A teljes odafordulás jelenje.
,,Aki igazán szeret, az kiszolgáltatott, aki nem, az önmaga sivár életű foglya."
Az idő életünkben úgy jelenik meg, mint a jelen pontok egymásutánja, de számomra valósan, a cselekvés lehetőségét kínálóan csak egy, a jelen pillanat adott. Én nem voltam, én nem leszek, én vagyok. A múlt jelen pillanatai már nincsenek: amit megtettem, nem tehetem nem megtetté. Elmúlt. A bármely pillanatban bekövetkezhető egyetlen (!) bizonyosságom, a halál pedig a jövő lét pillanatait csak a remény szintjén teszi tervezhetővé. Tehát az egyetlen igazi cselekvési lehetőségem valós keretét térben az ITT, időben a MOST adja. Nem várhatok, mert a jövő bizonytalan. Nekem mindig most, a jelen pillanatban kell lépnem. Lépni, túllépni önmagamon, hogy személy válogatás, feltétel szabás, viszonzás várás nélkül teljesen a másik felé fordulva elfogadjam őt annak, aki, olyannak, amilyen.
(Biegelbauer Pál)
Bejegyzések
