Akkoriban, amikor az időtől függetlenül megszületett az Ember (Mirdad könyve 14. fejezet)
Két arkangyal, az Univerzum felső pólusán, a következő párbeszédet folytatta egymással:
Ezt mondta az első arkangyal:
Egy csodálatos gyermek született a Földre és a Föld fénybe borult.
Így szólt a második arkangyal:
Az Égnek egy dicsőséges királya születtet, és az Ég zeng az örömtől.
1. Ő az Ég és a Föld egybekelésének gyümölcse.
2. Ő az örök egység – apa, anya és fiú.
1. Őbenne dicsőül meg a Föld.
2. Őbenne igazul meg az Ég.
1. A Nap az Ő szemeiben alszik.
2. Az éjszaka az Ő szívében van ébren.
1. A mellkasa a viharok fészke.
2. A torkában dalok skálája zeng.
1. A karjai a hegyeket ölelik.
2. Az ujjai a csillagokba markolnak.
1. Csontjaiban a tenger hullámzik.
2. Ereiben a napok áramlanak.
1. Szája kovácsműhely és öntőforma.
2. Nyelve üllő és kalapács.
1. Lábai körül a holnap láncai vannak.
2. Szívében hordja e láncoknak a kulcsát.
1. Ez a csecsemő még porbölcsőben van.
2. De az Eonok pelenkáiba van burkolva.
1. Mint Isten, Ő is ismeri a számoknak minden titkát.
Mint Isten, Ő is ismeri a szavak rejtélyét.
2. Ismer Ő minden számot, kivéve a szent számot, mely az első és az utolsó.
Ismer minden szót, kivéve az Alkotó Igét, mely az első és az utolsó.
1. De majd meg fogja ismerni a Számot és az Igét.
2. Csak akkor, ha már lábai már nem járnak a Tér úttalan útjain;
csak akkor, ha szemei már nem az Idő ijesztő üregeit fürkészik.
1. Csodálatos, igen, csodálatos a Földnek e Fia.
2. Dicsőséges, igen, dicsőséges az Egeknek e Királya.
1. Az, akinek nincs neve, az Ember nevet adta neki.
2. És ő, az Ember, Istennek nevezte Azt, akinek nincs neve.
1. Az Ember, az Isten által kiejtett szó.
2. Isten, az Ember által kiejtett szó.
1. Dicsőség annak, kinek szava Ember.
2. Dicsőség annak, kinek szava Isten.
1. Most és Mindörökké.
2. Itt és mindenütt.
Így beszélgetett a két arkangyal az Univerzum felső pólusán,
akkor, amikor az időtől függetlenül megszületett az Ember…
Bejegyzések
