A Santa Maria egy 25 méter hosszú, három árbocos karakk volt. A Santa Maria volt a legnagyobb az a három hajó közül, amivel Kolombusz Kristóf első útját tette az Atlanti-óceánon át 1492-ben. Kapitánya és tulajdonosa Juan de la Cosa volt.
Ez volt az expedíció vezérhajója, közel 40 fős legénységgel. Az expedíció közepén azonban zátonyra futott, és elhagyták.
A másik két hajó, a Niña ('A lány') és a Pinta ('A festett') kisebb volt.
A Santa Maria eredeti neve La Gallega ('A gall') volt, feltehetőleg azért, mert Galíciában építették.
Kolumbusz Kristóf
Cristoforo Colombo vagy hagyományos magyaros nevén Kolumbusz Kristóf (portugálul Cristóvão Colombo, spanyolul Cristóbal Colón; Genova, Genovai Köztársaság, 1451. augusztus 25. és október 31. között – Valladolid, Kasztíliai Királyság, 1506. május 20.) olasz származású, a portugál, majd a spanyol korona szolgálatában álló utazó, tengerésztiszt, az amerikai kontinens felfedezője. Az első, Amerika földjére lépő európaiak a 10. századi viking hajósok – feltehetően Leifr Eiríksson, esetleg Bjarni Herjólfsson és harcosai – voltak, de művelődéstörténeti szempontból Kolumbusz felfedezése vezetett a korabeli világkép dinamikus kitágulásához, és felfedezése nyomán indult meg az amerikai kontinens feltérképezése és kolonizálása.
Colombo, Colón, Kolumbusz
A liguriai partvidéken a Colombo~Columbo családnév a 14. századtól kimutathatóan gyakori volt. Az olasz colombo (nőnemű párja colomba) jelentése ’galamb’, amely az azonos jelentéstartalmú latin columbus szóra vezethető vissza. A nagy felfedező idegen földön nevét az autochton nyelvekhez igazította, így Portugáliában a Cristóvão Colombo, Kasztíliában a Cristóbal Coloma, majd a Cristóbal Colón nevet vette fel. A világ különböző nyelvein Pietro Martire d’Anghiera latin nyelvű munkájának (De Orbe Novo, 1530) köszönhetően többnyire latin névváltozata, a Christopher Columbus, illetve ennek származékai terjedtek el, így az angolban Christopher Columbus, a németben Christoph Kolumbus, a franciában Christophe Colomb, az oroszban Христофор Колумб, a magyarban pedig Kolumbusz Kristóf néven ismerték a középkor vége óta
A Colombo családról szóló legkorábbi feljegyzést 1429-ből ismerjük. Giovanni de Colombo maconesei születésű, Quintóban tevékenykedő posztótakács – a későbbi felfedező atyai nagyatyja – ez év februárjában adta tizenegy éves, Domenico nevű fiát hatévnyi szolgálatra Guilelmo de Brabante posztókészítő keze alá, hogy az a mesterséget kitanulja. Domenico Colombo tanulóévei letelte után elhagyta mesterét, de nem Quintóba tért vissza, hanem a Ligur-tenger partján fekvő Genovába költözött. Genova városa ebben az időben pezsgő életű gazdasági-pénzügyi központ, a Genovai Köztársaság fővárosa volt, amely élénk tengeri kereskedelmet folytatott az ismert világ nagy részével.
Domenico azonban Genova egyetlen olyan negyedébe költözött, amelynek nem a tenger határozta meg az életét: a város keleti részén, a városfal közelében elterülő, gyapjúfonók, takácsok és kelmefestők benépesítette San Stefanóba. Domenico 1440-ben saját használatra az Olivella közben házat és telket vett a Benedek-rendi San Stefano-kolostortól. Ekkor már textor pannorum megjelöléssel, azaz önálló posztókészítő takácsként említi a genovai nótárius feljegyzése. 1447-ben közfeladatot vállalt el, a közeli Olivella városkapu őre lett, ami tényleges és állandó munkavégzéssel nem járt ugyan, de szerény fizetséggel igen, emellett Colombónak a helyi társadalomban betöltött helyéről is vall.
Ekkor már két éve házasságban élt, 1445-ben vette feleségül a közeli Bisagno folyó völgyében műhelyet fenntartó, tehetős takács leányát, Susanna Fontanarossát. Az ara hozományként három házat hozott a házasságba. Ezek egyike a San Andrea városkapunál állt, s a feltételezések szerint ebbe költözött be a család, s itt születtek meg Domenico Colombo és Susanna Fontanarossa utódai is: Cristoforo (1451), Giovanni (145?), Bartolomeo (1460), Giacomo (1468) és az egyetlen leány, Bianchineta (147?). A napjainkban a helyén álló épületet Kolumbusz házának nevezi a köznyelv.
Gyermek- és ifjúkora
A San Andrea kapu melletti házban élő család sora nem sokkal Cristoforo születését követően rosszra fordult. Noha a családfő kapuőri tisztsége hozott némi pénzt a konyhára, a genovai posztókészítő takácsok nehéz idők elé néztek. Nagymértékben függtek a termékeiket felvásárló genovai posztókereskedőktől, akik egyre alacsonyabb áron vették át a posztót. Az Oszmán Birodalom terjeszkedésével párhuzamosan ugyanis a Genovai Köztársaság keleti piacainak jelentős részét elveszítette, így a San Stefanó-i posztó iránti kereslet is csökkent. Domenico Colombo egyre több adósságügyletbe keveredett, s hitelezői száma az évek elteltével gyarapodott. Igyekezett több lábon állni: kereskedett borral és sajttal, kocsmát nyitott, földeket és házakat bérelt, s ezeket kis haszonnal bérbe adta. Adósságain azonban nem tudott felülkerekedni, s 1470. szeptember 22-én a genovai hatóságok elrendelték tömlöcbe vetését. A börtönből vesztegetéssel (azaz további adósságokkal) megszabadult, és a család még az év őszén a közeli Savonába költözött. Az uzsorások azonban itt is megtalálták, s végül 1473-ban potom árért túladott Olivella közi házán, hogy adósságának egy részét hitelezőinek visszafizethesse.
Az 1469–1473 közötti évekből fennmaradt iratokban a húszéves Kolumbusz Kristóf mindvégig atyja társaként – azaz apja céhéhez tartozó posztókészítő takácsként – és adóstársaként tűnik fel. Jóllehet, ezekben az években a Colombo család már inkább posztó-, valamint borkereskedéssel foglalkozott, Kristóf eleinte gyapjúkártolóként dolgozott. Az 1460-as évek végétől vélhetően utazó ügynökként tevékenykedett, Liguria part menti falvait járta hajón. Ezt a hipotézist támasztja alá Kolumbusz 1492. december 21-ei naplóbejegyzése: „Már 23 éve járom a tengert, és sohasem hagytam el említésre méltó időre.” A Kolumbusz-kutatás ma még bizonytalan affelől, hogy hitelt érdemlő-e ez a dátum (1469) mint Kolumbusz első tengerre szállásának időpontja. Egyik 1501-es levelében ugyanis negyvenévnyi tengerjáró múlttal dicsekszik Kolumbusz, fia, Fernando Colón pedig azt írta, hogy apja tizennégy éves korában kezdte tengerészi pályafutását.
Annyi bizonyos, hogy 1473 végén, esetleg 1474-ben Kolumbusz végleg szakított a családi hagyománnyal, a posztókészítéssel és -kereskedelemmel. Az ifjú Kolumbuszt Genova ötven nagy hatalmú nemzetségének egyike, a Centurione-albergo karolta fel, és megbízásaikat teljesítve megkezdte tengerészi pályafutását. Évszázadokig tartotta magát a feltételezés, hogy ebben az időben a paviai egyetemre iratkozott be, a 19. század végén azonban kiderült, hogy a források valójában a genovai gyapjúszövők által fenntartott, Pavia utcai kézművesiskoláról szólnak, amelynek padjait Kolumbusz még gyerekkorában koptathatta. Mindezt alátámasztja az is, hogy bár Kolumbusz kézírása szép volt, latinul is csak felnőttkorában tanult meg, s az alapvető földrajzi-kozmográfiai ismereteit is csak ezt követően sajátította el.
Az apa, Domenico Colombo 1484-ben tért vissza Genovába, s 1499-ben halt meg, amikor már egész Európa legidősebb fia felfedezéseitől volt hangos.
Első hajóútja
1476-ban kihajózott a Földközi-tengerről az Atlanti-óceánra. Hajója kalóztámadás áldozata lett. Portugáliába vetődött és az év augusztusának végén vagy szeptemberének elején érkezett meg Lisszabonba, ahol 10 évet maradt. Itt érlelődött meg nagy terve, hogy nyugatról érje el Indiát úgy, hogy az Atlanti-óceánon átkel, eljut Kínába, onnan a mai Japánba és végül Indiába.
Portugália
1474-ben meghalt IV. Henrik kasztíliai király. Két örököse között javában dúlt a kasztíliai háború a trónért, amikor Kolumbusz az országba érkezett.
A 14. századig Portugália nem játszott jelentős szerepet az európai történelemben, de a 15. században a legnagyobb tengeri hatalmak sorába emelkedett és elérkezettnek látták az időt a gyarmati terjeszkedéshez. 1415-ben elfoglalták Ceutát, a mórok Gibraltári-szoros afrikai partján fekvő erődjét. Ezzel megszületett Portugália első tengerentúli birtoka.
A következő utakat az Avis-dinasztia megalapítójának harmadik fia Henrik herceg, Tengerész Henrik dolgozta ki. Afrika nyugati partjain tengeri utat épített ki. 1419-ben – nyugat felé terjeszkedve – Tengerész Henrik és kapitányai elfoglalták Madeirát, majd 1449-ben az Azori-szigeteket.
1434-ben – a déli területek felé indulva – a portugálok elfoglalták a Bojador-fokot, majd a Szenegál partjainál hajózva elérték Afrika legnyugatibb csücskét a Zöld-fokot. 1442-ben fekete rabszolgákat vittek Lisszabonba.
1456-ban felfedezték a Zöld-foki-szigeteket, majd elfoglalták a Guineai-öblöt. 1460-ban meghalt Tengerész Henrik, de ez nem állította meg a portugálokat. Sorban elfoglalták a Borspartot, az Elefántcsontpartot, az Aranypartot és a Rabszolgapartot. Kolumbusz ezidőtájt ismerkedett meg Lisszabonban egy előkelő portugál nemesi családból származó hajadonnal Donna Felipa Perestrello e Monizzal, akit később (pontos időpont ismeretlen, de 1476 telén lehetett) feleségül vett.
1477 első napjaiban indult egy kereskedelmi expedíció Albion felé. Az egyik hajón tartózkodott Kolumbusz is. Télen fejezték be az északi hajóutat. Elhagyták az Ír-tengert és Albion partjait, Izlandot, de nem látta a Thile-szigetet. Ebben az időben Kolumbusz cukorral és könyvekkel kereskedett.
"A Mindenható akaratából élt egy Christoforo Colombo nevezetű, genovai földről származó ember, aki könyvekkel kereskedett ezen az andalúziai parton."
– Andrés Bernáldez
Testvérével térképészeti vállalkozása volt, közben önképzés révén elsajátította a latin nyelvet, valamint tanulmányozta az Ó- és Újszövetséget.
1478-ban Porto Santón, Diego nevű fia született. Ettől az évtől gyakorlati hajózási tanfolyamra járt. 1483-1484 között Guineában járt. Ezzel az úttal fejeződött be a gyakorlati tengerész kiképzése.
1485-ben meghalt felesége, anyagi helyzete egyre rosszabbodott. 1485 nyarán – miután kapcsolata felesége családjával teljesen megszakadt – elhagyta Portugáliát és Kasztíliába utazott. Vele ment az akkor 7 éves fia Diego, testvérét pedig Angliába küldte.
Kasztília
Kolumbusz Lisszabonból Palosba indult, hogy Hualva városban, sógornőjénél elhelyezze kisfiát, de útközben megpihentek a La Rabida-kolostorban, s Kolumbusznak annyira megtetszett a hely, hogy egy időre otthagyta fiát.
Kolumbusz Córdobába utazott Kasztíliai Izabella királynő és Aragóniai Ferdinánd udvarába, hogy „vízum”-ot kérjen. A királyi pár sokat váratta Kolumbuszt, míg végül kb. 5 hónap után egy Madrid melletti kisvárosban, 1486. január 20-án fogadták őt, de döntést nem hoztak. 3000 maravédi segélyt kapott a várakozás idejére. 1486. július 3-án ismét fogadták, döntés azonban újra nem született, ezért ismét 3000 maravédit adtak át Kolumbusznak megélhetési segély címén. 1487. október 15-én még mindig nem döntött a királynő és a király, ezért újabb 4000 maravédit kapott Kolumbusz.
Kolumbusz sok időt töltött Cordobában, így lassacskán megismert pár családot. 1487 nyarán így ismerkedett meg Beatríz Enríquez de Haranával.
Anyagi helyzetük nagyon rossz volt, ezért Kolumbusz életjelt küldött magáról II. János portugál királynak. A király válaszlevelében megírta, hogy fogadja őt, így Kolumbusz meglátogatta, de miután elmondta tervét a királynak, ő „kitette a szűrét”. Ekkor Kolumbusz újra próbálkozott a spanyol királyi párnál, de nem fogadták őt. 1488. június 18-án újabb 3000 maravédit fizettek.
1488. augusztus 15-én megszületett Beatríz és Kolumbusz Fernando nevű gyermeke, de Kolumbusz soha nem házasodott össze Beatrízzel. A királyi pár Granada elfoglalásával és a mórok kiűzésével volt elfoglalva, így Kolumbusz csak 1491-ben találkozhatott újra velük.
1491 őszén Kolumbusz visszatért Rábidába, a kolostorban azonban már nem a régi szerzetes (Antonio de Marchena), hanem egy új (Juan Pérez) fogadta. A szerzetes közbenjárására a királynő 20 000 maravédit küldött Kolumbusznak, hogy vásároljon magának ruhát, egy hátas öszvért, aztán járuljon elé. Ez év novemberében Kolumbusz megérkezett Santa Fé táborába, ahol Izabella királyné tartózkodott. 1492. január 21-én a tizenegyéves háború végetért, így a királyi pár Kolumbusz ügyére koncentrálhatott. Még 1492 januárjában meghozták a döntést, az expedícióval kapcsolatos szerződés azonban csak 1492. április 17-én került aláírásra. A teljes expedíció összesen 2 000 000 maravédibe került.
1492. április 30-án Kolumbusz admirális és alkirály lett.
Kolumbusz síremléke a sevillai székesegyházban.
Kolumbusz bemutatja tervét a királyi párnak (színezett metszet, ismeretlen művész alkotása)
Bejegyzések
