Hitvallás

„Ha nincs arcunkon érzés,
olyan, mintha a halotti maszkunkat mutatnánk.”

2010. április 1., csütörtök



Április elseje: kinek a napja?

Reggel fél hatkor berreg a telefon. - Akkor vihetjük a szekrényt? - reccsen rám a rekedt, kezeslábasba öltözött férfihang. - Tessék? Milyen szekrényt? - próbálok felocsúdni. - Uram, ma még tizenkét fuvarom van, ne szórakozzon velem. Öt perc múlva odaérünk. Aláírja a papírt, kifizeti a maradék nyolcvanezret, és már ott sem vagyunk. - Megfeledkeztem volna valamiről? - rettenek meg. - Én nem rendeltem szekrényt... - magyarázom félálomban. - Ne vicceljen, most fordulunk be a sarkon - és mondja a címemet. - Mára beszéltük meg. Nézze csak meg a naptárát, milyen nap van ma? - kezd türelmetlenné válni. - Milyen nap... milyen is... - kotorászom a noteszem után - vasárnap, igen... ma kirándulni mennénk, arra emlékszem, de hogy szekrény... - Na? Látja már, hányadika van? - adja meg a kegyelemdöfést. - Hogy hányadika? - lapozok a megfelelő helyre. - Elseje. Április elseje...

- Na ugye - s a reszelős hang hirtelen ismerőssé válik. A vonal túlsó végén nevetés harsan: - Beugrottál, apafej! Készülj a kirándulásra; viszek magnót is, meghallgathatod magad... nagyot alakítottál! - s kattan a telefon. Kimerülten roskadok le. Április elseje... ó, én... szekrény nagyságú kőtömb gördül le a mellemről...

Szent György havának első napja a bolondok, bolondozók és másokat bolonddá tevők ünnepe. Nem új divat az ugratás: régen is szokás volt a gyerekeket boltba küldeni szúnyogzsírért, esernyőmagért, trombitahúrért vagy hegedűbillentyűért. Ma pedig: van iskola, ahol a diákok tanárrá, a tanárok pedig diákká alakulnak; máshol elárasztják az utcákat a kifestett, rikító ruhába öltözött emberek.

Miközben azonban arra készülünk, hogy minél agyafúrtabb módon tréfáljuk meg ismerőseinket; vagy éppen bosszankodunk, hogy megint túljártak az eszünkön; esetleg megfogadjuk, hogy jövőre már tényleg mi fogunk csapdát állítani másoknak, gondoljunk egy pillanatra a bolondság másik, mindannyiunkat személyesen érintő fajtájára.

Hogyan is mondja Szent Pál? "Miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége." (1Kor 1,22-24)

Igen, a kereszténység a világ szemében bolondság, őrültség, ostobaság: ezt az ókori Rómában s később a századok során is sokan megállapították. Hiszen épeszű dolog örömmel meghalni a cirkusz porondján? Értelmes ember-e az, aki betartja a szabályokat, ha azok kikerülésével sok pénzt kereshet? Aki megtartóztatja magát, amikor az élvezetek habzsolása sokkal kellemesebb? Aki megőrzi tisztaságát, míg mások a szennyesükkel kérkednek? Vajon épeszű dolog-e hordozni a keresztet, amit mindenki eldobni igyekszik?

Valóban, sokan bolondnak néznek bennünket, ha kiállunk hitünk, meggyőződésünk mellett. De van-e bátorságunk bolondnak tűnni, vagy szégyenérzetünk miatt inkább beállunk az "épeszűek" közé?

A hiteles kereszténység e világ bölcsei szemében nem más, mint őrültek menetelése a történelmen át. Olyanoké, akik a nehéz, fáradságos utat választják, amikor létezik kényelmes, párnázott utazás is; akik rá mernek hagyatkozni Isten "bolondságára" és "gyengeségére".

Krisztus az emberek szemében szánni való őrültté lett, hogy megmutassa számunkra az egyetlen épeszű utat. Választanunk kell: az édes iga bölcsességét, melyért mások bolondnak néznek; vagy a mások szemében bölcs utat, amelyről tudjuk, hogy rossz irányba visz.

A valódi kérdést önmagunknak kell feltennünk: bölcs "bolondok" vagy bolond "bölcsek" lennénk-e inkább? És ez nem áprilisi tréfa.

Süveges Gergő

Bolondos április

Április. Minden csínyre friss – mondja a költő. A faunn-bokájú vad suhanc, ez a vidám, szeszélyes hónap ránk köszöntött, viduljunk vele! Április neve a latin aperire «megnyitni» szóból ered. Ovidius szerint a tavasz nyit meg mindent. Ez Szt.-György hava, a régi római kalendáriumban az évnek második hónapja volt. Most 30 napos, Julius Caesarig 29 napos volt. Április közepén a Nap a bika jegyébe lép.

Április bolondja

Április bolondja az, akit általános népszokás szerint április 1.-én tréfásan rászednek, akivel a bolondját járatják, hogy aztán jól kikacagják. Az áprilisba küldés elterjedt szokás mindenfelé, s az április bolondját a francia «poisson d'avril»-nak, az angol «Aprilfool»-nak az olasz «Calandrino»-nak, a német «Aprilsnarr»-nak hívja. Honnan ered a tréfás szokás, nem tudják biztosan. Mondják, hogy az április hónap csalfa, változó volta adja magyarázatát; mondják, hogy egy ősi kelta szokás maradványa, mikor is április kezdetén bohó, vidám tavaszi ünnepeket ültek; mondják, hogy IX. Károly egy rendeletéből ered, amely rendelkezés 1564-ben az új esztendőt április 1.-éről áttette január 1-ére. Akkor is szokásban voltak az újévi ajándékok, de a rendelet után az emberek januárban az áprilisi, áprilisban a januári ajándékokkal biztatgatták egymást. Szigligeti Edének van ilyen című vígjátéka.

Áprilisi tréfák

Április elsejét nagyon várják a vicces és jókedvű fiatalok, hogy elbolondítsák egymást. Régebben cédulákat is küldözgettek egyik a másikhoz, aztán mondták, hogy nem nekem szól, s adtak egy másik címet, hogy vigye oda az illető. Mondóka is volt: “Csiribiri bakveréb, a bolondot küld elébb.” A másik mondóka: “Áprilisnak bolondja, felmászott a toronyba, azt kérdezte hány óra, féltizenkettő, bolond mind a kettő.” Akinek csak eszébe jut, hogy április 1.-e van, nagyon vigyáz, nehogy valaki elbolondítsa.

Április 1 a néphagyományban

Ez a nap a szerencsétlenebbek közül való. Ilyenkor kellett futó növényeket – babot, dinnyét, tököt – ültetni, hogy hosszúra és szépre fejlődjön a növény. Egyes vidékeken megválasztották árpilis bolondját, de ez a tradíció hazánkban inkább a pünkösdhöz és a pünkösdi királyválasztáshoz kötődik.

Tóth József

Boldog bolondok napját!

A középkori „bolondünnepet” nem áprilisban, hanem december 28-án, az aprószentekkor vagy újév napján tartották meg. A vigasságok az évek folyamán mind szabadabb formát öltöttek, eldurvultak, egyre féktelenebbek lettek, úgyhogy az egyház egyre szigorúbb tiltó rendszabályokat foganatosított a népszokás ellen.

Az első hiteles áprilisi adat 1538 származik. Abban az évben az augsburgi országgyűlés április elsejére nagy valutarendezést tűzött ki. Ezen a napon kellett volna a nagyon megromlott pénzeket új, értékesebb érmékkel lecserélni. A spekulánsok óriási összegeket fektettek a kiválónak ígérkező üzletbe. Amikor a beígért pénzreform elmaradt, rettenetesen ráfizettek, óriási veszteségeik lettek. Közröhej tárgyává váltak. Azóta német nyelvterületen április elsejét az elbolondítás napjaként emlegetik.

Áprilist járatnak

— Nem ismerjük a népszokás pontos eredetét — állítja Katona Edit néprajzkutató. — Kutatók szerint lehet a már Plutarchos által is megírt antik hilaria-, illetve az indiai tavaszünnep vagy egy kelta ősi szokás maradványa. Bolondok napján egymás beugratása Európa-szerte szokás. Például Angliában minden bolondok napjaként (All Fools Day) emlegetik, Franciaországban és Olaszországban pedig áprilisi halnak (Poison d’Avril, illetve Il Pesce d’April ) nevezik a beugratottat. Magyarországon korábban főleg a gyerekeket tréfálták meg, például játékból megvesszőzték, vagy boltba küldték őket esernyőmagért, trombitahúrért, hegedűbillentyűért. A beugrottakat aztán így csúfolták: “Április bolondja, május szamara...!” A szokás mondást is ihletett — áprilist járat valakivel —, amelyről a 17. századi források is szóltak már. Később a felnőttek is ugratták egymást: Gömör megyében például maskarába bújt férfiak ijesztgették a lányokat és asszonyokat. Az áprilisi tréfa nem minden esetben sült el jól. Egy 1891-es adat szerint egy vidéki család öngyilkos lett, mert egyik ismerősük a haditörvényszék nevében írt állevelében adta hírül: katonai szolgálatot teljesítő fiukat halálra ítélték, mert elkopott a cipősarka. A szokás legújabb kori maradványa: az iskolai fordított nap.