1888 Szeptember 12. (121 éve történt)
Megszületett Tersánszky Józsi Jenő író (Misi Mókus kalandjai, Kakuk Marci)
Tersánszky Józsi Jenő
[író]
(Nagybánya, 1888. szept. 12. - Bp., 1969. jún. 12.)
Tersánszky Józsi Jenő a 20. századi magyar prózairodalom egyik kiemelkedő alakja. Eredetileg festőnek készült, de apja nyomására érettségi után jegyzőgyakornok lett Szapáryfalván. 1907-ben egy évig gyakornokként joggal foglalkozott Nagybányán, majd beiratkozott az eperjesi jogakadémiára.
Tervei szerint a budapesti egyetem jogi karán készült folytatni tanulmányait, de a tandíjra összespórolt összeget végül elmulatta és kénytelen volt segédmunkásnak állni. Első novelláját, a Csöndes embereket is pénzgondjai enyhítésére írta. Osvát Ernő figyelt fel tehetségére, így jelenhetett meg első írása 1910. februárjában a Nyugatban Alig egy évvel később, 1911-ben novelláskötetét kiadja a Nyugat Könyvtár.
Az I. világháborúban mint önkéntes vesz részt ahol 1918-ban olasz fogságba esett és csak 1919. augusztusának elején érkezik vissza Budapestre, ahol, háborús élményeit Viszontlátásra, drága című regényében örökítette meg. A regény a magyar háborúellenes irodalom egyik kiemelkedő alkotása, Tersánszky első igazi nagy írói sikere is ehhez fűződik.
1918-ban már válogatott elbeszélései is megjelentek. A Tanácsköztársaság ideje alatt szimpatizált a forradalommal, melynek bukása után a kommunizmus iránti nem titkolt rokonszenve miatt a Horthy-korszakban renegeteg támadás érte. A húszas évek elejére nélkülözései különös módmegviselték. 1921. jún. 16-án még öngyilkosságot is megkísérelt, az Erzsébet-hídról a Dunába vetette magát.
Az esztendő második felében valamelyest konszolidálódott a helyzete: megnősült, feleségül vette Molnár Sárit. A Nyugat folytatásokban közölte Rossz szomszédok c. regényét, majd 1922 júliusában a lap főmunkatársai közé került.
Gyors egymásutánban születtek művei, köztük: a Kakuk Marci ifjúsága, amely ~ fő művének, a ciklikus szerkezetű Kakuk Marci regénynek az első darabja. A polgári társadalom keretei közül kihullott, máról holnapra élő csavargót ~ nem rajzolta ideálalakká: látta hibáit és életformájának fogyatékosságát, egyediségét is
Érdeklődése ezzel egy időben a színház felé fordult, 1923-ban a Magyar Színház tűzte műsorára Szidike című darabját, amelyet később át is dolgozott. Ettől kezdve sorra mutatték be darabjait a magyar színházak. 1932-ben sajátos színházat is szervezett, a Képeskönyv Kabarét ahol kis regös együttesével maga is fellépett. Anyagi nehézségeinek enyhítésére számos detektívtröténtet és krimit is írt, miközben folyamatosan írta az egyre gyarapodó Kakuk Marci-történetek is.
1940-től mint újságíró riporter dolgozott a Híd cmíű lapnak, két évvel később itt jelent meg félbolond című regényei is. 1944-ben hamis igazolványokat szerzett a menekülő zsidóknak, a háború után pedig zenehumoristaként szórakozóhelyeken, bárokban lépet felt, miközben dolgozott a Magyar Rádió Gyermekújság rovatának is. 1950-től kezdve a dogmatikus irodalompolitika következtében nem tudott publikálni.
Munkakedvét azonban nem vesztette el, mint sokan mások ekkoriban ő is meséket, bábjeleneteket írt, valamint maradandú értékekkel gyaraptotta a magyar ifjúsági irodalmat. 1955-ben válogatott novelláskötetének kiadásával tért vissza az irodalmi életbe; 1957-ben pedig világot látott elbeszéléseinek kétkötetes gyűjteménye is, A tiroli kocsmáros címmel.
Utolsó jelentős műve 1962-ben jelent meg, a Nagy árnyakról bizalmasan ímmel, mely egy emlékezésgyűjtemény, amelyben neves irodalmi kortársainak portréját rajzolta meg némi iróniával. Halála előtt még megérhette néhány színházi bemutatóját, 1969-ben halt meg. Munkásságát többször is Baumgarten-díjjal jutalmazták (1929, 1930, 1931, 1934) 1949-ben pedig Kossuth-díjat kapott.
KAKUK MARCI
Tersánszkynál a bűnözők, vagányok, prostituáltak világa nem csupán a társadalom perifériájára szorultak bizarr gyűjteménye, nem is szánakozást kiváltó szociológiai dokumentum. Az író következetesen végiggondolt erkölcsi rendbe fogja valamennyi teremtményét, hogy egy fordított világ értékrendszerében jelenítse meg a valóságos világ elfogadhatatlan erkölcseit, így a társadalmon kívül rekedtek világa műveiben sokkal emberségesebb, mint a társadalomból kitaszítóké.
Kakuk Marci (Tyl Eulenspiegel és Ábel irodalmi rokona) Tersánszky ágas-bogasan indázó regényfolyondárjának ilyen értelemben moralista figurája. Nincs foglalkozása, amely társadalmi kaszthoz fűzné; cigánybanda bőgőjét cipelő "piaci polgár", aki a pikareszk regények útjait járva pánsípjával csalogatja magával az olvasót. Személyisége "kész tiltakozás az ellen a világ ellen, amely olyanná formálta nyomorával, amilyen" - írta róla Schöpflin.
Tersánszky stílusában sem vállalta a "mindennap rendesen tisztálkodók" világának emelkedett ízlésnormáját. Semmiben sem alkalmazkodik a modern regény technikájához, a fabula esetlegességére bízza hősét, anélkül, hogy jellemző társadalmi tablót festene mögé, finom, érzékeny lélektani jellemzőket aggatna rá, vagy drámai szituációkba hajszolná. Félreérthetetlen nyíltsággal fogalmazta meg Kakuk Marci erkölcsi misszióját: "... milyennek kellene kinevelni a reális világban jól mozgó emberi ideált... hát arra a megdöbbentő tényre jöttem rá, hogy a legalkalmasabb alany erre a célra körülbelül az az emberfajta volna, amit magyarul csirkefogónak nevezünk". A regényciklus - melynek első darabja a húszas évek elején, az utolsó 1942-ben született - a szerzőnek mindmáig a legnépszerűbb műve.
TERSÁNSZKY Józsi Jenő
KAKUK MARCI
Ruszka Gyuriék karácsonya. Kakuk Marci ifjúsága. Az amerikai örökség.
A Tersánszky Józsi Jenő regényfüzérének csak első három darabját tartalmazó kötet első írása, a Ruszka Gyuriék karácsonya című korai novella, máris kiforrott arányérzékkel, páratlan jellemábrázoló, stílus-, és atmoszférateremtő erővel rendelkező íróra vall. Sajátságosnak mondható továbbá, hogy a Tersánszkynál elsődlegesnek tekintett mesélőkedv itt nem a cselekményesség szintjén jelentkezik. Maga a történet voltaképpen roppant egyszerű, pusztán alapként szolgál egy különös társadalomalatti életforma megjelenítéséhez (a részeges Ruszka Gyurihoz és feleségéhez hazautazik a lányuk, hogy együtt töltsék a szeretet ünnepét, amely végül ocsmány lerészegedéssel, veszekedésekkel s a lány megalázásával zárul). Tersánszky novellája azonban lényegesen több a perifériára szorult emberek, csavargók, piaci léhűtők, naplopók borzalmas nyomoráról szóló tudósításnál. Bár naturalisztikus eszközökkel ábrázolja a családot és hasonszőrű ismerőseiket, nem áll meg a felszínnél - végső soron valami olyat lop szinte észrevétlenül az írásba, ami elfogadhatóvá teszi, emberivé varázsolja a szinte brutálisan animális létezésmódot. Ebben a novellában formálja meg először - egyelőre mellékszereplőként - Kakuk Marci alakját, a magyar irodalom egyik halhatatlan figuráját. (Ez egyszersmind magyarázat arra is, miért kerülhetett a kis terjedelmű írás a jóval későbbi Kakuk Marci-művek elé.) A figura valamennyi jellemzője kész, már "csak" mesélni kell, hogy hol az ifjúságából (Kakuk Marci ifjúsága), hol a falusi zsírosparasztoknál átélt benyomásaiból (Az amerikai örökség) kerekítsen szellemes, szórakoztató történeteket. Alakjával mindenkor a furfangos észnek, a kópéságnak, a bohém társadalomellenességnek sajátos, de íróilag hitelesített életrevalóságát példázva.
ERSÁNSZKY Józsi Jenő
LEGENDA A NYÚLPAPRIKÁSRÓL
Hőse Gazsi, afféle megöregedett, faluvégre rugdalt, mindenki szolgája, valójában egyszerű, gyermeteg, tisztalelkű öregember. Egyetlen vágya, szinte már rögeszméje: egyszer nyúlpaprikást enni. Már-már hozzájuthat óhajtott tárgyához, ám a sors közbeszól. Megbetegszik, nem szerezheti meg a nyulat. És innen kezdődik a "legenda": maga a nyúl jön el hozzá, de Gazsi megszánja, minden kísértésnek ellenállva életben hagyja, megszelidíti, magához emeli. Ezzel válik azután méltóvá a csodára: arra, hogy a grófkisasszony alászálljon érte a kastélyból, nyulastól magához vigye a "paradicsomba", uradalmi kanásszá tegye.
A kisregény a már érett szerző alkotása, "állattörténetei" közül a legjobb.
TERSÁNSZKY Józsi Jenő
A MARGARÉTÁS DAL
Tersánszky legismertebb, leginkább méltányolt kisregényét tartalmazza a kötet, mely a már érett, ismert író alkotása, s amely a szerző hábonúellenes, a háború világát bemutató alkotásai közül való. Főszereplője, Natasa, könnyűvérű, kalandokat hajszoló, a testi szerelmet igencsak becsülő, hajlamait, vágyait sem eltitkolni, sem szégyenleni nem hajlandó teremtés. A szerző látható élvezettel, a képmutatók, álszentek iránt érzett megvetését többszörösen is kimutatva ábrázolja Natasa felszabadult, derűs világát. A háború azonban elsodorja Natasát: viszonyai, kalandjai egyre rosszízűbbek lesznek, a merész, bátor, vidám teremtés elzülleni, elkallódni látszik, ám - és milyen stílszerű, meghökkentően szép ez a megoldás - Natasát egy nagy, egy minden porcikáját átjáró, igazi szerelem menti meg, tartja meg tisztának, nemcsak "hősinek" a háború mocskos forgatagában. Kedves iróniája a szerzőnek, egyúttal sajátos távlatot, tragikus felhangot is ad a regénynek, hogy ez a szerelem sohasem teljesülhet be.
TERSÁNSZKY Józsi Jenő
MISI MÓKUS KALANDJAI
A címszereplő a vörös bundájú mókusok öntudatos társadalmának tagjaként bár, de fekete farokkal születik. Szülei rossz varázslatra gyanakodnak. Az erdő vén tudósának jóslata azonban kedvező: a fekete farok mókusvezérek, bátor harcos egyéniségek ismertetője volt mindenkoron. A kölyökmókus "bölcsőjénél" elhangzott szavak joggal ébresztenek önbizalmat a címszereplőben és várakozást az olvasóban, aki a továbbiakban nyomon követheti a jóslat beteljesedését: a főhős kalandjainak izgalmas eseményeit.
Az események színhelyei - mint várható - roppant gyorsasággal változnak. Misit hol egy madárkereskedő foglyaként, hol egy óceánjáró potyautasaként látjuk viszont, hogy végül is egzotikusabb tájakkal cserélje fel serdülő évei civilizált környezetét. Itt kezdődnek aztán az igazi kalandok...
Tersánszky varázsos meséje sok humorban, izgalmas fordulatokban bővelkedik.
TERSÁNSZKY JÓzsi Jenő
VISZONTLÁTÁSRA, DRÁGA
Tersánszky első írói sikerét ezzel a kisregényével érte el. Jelentősége azért nagy, mert ez az első háborúellenes regény a magyar irodalomban. Bemutatja, hogyan dúlja fel az otthonok békéjét, emberi életek minden értékes célkitűzését a háborúval kikerülhetetlenül együttjáró szenny, brutalitás, embertelenség. Hőse egy jól nevelt, művelt "finom úrilány", aki a galíciai kisváros szörnyű, háborús időszakában fokozatosan utcalánnyá züllik. Az író nagyszerűen ábrázolja azt a folyamatot, ahogy a tiszta lelkű, szűz lányt a félelem, a férfiönzés, a kiszolgáltatottság és a nyomor - tehát a háború - összetöri és kivetkőzteti régi énjéből. Mikor rádöbben züllöttségére, mikor megérti hova jutott, nem lát más kiutat, csak az öngyilkosságot. Végül mégis életben marad, de önmaga is csodálkozik, hogy volt ereje a továbbéléshez.
A kisregény hatásos vádirat a háború galádsága ellen, anélkül, hogy az író "direktben" szavakkal ítélné el, csupán szörnyűséges hatását mutatja be hitelesen.
TERSÁNSZKY Józsi Jenő
A HAVASI SELYEMFIÚ
Tersánszky erotikus regényei közé tartozik. Témája a nagytermészetű vén Krizsánné kései, nagy szenvedélye fiatal pakulár szolgája iránt. Az öregedő asszony története során a szerző rendkívül finom lélekrajzot ad a különös, taszító és egyben szánalmas öregasszonyról, aki egy életen keresztül magára erőszakolt keménységét, legendás hírű durvaságát szinte percről percre elhagyván, szerelmes lesz a fiatal legénybe, tulajdonképpen megvásárolja magának, de mint minden effajta üzlet - ez sem jelent egyik félnek sem örömet, csak kényszert és megaláztatásokat.
Tersánszky különös félvad világot ábrázol, olyan társadalmat mutat be, amelyet a vagyon, az előítéletek mozgatnak, s amelyben nem számít az emberség, a bátorság. Pongyola stílusa ellenére a kisregény hatása alól nehezen tudja magát kivonni az olvasó.
Bejegyzések
