Halálos ágyán fekszik az álmom
Jéghideg éjszakákon rettegve látom
Halálos ágyán fekszik az álmom
Véres ujjait, mint törött cserép
A négy égtáj felé úgy tárja szét
Kegyetlen, jeges tőr van meleg szívében
Rettegés fénye ül égő szemében
A világtól kapta ezt a sebet
Egy világtól, mely minden jót eltemet
A Hold rideg sugara arcába nevet
Ahogy végignyalja a görcsberándúlt kezet
Fekete rózsát tart a véres kéz
Rózsát, mely könnyű, és mégis oly nehéz
Keserves kínja éget, végtelen
Szemében a tűz -immár- fénytelen
Kihűlt ajka halk szavakat rebeg
Tekintete a sötét égre mered
Rettegve nézi a megfagyott eget
Már tudja jól, érzi, és Halált emleget
Oh nem! -kiáltok- ez nem, nem lehet!
Már nagyon fázom, én is reszketek
Az éj arcomba csapja jeges szelét
S ernyedten húzza ki kezemből kezét
Lehunyta szemét; már nem téphette szét
E sötét éj fagyos lehelletét
Jéghideg éjszakákon rettegve látom
Fázik a lelkem, meghalt az álmom.
Elassar
Bejegyzések
