CARPE DIEM

Berda József:Hajnali erdő

A hajnal, a ragyogó hajnal aranya
csókolja sorra most a hatalmas
tölgyek és bükkfák koronáit s te
itt jársz s látod mint ébred az erdő;
hogy minden fa külön-külön nyújtózik-ágaskodik,
álmának illatát lehelvén szerteszét! S mindezt
fokozván, mily isteni élmény látni, hogy csillog gyöngyként
a harmat a leveleken! Mert most mosakodik,
most tisztálkodik a tölgy, a bükk, a gyertyán
s a többi szép férfi-óriás. - Mily kábító ez az
illatömlés s mily rejtelmes szavakba-fonódás
minden mozdulat itt! Szegény a szó, oly megilletődött
a lélek. S most, halld csak! megszólalt már a cinke is,
aztán a rigó, a pinty s a többi, színesnél színesebb
tollas ékes. Felelj már titok: ki vezényli ezt a mennyei
zenekart ily ámulatba-ejtőn? Se vége, se hossza
nincsen a gyönyörű játéknak s közben itt is, ott is
őzek futnak által, meg-megzörrentvén az ijedt
bokrokat, hogy végre lásd: az erdő, íme, a komoly
reggelbe lépett már s én tudom, - engem köszönt,
a bámuló vándort, ki felejteni jött ide mindazt,
mit a város börtöne ostorozott reá, s hogy itt lévén,
újra boldog gyermeknek érezze magát, mint régen,
mikor még tündérekről álmodozott!