CARPE DIEM

Csinszka a költő halála után vallotta: "Ady csoda volt. Megszállott, gyönyörű emberpéldány, élő, elmúló, közöttünk járó csoda. Olyan szép, hogy aki megértette ezt a nagy szépséget és kiverekedte a jogot őrizni ezt a testet,- örökös rettegésben élt, hogy elveszítheti."

Babits hagyatékából egy fájdalmas, dermesztően keserű, vigasztalan vers került elő Csinszka haláláról. Címe nincs, csak feleségének egy megjegyzése: "kelt, 1934 novemberében, mikor Cs. haláláról értesült a költő."

"Miért faggatnak a holtak
kik élve némák voltak?
Miért hangos a halál?
miért van, ami nincsen?
miért fáj, ami mindegy?


Ady Endre: Nézz, drágám, kincseimre

(Kicsi Csinszkámnak küldöm)



Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros szomorú nincseimre
Nézz egy hű, igaz élet sorsára
S őszülő tincseimre.



Nem mentem erre-arra,
Búsan büszke voltam a magyarra
S ezért is, hajh, sokszor kerültem
Sok hajhra, jajra, bajra.



Jó voltam szerelemben:
Egy Isten sem gondolhatná szebben,
Ahogy én gyermekűl elgondoltam
S nézz lázban, vérben, sebben.



Ha te nem jöttél vóna,
Ma már tán panaszló szám se szólna
S gunyolói hivő életeknek
Raknak a koporsóba.



Nézz, Drágám, rám szeretve,
Téged találtalak menekedve
S ha van még kedv ez aljas világban:
Te vagy a szivem kedve.



Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú nincseimre
S legyenek neked sötétek, ifjak:
Őszülő tincseimre.