1991 Október 4. (18 éve történt)
Az állatok világnapja
Assisi Szent Ferencnek, az állatok patrónusának emlékére ünneplik világszerte az állatok napját. Magyarországon ez alkalomból felvonulásokat rendeznek állattartók és állataik.
Szent Ferenc és az Állatok Világnapja
Az állatok világnapját 1931 óta ünnepelik minden esztendőben Szent Ferenc emléknapján, október 4-én. A népszerű szent természetszeretete, állatok iránt mutatott barátsága számtalan legenda forrása és képzőművészeti alkotás témája lett, tiszteletet ébresztve Ferenc élete és a ferences lelkiség iránt.
A pápai jóváhagyásának 800. évfordulóját az idén ünneplő rend alapítójának a teremtett világ iránt tisztelete nem valamiféle „széplelkűségből”, vagy panteista életszemléletből forrásozik, hanem a Teremtő Isten szeretetéből. A világ Isten ajándéka, nem önmagában jár neki tisztelet, hanem azért, mert az alkotó Úrról beszél nekünk. Ferencet ez ihlette meg, ezért adott hálát csodálatos költeményében a Naphimnuszban az Istennek, aki minden jó és szép alkotója. Sok történetet jegyeztek fel a kortársak a szent és az állatok viszonyáról. Híres a gubbiói farkassal való találkozása és amikor a madaraknak prédikált.
Húgocskáim, madarak!
Szent Ferenc Cannarióban prédikálni kezdett a népnek, de előbb megparancsolta a fecskéknek, hogy hallgassanak, míg el nem mondja beszédét. Azok azonnal engedelmeskedtek… Továbbmenve fölemelte tekintetét, észrevette, hogy az úttól nem messze a fákat óriási madársereg lepte el. Egészen elámult a madarak hihetetlen sokasága láttán, és azt mondta társainak: „Várjatok meg itt, amíg prédikálok húgocskáimnak, a madaraknak.” Letért a mezőre, odament a madarakhoz, és elkezdett beszélni a földön csipegetőkhöz, mire a fákon ülők is mind odasereglettek, valamennyien szép csöndben várták végig a beszédet, s el nem szálltak addig, amíg Szent Ferenc áldásával égnek nem eresztette őket. Amikor Szent Ferenc közöttük sétált, s csuhájával megérintette a madarakat, akkor sem repült el egyik sem.
Szent Ferenc prédikációjának ez volt a lényege: „Húgocskáim, madarak! Ti igen sokkal tartoztok a Teremtőnek, azért mindig és mindenütt kötelesek vagytok dicsérni őt. Mert kétszeres, sőt háromszoros ruházattal látott el benneteket; szabadságot adott nektek, oda röpülhettek, ahová akartok; Noé bárkájában megőrizte fajotokat, hogy ki ne vesszetek. Hálával tartoztok a levegőért, amelynek uraivá tett. Azután gondoljátok meg, hogy se nem vettek, se nem arattok, Isten mégis gondoskodik rólatok. Inni ad a folyókból és forrásokból, menedéket nyújt a hegyekben és völgyekben, helyet biztosít a fészekrakáshoz a fák lombos ágain. Azután még fonni és szőni sem tudtok, Isten ruház föl benneteket és fiókáitokat. Jótéteményeiből, amelyekkel elhalmozott, láthatjátok, mennyire szeret Teremtőtök. Őrizkedjetek tehát húgocskáim, a hálátlanság bűnétől, s azon legyetek, hogy szüntelenül áldjátok Istent.”
Amint Szent Ferenc ezeket mondta nekik, a madarak tátogatni kezdték csőrüket, nyújtogatták nyakukat, rebbentgették szárnyukat, nagy tisztelettel földig hajtották fejecskéjüket, s ilyen módon, mozdulataikkal és énekükkel adták jelét, hogy gyönyörűségük telik a szent szavaiban. Maga Szent Ferenc is velük örvendezett, elnézte sokaságukat, gyönyörködött szépségükben és változatosságukban, csodálta kedvességüket és szelídségüket, s nagy áhítattal velük együtt dicsőítette a Teremtőt.
Bejegyzések
