2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása, hogy csatlakozzon ahhoz a kezdeményezéshez, amely szerint szeptember 30. – Benedek Elek születésnapja – legyen a népmese napja.
A népmese napját első ízben 2005. szeptember 30-án rendezték meg. A nap célja, hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé.
Mi a mese szerepe a gyermek életében?
A mese műfaja magában hordozza a gyermek fejlődésének lehetőségét. Kezdetben a ráismerés öröme nyilvánul meg egy- egy már hallott mesének felolvasásakor. Ez az élmény " már én is tudom", magába foglalja azt az érzést, hogy a gyermek a külvilág szemlélője, megerősíti az én és a külvilág elhatárolódását.
A gyermek mesehallgatás közben átlép egy másik világba. A valós világ és a csodavilág között ingázik. Ez a kettős tudat nagyon izgalmas: feszültséget teremt és old.
A népmese és a gyermeki tudattalan
http://www.estimesevar.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=39&Item
Gyerekek dala
Olvass nekünk, édesanya,
valami nagyon szépet,
hőstettekről, csillagokrol,
kék szigetről meséket.
Mesélj nekünk a folyókról,
mik messze kanyarognak,
tündéres áfonyás dombról
s boldogságról hosszan!
Mesélj, miről dalol a madár,
miről zúgnak a nyírfák,
miért szálldos
a virághoz
a lepke, mondd el titkát.
Olvass nekünk, édesanya,
míg nem növünk nagyra.
Örömet így mi is szerzünk
esténkint, ha összejövünk,
majd neked felolvasva.
Arvid Lydecken
Bejegyzések
