Benedek Elek (Kisbacon, 1859. szeptember 30. – Kisbacon, 1929. augusztus 17.) újságíró, író, „a nagy mesemondó”.
Benedek Elek, a Székelyföld szülötte 1859. szeptember 30-án látta meg a napvilágot Erdővidék egy kicsi falujában, Kisbaconban. Első iskoláit Kisbaconban járta, később azonban már Székelyudvarhelyen készült egyetemi tanulmányaira. A kollégiumban köt életre szóló barátságot a kultúrával, nyelveket tanul, lelkes tagja az önképző köröknek. Érettségi után Budapestre költözött, ahol bölcsész szakon tanult, tanárnak készült, de lelke mélyén írói babérokra tört.
Újságíró lett, a Budapesti Hírlap és más lapok munkatársa. 1887-től 1892-ig ogy.-i képviselő, egy ideig szabadelvű párti, majd a nemzeti pártba lépett át. Képviselőházi beszédeiben az ifjúsági irodalommal, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott.
Ő az első író, aki a gyermekirodalom ügyét a magyar művelődéspolitika fontos kérdésének tartotta, mint országgyűlési képviselő. A világról alkotott értékrendje, gondolatvilága az 1894-ben megjelent Testamentum és hat levél című irodalmi végrendeletében olvasható. Jelentősek Benedek Elek mesefordításai is. Ezek a Kék, Piros, Ezüst és Arany mesekönyvek, „Csudalámpa” összefoglaló címmel, melyekben 37 nép 120 meséjét mutatja be.
Ezeregyéjszaka meséiből, valamint a Grimm testvérek meséiből című köteteiben szintén a világirodalom mesekincséből válogatott. Saját meséit először fiának adja a kezébe, ebből lesz az Apa mesél (1888), a Történetek a gyermekszobából (1893), később unokáinak ajánlja a Nagyapó mesél Évikének (1911),majd az Elek nagyapó mesefája (1921) című köteteket. Említésre méltót alkotott lányregényeivel is: Katalin, Zsuzsika könyve, Anikó regénye, Uzoni Margit - a főhőst a kisbaconi tanítónő alakja ihlette -, Mária, Huszár Anna. A magyar nép múltja és jelene (első kötetében a jobbágyság történetét mutatja be 1848-ig, a másodikban az egykorú népélet leírását olvashatjuk), Hazánk története (Habsburg-ellenessége miatt emelhetjük ki), Nagy magyarok élete. Ez utóbbi 13 kötete 1905-1914 között született.
Újságíróként többféle lap munkatársa, majd szerkesztője lett (Nemzeti Iskola, Néptanítók Lapja). Az általa szerkesztett kiskönyvtár-sorozatban és gyermeklapokban íróbarátait is felkérte publikálásra, jó érzékkel fedezett fel új tehetségeket. Az Én Újságom - egy ideig ez volt a leghosszabb életű magyar képes irodalmi gyermeklap (1889-1944). Évekig volt a Jó Pajtás szerkesztője is. A trianoni békeszerződés után szülőföldjére tért vissza, és a Cimbora "mindenese" lett.
Munka közben érte a halál 1929. augusztus 17-én. Az egykoron a honoráriumokból összegyűjtött hegyoldalnyi kisbaconi birtok közepén álló kúria ma az író emlékháza.
1921-ben hazatért a trianoni békeszerződés által Romániához csatolt Kisbaconba, ott élt haláláig, ahol a Cimbora című ifjúsági lapot szerkesztette.
Mint meseíró a magyar gyermekirodalom, mint műfaj hazai megteremtője volt.
Benedek Elek: Többsincs királyfi és más mesék MP3-ban meghallgatható
http://mek.oszk.hu/02900/02972/
Bejegyzések
