Kahlil Gibran - A Próféta
(részlet)
És egy csillagász így szólt: és az Idő, Mester?
És ő így válaszolt:
Szeretnétek megmérni az időt, a mérhetetlent és mérték nélkül valót.
Cselekedeteiteket, még lelketek útjait is órákhoz és évszakokhoz igazítanátok.
Folyót csinálnátok az időből, melynek partján üldögélve figyelnétek a folyását.
Pedig ami bennetek időtlen, az ismeri az élet időtlenségét,
És tudja, hogy a tegnap csupán a ma emléke, és a holnap csupán a ma álma.
És hogy az, ami bennetek énekel és gondolkodik, még mindig a legelső pillanat határain belül lakik: abban a pillanatban, amely a csillagokat szétszórta a térben.
Ki ne érezné közületek, hogy a szeretet ereje határtalan?
És ki ne érezte volna mégis, hogy a szeretet, habár határtalan, benne foglaltatik lénye legközepében, nem egyik gondolattól a másikig, nem egyik cselekedettől a másikig halad?
És az idő vajon, akár a szeretet, nem oszthatatlan és fokozatok nélkül való? Hanem ha gondolatban mégis évszakokra kell tagoljátok az időt, egy évszak foglalja magában az összes évszakot,
A ma pedig ölelje át emlékezettel a múltat, és vágyakozással a jövőt.
Bejegyzések
