Romhányi József (1921-1983) költő, író, érdemes művész. A Székesfővárosi Felsőbb Zenei Iskolában végzett, a Magyar Rádiónál és a Magyar Televíziónál dramaturg, művészeti vezető. Gyermekkönyvek, animációs filmek, (dr. Bubó, Mézga, Flinstone) operák, operettek és kabaré-műsorok szövegírója.
A Macskák (T. S. Eliot versei) fordítása is az ő munkája.
Zseniális rímfaragásai miatt lett beceneve a Rímhányó.
Az alábbiakban Romhányi József: Szamárfül című kötetében megjelent szatirikus verseiből válogattam.
Romhányi József: A szú végrendelete
Egy szú beszorult a hokedli lapjába,
ráült a szakácsnő százszor is napjába.
És jött a baj csőstül. Még a tetejébe
Az asztalos szöget ütött a fejébe.
Néha percekig már percegni sem tudott
Végül hát megírta e testamentumot:
- A nagy hármasszekrényt, mely koromszín ében,
özvegyemre hagyom, járjon feketében.
Ha a gyászhét letelt, s férjhez megy ismét,
ne maradjon jussa tőlem, csak a kisszék.
Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja,
a nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja.
Kerülje a drámát, bölcseleti művet,
mert a nehéz könyvek szétnyűvik a nyüvet.
Lányom, ki szégyent szégyennel tetézett,
s egy szép napon lezabipetézett,
kint éljen eztán,
a szemétládában, kegyelemdeszkán.
Végül az anyósom. - Megérdemli nagyon:
rá a vadonatúj, szép csőbútort hagyom.
Romhányi József: A teve fohásza
Monoton üget, a süppedő homokon a sivatag lova,
a tétova teve tova.
Hátán rezegve-mozog a rozoga a kúp alakú púp.
Helyzete nem szerencsés.
Apró szemcsés homokkal telve a füle, a nyelve.
Sóvár szeme kutat kutat, még öt hat nap kullog baktat.
Az itató tava távol, s oly rettentő messze még az oázis...
Erre utal az alábbi fohász is:
TEVÉK URA!!!
Te tevél tevévé engem eleve, te veled nem ér fel tevefej tétova veleje.
Te terved veté a tevevedelő tavat, tavaly, távol,
de tévednél vélvén, vén híved neved feledve elvetemedve vádol...
Nem!
Vidd te tevelelkem hova tovább tova, mivel levet vert vederbe,
feltekerve, nem vedelve lett betelve a te tevéd szenvedelme.
Te nevedben legyen eme neveletlen tevetetem eltemetve,
s evezevvel ava teve levelkévét, kivilevelhevelteve.
Romhányi József: Marhalevél
Hatalmas Barom!
Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbőgni nem restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,
gondolatom egyre Ön körül őgyeleg.
Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
Midőn megláttam a legelő előtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, hogy kéj oson
keresztül a rostélyoson.
Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Romhányi József: Marhalevél
Az a perc, mit velem Ön tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnekvalómat.
Ám míg Önrôl ábrándozom kérődzve,
vad féltés öl a szívemig férkőzve,
és átjárja ó mind a kín,
velőscsontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gőg,
mely után az egész tehéncsorda bőg.
De ne féljen Bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet,
s megszánja az Önért égő tehenet,
válaszoljon hamar rája.
Üdvözli Önt a marhája.
A Macskák (T. S. Eliot versei) fordítása is az ő munkája.
Zseniális rímfaragásai miatt lett beceneve a Rímhányó.
Az alábbiakban Romhányi József: Szamárfül című kötetében megjelent szatirikus verseiből válogattam.
Romhányi József: A szú végrendelete
Egy szú beszorult a hokedli lapjába,
ráült a szakácsnő százszor is napjába.
És jött a baj csőstül. Még a tetejébe
Az asztalos szöget ütött a fejébe.
Néha percekig már percegni sem tudott
Végül hát megírta e testamentumot:
- A nagy hármasszekrényt, mely koromszín ében,
özvegyemre hagyom, járjon feketében.
Ha a gyászhét letelt, s férjhez megy ismét,
ne maradjon jussa tőlem, csak a kisszék.
Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja,
a nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja.
Kerülje a drámát, bölcseleti művet,
mert a nehéz könyvek szétnyűvik a nyüvet.
Lányom, ki szégyent szégyennel tetézett,
s egy szép napon lezabipetézett,
kint éljen eztán,
a szemétládában, kegyelemdeszkán.
Végül az anyósom. - Megérdemli nagyon:
rá a vadonatúj, szép csőbútort hagyom.
Romhányi József: A teve fohásza
Monoton üget, a süppedő homokon a sivatag lova,
a tétova teve tova.
Hátán rezegve-mozog a rozoga a kúp alakú púp.
Helyzete nem szerencsés.
Apró szemcsés homokkal telve a füle, a nyelve.
Sóvár szeme kutat kutat, még öt hat nap kullog baktat.
Az itató tava távol, s oly rettentő messze még az oázis...
Erre utal az alábbi fohász is:
TEVÉK URA!!!
Te tevél tevévé engem eleve, te veled nem ér fel tevefej tétova veleje.
Te terved veté a tevevedelő tavat, tavaly, távol,
de tévednél vélvén, vén híved neved feledve elvetemedve vádol...
Nem!
Vidd te tevelelkem hova tovább tova, mivel levet vert vederbe,
feltekerve, nem vedelve lett betelve a te tevéd szenvedelme.
Te nevedben legyen eme neveletlen tevetetem eltemetve,
s evezevvel ava teve levelkévét, kivilevelhevelteve.
Romhányi József: Marhalevél
Hatalmas Barom!
Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbőgni nem restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,
gondolatom egyre Ön körül őgyeleg.
Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
Midőn megláttam a legelő előtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, hogy kéj oson
keresztül a rostélyoson.
Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Romhányi József: Marhalevél
Az a perc, mit velem Ön tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnekvalómat.
Ám míg Önrôl ábrándozom kérődzve,
vad féltés öl a szívemig férkőzve,
és átjárja ó mind a kín,
velőscsontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gőg,
mely után az egész tehéncsorda bőg.
De ne féljen Bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet,
s megszánja az Önért égő tehenet,
válaszoljon hamar rája.
Üdvözli Önt a marhája.
Bejegyzések
