CARPE DIEM

Búcsú a szerelemtől../szerzőjét nem ismerem/

Közeledő dzsinek ajkain, újra hallok igéző szavakat,

gyötör az álom, gyötör a való

oh, kínzó lelkiismeret, vad fájdalom!

Szellemek kitárják kapuikat:

Zizeg,zizeg, verekszik agyamban a rideg vad Halál:

Majd,prüszkölve...odébb áll!



Olykor,mintha lengnék,lengnék könnyű selymekben,

olykor,mintha kétszer annyi vér folyna ereimben,

mintha két szív dobogna szívemben !

Még..Megfogom mindazt ami szép:

Csókot,egy álmot,szerelmes éjszakát,

hajnali fényt...Szerelmem,halk szavát!



Két lidérces fény:Szembejövő parazsa!

Megállok előtted:Bénán! Lásd:

Könny se perdül hideg,szenvedő ajkaimra!

Csak megállok...Ereimben megfagy a vér...



Ha kibomlik éltető szirma a tavasznak

s lepkék röpködnek,szállnak a magasban,

pajkos szellő az arcod simogatja:

Árny leszek szívedben,csupa suttogás...Tompa fény..



S nem kérek többé semmi mást:Csupán csak,

remegő ajkaimmal elrebeghessem,még egyszer:

A természet,örök mindenségét alkotó,

édes igéjét újra: meg újra