, hogy a tornyot ki kell egyenesíteni, ezért betont öntöttek az alapozásába. A torony ettől tovább süllyedt a lágy talajba.

A második világháború alatt az amerikai hadsereg majdnem minden pisai tornyot lerombolt. Tervezték a ferde torony felrobbantását is, de egy az utolsó pillanatban érkezett parancs megelőzte a rombolást.

1964-ben az olasz kormány segítséget kért, hogy megelőzzék a torony leomlását. Egy nemzetközi csoport (mérnökök, matematikusok és történészek) állt össze, hogy megbeszéljék a stabilizálás módszereit. Húsz évnyi munka után, 1990 januárjában a tornyot lezárták a nagyközönség elől. A harangokat elszállították, hogy a terhelés csökkenjen, és a harmadik szintről kábelekkel "lehorgonyozták" az építményt. Biztonsági okokból a torony körüli házakat kiürítették. Tíz évnyi restaurálás után 2001. december 15-én a tornyot ismét megnyitották a látogatók számára. A nyilatkozatok szerint a torony további 300 évig stabil marad.

Műszaki adatok

* Magasság: 55,86 méter (a legalacsonyabb oldalán) – 56,70 méter (a legmagasabb oldalán)
* Alap külső átmérője: 15,484 m
* Alap belső átmérője: 7,368 m
* Tömeg: 14700 tonna
* Falvastagság az alapnál: 4,09 m
* Falvastagság a tetején: 2,48 m
* harangok száma: 7, a zenei skála hangjainak megfelelően
o első harang: L'assunta, 1654, Giovanni Pietro Orlandi, tömege 3620 kg
o második harang: il Crocifisso, 1572, Vincenzo Possenti, tömege 2462 kg
o harmadik harang: San Ranieri, 1719–21, Giovanni Andrea Moreni, tömege 1448 kg
o negyedik harang: La Terza, 1473, tömege 300 kg
o ötödik harang: La Pasquereccia, 1262 Lotteringo, tömege 1014 kg
o hatodik harang: il Vespruccio, 1501, Nicola di Jacopo, tömege 1000 kg
o hetedik harang: Del Pozzetto, 1606, tömege 652 kg
* Lépcsők száma: 294

1943. január 22-én született Budapesten, de 13 éves koráig a Fejér megyei Tordason élt. Az érettségi után a Budapesti Tanítóképző Főiskolát, majd az egri Tanárképző Főiskolát és a Képzőművészeti Főiskolát végezte el.
1967 és 1974 között rajzot tanított egy budapesti általános iskolában.
1970 óta Bereményi Gézával közös dalok szerzője és előadója.
1972 és 1977 között a Huszonötödik Színház tagja, 1977 és 1978 között az Új Tükör Pinceklubban és az Egyetemi Színpadon tart önálló dalesteket. 1982 és 1988 között a Katona József Színház tagja volt. 1988-tól napjainkig a Bárka Színház társulatának tagja.
Első lemeze 1976-ban jelent meg Levél nővéremnek címmel, amelyet az Antoine és Désiré, A Fehér babák takarodója, Műcsarnok, Frontátvonulás, Jóslat, Utóirat, Mélyrepülés, Vasárnapi nép, Új dalok, Nyugati Pályaudvar, Levél nővéremnek II., A telihold dalai, Jóslat a metrón, A véletlen szavai, Az igazi levél nővéremnek és Ady követett.
1988-ban Az év lemeze díjat, 1992-ben a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjét, 1993-ban pedig Liszt Ferenc díjat kapott. 2001-ben vehette át a Kossuth díjat. 2008 májusától a VIII. kerület díszpogára.



Nyugodjon Békében!

"Ha tarka játékokat hozok eléd, gyermekem, megértem, miért van oly színjáték felhőkön, vizeken, és miért vannak a virágok megfestve színekkel - ha tarka játékokat hozok elibéd, gyermekem.
Ha dalolok, hogy táncolj, akkor értem igazán, miért van zenéjük a leveleknek és miért küldik a hullámok hangos kórusaikat a hallgatózó földnek a szívéig - ha dalolok, hogy táncolj.
Ha édességeket adok mohó kacsóidba, mindjárt tudom, miért van méz a virág kelyhében, és miért telnek meg titkon édes lével a gyümölcsök - ha édességet adok mohó kacsóid közé.
Ha megcsókolom arcodat, hogy nevess, kedvesem, bizony-bizony értem, micsoda öröm árad az égből a reggeli fényben, s mily gyönyörűség az, amit a nyári szellő legyez a testemre, - ha megcsókollak, hogy nevess."

(Rabindranath Tagore: Gitándzsáli - Babits Mihály fordítása)

Móra Ferenc: Rege a csodaszarvasról

Száll a madár ágrul ágra,

Száll az ének szájrul szájra...

(Arany János: Buda halála)

Ahogy a madár száll ágról ágra, úgy száll szájról szájra a magyarok származásának mondája. Az apa elmeséli fiának, az később az ő fiának. Egyszer majd ti is elmesélitek utódaitoknak, honnan jöttünk, hogyan kerültünk ide ebbe a szép országba.

Hallgassátok meg!

Hol volt, hol nem volt, messze napkelet felé volt egyszer egy híres-nevezetes fejedelem, akit Nimródnak hívtak. Száz gulyása, ezer csikósa, tömérdek nyája, ménese volt ennek a fejedelemnek. De ő nem azokra volt büszke, hanem két fiára. Hunornak hívták az öregebbiket, Magyarnak a fiatalabbikat. Egyformán derék, jó növésű legény volt mind a kettő. Sas a szemük, villám a kezük.

Nagy vadászember volt Nimród, s akármerre űzte-kergette a vadat, mindenfelé elkísérte a két fia.

Mondta is neki a felesége, Enéh királynő: - Nem jó vége lesz annak, uram királyom, ha te úgy rákapatod a gyerekeket a vadászatra.

- Ahogy az isten akarja - felelt mosolyogva az öreg fejedelem. - Én már csak annak örülök, hogy nem kell már azokat félteni a vadállattól se, mert azzal is elbánnak.

Később a fiúk apjuk nélkül is elmentek vadászni.

Egyszer éppen apjuk országának a határán vadászgattak kíséretükkel. Ötven deli levente kísérte Hunort, ötven nyalka legény Magyart. Sok madarat halomra nyilaztak, dárdájuk számtalan vadat leterített.

A két testvér már éppen hazafelé készülődött, mikor hirtelen egy gímszarvas bukkant fel előttük. De olyan ám, amilyent még sohase láttak. Fehér a szőre, mint a hó, ragyog a szeme, mint a gyémánt, ágas-bogas két szarva pedig egymásba fonódva olyan, mint a koszorú.

- Ezt már csak nem hagyjuk itt! - kiáltott Hunor, lovára pattanva.

- Legjobb volna elevenen elfogni, és hazavinni édesanyánknak! - Azzal felszökött paripájára Magyar is. Hajrá, száz vitézükkel utána a csodaszarvasnak! Árkon-bokron keresztül, hegyről le, hegyre fel, sűrűből tisztásra, mezőről berekbe.

Reggeltől napszállatig nyomában voltak, de csak nem érték el a szarvast. Mikor már úgy volt, hogy mindjárt elfogják, nagyot szökkent a gyönyörű állat, s egy locsogós, mocsaras ingoványban végképp elveszett a szemük elől.

A daliák egymásra néztek.

- Szeretném tudni, bátyám, hová kerültünk - szólalt meg Magyar.

Körülnéztek, s csudaszép tájékot láttak maguk körül. Selyem a füve a legelőknek, mézes a gyümölcse a fáknak, az erdőben seregestül az őz, nyüzsög a folyóban a hal.

- Hej, öcsém, szeretnék én itt sátrat verni! - sóhajtott Hunor.

- De megszakadna apánk, anyánk szíve, ha többé nem látnának bennünket - felelte Magyar.

- De látnak ám! - fordította hazafelé Hunor a lova fejét. - Szüleinkhez hazatérünk, szándékunkra áldást kérünk!

Haza is ment a két testvér az öregekhez. Nimród fejedelem helyben is hagyta szándékukat, csak Enéh királyné sopánkodott:

- Jaj, édes gyerekeim, mi lesz belőletek azon a vadon helyen? Ki főz nektek ebédet, ki mossa ki gyolcsruhátokat?

- Majd csak ád az isten arra is valakit - bíztatta az öreg fejedelem a feleségét. Csakugyan adott is. Mire a fejedelem fiai a száz vitézzel visszatértek a szigetre, már messziről vidám muzsikaszó és ének fogadta őket. Egy szomszéd fejedelemnek, Dul királynak a két lánya mulatott, mind a kettő ötven-ötven lánypajtásával. Táncoltak, bújócskáztak, libegtek-lebegtek a holdfényben, mint liliomvirágok a szélben.

Hunor és Magyar összenéztek a vitézekkel.

- No, fiúk, lesz már, aki főzzön, mosson ránk! Ebből lesz csak nagy lakodalom!

Úgy is lett! Közibük vágtattak, minden legény a nyergébe kapott egy lányt, és azt mondta neki:

- Én az urad leszek, te a feleségem. Ásó-kapa válasszon el bennünket egymástól.

Hunornak és Magyarnak a két királylány jutott. A helyet pedig megfelezték egymással. Napnyugati fele jutott Hunor népének, s azok voltak a hunok. A keleti fele jutott Magyar leventének, s ezeknek utódjait nevezték magyaroknak. Az országot Szittyaországnak. Ez a szép monda pedig szálljon tovább is szájról szájra.

Katt IDE!

Forrás: MAYA50

Louis de Funes és Bourvil - Egy kis kiruccanás (La Grande Vadrouille)



La Grande Vadrouille - "Tea For Two"




Louis de Funes - Rákóczi-induló (Hungarian March) (Egy kis kiruccanás)

Louis de Funès (teljes nevén Louis Germain David de Funès de Galarza) (Franciaország, Courbevoie, 1914. július 31. – Franciaország, Cellier, Château de Clermont, 1983. január 27.) francia komikus színész.

Élete [szerkesztés]

Franciaországban letelepedett spanyol nemesi családban látta meg a napvilágot 1914. július 31-én. Apja Carlos Luis de Funès de Galarza (1871-1934), ügyvéd, utóbb gyémántműves – anyja Léonor Soto Reguera (1879-1957), háztartásbeli volt.

Első házasságát 1936. április 27-én kötötte Saint-Étienne-ben. Az ara Germaine Louise Elodie Carroyer (1915. március 7. – ) volt, akitől egy fia született 1937. július 12-én (Daniel Charles Louis). 1942. november 13-án elváltak s Louis másodszorra is megnősült 1943. április 12-én. Ezúttal Jeanne Augustine Barthélémy-vel (1914. február 1. – ), Guy de Maupassant unokahúgával kötötte össze az életét. Ebből a házasságból két fia született: Patrick Charles (1944. január 27. – ), radiológus és Olivier Pierre (1949. augusztus 11.- ), pilóta az Air France-nál.

Pályája igencsak nehezen indult, egyre-másra bocsátották el állásából, míg végül bárzongorista lett. Kiváló zenei hallását később számos filmben kamatoztatta (például Az ügyefogyott, Főnök inkognitóban, Lányok pórázon).

Nagy mozirajongó volt, színészi karrierjét mégis a színpadon kezdte. Bár eleinte csak kis szerepeket kapott, hamar felfigyeltek rá. Többször is dolgozott Sacha Guitry-vel, aki később így nyilatkozott róla: „Nem létezik kis szerep egy ily nagy színész számára!”

Az 1950-es évek közepén kezdett ismertté válni a filmvásznon. Az ötlábú birkában oly nagy nevek mellett jelent meg, mint Fernandel vagy Françoise Arnoul. A Horgász a pácban leleményes vadorzójaként pedig joggal érdemelte ki a legjobb helyzetkomikusnak járó elismerést.

A nagy áttörést mégis a Csendőr sorozat jelentette, melynek első darabját, a Saint Tropez-i csendőrt, 1964-ben forgatta Jean Girault-val. „A francia komédia új csillaga” – nyilatkozta róla a rádióban Fernandel. Alig telt el két hónap, újabb sikert könyvelhetett el magának a Fantomas Juve felügyelőjeként, túlragyogva a címszerepet alakító Jean Marais-t. Egyre növekvő siker közepette forgatta Gérard Oury-val Az ügyefogyottat. A film 1965 márciusában kerül a mozikba s a Time Magazin a főszereplő Bourvil/De Funès kettős alakítását egyenesen a Stan és Pan pároshoz hasonlította. 1967-ben újabb filmet forgatnak Bourvillel. Ez a kis kiruccanás minden idők legnagyobb francia kasszasikere (17 millió néző), melyet csak James Cameron Titanic-ja tudott megdönteni 1998-ban.

1971. november végén ismét színpadra lépett Claude Magnier Oscar című komédiájában (Palais-Royal Színház), melynek címszerepét már az 1960-as évek elején eljátszotta más színpadokon (Porte-Saint-Martin Színház és Karsenty-turné). 1973 márciusától minden erejét a Jákob rabbi kalandjainak szentelte, mely ugyanazon év október 18-án került bemutatásra. Már másnap visszatért a világot jelentő deszkákra a Champs Elysées-n. 1974. április 25-éig majd' kétszázszor játszotta Jean Anouilh Torreádor keringőjét.

Ettől fogva felesége kastélyában pihent, kertészkedett. Mikor Gérard Oury felkérte, szerepeljen következő filmjében, a Krokodilban, hevesen tiltakozott. A forgatás 1975 májusában kezdődött volna és Louis De Funés a főszereplő dél-amerikai diktátort alakította volna, ám márciusban szívinfarktust kapott. Betegsége miatt – bár nehezére esett – kénytelen volt megválni színházi karrierjétől, mely igencsak megviselte fizikailag.

Filmes pályafutása szintén veszélybe került, mivel a biztosítók nem voltak hajlandók vállalni egy újabb forgatás költségeit. Végül 1976-ban Claude Zidi rendezőnek sikerült két hét biztosítást kieszközölni számára, hogy leforgathassák a Szárnyát vagy combját című komédiát. Így aztán Louis de Funès visszatért a filmvászonra, a biztonság kedvéért azonban orvosa és egy mentő végig jelen volt a forgatáson. Még készített pár filmet, azonban már nem olyan tempóban, mint azt pályafutása elején tette (például Marakodók, A csendőr és a földönkívüliek).

1980-ban sikerült megvalósítania egy régen dédelgetett álmot: filmre vinni Molière egyik darabját. Azonban csak mérsékelt sikere lett A fösvénynek.

Utolsó filmjét, a Csendőr és a csendőrlányokat 1982-ben forgatta. 1983. január 27-én újabb szívrohamot kapott, ezúttal nem élte túl. Cellier temetőjében nyugszik. Fia Olivier szintén színész.

Louis de Funès, a komikus

Kosztümök, álruhák

Bár nem sok lehetősége volt rá a filmforgatások során, mégis időről időre kihasználta a kosztümök és álruhák adta lehetőséget, ezáltal is hangsúlyozva – néha egészen eltúlozva – a komikus jeleneteket, melyek fontos szerepet játszanak a szereplők jellemfejlődésében. Például:

* a parókát viselő pozőr álköltő, aki nem más, mint saját éttermét inkognitóban tesztelő étterem tulajdonos a Főnök inkognitóban című filmben.
* XVII. század eleji kosztümök a Felszarvazták őfelségétben, köztük is a tavernabéli Fekete hölgy álruhája
* az elfátyolozott arcú idős hölgy, aki a Szárnyát vagy combjátban, figyeli, hogyan ugrálja körül a „névtelen betelefonáló” által előre figyelmeztetett étterem személyzete az őket tesztelő gasztronómiai útikalauz ügynökét (mely útikalauznak természetesen az idős hölgynek álcázott Funès a főszerkesztője)
* lubavicsi chászid öltözet a Jákob rabbi kalandjaiban
* századfordulós (a Belle Époque korát idéző) viseletek a Heves jeges című filmeben, melyben kénytelen a saját felesége után epekedő udvarlónak kiadnia magát, miután rövid időre mentősnek, majd szerzetesnek álcázta magát, hogy hazalophassa hibernált ősét a kórházból
* A fösvényben viselt páva jelmeze ellenállhatatlanul nevetésre ingerli a nézőt
* nem beszélve a Csendőr sorozat uniformisairól és az ugyancsak itt újra-meg-újra feltűnő apáca ruhákról, vagy az Egy kis kiruccanásban hordott Wermacht álruhákról

Nevezetes párosok

Louis de Funès tehetségét kitűnően kamatoztatta állandó vagy alkalmi kettősökben az alábbi színészekkel:

* Claude Gensac: női cinkosa, felesége a Csendőr sorozatban.
* Michel Galabru: felettese a Csendőr sorozatban, nagyszerű börleszk jeleneteket alakítottak együtt.
* Bourvil: Az ügyefogyottban és az Egy kis kiruccanásban.
* Yves Montand: a Felszarvarzták őfelségét című filmben, melynek számos jelenete máig megmaradt a nézők emlékezetbéne, mint például a fültisztítás vagy a rím-ébredés.
* Coluche: a Szárnyát vagy combjátban de Funès fiát alakította.
* Bernard Blier: nyomozott de Funès után a Jo című filmben.
* Olivier de Funès: három filmben is a fiát alakította (A nagy vakáció, Lányok pórázon, Heves jeges)
* Jean Gabin: a Nicsak, ki tetoválban.
* Jacques Villeret: a Káposztalevesben.
* Jean Marais: a Fantomas sorozatban.
* Maurice Risch: A nagy vakációban volt partnere, megjelent továbbá a A Saint Tropez-i csendőr és a Marakodók néhány epizódjában is.

Zenés-táncos szerepek

Colette Brosset szerint (ld. a Főnök inkognitóban című film DVD változatának extráit) Funèsnek vérében volt a zene és a tánc, hihetetlen ügyességgel tudott egy-egy koreográfiát elsajátítani. Ezt a képességét az olyan filmekben kamatoztatta, mint például az Ah! les belles bacchantes, a Főnök inkognitóban, Lányok pórázon, vagy a Jákob rabbi kalandjai.

Kitüntetések

* A Francia Becsületrend lovagja (1973., Gérard Oury adta át)
* Tiszteletbeli César díjat kétszer is kapott
o először 1980-ban saját jogon, melyet Jerry Lewis adott át neki
o másodszor posztumusz 1993-ban, mikor is Jean Marais és Gérard Oury nyerte, ám ők odaajándékozták ezt a díjat Jeanne de Funès-nek, férje halálának 10. évfordulója alkalmából

Filmográfia

(bemutató éve : film címe magyarul: cím franciául: rendező neve : Louis de Funès szerepe)

* 1945 : La Tentation de Barbizon : Jean Stelli : „A Paradicsom” nevű kabaré ajtónállója
* 1946 : Six heures à perdre : Alex Joffé és Jean Levitte : Őkegyelmessége, Léopold de Witt sofőre
* 1946 : Dernier refuge : Marc Maurette : a büfékocsi alkalmazottja
* 1947 : Párizs és a tavasz : Antoine et Antoinette : Jacques Becker : Emile, a fűszeresfiú + az egyik meghívott az esküvőn
* 1946 : Le château de la dernière chance de Jean-Paul Paulin : (?) „ N.Nattier-vel és J.Marchat-val egy jelentben”
* 1947 : Croisière pour l'inconnu : Pierre Montazel : Hajószakács
* 1948 : Du Guesclin : Bernard de La Tour : Az asztrológus, egy idvaronc, koldus…
* 1949 : Vient de paraître : Jacques Houssin : (?)
* 1949 : Mon ami Sainfoin : Marc-Gilbert Sauvajon : Az idegenvezető
* 1949 : Mission à Tanger : André Hunebelle : Spanyol generális
* 1949 : Millionnaires d'un jour : André Hunebelle : Philippe ügyvédje
* 1949 : Au revoir Monsieur Grock : Pierre Billon : Une figuration en spectateur
* 1949 : Rendez-vous avec la chance : Emile-Edwin Reinert : kávéházi pincér
* 1949 : Pas de week-end pour notre amour : Pierre Montazel : Constantin, Valirman báró szolgája
* 1949 : Un certain monsieur : Yves Ciampi : Thomas Boudeboeuf, újságíró
* 1949 : Je n'aime que toi : Pierre Montazel : zongorista a próbáló zenekarban
* 1949 : Le Jugement de Dieu : Raymond Bernard : A férfi, aki kihúzatja egy fogát a borbéllyal, valamint a polgármester küldönce
* 1950 : La Rue sans loi : Claude Dolbert et Marcel Giraud : Hippolyte, a zenetanár
* 1950 : Quai de Grenelle : Emile-Edwin Reinert : Monsieur Viencent,
* 1950 : Adémaï au poteau-frontière : Paul Colline : rôle : (?)
* 1950 : Knock : Guy Lefranc : A beteg, aki 100 grammot vesztett
* 1950 : Pour l'amour du ciel "E piu facile che un camello" : Luigi Zampa : Louis de Funès szinkronizálta Nicolas-t, a cipészt
* 1950 : La Rose rouge : Marcello Pagliero : Manito, a költő, aki megeszi a poharakat
* 1951 : Les Joueurs – rövidfilm : Claude Barma : (?)
* 1951 : Un Amour de parapluie – rövidfilm : Jean Laviron : (?)
* 1951 : Bibi Fricotin : Bibi Fricotin : Marcel Blistène : horgász, úszómester
* 1951 : Boniface Somnambule : Maurice Labro : Anatole, le mari soupçonneux du 'Grand Hôtel"
* 1951 : Boîte à vendre – rövidfilm : Claude-André Lalande : (?)
* 1951 : Cím nélkül távozott : Sans laisser d'adresse : Jean-Paul Le Chanois : leendő apa
* 1951 : Champions Juniors – rövidfilm : Pierre Blondy : A tekintélyelvű apa
* 1951 : 90 degrés à l'ombre – rövidfilm : Norbert Carbonnaux : (?)
* 1951 : Le Roi du bla bla bla : Maurice Labro : Gino, a gengszter
* 1951 : La vie est un jeu : Raymond Leboursier : (?)
* 1951 : La passante : Henri Calef : A gátőr
* 1951 : La Poison : Sacha Guitry : André Chevillard, rémonville-i lakos
* 1951 : Pas de vacances pour Monsieur le Maire : Maurice Labro : A tanácsos
* 1951 : Le Dindon, de Claude Barma : ügyvezető
* 1951 : L'Amant de paille : Gilles Grangier : Bruno, a pszichiáter
* 1951 : Folie douce : Jean-Paul Paulin : (?)
* 1951 : Ma femme est formidable : André Hunebelle : A síelő, aki hotelszobát keres
* 1951 : Les Loups chassent la nuit : Bernard Borderie : A portóit felszolgáló pincér
* 1951 : Le voyage en Amérique : Henri Lavorel : Az Air France alkalmazottja
* 1951 : Jeanne avec nous – (tévéfilm) : Claude Vermorel : rôle : (?)
* 1952 : A hét főbűn – A lustaság : Les Sept Péchés capitaux – Sketch : La Paresse : Jean Dréville : Mr Gaston Martin, a panaszkodó francia
* 1952 : Ils étaient cinq : Jack Pinoteau : Albert, le régisseur
* 1952 : Les Dents longues : Daniel Gélin : A fotólabor alkalmazottja
* 1952 : Agence matrimoniale : Jean-Paul Le Chanois : Monsieur Charles
* 1952 : La Fugue de Monsieur Perle : Pierre Gaspard-Huit : A bolond, aki a fürdőkádjában horgászik
* 1952 : Week-end à Paris : Gordon Parry : Célestin, a taxisofőr
* 1952 : Elle et moi : Guy Lefranc : A kávéházi pincér, aki megcsókolja Juliette-t
* 1952 : Je l'ai été trois fois : Sacha Guitry : Hammanlif szultán tolmácsa és titkára
* 1952 : Monsieur Taxi : André Hunebelle : A Tertre téri dühös festő
* 1952 : Monsieur Leguignon Lampiste : Maurice Labro : Egy környékbeli lakos
* 1952 : Le Huitième Art et la manière – rövidfilm : Maurice Regamey : (?)
* 1952 : Moineaux de Paris : Maurice Cloche : Az orvos
* 1952 : L'amour n'est pas un péché : Claude Cariven : Mr Cottin, a kutyás ember, az U.R.A.F. tagja
* 1952 : Tisztességtudó utcalány : La Putain respectueuse : Charles Brabant és Marcello Pagliero : az éjszakai lokál egy vendége
* 1952 : La tournée des grands ducs : André Pellenc – (Norbert Carbonnaux fejezte be) :Hotel igazgató
* 1952 : Tambour battant : Georges Combret : (?)
* 1952 : Le sorcier blanc : Claude Lalande : (?)
* 1952 : Le grillon du foyer – (tévéfilm) : Claude Barma : (?)
* 1953 : Les Compagnes de la nuit : Ralph Habib : Az egyik asztalnál ülő vendég
* 1953 : La Vie d'un honnête homme : Sacha Guitry : Emile, "Ménard-Lacoste"-ék lakája
* 1953 : Le Rire – (rövidfilm) : Maurice Regamey : Rôle : (?)
* 1953 : Monsieur Bard különös óhaja : L'Étrange Désir de Monsieur Bard : Geza Radvanyi : M. Chanteau, ötletgyáros
* 1953 : Dortoir des grandes : Henri Decoin : Mr Triboudot, fotográfus
* 1953 : Au diable la vertu : Jean Laviron : Mr Lorette, a vizsgálóbíró írnoka
* 1953 : Légère et court vêtue : Jean Laviron : Paul Duvernois, az állítólagos detektív
* 1953 : Capitaine Pantoufle : Guy Lefranc : Mr Rachoux, bankigazgató
* 1953 : Le Secret d'Hélène Marimon : Henri Calef : Mr Ravan, a kertész
* 1953 : Faites-moi confiance : Gilles Grangier : Tumlatum
* 1953 : Mon frangin du Sénégal : Guy Lacourt : az orvos
* 1953 : La servante – (tévéfilm) : Stellio Lorenzi : (?)
* 1954 : Az Ő halacskái : Poisson d'avril : Gilles Grangier : halőr
* 1954 : Ah ! Les belles bacchantes : Jean Loubignac : Michel Leboeuf, felügyelő + különféle szerepek az apró jelenetkeben
* 1954 : Le Blé en herbe : Claude Autant-Lara : Vándor mozis
* 1954 : Le Chevalier de la nuit : Robert Darène : Adrien Péréduray, szabó
* 1954 : Les Corsaires du Bois de Boulogne : Norbert Carbonnaux : A szűkszavú felügyelő
* 1954 : Escalier de service – sketch: Les Grimaldi : de Carlo Rim : Césare Grimaldi, az apa, olasz művész
* 1954 : Fraternité – (tévéfilm) : René Lucot : (?)
* 1954 : Les hommes ne pensent qu'à ça : Yves Robert : Célosso, az orosz grófnő spanyol férje
* 1954 : Zárt tárgyalás : Huis clos : Jacqueline Audry : (?)
* 1954 : Les Intrigantes : Henri Decoin : Mr Marcange, színdarabíró
* 1954 : Mam'zelle Nitouche : Mam'zelle Nitouche :Yves Allégret : Pétrot, szállásmester
* 1954 : Az ötlábú birka : Le Mouton à cinq pattes : Henri Verneuil : Mr Pilate, temetkezési vállalkozó
* 1954 : Papa, maman, la bonne et moi : Jean-Paul Le Chanois : Mr Calomel, 'Langlois'-ék barkács szomszédja
* 1954 : Les pépées font la loi : Raoul André : Jeannot, a 'Lotus'csaposa
* 1954 : Margó királyné : La Reine Margot : Jean Dréville : René, Catherine de Médicis tudós alkimistája
* 1954 : Scènes de ménage : André Berthomieu : Mr Boulingrin, Ernestine férje
* 1954 : Tourments : Jacques Daniel-Norman : Eddy Gorlier, magán detektív
* 1955 : Napóleon : Napoléon : Sacha Guitry : Laurent Passementier, katona
* 1955 : Ingrid, egy fotómodell története : Ingrid – Die Geschichte eines Fotomodells : Radványi Géza : D'Arrigio, divattervező
* 1955 : Les Impures : Pierre Chevalier : Le chef de train
* 1955 : L'Impossible Monsieur Pipelet : André Hunebelle : Robert bácsi, Germaine fivére és Mathilde férje
* 1955 : Huszárok : Les Hussards : Alex Joffé : Luigi, sekrestyés
* 1955 : La Bande à papa : Guy Lefranc : Victor, főnyomozó, Eugène Merlerin
* 1955 : Bonjour sourire : Claude Sautet : Mr Bonoeil
* 1955 : Ha mesélnének nekem Párizsról : Si Paris nous était conté : Sacha Guitry : Antoine Allègre
* 1955 : Frou-Frou : Augusto Genina : Cousinet-Duval ezredes, "Frou Frou" egyik védelmezője
* 1955 : Légikisasszonyok : Mädchen ohne Grenzen : Radványi Géza: (?)
* 1956 : Átkelés Párizson : La Traversée de Paris : Claude Autant-Lara : Mr Jambier, fűszeres
* 1956 : La Famille Anodin (tévésorozat 8 45 perces részben) : André Leroux, Marcel Bluwal, A. Desjardin : (?)
* 1956 : A papa, mama, feleségem meg én : Papa, maman, ma femme et moi : Jean-Paul Le Chanois : Mr Calomel, 'Langlois'-ék barkácsoló szomszédja
* 1956 : Bébés à gogo : Paul Mesnier : Célestin Ratier, a 'gyermek ipar' képviselője
* 1956 : La Loi des rues : Ralph Habib : "Paulo les Chiens"
* 1956 : Courte tête : Norbert Carbonnaux : Graziani apó – az álszerzetes – Prosper, az állovász – Luc de La Frapinière, az álezredes
* 1957 : Comme un cheveu sur la soupe : Maurice Regamey : Pierre Cousin, boldogtalan zeneszerző
* 1958 : Itt a gyémánt, hol a gyémánt? : Taxi, Roulotte et Corrida : André Hunebelle : Maurice Berger, szabadságos taxisofőr
* 1958 : Horgász a pácban : Ni vu, ni connu : Yves Robert : Léon Blaireau, montpaillard-i vadorzó
* 1958 : La Vie à deux : Clément Duhour : Stéphane, közjegyző
* 1959 : Fripouillard et Cie (eredeti címe: I Tartassati) : Steno : Hector "Ettore" Curto, pénzügyi tanácsadó
* 1959 : Un coup fumant ou Totò à Madrid (eredeti cím: Totò, Eva e il pennello proibito) : Steno : Francisco Montiel, tanár
* 1959 : Van, aki betegen szereti : Certains l'aiment froide : Jean Bastia : Ange Galopin, hitelező, aki vissza akarja szerezni a pénzét
* 1959 : Mon pote le gitan : François Gir : Védrines úr, szerkesztő
* 1960 : Dans l'eau qui fait des bulles : Maurice Delbez : Paul Ernzer, a horgász, aki kifogja a hullát
* 1960 : Fracasse kapitány : Le Capitaine Fracasse : Pierre Gaspard-Huit : Scapin, komédiás
* 1960 : Les Tortillards : Jean Bastia : Emile Durand, a „Cicero” nevű rovarirtó bomba készítője
* 1961 : La Vendetta : Jean Chérasse : Amoretti (Antonia apja), aki becsületét védendő lett banditává
* 1961 : Le crime ne paie pas – sketch : L'homme de l'avenue : Gérard Oury : a „Kék Bár” csaposa
* 1961 : La Belle Américaine : Robert Dhéry : Viralot fivérek – egyikük rendőrfelügyelő, másikuk a társaság személyzeti főnöke
* 1961 : Candide, avagy a XX. század optimizmusa : Candide ou l'optimisme du XXe siècle : Norbert Carbonnaux : a gestapo embere
* 1962 : Un clair de lune à Maubeuge : Jean Chérasse : (?)
* 1962 : Az epsomi úriember : Le Gentleman d'Epsom : Gilles Grangier : Gaspard Ripeux, vendéglős és lóverseny bolond
* 1962 : Les Veinards : Jean Girault : Antoine Beaurepaire, a lottójáték boldog nyertese
* 1962 : Nous irons à Deauville : Francis Rigaud : az ideges nyaraló a volánnál
* 1962 : Az ördög és a tízparancsolat : Le Diable et les Dix Commandements : Julien Duvivier : Antoine Vaillant, szélhámos
* 1963 : Des pissenlits par la racine, de Georges Lautner : Jacques, le cousin de Jérôme, dit: Jockey Jack, petit truand
* 1963 : A nagy átverés : Pouic-Pouic : Jean Girault : Léonard Monestier, gazdag üzletember
* 1963 : Hogyan lettem vezérigazgató? : Carambolages : Marcel Bluwal : Norbert Charolais, a 321 nevű reklámügynökség vezérigazgatója
* 1963 : Robbantsunk bankot! : Faites sauter la banque ! : Jean Girault : Victor Garnier, a horgász-vadász bolt tulajdonosa
* 1964 : Fantomas : Fantomas : André Hunebelle : Paul Juve felügyelő
* 1964 : A Saint Tropez-i csendőr : Le Gendarme de Saint-Tropez : Jean Girault : Ludovic Cruchot, alias Lütyő törzsőrmester
* 1964 : Egérke a férfiak között : Une souris chez les hommes ou Un Drôle de caïd : Jacques Poitrenaud : Marcel Ravelais, kisstílű szélhámos
* 1964 : Fönök szoknyában : Une souris chez les hommes : kisstílű szélhámos
* 1964 : Meghal-tok : Des pissenlits par la racine : (?)
* 1965 : Az ügyefogyott : Le Corniaud : Gérard Oury : Léopold Saroyan, kereskedelmi igazgató
* 1965 : Fantomas visszatér : Fantômas se déchaîne : André Hunebelle : Paul Juve felügyelő
* 1965 : A csendőr New Yorkban : Le Gendarme à New York : Jean Girault : Ludovic Cruchot, alias Lütyő törzsőrmester
* 1965 : Ahol az öröm tanyázik : Les Bons Vivants : Gilles Grangier : Léon Haudepin, az atlétikai klub judo szakosztályának elnöke
* 1966 : Egy kis kiruccanás : La Grande Vadrouille : Gérard Oury : Stanislas Lefort, karmester
* 1966 : Maurice Chevalier „7 perces rövidfilm” : Maurice Chevalier "court métrage – documentaire de 7mn" : Miréa Alexandresco : Louis de Funès beszélget M.Chevalier-val az otthonában
* 1966 : Főnök inkognitóban : Le Grand Restaurant : Jacques Besnard : Monsieur Septime, egy előkelő párizsi étterem tulajdonosa
* 1967 : Fantomas a Scotland Yard ellen : Fantômas contre Scotland Yard : André Hunebelle : Paul Juve felügyelő
* 1967 : A nagy vakáció : Les Grandes Vacances : Jean Girault : Mr Charles Bosquier, iskolaigazgató
* 1967 : Oscar : Oscar : Édouard Molinaro (+ Funès közreműködött a forgatóköny írásában) : Mr Bertrand Barnier, gazdag üzletember
* 1968 : Felmondtam, jöjjön vissza : Le Petit Baigneur : Robert Dhéry : Louis-Philippe Fourchaume, a hajógyár elnöke
* 1968 : Nicsak, ki tetovál : Le Tatoué : Denys de La Patellière : Félicien Mézeray, üzletember és képkereskedő
* 1968 : A csendőr nősül : Le Gendarme se marie: Jean Girault : Ludovic Cruchot, alias Lütyő törzsőrmester
* 1969 : Heves jeges : Hibernatus : Édouard Molinaro (+ Funès közreműködött a forgatóköny írásában) : Hubert Barrère de Tartas, iparmágnás
* 1970 : Lányok pórázon : L'Homme orchestre : Serge Korber : Mr Edouard, alias Evan Evans, impresszárió és balettmester
* 1970 : A csendőr nyugdíjban : Le Gendarme en balade : Jean Girault : Ludovic Cruchot alias, Lütyő törzsőrmester
* 1971 : Hullajó hullajelölt (Joe: az elfoglalt test) : Joe: The Busy Body : Sikeres újságíró, egy titokzatos férfi felesége múltjával zsarolja.
* 1971 : Felszarvazták őfelségét : La Folie des grandeurs : Gérard Oury : Don Salluste, a spanyol király nagyhatalmú minisztere
* 1971 : Jo : Jo : Jean Girault : Antoine Brisebard, színdarab író – egy detektívtörténetre hivatkozva igyekszik elkövetni a tökéletes gyilkosságot
* 1971 : Fennakadva a fán : Sur un arbre perché : Serge Korber : Henri Roubier, autópálya-építő vállalkzó
* 1973 : Jákob rabbi kalandjai : Les Aventures de Rabbi Jacob : Gérard Oury : Victor Pivert („Tukán”), gazdag vállalkozó
* 1976 : Szárnyát vagy combját : L'Aile ou la cuisse : Claude Zidi : Charles Duchemin, az útikalauz kiadójának igazgatója
* 1978 : Marakodók : La Zizanie : Claude Zidi : Guillaume Daubray-Lacaze, kisiparos és polgármester
* 1978 : A csendőr és a földönkívüliek : Le Gendarme et les Extra-terrestres : Jean Girault : Ludovic Cruchot, alias Lütyő törzsőrmester
* 1979 : A fösvény : L'Avare : Jean Girault és Louis de Funès : Harpagon, a fösvény apa
* 1981 : Káposztaleves : La Soupe aux choux: Jean Girault (+ Funès közreműködött a forgatóköny írásában) : Claude Ratinier alias Kló, fapapucs készítő parasztember a "Les Gourdiflots" tanyáról
* 1982 : A csendőr és a csendőrlányok : Le Gendarme et les gendarmettes : Jean Girault és Tony Aboyantz : Ludovic Cruchot, alias Lütyő törzsőrmester

Kasszasikerek

Louis de Funès filmjei vitathatatlan kasszasikert arattak az 1960-70-es évek Franciaországában több mint 50 millió nézőt csábítva a mozikba. 1964 és 1979 között a színész hétszer állt a dobogó élén, 1967-ben ráadásul egyszerre nyerte el az első (A nagy vakáció), a második (Oscar) és az ötödik (Fantomas a Scotland Yard ellen) helyet a ranglistán.

Top 10

1. Egy kis kiruccanás: n°1 1966-ban, 17,27 millió néző
2. Az ügyefogyott : n°1 1965-ben, 11,74 millió néző
3. A Saint Tropez-i csendőr : n°1 1964-ben, 7,8 millió néző
4. Jákob rabbi kalandjai : n°1 1973-ban, 7,29 millió néző
5. A nagy vakáció : n°1 1967-ben, 6,98 millió néző
6. A csendőr nősül : n°2 1968-ban (Az első a Dzsungel könyve volt), 6,82 millió néző
7. A csendőr és a földönkívüliek : n°1 1979-ben, 6,28 millió néző
8. Oscar : n°2 1967-ben (Az első szintén Funès filmje, A nagy vakáció lett), 6,12 millió néző
9. Szárnyát vagy combját : n°2 1976-ban (Az első helyen A cápa végzett), 5,84 millió néző
10. Felszarvazták őfelségét : n°4 1971-ben, 5,56 millió néző

Bourvil (teljes nevén André Robert Raimbourg) (Prétot-Vicquemare, 1917. július 27. – Párizs, 1970. szeptember 23.) francia színész, komikus és énekes.

Fiatalkora

Bourvil Prétot-Vicquemare-ban látta meg a napvilágot André Robert Raimbourg néven. Édesapját nem ismerhette meg, mert a férfi még fia születése előtt elesett az I. világháborúban. A normandiai Bourville-ben nőtt fel, s e falu nevéből származtatható későbbi művészneve is. Már gyerekkorában sokat szerepelt: előbb trombitálni kezdett egy rezesbandában, majd egyre inkább az énekesi adottságai kerültek előtérbe. Katonai szolgálata alatt már énekes-komikusként szórakoztatta a közönséget.

Az áttörés

A II. világháború és a náci megszállás alatt már a francia rádiók kedvelt műsorszáma Ignace című dala, s így országszerte egyre népszerűbb előadóművésszé vált. Ezután több zenés darabban játszott, de az igazi áttörést a filmszereplés hozta meg számára 1941-től. A háborút követő években még inkább színpadi színészként bontogatta szárnyait, majd az 1950-es évektől egyre több filmszerepet kapott.

A mozivásznon

Színészi játékában kitűnően ötvözte a csetlő-botló kisember és a furfangos parasztember figuráját. 1953-ban A három testőr moziváltozatában alakítja Planchet-t, D’Artagnan hűséges szolgálóját, majd a Nyomorultak fogadótulajdonosát, Thénardier-t. Első nagy sikerét Autant-Lara Átkelés Párizson című filmjének feketepiaci kereskedőjeként aratta 1956-ban.Gyakran személyesített meg a vásári komédiák hagyományain alapuló, gyarlóságukban is humoros karaktereket, például Jean Marais oldalán A púpos és A kapitány című filmekben. Bár a tengerentúlon kevéssé volt ismert neve, 1961-ben A leghosszabb nap című háborús eposz, illetve az Azok a csodálatos férfiak kapcsán Bourvil Hollywoodban is észrevétette magát. Többször dolgozott együtt Louis de Funès-vel és Jean Gabinnal, de kapcsolatuk nem volt kimondottan jó.

Halála és az utókor

1970-ben Párizsban hunyt el Kahler-szindrómában. Mai napig élő népszerűségét azonban mi sem mutatja jobban, mint hogy az első tízben volt "A minden idők legnagyobb franciája szavazáson" 2005-ben.

Filmjei

* Miquette és a mama (1950)
* (Le Trou normand) (1952)
* A három testőr (1953)
* Az Ő halacskái (1954)
* Cadet-Rousselle kalandjai (1954)
* Huszárok (1955)
* Átkelés Párizson (1956)
* Nyomorultak (1957)
* (La Jument verte) (1959)
* Újra egyedül (1960)
* A Kapitány (1960)
* A világ minden aranya (1961)
* A nagyváros örömei (1961)
* A leghosszabb nap (1962)
* Az igazságszolgáltatás nevében (1962)
* Konyhai csetepaték (1963)
* Az ügyefogyott (1965)
* Trois enfants dans le désordre (1966)
* Egy kis kiruccanás (1966)
* A nagymenő (1968)
* Csodálatos férfiak biciklin (1968)
* Pascal karácsonyfája (1969)
* A nagy zsákmány (1969)
* A vörös kör (1970)
* Partraszállás (1970)