EPIGRAMMA
Szeressünk, tosszunk - ezt a két
Gyönyört egymástól el ne válaszd;
Nézd csak a vágyat, nézd a kéjt:
Ily ritka kincs, mit lelked áraszt.
Két szív, egy rúd s a tokja - itt
Oly béke születik, amit
Nagy oktalanság szájra venni.
Hát te se feledd, kedvesem:
Toszás nélkül szeretni - semmi;
Szív nélkül toszni - annyi sem.
(Jean de la Fontaine)
KIKÖTŐI SZAJHA
Kerkúrion nagy kurva,
hajnalhasadtig járja
a kikötőt s ringatja
fenekét, mint a bárka.
A tengerparti szajhák
körében ő a legszebb,
s mint a díszhajók, arca
mindenkor frissen festett.
Hány tengerész süllyedt el
miatta, hány jóember,
de erős csónak: rajta
nem foghat ki tenger.
Két utast visz egyszerre,
mivelhogy szívós bárka,
az egyik elöl száll fel,
a másik felszáll hátra.
(Rhuphinosz)
SZERENCSÉS HASONLAT
Nemes lány előtt, szava estét
Nem mérve, elejté egy illető
A szüzesség szót. Mire ő
Megkérdi máris: Mi az, hogy szüzesség?
Az, szép gyermekem? - szólék. - Kismadár:
Mihelyest farka nő, azonmód messze száll.
(Mérard de Saint-Just)
ELÉGIA A VETKŐZÉSRŐL
Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
S mint harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.
Öved délkörét oldozd meg hamar:
minden tájnál szebb földövet takar.
Pruszlidat vesd le, olyan feszesen
tapad; más nem lát bele, de nekem
hadd suttogja a susogó selyem
esése, hogy most lefekszel velem.
Fűződre régtől féltékeny vagyok,
de megnyugtató, mikor kikapcsolod.
Oly szép vagy, ha ruhád leengeded:
kibukkanó nap nyári kert felett.
Cipődet rúgd le gyorsan; várja lágy
talpadat nászi templomunk, az ágy.
S le fejdíszed filigrán, csupa fény
hálójával; hajad szebb diadém.
Ily fehér ingben égi angyalok
szállnak a földre; magaddal hozod
azt, mit Mohamed Paradicsoma
ígér nekünk, örök gyönyört, noha
a kísértet is vászoningben jár,
de főleg égnek nem a hajam áll.
Engedd szabaddá szeretőd kezét,
hadd nyúljon alád, mögéd és közéd.
Amerikám! Frissen fölfedezett
földem, melyet bejárok, fölfedek,
aranybányám, országom, hol mohó
kényúr vagyok, egyeduralkodó,
s boldog pionír, miközben sötét
kincseskamrádon ujjam a pöcsét.
A lélek úgy teljes, ha testtelen,
s a test akkor egész, ha meztelen.
Az ékszer nem kell, az csak elvakít,
mintha Atlanta kincseket hajít,
s a bolond férfi szeme ottragad
gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak,
ami képkeret, könyvön díszkötés,
amatőr-öröm. De ennyi kevés.
Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell:
a szeretőnek a nő teste kell.
A bűn nem bűn, és itt nem incseleg
az ördög sem. Engedd le ingedet.
Tárd szét magad, ne félj tőlem, ahogy
föléd hajlok. Gondold: bábád vagyok.
Mezítelenül is gondoskodom rólad,
vagy nem elég egy férfi takarónak?
(John Donne Fordította: Faludy György)
HA SZEMED LEHÚHYOD
Ha szemed lehunyod, s csókol mézízű szád,
Képed világosabb e csók prizmáin át.
Ha simogatsz, szívem, és nem kapsz erre választ,
Azt a gyönyör teszi, mely átjár s tönkrebágyaszt.
Lódul a vér, a szív kihagy egy ütemet,
Vacognak fogaim és kilel a hideg,
Fejemtől talpamig egyszerre jó s kegyetlen
Rázkódás vágtat át és dúl az idegekben,
És miközben e mély, nagy űr magába nyel,
Húsom mint villamos áramtól olvad el.
(Jean Richepin)
SZONETTEK NOÉMIHEZ
Hagyd fölhevítenem szerelmem szép kohód
Azzal, mitől kigyúl, s ha kell, kihuny a lángja;
A lelked mélyéig furkóm csiklandani vágyna
S aztán kioltani egész izzó valód.
Múlassuk az időt mostan másfélemód.
Nem kántor az, kinél nem változik a skála;
Hát te légy most az úr, s leszek majd én a dáma,
Nyomj, lökj, hatolj belém, s meg újra elhúzódj.
Majd vonaglok alul és egyre gyorsulóbban,
Lábunk ölelkezik, ajkunk is hosszú csókban,
Melyben két fürge nyelv vegyíti nedveink.
Ölellek állva is, oldalt s farodra térve
Nyögdécselőn - habár nem olasz mód szerint!
Csak mi változatos, azt kedveli Kythére.
Egek, beh élvezek, ha dús ágyon kefélem
Bolondos kedvű és szilaj nőstényemet!
Egek, mily élvezet e kéjes ütközet,
Míg záporként fröcsög ki drága-drága vérem!
Egek, beh élvezek, miközben cicerélem
S csiklandom páromat, s látom, hogy rám nevet!
Egek, beh élvezek, ha amíg hentereg,
Hallom, hogy felzihál: - Jaj, meghaltam, legényem!
S ha nem bírom tovább, egek, beh élvezem
A hancúrozást, habár nincs célom semmi sem!
Egek, beh élvezem, ha csípkedem a combját,
Ha keblét s cicijét mardossa - nyalja szám!
Egek, beh élvezem e pompás férfitornát,
A szöszke kis pihét borzolva kulacsán!
(Marc de Papillon)
Bejegyzések
