A gyémánt a természet egyik csodája. Tiszta kristályos szén, amely a Föld mélyében keletkezett évmilliókkal ezelőtt. Az emberek kb. 4000 évvel ezelőtt fedezték fel Indiában, azóta is a legkeményebb természetes anyagként ismert, az örökkévalóság szimbóluma.
Az idők során rengeteg fogalom társult a nevéhez. Szimbóluma volt például a villámnak, a sebezhetetlenségnek, valamint varázserőt és gyógyító képességet egyaránt tulajdonítottak neki. Napjainkban a gazdagság, a hatalom és nem utolsó sorban a szerelem jelképe is, hiszen az eljegyzési győrők szinte elképzelhetetlenek egy kisebb-nagyobb gyémánt nélkül.
A Föld leghíresebb gyémántjainak története rendkívül misztikus és sokszor krimibe illő. Mindegyik sorsáról könyvek tucatjai születtek.
A Cullinan gyémánt
A 3106 karátos, kékesfehér kő értéke felbecsülhetetlen. Állítólag ez a legnagyobb gyémánt a Földön, amit valaha találtak. 1905-ben bukkantak a nyomára Dél-Afrikában a Thomas Cullinan által felfedezett gyémántbányában, ezért róla kapta a nevét.
Két búr tábornok vásárolta meg, hogy VII. Edward angol királynak ajándékozzák születésnapjára. A kő egyszerő postai küldeményként szerencsésen megérkezett Angliába, míg a megtévesztés céljából detektívek hadával őriztetett másolatot ellopták a hajóról. A király koronájával együtt lefényképeztette, és egy bank páncélszekrényében őriztette a követ, amelynek csiszolása nyolc hónapig tartott. A legnagyobb darab az angol királynő jogarába van befoglalva, a második legnagyobb a királyi koronát díszíti, a továbbiak pedig a Koh-i-noor nevő gyémánttal együtt az angol királynő koronáját ékesítik. A többi kő is az angol koronakincsek közé tartozik.
Régens vagy Pitt
A világ egyik legszebben megmunkált gyémántja. Nyersen 410 karát súlyú. Indiából származik. A legenda szerint egy rabszolga találta, aki annyira féltette, hogy lábszárát is képes volt megsebesíteni érte: a sebbe rejtette a drágakövet. Szabadsága fejében egy matróznak adta, de az becsapta és megölte őt, a gyémántot pedig eladta. Ám a matróz számára nem hozott semmi jót ez a drága kincs: az árát elverte, végül pedig bánatában felakasztotta magát. 1717-ben az orleans-i herceg vette meg. A francia királyok kalapját díszítette, de a francia forradalom alatt ellopták. Egy névtelen levél alapján a Champs Elysées, Párizs egyik leghíresebb körútja fasorában elásva találtak rá. A tolvajokat hiába keresték. 1804-ben egy pénzhamisító banda tagja elmondta a rablás néhány részletét, de az egész történetet már sosem fogjuk megismerni. Később Napóleon a kardmarkolatába foglaltatta. A waterlooi csata után egy ideig azt hitték, a porosz hadizsákmány része lett, de tévedtek. A gyémánt ma is francia tulajdon: a párizsi Louvre-ban őrzik.
Orlov vagy amszterdami
250 karátos gyémánt. Indiából származik, ahol egy templomi szobor szeme volt. Később egy ideig Nadír perzsa sah trónját ékesítette, de elrabolták tőle. 1772-ben Amszterdamban vásárolta meg Nagy Katalin számára a cárnő kegyence, Grigorij Orlov. Az asszony a koronájába foglaltatta, és szerelméről nevezte el a követ, de hamarosan kiábrándult az ajándékozóból. A gyémánt később a cári jogart díszítette. A második világháború utáni szovjet kormány azt állította, hogy az Orlov a koronaékszerekkel együtt a Kremlben látható: sokak szerint viszont a kiállított tárgy csak másolat volt, az eredetit 1920-ban Szentpétervárról külföldre menekítették. Aztán visszakerült, de 1932-ben kalandos körülmények között, a jogarból kiszedve újra Nyugat-Európába csempészték az Orlovot. Hogy jelenleg hol van, senki sem tudja.
Koh-i-noor
Egy 106 karátos csoda, a világ legrégebben felfedezett gyémántja: időszámításunk előtt találták Indiában. A hiedelem szerint 1304 óta, amikor először elrabolták, szerencsétlenséget, romlást hoz tulajdonosaira. Réges-régen a mogulok kezébe került. 1739-ben Nadír perzsa sah leigázta a mogulokat: elfoglalta Delhi városát, megerősítette Mohamed sah hatalmát. De a gyémántot mindenáron meg akarta szerezni tőle. Mohamed egyik csalfa asszonya elárulta, hogy ura a turbánjában viseli, amit sosem vesz le. Nadír elutazásakor fényes ünnepséget rendezett. Búcsúzáskor megkérte Mohamedet, hogy örök barátságuk jeléül cseréljenek turbánt. ő természetesen szíves-örömest, könnyő lélekkel megvált igazgyöngyökkel díszített fejedelmi fejdíszétől, Mohamed azonban a megdöbbenéstől szóhoz sem jutott. Nadír remegő kézzel bontogatta a turbánt: fonatainak végső csavarodásaiban (innen kapta a gyémánt a nevét) rálelt a kincsre. Ám neki is balszerencsét hozott: birodalma néhány év múlva összeomlott. A Koh-i-noor későbbi tulajdonosai is szerencsétlenül jártak: Suja sahot megfosztották hatalmától, menekülnie kellett. Runszit Szing, vagyis a lahori király udvarában élt, aki 1813-ban erőszakkal elvette tőle kincsét. 1851-ben az East India Company Viktória királynőnek ajándékozta az értékes gyémántot, aki - mivel hitt a legendában, miszerint a Koh-i-noor csak férfiaknak hoz szerencsétlenséget - végrendeletében kikötötte, hogy a gyémántot férfi uralkodó nem, csakis annak felesége örökölheti. Akaratát tiszteletben tartva a követ 1937-ben VI. György király feleségének koronájába foglalták.
Dél-Afrika csillaga
A 86 karátos gyémántot 1869-ben Dél-Afrikában, a Sandfontein farmon találta egy Schwarzboy nevő marhapásztor, amikor dühében gyökerestül kitépte azt a bokrot, amely megsebezte. Egy ideig talizmánként hordta, de elfogta a félelem, hogy szerencsétlenséget hoz számára, és elvitte a helyi varázslóhoz, akitől azonnal megvette egy Niekerk nevő kereskedő, teljes vagyonát felajánlva a kőért: természetesen pontosan tudta, hogy élete üzletét ütötte nyélbe. Lord Dudley némi csiszolás után már 25000 fontért vásárolta a követ, és elnevezte „Dél-Afrika csillagá”-nak. Dél-Afrikában persze ennek hatására azonnal kitört a gyémántláz. 1896-ban az ékszer eltőnt, s csak három évvel később került elő. Kiderült, hogy Lord Dudley tolvaj unokaöccse ennyi ideig próbálkozott, hogy túladjon rajta, ám hiába, mert zsákmánya túl ismert volt ahhoz, hogy megvegyék. A tolvaj végül felajánlotta a lordnak, hogy 50000 dollárért visszavásárolhatja kincsét. Az arisztokrata beleegyezett, de azonnal riasztotta a rendőrséget, akik elfogták a „kedves” rokont és Dél-Afrika csillagát visszaadták Lord Dudley-nak. Jelenleg nem tudni, hol van a gyémánt.
Florenci vagy Toscana nagyhercege
A 137 karátos, sárgás színő gyémánt Indiából származik. A legenda szerint sokáig Merész Károlynak, Burgundia hercegének győjteményét gazdagította, aki több csatában is viselte, míg 1476-ban Murtennél menekülés közben el nem veszítette. Mint ahogy az már az eddigi ékköveknél is bebizonyosodott, az egyszerő emberek csakúgy, mint a hatalmas uralkodók, valamiféle varázsos bőverőt tulajdonítottak nekik. A vesztett csata után egy svájci zsoldos találta meg, aki azonban pechére egy pohár bort sem kapott érte. Ezután sok tulajdonoshoz került egymás után, akiknek fogalmuk sem volt az értékéről. Milánó uralkodója és II. Gyula pápa után 1509-ben a Medicieknél kötött ki, egészen pontosan Toscana nagyhercegénél, ezért emlegetik ilyen néven is. Következő tulajdonosa I. Ferenc volt. Marie Antoinette osztrák főhercegnő éppúgy viselte XVI. Lajossal tartott esküvőjén, mint kivégzésekor. A francia forradalom alatt Robespierre-hez került, nála azonban nem sokáig maradhatott, mert hamarosan őt is kivégezték. Napóleontól a Florenci újra visszajutott a Habsburgokhoz. Miksa császár és Rudolf trónörökös következett a tulajdonosi sorban. A fiatal trónörökös a szeretőjének, Vetsera Máriának akarta ajándékozni, de a lány nem fogadta el, ezért Rudolf inkább anyjának, Erzsébetnek adta, aki a szerelmespár mayerlingi öngyilkossága után saját tragikus haláláig - 1898. szeptember 10-én Genfben leszúrta egy olasz anarchista - állandóan viselte. Tehát erről a gyémántról sem mondhatjuk el, hogy szerencséssé tette volna viselőit. Hát, még ha tudjuk az ezt követő eseményeket! Ferenc Ferdinánd trónörökös feleségének ugyanis nyakában volt az 1914-es merénylet napján. Az egyetlen érték, amit Zita királyné, IV. Károly hitvese a Monarchia felbomlását követő számőzetésbe magával vitt, a Florenci volt. Viszont anyagi gondjaik miatt el kellett adniuk. A kincs több ékszerésznél megfordult: az egyiküknél Faruk egyiptomi király nászajándékul szemelte ki. Az uralkodó 1952-es trónfosztása után Rómába vitte a követ, és 1955-ben egy New York-i szindikátusnak adta el. Az biztos, hogy a gyémánt visszakerült Európába, de nem tudni, jelenleg hol van.
Tengerzöld gyémánt
Egykor az indiai fejedelemség uralkodója rendkívül értékes drágakőgyőjteménnyel rendelkezett. Amikor de Esté márki egy vadászaton kimentette őt a tigris karmai közül, hálából a fejedelem győjteménye egyik legkedvesebb darabját, egy kb. 20 karátos, tengerzöld gyémántot adott neki. A márki halála után az özvegye eladta a gyémántot egy párizsi ékszerésznek, aki átcsiszolta. Ám akkoriban is voltak furfangos nyomozók, akik némi munka után kiderítették, hogy a kereskedő valójában nem az özvegytől, hanem egy tolvajtól vette meg a gyémántot, így orvgazdaságért börtönbe csukták. A gyémántot viszont biztos helyre rejtette, és szabadulása után egy német grófnak adta el a követ, aki a feleségének ajándékozta. Mivel a grófné cseppet sem viszonozta férje gyengéd érzelmeit, szeretőjét segítette ki anyagi gondjaiból a tengerzöld csodával. A szerencsés férfiútól Otto Ernst német ékszerészhez került a kő, az ő közvetítésével pedig 1927-ben Londonba, ahol az angol királyi pár ezüstlakodalma alkalmából éppen az angol fővárosban tartózkodó indiai fejedelemnek ajánlotta fel megvételre. Az uralkodó persze azonnal felismerte, és boldogan visszavásárolta egykori kedvencét, a tengerzöld gyémántot.
Forrás: Zöldújság
Bejegyzések
