CARPE DIEM

“Ne sírj, azért mert szeretsz engem…
A halál nem jelent semmit,
csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok és Te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökké!
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál,
beszélj velem úgy, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes arccal,
folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük!
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts!
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt,
ne árnyékolja be távolságtartó pátosz!
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
miért lennék a gondolataidon kívül,
csak mert a szemed nem lát?
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd,
jól van minden!
Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult,
szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves…ha lehet, töröld le
könnyeidet,
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz…” (Szent Ágoston)